A szeretet himnuszát, az I. Korintus tizenhármat, gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni.


A tudás megszabadít a kételytől, az erény a szenvedéstől, az elhatározás a félelemtől.


Az elégedettség nem akkor következik be, ha megszerezzük azt az egyetlen dolgot, amire még vágyunk, hanem akkor, ha elkezdünk mélységes hálát érezni mindazért, amink van.



Az Ördögnek több apostola van tizenkettőnél.

„Csak azt kérdezhetitek egymástól, egyik ember a másiktól, hogy mit válaszolt az Úr, vagy hogy mit szól az Úr!” (Jer 23,35)

A próféta szavait a megelőző versek magyarázzák: „Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják? (…) Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! (…) …csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. (…) …hazug álmaikat beszélik el (…), és félrevezetik népemet… Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak…” (Jer 23,26 kk.) (Véghelyi Antal)

Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik csillag milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen...

A. de Saint-Exupéry


Ha tehát meg akarod szerettetni magad az emberekkel az első szabály: Mutass őszinte érdeklődést mások iránt! (Dale Carnegie)

„Jézus ezt kérdezte a tanítványoktól: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” „Semmiben – válaszolták.”” (Lk 22,35)

Amikor megteszem azt a bátor lépést, hogy beleengedem magam egy Istentől kiszolgáltatott helyzetbe, akkor csodálkozva kell tapasztalnom, hogy a történések csak innen nézve esetlegesek, valójában minden, a helyszínek és a szereplők is egy láthatatlan, biztonságos és erős kézben nyugszanak. Tarisznya és saru nélkül, de Isten által táplálva és felruházva mehetek tovább. (Balogh Éva)

„Jézus így szólt: »Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek. Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.«” (Lk 4,18.21)

Jézus szolgálatba állásának igéje kerül ma elénk. Ő nem önmagát propagálja, hanem arról beszél, amire elhívatott, amiért erre a földre érkezett. Ebben az önmegvalósító világban fontos nekünk meglátni, hogy akkor lesz rajtunk, életünkön, munkánkon áldás, ha Isten szerint lépünk az emberek elé, ha Isten szerint intézzük hivatalos dolgainkat, ha Isten szerint végezzük napi feladatainkat. Jézus Isten szerint élt, Istennel egységben, így valóban szolgálhatott életével. És mi? (Tamásy Tamásné)

Jól használd fel idődet! A legtöbb ember elsüllyed a középszerűségben. Nem erőlteti meg magát, nem használja fel az alkalmat, nem ismeri fel a pillanatot. Jobb alkalomra, szerencsésebb időpontra vár - és ebben a tétlen várakozásban elvesztegeti erejét, képességeit, idejét.

Johann M. Sailer


Nagyszerű dolog a lélek nyugalma és az, hogy örülni tudunk magunknak.

Johann Wolfgang von Goethe


Ne feledjük, hogy egyikünknek sem feladata az egész világgal törődni. Ehelyett az a feladatunk, hogy azokkal törődjünk, akik a legközelebb állnak hozzánk. Ezáltal a világgal is törődünk, csupán egyénenként, egyesével tesszük. (Gary R. Collins)



Nem elég Jézusnak örülnünk, hanem Jézusban örülnünk. (Turócy)


Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te Szíved szerint.

A mennyei úton csak egy parancs van: “Előre!”


A szeretet művészet:
szeretni anélkül, hogy uralkodnánk,
közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk,
szabadságot adni anélkül, hogy elhagynánk,
és mindvégig vele maradni.

J.Zink


A szeretet szemével nézzük a világot. (Lisa Bogart)


Ahol meghidegült a szeretet az emberekkel szemben, ott a világosság elé is árnyék borult.


Aki hisz, annak soha sincs oka nyugtalanságra. Mindig és minden áldozatra készen tud állni.

XXIII. János pápa


Ami hibát az ember magában vagy másban képtelen kiigazítani, azt türelmesen el kell viselnie, amíg Isten másként nem rendeli. Gondolj arra, hogy talán türelmednek ez a próbája javadra válik, hiszen e nélkül nem sokat érnek érdemeink. De ha efféle akadályokba ütközöl, imádkoznod kell, hogy Isten megsegítsen, és győzd őket jókedvűen fogadni. Ha valakit egyszer vagy kétszer figyelmeztettél, de csak nem nyugszik, ne pörölj vele, hanem az egész ügyet bízd Istenre. Hadd legyen meg az Ő akarata, és az Ő dicsősége nyilvánuljon meg szolgáinak sorsában, mert Ő nagyon ért ahhoz, hogy a rosszat is jóra fordítsa.

Igyekezz türelmes lenni mások hibáinak és mindenféle gyarlóságainak elviselésében: mert sok van benned is, amit másoknak el kell viselniük.

Ha magadat képtelen vagy olyanná tenni, amilyenné akarod, mást hogyan formálhatnál tetszésed szerint? Szívesen elvárnánk, hogy mások tökéletesek legyenek, saját hibáinkat azonban nem javítgatjuk. Kívánjuk mások szigorú rendreutasítását, de ha minket próbálnak rendreutasítani, ellenkezünk. Felháborít mások szabadossága, de azt nem szeretjük, ha tőlünk bármit megtagadnak, amit kérünk. Óhajtjuk, hogy másokat törvénnyel fogjanak korlátok közé, de mi semmiféle zabolát nem tűrünk. Így hát nyilvánvaló: milyen ritkán mérünk felebarátunknak ugyanazzal a mértékkel, mint önmagunknak.

Ha minden ember tökéletes volna, mit kellene másoktól Istenért elszenvednünk? Most pedig Isten úgy intézte, hogy tanuljuk egymás terhét hordozni, mert senki sincs hiba nélkül, senki sem olyan, hogy terhet ne jelentene másnak, senki sem elég önmagának, senki sem elég okos saját ügyének intézésére, hanem szükséges egymás terhét hordoznunk, egymást vigasztalnunk és segítenünk, tanítanunk és intenünk.

Kempis Tamás


Ami megszentel, az nem a szenvedés, hanem a türelem.


Az Ördög utolsó ravaszsága az, hogy tulajdon halálának hírét költötte.

„Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: nem ért a dolgához?!” (Ézs 29,16)

Milyen csodálatos képlékenységgel, odaadással alakul az agyag a fazekasmester kezében! Könnyed mozdulatsornak, szinte játéknak tűnik, ahogyan alakítja a formátlan agyagrögöt. Valójában nagy figyelem, kiegyensúlyozott, hajszálpontos mozdulatok és kiszámítottan irányított energia eredménye a mívesen kialakított edény. Nem is jut eszébe panaszkodni, vitatkozni. Neki nem… (Balogh Éva)

Minden tettet, amelynek súlya van Isten szemében, a szeretet inspirál. (Billy Sunday)

„Ne kívánd felebarátod feleségét!” (5Móz 5,21)

Ne, ne, ne… – hangoznak a parancsolatok igéi. És mi már nem is figyelünk a mögöttük meghúzódó isteni szeretetre, csak a tiltásokra. A Tízparancsolat azonban nem más, mint Isten véd korlátja, hogy a b n szakadékába ne zuhanjunk. Lássuk meg a mai igében Isten akaratának fontos mondanivalóját: légy h ahhoz, akit választottál, élj Isten rendje szerint, és meg fogod érezni Isten szeretetét e parancsolat mögött. (Tamásy Tamásné)

Nem az számít, hogy mi mindenhez értesz, hanem az hogy mi mindent csinálsz jól.

„Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet!” (Zsolt 119,154)

A zsoltáros imádkozik így üldöztetése idején. Hitünk számára mégis Jézus utolsó szavai visszhangoznak benne: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (Lk 23,46) Jézus pere a nagypénteki kereszthalállal csak látszólag ért véget. Isten húsvétkor mondta ki ügyében a maga ítéletét, felülírva a nagytanácsét, Pilátusét és mindenki másét. Hitünk szerint ezzel felülírta a mi kárhoztató ítéletünket is. (Véghelyi Antal)

A közösségben megélt hitbeli növekedés Isten tervének része.



A legnagyobb igazságok - a legegyszerűbbek. Az egyszerűség mindig vonzó. Ezért olyan vonzóak a gyermekek és az állatok.

Tolsztoj


A szeretet ösvénye tövissel és bogánccsal van szegélyezve, de ez a tövises út mégis drága nekünk, mert Jézus azon velünk tart és megengedi, hogy karjára támaszkodjunk. (Spurgeon)


“A türelemmel viselt és Istennek átadott szenvedésből gyönyörű virág sarjad, amely a szeretet jó illatát árasztva megpuhítja a fájdalom töviseit.

Simon András


Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik,
Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig. (Moliere)


Az igazi kincs nem a pénz, hanem a jellem. (Fosdick)


Csak szeretve tanulunk meg szeretni.

„Előlép perelni az Úr, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött.” (Ézs 3,13)

Várnánk, hogy azért lép elő, hogy szembeszálljon ellenségeinkkel. Hiszen ilyenről is olvashatunk a Szentírásban. De ügyvéd helyett a bíró szerepét ölti magára, és ez már korántsem olyan megnyugtató. Van mit számon kérnie. Van mit megítélnie. (Balogh Éva)


„Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm.” (Ézs 42,1a)

Sok írásmagyarázó kutatja az ismeretlen ószövetségi személyt, akiről ez a prófécia szól. Számunkra a mennyei Atya Fiáról szóló bizonyságtétele visszhangzik benne: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” (Mt 17,5) (Véghelyi Antal)

Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd. (Mahatma Gandhi)

„Jézus így szólt: „Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa.”” (Lk 6,20)

Földünkön ma is rengetegen élnek leigázva, kizsákmányolva, legyalázva, eltiporva, testi vagy lelki fogságban. A bűnök és vétkek bilincsei nem is láthatók, talán mi magunk se vesszük észre, amikor valami elveszi az időnket, az erőnket, és uralkodik perceink és dolgaink fölött. Isten most hív magához, biztat, hogy Jézus Krisztusban megadta számunkra a menekülési útvonalat, igéjében, szentségeiben megtaláljuk mindazt, amire szükségünk van. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Kedvet találtam előtted.” – Ez a hívő ember öntudata. “Mutasd meg nekem a Te utadat” – Ez a hívő ember életelve, “Mutasd meg nekem a Te dicsőségedet” ez a hívő lélek leghőbb vágya. Az ilyen embernek mondja Isten: ”Megteszem, amit kívántál.” (Victor János)

„Krisztus mondja: »Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.«” (Jn 10,10)

Élet és bőség – e két fogalom nem kapcsolódik minden esetben szorosan egymáshoz. Mégis mi, Krisztus-követ k ennek a két fogalomnak a teljességében élhetünk. A Krisztusban való élet ugyanis bőséget hordozó élet! Mi ez a b őség? Nem evés és ivás, még csak nem is ruházat, illetve vagyon. Sokkal több! A b őség az örök élet. S az örök élet felől nézve bőséges lesz e földi életem is, mert tudom, hogy Krisztus velem van, és a helyem Krisztusért elkészíttetett. (Tamásy Tamásné)

Vannak dolgok, amelyeket megállítani, és vannak dolgok, melyeket siettetni nem lehet.

Fekete István

A fájdalom és halál az élet része. Visszautasítani őket maga az élet visszautasítása.

Henry Havelock Ellis

„A pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen az Úr követe ő!” (Mal 2,7)

Isten bocsánatára szorulunk, mert nem mindig és nem mindnyájan őriztük, hirdettük az Úr ismeretét! Tanítással is adósok maradtunk sok várakozónak! Követként sem képviseltük hiba nélkül a Teremtőt, Megváltót, Megszentelőt! Uram, irgalmazz nekünk! (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

A szeretet megbocsátó, elfogadó és szívesen lesz szolgálóvá,
az önzés ellenben elvár és szereti, ha kiszolgálják.


Ahol Istent elfelejtik, ott hamis békesség honol.



Aki üdvözülni akar, az olvassa úgy Isten Igéjét, mintha rajta kívül senki sem volna a világon. Akkor Isten Igéjének minden vigasztalása neki szól. (Luther Márton)


Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket!



Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Jézus életét adta értünk. Nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért.



Az Úr a csend barátja. A fák, a virágok, a fű csendben nőnek. Nézzetek a csillagokra, a Holdra, a Napra - milyen hangtalanul járják útjukat.

Teréz anya



Fogadd el Uram, szabadságomat,
Fogadd el egészen. Vedd értelmemet,
Akaratomat és emlékezésem.

Mindazt, amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen, visszaadom Uram,
Visszaadok egyszerre mindent.

Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed,
Csak egyet hagyj meg ajándékomul:
Szeretnem Téged.

Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel,
S minden, de minden gazdaság enyém,
Más semmi nem kell.


Ha hívők vagyunk, úgy kell vennünk, hogy meghaltunk a bűnnek. Ehhez az első lépés az, hogy részt végy a saját temetéseden. A halottat nem lehet kísérteni. – De az üdvösség nemcsak temetés, hanem feltámadás. (Stewart)

„Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké.” (Zsolt 44,9)

Kórah fiainak zsoltárából megtudjuk, hogy a háborúban Isten harcosai elsősorban nem a karjukban és a fegyverükben bíztak, hanem abban, hogy Isten vezeti őket diadalra. A keresztény embernek máig ez a reménysége: nem az emberi erő, adottság az, ami leginkább számít, hanem Isten akarata. Ez az, ami megmenti a gyengéket az elkeseredéstől és az erőseket a magabiztosságtól. Lépj ki, testvérem, bizalmad középpontjából, és állítsd arra a helyre Krisztust! (Gerlai Pál)

„Jertek, és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között.” (Zsolt 66,5)

A zsoltáros Istennek a természetben véghezvitt csodáit magasztalja, amelyeket Egyiptomban, a Vörös-tengernél és a pusztában népe megmentésére vitt véghez. A nem hívők Isten csodáit természeti erőknek és törvényeknek tulajdonítják, és mindegyikre ésszerű magyarázatot próbálnak adni. A hit mégis meglátja bennük Isten cselekvését. (Véghelyi Antal)

„Krisztus mondja: »Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve ket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva ket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.«” (Mt 28,19–20)

Sokszor halljuk ezt az igét, hiszen a keresztség szerzését foglalja magában. A kérdés az, hogy csupán halljuk, vagy e szerint élünk-e. Fontos-e igazán gyermekeink hitbeli növekedése, tanítása? Fontosak-e azok a gyerekek, akiket a gyülekezetben kereszteltek meg? Imádkozunk-e a megkereszteltekért, akár jól ismerjük, akár kevésbé? Gyülekezeti tagként a lelkészt segítve indulunk-e az ige fényében sokakért, sokak üdvét fontosnak tartva? (Tamásy Tamásné)

Ne feledd, mindenkinek vannak gyengeségei!
Az életben azok a győztesek, akiket a gyengeségeik nem korlátoznak.



Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? (Máté 7:1-3)

Mai Igénket hozza szívünkhöz közel a következő történet:
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová való vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.


Semmit se szeressenek félig csinálni, vagyis a tökély előtt megelégedni. (Bólyai János)

A Biblia az élet könyve, az élet számára. (Steinberger)


A hittel együtt jár, hogy elviseljük kételyeinket.
Romano Guardini


Ha mindenünket Istennek adjuk, Ő mindent kamatostól ad vissza.


Isten csak a mi emberi életünk romjain épít.

„Jézus így felelt: »De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.«” (Lk 11,28)

Mély boldogságról beszél Jézus az igében. Lehet, hogy furcsa ez a szókapcsolat, de tudjuk, hogy van felületes, ideig-óráig szóló boldogság is. Jézus nem rövid és nem felületes boldogságot akar adni, azt a világ kínálja. „mélységpárti”. Ehhez a boldogsághoz szükség van arra, hogy ne elégedjünk meg az ige meghallásával csupán, hanem vegyük komolyan, és éljünk a szerint. Ha ezt tesszük, valóban boldogok leszünk. Áldott próbálkozást kívánok! (Tamásy Tamásné)

Jobbat keresve gyakran jót veszítünk. (William Shakespeare)


Koncentrálj a munkádra, és el fogod felejteni egyéb bajaidat. (Victor Feather)

„Nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” (Róm 7,19)

Pál apostol a test és a lélek folyamatos, egymás elleni harcáról beszél. Az esze, a lelke tudja, hogy mi lenne jó, de a teste ellenszegül. Gondolatmenete szerint arra, hogy akarja a jót, van lehetősége, de hogy tegye is, ahhoz már Krisztus átformáló, újjáteremtő hatalma kell. Valld be magadnak, testvérem, te is hányszor átélted ezt a harcot! Krisztus mellett megbékélhetsz. (Gerlai Pál)

„Nem fogyott el az Úr irgalma: minden reggel megújul.” (JSir 3,22–23)

Ha pazarolunk, üres lesz a pénztárcánk, és felkopik az állunk, ha pocsékoljuk a vizet, az energiát, elfogy! Ha könnyelműen mérgezzük a környezetünket, „mi isszuk meg a levét”. A veszélyeztetett állatok kipusztulása, a védett növények eltűnése is ellenünk szól. Mégis biztatást kapunk: az Úr irgalmát mindig és mindenhol megtapasztalhatjuk. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Nem szegény az, akiben ébren él a hit, még ha ideig-óráig alulmaradt is.

Archibald Joseph Cronin


Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre. (Zig Ziglar)



Szinte lehetetlen, hogy aki hálás, ne legyen neki több más erénye is.

„Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével!” (Ézs 41,16b)

Ez a prófécia az ószövetségi korban nem teljesedett be, mert nem a test szerinti, hanem a lelki Izráelnek szól, és az utolsó időkre utal, amikor az egész föld az Istennel szemben álló gonosz hatalom uralmát fogja nyögni. Isten akkor végső ítéletet tart ellenségei fölött, övéinek pedig, akik mindvégig hűek maradtak hozzá, diadalt ad. Őket kiragadja az ítélet tüzéből és örökre megdicsőíti. Rajtuk teljesíti be a próféta szavát: „Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével!” (Véghelyi Antal)

Hiszek! Segíts hitetlenségemen Mk 9.24

A humorérzék mentőöv az élet hullámain.



A kardnak akár markolatával, akár hegyével érintkezünk, egyformán beszennyez. Azt, aki szeret, a fém hidege nem fosztja meg Istenétől, de csaknem elhiteti vele, hogy Isten magára hagyta. A természetfölötti szeretetnek semmi köze sincs az erőszakhoz, de nem is védi meg a lelket a pusztítás, a kardvágás hidegétől...

Aki tisztán szeret, annak az ölés megdermeszti a lelkét, akár tettes, akár áldozat; ugyanúgy minden, ami erőszak, még ha nem oltja is ki senki életét. Ha valaki olyan szeretetre vágyik, amely lelkét sebezhetetlenné teszi, akkor mást szeressen, ne Istent...



A világ nem egyhamar fogja elvetni az Újtestamentumot, ha ebben az új kiadásban kerül szeme elé: “emberi életre átdolgozott” (Fosdick)

„Dicsekszünk az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.” (Róm 5,11)

Fájdalmasan ritka ma két jelenség: az, hogy Istennel dicsekedjenek az emberek, és az, hogy őszintén békét kössenek. Ehelyett szeretnek magukkal dicsekedni és pert indítani egymás ellen. Ha ennyire nyilvánvaló a kapcsolat az Istennel való dicsekvés és a Krisztus által kapott megbékélés ajándéka között, vajon miért nem követjük Pál apostol példáját? Járjunk a Krisztustól tanult hitben és istenszeretetben! (Gerlai Pál)

Egy szerény képességű, alázatos és erényes ember sokkal több jót tesz, mint egy büszke okos.



Engedd, hogy az Úr naponként megáldjon téged, – csak így lehetsz áldás barátaid számára. (Zeller)


Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni. (Antoine de Saint-Exupéry)

„Igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.” (2Pt 1,10–11)

Az iskolák ugyan bezártak nyárra, de a legjobb tanmenet áll előttünk, minden pedagógusnak és diáknak – „Isten iskolájában”. Tágíthatjuk a kört, mert Péter apostol mondata a legtökéletesebb út mindenkinek: betegnek és orvosnak, dolgozónak és nyugdíjasnak, fiatalnak és öregnek, férfinak és nőnek, kutatónak és szemlélődőnek egyaránt. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!" Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: "Mit tegyek veled?" "Mester - kérte a vak -, hogy lássak." Jézus így szólt hozzá: "Menj, a hited meggyógyított." Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.
Mk 10.46-52

A jerikói vak meggyógyításáról szóló festményt vizsgálta egy festőművész és egy költő. A festőművész ezt kérdezte: "Mit látsz legkiemelkedőbbnek ezen a képen?" A költő így válaszolt: "Minden tökéletes, Krisztus alakja, az emberek csoportjai, az emberek arckifejezései, és így tovább." A művész azonban máshol találta a festmény legkifejezőbb pontját: "Látod ott azt az eldobott botot?" "Igen, de az mit jelent?" "Nos, azokon a lépcsőkön ült a vak ember, bottal a kezében. Amikor azonban meghallotta, hogy Krisztus megy arrafelé, bizonyos volt benne, hogy meggyógyítja őt, ezért otthagyhatja a botját, mert úgysem lesz rá tovább szükség. Odasietett az Úrhoz, mintha már látott volna. Ugye milyen csodálatos kifejeződése ez a hit általi bizalomnak?"


Mások megértéséhez csakis önmagad megismerésén keresztül juthatsz el.

„Micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” (Zsolt 8,5)

Luther a zsoltáros szavait Krisztus-próféciaként értelmezi. Ő az az „emberfia”, aki Istennel való egységét félretéve, halandó testben jött el, de akire Istennek mindvégig gondja van. Bár kis időre elhagyja őt, kiszolgáltatja földi ellenségeinek, a halálnak és a sátánnak, mégis gondja van sorsára. De ez csak akkor derül ki, amikor húsvétkor előhozza a sírból, majd jobbjára emelve megdicsőíti: úrrá teszi minden teremtményén, és ellenségeit lába alá veti. (Zsolt 8,6.7) (Véghelyi Antal)

Mindenkiben annyira él Jézus, amennyire testet ölt a mennyei élet, amennyi életet tékozolt el, amennyi áldozatot hozott, amennyi halált szenvedett Jézusért. (Ravasz László)

„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lk 12,32)

Biztatás, meger ősítés, megajándékozás – mindezek benne vannak ebben a rövid igében. Mindezt azonban nemcsak egyénileg élhetjük át, hanem mint Krisztus nyája. Akik lehet, hogy egyesével élnek egy lakásban, lehet, hogy kevesen egy településen, de mindnyájan Krisztus nyájának tagjai és ezért Krisztus által örökösök. Jézus nyájához tartozó testvérem! Ne félj, nem vagy egyedül. Veled van Jézus, és veled imádkoznak sokan a nyájból, akik mind megajándékozottak. (Tamásy Tamásné)

Térítsd meg, Uram,
A te elszéledett juhaidat,
Vedd el a homályt szívükről,
Nyisd meg a siketek fülét,
Világosítsd meg a vakok szemeit,
És a te igaz hitedre
Tanítsd meg a tévelygőket.
A te szerelmes szent Fiad,
Mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ámen

A világ jobban tudja, mint mi, hogy mi illik Isten népéhez. A keresztény embertől mindig megkívánja, hogy Istennek tetsző élete legyen, s megbotránkozik, szemrehányást tesz, és lenézi az olyan hívőt, aki méltatlan hitéhez. (Turóci)


Aki Isten előtt megalázott szívvel olvassa Bibliáját, csakhamar megnyilatkozott szentélyt fog abban találni. (Kroeker)


Azt akarjátok tőlem hallani, miért és hogyan kell szeretnünk Istent? Íme: Isten iránti szeretetünk oka maga Isten; mértéke mérték nélküli szeretet. Két okból mondottam, hogy Istent önmagáért kell szeretnünk: először is, mert semmi sem méltóbb szeretetünkre, másodszor, mert semmi sem válik jobban hasznunkra.

A kérdés, miért kell Istent szeretnünk, kettős gondolatot ébreszt bennünk. Felmerül ugyanis a kétség lelkünkben, minek kell szeretetünk legfőbb indítóokának lennie: vajon Istent önmagáért, vagy magunk miatt kell szeretnünk? Mindkettőre ugyanazt válaszolom: Isten iránti szeretetünknek nem találom más méltó okát, mint Őt magát.

Nézzük előbb, mivel érdemelte meg szeretetünket? Sok érdemet szerzett nálunk, aki nekünk, érdemteleneknek adta Önmagát. Hiszen még Ő is mit adhatott volna jobbat Önmagánál? Ha tehát azt kutatjuk, mivel érdemelte ki szeretetünket, ha Iránta való szeretetünk indítóokát keressük, akkor azt kell mondanunk, hogy elsősorban azért kell Őt szeretnünk, mert Ő előbb szeretett bennünket. Teljességgel méltó arra, hogy viszontszeressük, különösen, ha meggondoljuk, ki Ő, kik vagyunk mi, és mennyire szeretett bennünket. Isten az, aki szeretett bennünket, ellenszolgáltatás nélkül. Még ellenségeit is szerette. És mennyire? János felelt erre: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”, és Pál: „Aki saját Fiának nem kegyelmezett – úgymond –, hanem odaadta Őt érettünk”. És maga a Fiú tesz tanúságot önmagáról: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja barátaiért”. Így szerzett érdemeket az Igaz a gonoszaknál, a Legnagyobb a legkisebbeknél, a Mindenható a tehetetleneknél. Úgy vélem, hogy akik előtt ez nyilvánvaló, azok előtt nyilvánvaló az is, miért kell szeretnünk Istent: azért, mert kiérdemelte a szeretetünket.

Nem csoda, ha valaki kevésbé szereti azt, akit kevésbé ismer. De még így is tudjuk, hogy mindenünkkel adósai vagyunk Annak, Aki bennünket mindenestől alkotott. Mit kell tennem tehát nekem, aki az én Istenemet nemcsak életem ingyen ajándékozójának, legbőkezűbb igazgatójának, kegyes vigasztalójának, gondviselő kormányzójának, hanem ezenfelül a leggazdagabb megváltómnak, örök megtartómnak, gazdagítómnak, megdicsőítőmnek vallom? Mit adjak az Úrnak mindezekért? Ha mindenemmel tartozom Neki azért, hogy teremtett, mit adjak még ehhez hozzá, amiért újjáteremtett, és ily módon teremtett újjá? Mikor először teremtett, engem adott magamnak, mikor másodszor, önmagát, mikor önmagát adta, engem adott vissza önmagamnak. Mivel teremtett és újjáteremtett, önmagammal tartozom önmagamért, és kétszeresen tartozom. Mit adjak Istennek Őérette? Mert ha ezerszeresen vissza is tudnék Neki fizetni, mi vagyok én Istenhez képest? Mivel az a szeretet, amely Istenre irányul, a mérhetetlenségre és végtelenségre irányul – hiszen Isten mérhetetlen is, végtelen is; milyennek kell lennie, kérdem, a mi szeretetünk határának és mértékének? Milyennek, hiszen mi nem ingyen adjuk már szeretetünket, hanem tartozásból? A mérhetetlenség szeret bennünket, az örökkévalóság szeret, a tudomány mindent felülmúló szeretete szeret; Isten szeret bennünket. Akinek a nagysága határtalan, Akinek a bölcsessége mérhetetlen, Akinek a békéje felülmúl minden értelmet: és mi mértékkel fizessünk vissza Neki?

Szeretlek, Uram, erősségem, támaszom és menedékem, szabadítóm és mindenem, amit csak kívánatosnak és szeretetreméltónak lehet nevezni! Istenem, segítőm, szeretlek ajándékodért és az én mértékem szerint, amely kisebb ugyan, mint amilyet az igazságosság megkívánna, de nem kisebb tehetségemnél. Mert ha tehetségem alatta marad is tartozásomnak, nem tudom felülmúlni önmagam. De többre leszek képes, ha többet kegyeskedel adni Önmagadból, bár sohasem leszek képes annyira, amennyire méltó lennél!

Clairoaux-i Szent Bernát


Épp azáltal tökéletesedik az ember, hogy fényt derít önnön tökéletlenségére. (Augustinus)



Ha a szeretet irányít, többet kapsz, mint amire számíthattál.


Ha valaki személyes kapcsolatba kerül Jézus Krisztussal, azonnal tudja magáról, hogy ő jó-e vagy rossz; nem gondolkodás által, hanem belső szemlélet által. (O. Chambers)



Istenünk, Atyánk!
Te mindig közel vagy hozzánk:
a csendben, és a munkában,
a magányban úgy, mint a találkozásban,
a már ismerősben éppúgy, mint az idegenben.

Add meg kérünk, hogy
egyre jobban felismerjük jelenlétedet életünkben,
és képesek legyünk mindenben Téged keresni és megtalálni.

Hogy közelségednek jelét add, elküldted hozzánk Fiadat, Jézust.
Segíts Őt egyre mélyebben megismernünk,
hogy úgy lássuk a világot, ahogy Ő látja,
hogy úgy szeressünk, ahogyan Ő szeret,
és úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik.

Tölts el minket Szentlelkeddel,
hogy Jézust egyre jobban szeressük,
és Őt még nagyobb odaadással kövessük.
Ámen

„Jézus Krisztus mondja: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.”” (Mt 5,11–12)

Közhely, hogy a jó ügyért harcolni nemes gesztus. Jézus szavai ennél többet ígérnek – boldogok vagytok, ha szenvedtek is érte. Boldognak lenni Krisztus szerint egyet jelent az üdvösséggel, és Isten országa fölötte áll minden emberi értékelés szerinti jónak. Krisztus ezt ígéri nekünk – ez valóban örömre és ujjongásra ad okot! (Gerlai Pál)

Krisztusunk, aki elestél bűneink súlya alatt és fölkeltél megigazulásunkra, kérünk, segíts minket és mindazokat, akiket földre sújt a bűn, hogy föl tudjunk kelni és folytatni tudjuk utunkat.

Szent II. János Pál pápa

„Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Préd 12,14)

A Prédikátor könyvének zárómondata ez. Mintegy igazolja, megerősíti a könyv bevezető sóhajtását: „Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” (Préd 1,2) Hiszen akár jó, akár rossz, akár nyíltan, akár rejtve ment végbe egy cselekedet: Isten megítéli. Ne legyen kétségünk: ez elítélést jelent. A Prédikátor nem kevesebbet állít, mint hogy az ember az Isten szerinti jó cselekvésére képtelen. De akkor mit tehetünk? Essünk kétségbe? A Prédikátor bár a realitás talaján áll, mégsem pesszimista! „De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert őt félik” – vallja (8,12). „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” – mondja (12,13). A Prédikátor ezzel a hit által való megigazulást prédikálja: bár cselekedeteink – jók és rosszak egyaránt – ítéletet vonnak a fejünkre, Isten megkegyelmez az őt félőknek, mert nem cselekedeteiket, hanem hitüket veszi figyelembe. (Véghelyi Antal)

Öntudatos keresztény életet nem lehet élni anélkül, hogy az ember ne tekintsen hátra és előre, ne lássa azokat, amelyek lettek, és azokat, amelyeknek meg kell lenniük.



Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.(Saint Exupery)



Tedd rá kezedet a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól.

Seneca

Uram, életemben oly sok az árnyék, de Te azt akarod, hogy fény legyek. Bennem még oly sok a homály, de Te azt akarod, hogy testvéreimnek világítsak. Magamat is alig vonszolom, de Te azt akarod, hogy testvéreimet hozzád vezessem, Hozzád vonzzam. Oly üres és íztelen vagyok Uram, de Te azt akarod, hogy a só legyek. Uram, Te légy életem fénye, világossága, íze, jó illata! Engedd, ha velem találkoznak az emberek, Rád találjanak!

„Valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” (Jn 1,16)

Először karácsonyi hangulat melegít át, majd színdarabok jutnak eszembe, látom a darabokat játszó kisgyerekeket, amikor ezt a mondatot olvasom. A kegyelemnek sokféle „illata” járja át életünket. A Király bevonulása Jeruzsálembe és a szívünkbe, a fojtott hangulatú, de örök nyugalmat hordozó utolsó vacsora, a fájdalmak férfija, a feltámadott Jézus vár minket kegyelmével ma és minden napon a világ végezetéig. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az ellaposodástól és lelki megszegényesedéstől, pedig erőt csak a Teremtővel való tartós közösségben nyerhetünk. (Kroecker)


A gondolkodás olyan, mint az ejtőernyő. Akkor jó, ha nyitott!


A türelem és a várakozás hozzátartozik az emberi élethez. A türelemben rejlik az erő, amivel törekedhetünk a változásra és változtatásra. A türelemben azonban az időnek is fontos szerep jut. Csak akkor változik bármi, ha időt hagyunk rá maguknak.
A növekedéshez időre van szükség. Aki önmagával szemben türelmes, és tud várni, le fogja aratni érettsége gyümölcseit.
Saját fejlődésünkhöz is sok türelemre van szükségünk. Nem tudjuk önmagunkat egyik percről a másikra megváltoztatni. A változás lassan, olykor észrevétlenül történik.

Anselm Grün


A valódi szeretet keménységet követel a válság pillanataiban.



Az igazi gyakorlatiasság az örökkévaló dolgokra való készülődés.

„Erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.” (Zsid 6,18)

Pál apostol képe nagyszerűen használható ma is. Talán egy utolsó pillanatban elért busz vagy vonat juthat eszünkbe, amely az utazót egészen rossz irányba is viheti. Miért vagyunk óvatosak? Távolról sok minden megtévesztő lehet, aztán közelebb érve el kell döntenünk, hogy élünk-e a messziről oly hívogatónak tűnő lehetőséggel. Az Isten segítsége olyan reménység, amelybe bele lehet és bele is kell kapaszkodni. Erős bátorításunk van: a Jézus Krisztus által tett ígéret! (Gerlai Pál)

Ha van időd magadra, kitörsz az idő uralmából. Érzékeled, élvezed az időt. Felismered, hogy ajándékba kaptad, így megszabadulsz a szorongástól. Engedd, hogy teljen az idő és érzékeld is múlását.
Az idő mindig ajándék, Istené és a tiéd. Itt találkozhatsz Vele és itt válhatsz valódi önmagaddá. Főleg az nyer időt, aki minden pillanatban teljesen jelen van. Számára nincs elveszett idő. Számára minden pillanat a beteljesedés ideje. Teljesen mindegy, hogy dolgozik vagy semmit sem tesz, olvas vagy zenét hallgat, sétálni megy vagy a gyermekeivel játszik - teljesen elmerül abban, amit éppen tesz. Élvezi az idő ajándékát, minden másodperc ajándékát. Számára minden perc szabad idő, az élet ideje.

Ne engedd, hogy megfertőzzön a „rögtön” szelleme!
Tanulj állhatatosságot,
tanulj meg lenni,
gyakorold a kitartás erényét!
Akkor lelked megszilárdul,
életed pedig sikeres lesz.
Aki lassan jár,
az néha gyorsabban ér célba,
mert nem kergeti semmi,
nem kell menekülnie.
Csak arra törekszik, ami fontos.
Tehát: ajándékozz időt magadnak.
Élvezd a lassúságot.

Anselm Grün

„Isten ugyanis, aki ezt mondta: »Sötétségből világosság ragyogjon fel«, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Kor 4,6)

Majdnem tíz éve megkérdeztem egy evangélikus lelkészt, hogy mi élete fő célja. Azt válaszolta, ő azért él, hogy bevilágítson a szeretet fényével oda, ahol sötétség uralkodik. A válasz megmaradt bennem. Azóta többször is átéltem, milyen ez az említett sötétség, mint az átvirrasztott éjszakák csöndje, és azóta tudom, milyen fontos a sötétséget felváltó felkelő nap, a fény, a világosság, az evangélium. Az ember lelkében valóban világosság lesz, ha Krisztus arcán tájékozódva Isten szeretete az életében is világosságot gyújt. (Balog Eszter)

Jézus Krisztus...

Te légy a hűség - ingatag jellemvonásaimban.
Te légy a figyelem - szétfolyó létemben.
Te légy a fölneszelés - hangszigetelt lelkemben.
Te légy a szabadság - posványos életemben.
Te légy a szeretet - magam körül forgó lényemben.
Te légy az előrelépés - egyhelyben-topogásomban.
Te légy a szelíd megbocsátás - vad vádjaimban.
Te légy a kitartás - összecsuklásomban.
Te légy a minden - az én semmimben.


Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő. (Irenius)


Nem tartom sokra a testi bátorságot; az élet megtanított arra, mi az igazi bátorság: ellenállni a környezet lesújtó ítéleteinek. (Antoine de Saint-Exupéry)



...nyomorú sors nyomorultnak tudni magunkat, de a nagyság jele, ha felismerjük nyomorultságunkat. (Blaise Pascal)

„Több jót teszek veletek, mint azelőtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” (Ez 36,11)

A választottak sok jót tapasztaltak: Ábrahám elhívásától kezdve az egyiptomi szabadulás, a csodákkal teli vándorlás, az ígéret földjére való megérkezés számtalan öröme és bizonysága lehetett a szívükben, emlékezetükben, vallomásukban. Az Újszövetség Jézusra tekintő népe sem panaszkodhat, mert századok és ezredévek alatt Isten népe mindig újra átélhette és átélheti a megmenekülés, a kegyelem, az ígéretek ajándékait. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a Nyolc Boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

A keresztyén élet nem csupa mosolygás, de azért a szenvedések között is tud mosolyogni.


A múltbeli dolgokat el kell feledni és meg kell bocsátani. A jövő még nem érkezett el. Ma szeretheted Jézust, ahogyan ő szeret téged: személyes, benső szeretettel.
Nem kell félned: Isten megad neked minden kegyelmet, amire csak szükséged van, ha te megengeded neki, hogy az imádságon, áldozatokon, szenvedésen és kemény munkán keresztül megszenteljen téged. Semmi sem lehetetlen Isten előtt, hiszen "Isten a szeretet" 1Jn 4.16.

Kalkuttai Teréz Anya


Akkor van a legnagyobb esélyünk arra, hogy megtaláljuk Istent, ha visszamegyünk oda, ahol hagytuk. A madarak azért tanulhattak meg repülni, mert hittek benne, hogy sikerülni fog. Akinek hite van, annak előbb-utóbb szárnyai is lesznek. (Darnel Christian)



Amióta teljesen lemondtam önmagamról, a lehető legboldogabb életet élem. Ha tudnák, ha sejtenék, hogy mennyire dúsgazdaggá tesz bennünket a teljes lemondás…

Kis Szent Teréz


Az a baj a világban, hogy az erő nem igazságos, és az igazságnak nincs ereje. (Blaise Pascal)

„Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.” (Zsolt 147,11)

Volt egy néni, akinek az volt a szokása, hogy minden szombaton leült a templommal szemben a padra, és megkönnyezte a templomból kilépő aznapi friss házasokat. Kicsit bogarasnak tartottam, és már előre bosszantott, hogy a mi esküvőnkkor is ott ül majd, és pityereg, pedig nem is ismerjük egymást. Aztán amikor eljött a nagy nap, mégsem volt ott. Másnap hallottam, hogy meghalt. Ki tudja, miért, elmentem a temetésére. Ahogy ott álltunk a koporsó körül, egyszer csak könny szökött a szemembe. És rájöttem, ugyanazért vagyok én itt, mint amiért ő volt ott a sok esküvőn: mert a szeretetnél nincs gyönyörűbb látvány. (Zsíros András)

Egy szív érettem dobogott, egy szívnek nagy fájdalma volt.
Egy szív engem hőn szeretett, egy szív érettem megrepedt.
E szívben irgalom élt, e szív szerette a szegényt.
E szívben nem volt semmi folt, e szív Jézusom szíve volt.



Gondoskodjatok arról, hogy akivel találkoztok, boldogabb legyen a veletek való együttlét után, mint amilyen előtte volt.

Teréz anya



Jézus képe a bárány. Erre a képre kell nekem is elváltoznom. Életét halálra adta, nem kereste a maga hasznát.


Jó az, aki jobb akar lenni.

„Megismertetem szent nevemet népemmel.” (Ez 39,7)

Izrael népe számára Isten nevének kinyilatkoztatása egyet jelent hatalmának kinyilvánításával. Isten nevét – hatalmát – segítségül hívva imádkoztak, áldottak és átkoztak, így végezték munkájukat, és így tértek pihenni is. Milyen kár, hogy úgy tudjuk és akarjuk élni az életünket, hogy kihagyjuk belőle az Urat! Akik megismerik Isten nevét, azok az övéi: ezért ismerkedjünk meg és éljünk együtt Isten nevével! (Gerlai Pál)

Mindent lehet pótolni, csak Krisztust nem. Amint az Ő helyébe valami pótlékot teszünk, azonnal beáll a pusztulás. (Szikszai György)

„Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe.” (2Kor 4,8)

Vannak országok, ahol ma is üldözik a keresztényeket, de a bátor, határozott, elhivatott tanítvány tudja, Isten országa a szorongatások, fenyegetések, félelmek, vereségek ellenére, láthatatlanul ugyan, de növekszik. Az élő Isten kétségeskedő, bizalmatlankodó és neki pimaszul hátat fordító gyermekei is megtérhetnek, és megújultan, megváltottan élhetnek egymásért. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ne féljetek a szenvedéstől és a haláltól! Mivel Krisztus keresztje a szeretet és a megváltás jele, nem kell meglepődjetek azon, hogy minden igazi szeretet áldozatot követel. Ne féljetek tehát akkor, amikor a szeretet túl sokat követel! Ne féljetek, amikor a szeretet áldozatot követel! Ne féljetek Krisztus keresztjétől!
A kereszt az Élet Fája. Minden öröm és minden béke forrása. Ez volt az egyetlen mód Jézus számára, hogy eljusson a feltámadásra és a győzelemre. Az egyetlen mód számunkra is, hogy részt vegyünk az ő életében, most és mindörökké.

II. János Pál pápa

„Pál írja: Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” (1Kor 15,10)

De ki is vagyok én igazából? Mit értem el eddig életemben? Iskolák – munkahely – család – gyermekek – unokák? Így akartam? Vagy kudarcos az életem, és egész más irányt vett többször is, mint ahogy elképzeltem? Ahol most állok: küzdelmes út egy pontja. A múlt tapasztalataiból építkezni, a jelent boldogságban megélni, a jövőt tervezni, és előre örülni neki – ez mind én vagyok. Isten kegyelméből, a hit által. Mert ő van velem, és segít minden utamon, hogy a kudarcból tanuljak, a sikerekből pedig épüljek. (Balog Eszter)

Utak váltakoznak...
fény- mélységes éj...
De minden kegyelem!
Ne félj! (Balti házi mondás)

A gond az imádság karjaiba űz, az imádság pedig kiemel a gond karjaiból. (Zwingli)


A szívnek megvan a maga ésszerűsége, amit az értelem egyáltalán nem ismer. (Blaise Pascal)

„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!” (Zsolt 90,14)

Az új nap reggele mintha mindig megfiatalítana minket. Kutatók kimutatták, hogy a reggeli napsugár feltölti az ember szervezetét, felkészíti az egész napos munkára. Az Isten kegyelme – ószövetségi értelemben: az Isten természetfeletti ajándékai – vagy ha úgy tetszik, a fény, amelyben időnként a lelkünk megfürödhet, késszé tesz az örök életre. (Gerlai Pál)

Assziszi boldog Aegidiust egyszer két cetonai testvér látogatta meg, hogy Istenről beszélgessenek. Egyikük így szólt:
– Tisztelendő atyám, Szent János evangélista igen nagy és magasztos dolgokat mondott Istenről.
– Drága testvérem, Szent János evangélista semmit sem mondott Istenről.
– Drága atyám, vigyázz, mit mondasz! Hiszen Szent Ágoston is úgy véli, hogy ha Szent János még magasztosabban szólt volna, senki halandó nem értette volna meg. Ne mondd hát, atyám, hogy semmit sem mondott.
– Újra mondom nektek, hogy Szent János semmit sem mondott Istenről.
Látogatói erre elkedvetlenedtek, és felkerekedtek. Mikor már néhány lépésnyire voltak, Aegidius visszahívta őket, rámutatott a Cetona mellett ég felé törő hegyre és így szólt:
– Ha lenne ekkora hegy kölesmagból, mint ez itt, és veréb laknék a tövében és belőle lakmároznék, mennyit hordana el belőle egy nap, egy hónap, egy év, sőt száz év alatt?
– Ezer év alatt is majdnem semmit.
Aegidius így folytatta:
– Az örök Istenség olyan mérhetetlen és olyan nagy hegy, hogy Szent János, aki szinte csak veréb volt, semmit sem mondott Istenről, Isten nagyságához képest.

Az egyetlen, ami a gyászolókkal együtt visszasétál a sírtól, és nem hagyja, hogy eltemessék, a jellem. (J. R. Miller)

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25)

A konfirmációs vizsga előtt rettenetesen izgultunk. Még az utolsó percekben is a kátét lapozgattam, mert úgy éreztem, elfelejtettem ezt-azt. Aztán bejött a lelkész bácsi, meglátta riadt arcunkat, elmosolyodott, és így szólt: „Ne féljetek, nem én vizsgáztatlak benneteket.” Összenéztünk. „Hát ki?” „Csak Jézus lesz bent” – kacsintott. Az egész konfirmációs felkészülés alatt nem tanultam annyit, mint ebből a mondatból. (Zsíros András)

Azt mondják, hogy fényt hintek szerteszét

-Én olyan sötétnek tudom magam.-

Azt mondják, köszöntésem: békesség.

-S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!-

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,

És több mint szépség: jó cselekedet.

-Bennem dúl a magamra-ismerés,

s meakulpázva verem a mellemet.-

Azt mondja, aki találkozik velem,

Hogy tőlem kapott ajándékot.

-S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,

Hogy mindenkinek adósa vagyok.-

Ó Barátaim, ha egy FÉNYSUGÁR

Lelketekig hullt, át lelkemen:

Nem az enyém az a fény, csak bennem jár,

Istennek köszönjétek, – ne nekem.

(Reményik Sándor)

„Krisztus a mi békességünk.” (Ef 2,14)

Az úrvacsora befejezésekor mondják a lelkészek ezt az agendában szereplő imádságot: „Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, add, hogy süket legyen a veszekedés és a békétlenség hangjára…” Nagyon szép imádság ez, és talán minden reggel ezt kellene imádkoznunk, rögtön felébredés után, hogy valóban teljesíteni is tudjuk. Akkor lesz békesség a környezetünkben, ha mi magunk békét sugárzunk. Az igazi belső békességet, a „tenger mélyén lévő nyugalmat” Krisztusban találjuk meg. Így a felszínen fodrozódó hullámok is szépen lassan lecsendesülnek. (Balog Eszter)

„Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” (Jn 15,4)

A februárban lemetszett venyigén hiába keresünk gyümölcsöt szeptemberben, a szőlősgazdák nagy többsége már elégette. Nem hiába mondja Jézus a tanítványoknak: kövessetek, ragaszkodjatok a Teremtőhöz, mert csak így remélhető Istennek tetsző gyümölcstermés, megbocsátás, türelem, parancsolatokhoz igazodó életvitel. Hangolódjunk a jézusi magatartásra. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.

Boldog Kalkuttai Teréz


Ne kételkedj! Tégy mindent Isten kezébe, hagyj mindent Isten kezében, végy mindent Isten kezéből!



Nem a lehetőségeink határánál, hanem a valóságos életünk lüktetésében kell Istent megismernünk. (Bonhoeffer)



Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

Thoreau


Tudd van egy gyertya a szívünkben, van kié lobban, van kié nem.
De él az Isten, ki lángra gyújthat és meggyógyíthat ha Benne élsz!
...hordozd a gyertyát, lángoljon benned, annyian várják, oly sok szív fáj,
Törd át az éjjelt, hadd lássák fényed, tartsd a gyertyát, szükség van rá,
óvd a lángját, szükség van rá!

A keresztyén élet folyton kiszélesedik. Isten világa felé nyitott, titkokat mindig jobban látó élet. Jutalma: biztonság és békesség.



Ahol az igazság keresése kezdődik, ott mindig élet kezdődik. Mihelyt azonban az igazság keresése megszűnik, az élet is megszűnik. (John Ruskin)



Az igazi megtérést éppúgy nem lehet eltitkolni, mint ahogy a fényt a sötét szobában nem lehet elrejteni. (Spurgeon)


Az imádságnak mindig ígéreten kell alapulnia. De hála az Istennek, hogy az Ő ígéretei mindig szélesebbek, mint a mi imádságaink. (Havergal)


Azok a leggazdagabbak, akik a legtöbbről tudnak lemondani. (Rabindranath Tagore)



Isten vagy azt adja meg, amit kérünk, vagy azt, ami ennél hasznosabb nekünk.

Clairvauxi Szent Bernát


Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: Ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!



Istenünk, ha eljön a végső "átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk.

„Krisztus Jézus váltságul adta önmagát mindenkiért.” (1Tim 2,6)

Egyszer egy gyermektáborban – lehettem vagy nyolcéves – kaptam egy kis festményt egy festőpalántától (aki csak két évvel volt idősebb nálam, de már tudta, hogy festőművész lesz). A délelőtti foglalkozáson Krisztusról tanultunk: meghalt miértünk, a bűneinkért. A kép a tanítás alatt keletkezett, pillanatok alatt, a szemem láttára. Krisztus a keresztfán, mögötte a felkelő nap. Máig is őrzöm, mint ahogy az ott hallott, a hitünk alapját képző gondolatokat. „…hogy éljünk őáltala.” (1Jn 4,9) (Balog Eszter)

Ne bízzál saját igaz voltodban. Ne aggodalmaskodjál amiatt, ami elmúlt.

Remete Szent Antal


Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás. (Lawton Collins)

„Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!” (Zsolt 9,3)

Minél nagyobb egy örömünk, annál nagyobb a kényszer, hogy megosszuk mindenkivel. És minél több mindenkivel osztjuk meg, annál nagyobb lesz maga az öröm is. Hadd használjam ki hát a lehetőséget, hogy az Evangélikus Élet hasábjain tudathatom minden kedves Olvasóval: augusztus 30-án apa leszek! És az a legnagyszerűbb, hogy ezt ennyi mindenkivel megoszthattam. De hidd el, még ennél is nagyszerűbb, ha magával Istennel osztjuk meg minden örömünket! Hiszen tőle kaptuk mind. (Zsíros András)

„Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.” (JSir 3,58)

Huszonkét versszakra oszlik Jeremiás harmadik siralma, ebből a huszadik kezdődik ezzel a verssel. A szerző a jeruzsálemi templomot siratja, mivel azt Kr. e. 587-ben lerombolták, a népet pedig fogságba hurcolták. Azzal vigasztalódik, hogy bármennyi szenvedést kellett is átélnie neki és népének, ügyének intézője maga az Úr, aki igaz bíró. A babiloni fogság ma is jelkép, fogalom, amely értelmezhető az életünkre, ügyeink megbéklyózottságára, amelyekből szabadulást csak Isten adhat. Adja Isten, hogy átéljük a szabadulást! Ámen. (Gerlai Pál)

Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.


Törekedjetek a szeretetre és senkit se ítéljetek el. És ha valakit súlyosan vétkezni láttok, nem azt mondom, hogy tetszéseteket leljétek benne, sem azt, hogy ne riadjatok vissza tőle, hanem azt mondom: ne ítéljétek el. Ne vessétek meg a bűnösöket, mert semmit sem tudtok arról, hogyan ítél az Isten. Sőt, sokan, akiket az emberek elkárhozottnak gondolnak, megmenekültek Isten előtt, és sokról gondolják az emberek, hogy megmenekültek, akiket Isten már elvetett és elkárhoztatott.

Fulginói Boldog Angela

„Tudd meg és lásd meg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem féled őt!” (Jer 2,19)

A szíveket vizsgáló Isten jól látja gonoszságaimat, hogyan éled naponta szívemben a gyűlölet, hogyan gondolok „főbenjáró” bűnökre, vagy teszem is titokban ezeket, hogyan élem a számomra adott kegyelmi időt – lustán, sután, imádság nélkül, hálátlanul, tékozló fiúként és tékozló lányként! Halljuk meg a nekünk szóló figyelmeztetést: mindez gonosz, keserves, istentelen! Közeledjünk, térjünk vissza a hozzánk közeledőhöz, amíg időnk van! (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Uram! Gyarló nekem még a szeretetem is. Bocsásd meg, ha időnként fontosabbnak látom ajándékaidat, mint Téged magadat. Pedig semmi sem lehet Hozzád hasonlatos, semmi nem lehet Tőled fontosabb, még az áldásaid, az ajándékaid sem. Segíts mindent a helyén kezelni életemben. Ámen


Uram, Jézus! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!

„A tanítványok veszélyben voltak. Ekkor odamentek Jézushoz, felébresztették, és így szóltak: »Mester, Mester, elveszünk!«” (Lk 8,23–24)

„Ezért keltettetek fel?” – kérdezte Jézus álmosan. Péter a haját tépte: „Nem érted, Mester? Mindjárt felborítja a vihar a hajónkat, és elsüllyedünk! Valamennyien a vízbe fúlunk!” Jézus felkönyökölt. „Ugyan mióta jelenti a halál azt, hogy elvesztetek?” A tanítványok elcsendesedtek. Aztán a tenger is. (Zsíros András)

Bármily erősen kérsz és óhajtasz is bizonyos dolgokat, könyörgésed mindig úgy végződjék, mint a Mesteré: “Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied.”

„Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor fölépül az Úr városa.” (Jer 31,38)

Isten hűséges az ő választottaihoz, az ő népéhez. A zsidó nép történelmében nyomon követhetjük ezt a vonalat, vagyis azt, ahogy Isten minden nehéz helyzetben népe mellett állt, és szabadulást ígért minden sanyarú élethelyzetből (különösképp a fogságokból). A választottak számára pedig mindig ott volt a kihívás, hogy vajon tudnak-e eléggé hinni Istenben és bízni a szabadításban akkor, amikor éppen a legelhagyatottabbnak érzik magukat. A próféták mindig is bátorították, buzdították a népet: Isten hűséges népe iránt, az ő választottai, szerettei iránti hűsége nem megkérdőjelezhető. (Balog Eszter)



„Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17)

Istenünk a választott népet, mai népét, engem is a megváltás útjára tanított. Fia, Jézus életével, szenvedésével, halálával és feltámadásával. Az ő útja biztonságos, kétségtelenül az új lehetőségeket kínálja, szilárdan és rendíthetetlenül hirdeti: javunkra válik, ha a jézusi szeretet útját járjuk, becsülve egymást, fáradva a mellettünk élőért. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd. Példabeszédek 24.10

Ez egy olyan Ige, melyet magyarázat nélkül is ért mindenki. A nyomorúságban látszik meg, hogy mekkora erőnk van. Jó néhány évvel ezelőtt egy hívő presbiter asszony elveszítette hitetlen férjét. Feleségemmel elmentünk meglátogatni, és a hogy van kérdésre azt felelte, hogy azt hitte magáról, hogy lelkileg erősebb ember, mint ami kiderült róla. Igazából tényleg a nyomorúságban mutatkozik meg lelki erőnk nagysága (vagy kicsinysége).
Azonban fontos meglátnunk az erőgyűjtés szükségességét. Lelkileg akkor leszel erős a nyomorúság idején is, ha a kiapadhatatlan erőforráshoz csatlakozva, jól feltöltött állapotban vagy. Isten mindig készen áll arra, hogy erejéből merítsünk. De mi élünk-e az igeolvasás, az imádkozás és a gyülekezeti közösség nyújtotta lehetőségekkel? Ha nem, akkor ne csodálkozzunk erőtlenségünkön, lelki gyengeségünkön...

Forrás: Napi ige és gondolat

Ha megpróbálok emberi befolyásoló stratégiákat és taktikákat alkalmazni, hogy elérjem, hogy más emberek azt tegyék, amit én akarok… és a jellemem alapjaiban torz… hosszú távon nem lehetek sikeres. Kétszínűségem bizalmatlanságot fog kelteni, és minden, amit teszek, manipulációnak fog tűnni. (Stephen Covey)



Hidd el, az életben legfontosabbak éppen a kicsinek látszó dolgok.

Pestalozzi


Igazán segíteni csak szeretetből, szeretettel lehet.



Imádkozni az tud, aki a mások bűneit nem a fejébe gyűjti, hogy másoknak elmondja, hanem a szívébe, hogy Isten elé a szentélybe vigye.



Istentől ihletett ember az a személy, akinek magatartását, gondolatait, érzelmeit közölhetetlen fonal fűzi egybe. (Simone Weil)

„Jézus felment a hegyre magánosan imádkozni.” (Mt 14,23)

Az Isten fiának is szüksége volt a magányra, feltöltekezésre, meditációra. Korunkban egyre divatosabb – főleg az emberekkel foglalkozó hivatásokban – a szupervízió és a mentálhigiéné hangsúlyozása. Kezdünk rájönni, hogy nem megy a magas fordulaton élés lelki feltöltekezés, lelki „feltankolás” nélkül. Az imádkozó ember kezén az ujjak összekulcsolódnak, mint ahogyan lelkünk összekapcsolódik az Isten lelkével. Tudjuk a hétköznapokból, hogy üzemanyag híján semmilyen gép nem képes működni. Ezt az egyszerű tapasztalatot alkalmazzuk a lelki életünkre is, ne hagyjuk, hogy az életúton „lerobbanjunk”. Adjuk meg magunknak a feltöltekezés lehetőségét! (Gerlai Pál)

Minden őszinte megtérés kezdete Istennek a bűnösre vetett pillantása.

II. János Pál pápa



Sokan úgy gondolják, hogy a megtérés arra való, hogy megtisztítsa őket, mint ahogy megtisztítanak egy ruhát, és ha megtértek, nincs más hátra, minthogy ott lógjanak az Úr ruhatárában, amelynek ajtaja szorosan be van zárva, hogy többé por ne érje őket. Azt a ruhát, amely nincs többé használatban, megrágja a moly. (Becker)



Tedd rá kezedet a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. (Seneca)

A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik. (Victor Hugo)


Akkor töltekezel Istennel, amikor hiányát átéled.

Simon András



Az első lépés azon az úton, hogy az ember erős legyen, abban áll, hogy az ember magának bevallja saját gyengeségét.



Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. (Zeller)



Az erőre szükségünk van, nem arra a fajta erőre, amit mi birtokolunk, hanem arra, amelyet kapunk, ha imádságban kérjük, és ez nem más, mint a türelem ereje. (Frederick Neumann)



Az evangélium szenvedések nélkül csak a mennyben van otthon, szenvedés evangélium nélkül itt lenn a legsúlyosabb gyötrelem, de szenvedni az evangéliummal a szívünkben csak a hazafelé vezető úton lehet. (Kálvin János)



Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlen lehetséges lesz. (Kelly)


Életünkben vannak időszakok, amikor valami darabokra törik, valami összeomlik bennünk. Ez az összeomlás még csak a kezdet, de már tele van reménységgel. Mindenekelőtt nem szabad újra fölépíteni, amit a kegyelem lerombolt. Ezt is meg kell tanulnunk, hiszen mindig nagy a kísértés, hogy valamiféle állványt készítsük az omladozó homlokzat elé, és újra munkához lássunk.
Meg kell tanulnunk megmaradnunk romjaink mellett, keserűség nélkül leülnünk a törmelék között, anélkül, hogy vádolnánk magunkat vagy Istent. Ezekre a romokban álló falakra kell majd reménnyel és ráhagyatkozással támaszkodnunk, egy gyermek bizalmával, aki arról álmodik, hogy apja mindent helyre fog hozni. Hiszen ő tudja, hogyan lehet másként helyreállítani, jobban, mint előtte volt.

Éppen mint a tékozló fiú, aki számára annyi minden romokban hevert: a pénze, a dicsősége, a szíve; mindent elveszített, amit a teremtményektől várhatott, és bizalommal telve mégis úgy döntött, hogy visszatér atyjához.
Aki valamikor fia volt az atyjának, az is marad mindörökké. Abban a pillanatban, amikor az elveszett fiú kiengesztelődik kudarcával, már otthon is van a szülői házban atyja mellett. Aki viszont harcol kudarcaival, az önmaga és az Isten ellen harcol, még mindig a harag áldozata, és nem képes felismerni a szeretetet. Szeretetben, kegyelemben élni nem más mint kikerülni a harag uralma alól, amely eredeti állapotunk.

Jézus halála és feltámadása képessé tesz minket arra, hogy vele együtt legmélyebbről fakadó gyengeségünkben is felismerjük az Atya szeretetét. Hiszen megtérésben lenni nem más, mint szüntelenül belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Vigyázzunk, nem átlépni a bűnből a kegyelembe, hanem belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Ezt azt jelenti, hogy meg kell válnunk minden önigazolástól, minden saját igazságtól, és elismerni bűnünket, hogy meg tudjunk nyílni Isten kegyelme előtt.



Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem, és ahogyan szükséged van rám. Uram, te tudod, mit jelent kitaszítottnak lenni, legszegényebbnek a szegények között. A gazdag ember, a jómódú asszony is lehet kirekesztett, de lehet a szegény is a tőled kapott parányi földön. Add, hogy evilági országodban mindannyian gazdagok lehessünk, annak tudatában, hogy neked szükséged van ránk, s hogy nekünk is szükségünk van egymásra!

Boldog Kalkuttai Teréz



Isten soha meg nem szűnik gyermekeinek Atyja lenni.

Páduai Szent Antal

„Keresztelő János tanítványai ezt kérdezték: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« Jézus így válaszolt nekik: »Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium.«” (Mt 11,3–5)

Ahol Jézus jár, jelen van, annak nyoma van az életünkben. Ő mindenkinek azt adja meg, amire szüksége van ahhoz, hogy teljes életet élhessen. Lehet, hogy bár nem gyógyulhatunk ki egy fizikai betegségből, de közben lelkiekben mégis gazdagabbá válhatunk a Jézus Krisztusban való hit által. Jézus gyógyít, az Atya dicsőségére, hogy higgyünk benne: higgyük, hogy ő a Megváltó, és a mi életünkben is ő munkálkodik. (Balog Eszter)

„Megóv engem sátrában a veszedelem napján, elrejt sátra mélyén.” (Zsolt 27,5)

Azt álmodtam, hogy esernyő vagyok. Az emberek kifeszítettek maguk fölé, és megóvtam őket az esőtől, miközben én magam teljesen eláztam. Amikor az emberek megérkeztek, összecsuktak, és csuromvizesen beállítottak a sarokba. Aztán ott felejtettek. Volt, aki órák múlva jött vissza értem, volt, aki napokkal később, volt, aki soha többé. Reggel elmeséltem az álmomat a feleségemnek. Ő meg azt álmodta, hogy Jézussal találkozott. Csuromvizesnek látta. (Zsíros András)

„Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.” (Zsolt 5,13)

Nóé igaz ember volt, a megmenekülés, a szabadulás áldását kapta. Mi is kérhetünk őszinte bizalmat, becsületet, mely megment a fásult közömbösségtől, a jellemtelenségtől és a divatos hűtlenségtől, amely megmérgezi a családi élet értékeit, megrengeti a legszebb emberi kapcsolatokat, és keserű fájdalmat okoz a gyerekeknek. Mondjunk igazat, bízzunk bátran, harcoljunk kitartóan egymásért! (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ne veszítsd el bátorságodat, ha sokat dolgozol és kevés az eredmény. Ha belegondolnál, hogy egyetlen lélek mennyibe kerül Jézusnak, abbahagynád a panaszkodást.

Pió atya



Segíts Uram, hogy hűségesen haladjak utjaidon! Vezetésedet fölösleges megértenem: hiszen gyermeked vagyok. Te a bölcsesség Atyja vagy és az én Atyám is. Tudom hát: ha az éjszakán át vezet is az út, akkor is tehozzád jutok.

Edith Stein



Senki sem kerülheti el az öregedést. De azt el kell kerülni, hogy eljárjon felettünk az idő. (A. de Mello)

„Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez.” (Ézs 25,1)

A próféta a föld pusztulásáról, majd az ítéletről, végül a mennyei vacsoráról jövendöl. Becsapós a múlt idő, mert Isten prófétáló embere a jövőben megtörténő eseményekről ír múlt időben, a még meg nem történt eseményeket megvalósultként írja le. De talán számunkra is lehet jelentősége: a csodára váró ember mindig a kész csodát keresi. Isten cselekedeteinek az eredményét nem mindig a kész tényekben kellene keresni, hanem el kellene fogadni, hogy az örök igazság talán a mi hiányos koordináta-rendszerünkben nem tűnik olyan csodásnak és számunkra tökéletesnek. Urunk, add, hogy meglássuk csodáid gyümölcseinek beérését! (Gerlai Pál)

A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.



A lelki béke sokszor a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.



A nagyság, és alázat nem egymást kizáró tulajdonságok.



Az a madár, mely két fán lakik, egyiken sem rak fészket. Az a lélek, amelyik a kegyelem és a cselekedet érdeme között ingadozik, nem talál soha nyugvópontot. (Spurgeon)



Az osztrák császárokat évszázadokon keresztül a kapucinus szerzetesek bécsi templomának kriptájában helyezték öröknyugalomra haláluk után. A temetési szertartásnak, amelyre az egész ország előkelőségei eljöttek, volt egy nagyon érdekes része: A temetés ideje alatt a kripta ajtaja zárva volt, egészen addig, amíg az uralkodó koporsóját vivő emberek oda nem érkeztek. Az udvarmester bekopogtatott az ajtón, így jelezvén, hogy a halott uralkodó bebocsátást kér az örök élet birodalmába. Ekkor az ajtó mögül az egyik kapucinus szerzetes megkérdezte: Ki kopogtat? Az udvarmester így válaszolt: Őfelsége az apostoli uralkodó. A hang ezt válaszolta: Nem ismerem. Rövid csend után újra kopogtatott az udvarmester, majd ismét hallatszott a kérdés: Ki kopogtat? Ausztria és Magyarország apostoli királya. Nem ismerem - szólt újból a hang és az ajtó továbbra is zárva maradt. Az udvarmester harmadszor is zörgetett, majd a kérdésre azt válaszolta, hogy a haza atyja és az igazság védelmezője szeretne bejutni, de erre is ugyanaz a válasz érkezett. Amikor az udvarmester utoljára kopogtatott, akkor ezt mondta: Egy szegény bűnös kér bebocsátást. Ekkor a hang a következőt mondta: Jöjj gyermekem! - és feltárult a kripta ajtaja.

E szokás szerint temették el évszázadokon keresztül a császárokat, jelezvén, hogy a túlvilágon senki sem uralkodó, hanem minden ember egyforma, és Isten ítélőszéke elé csak úgy kerülhet az ember, hogy megvallja bűnösségét. E jelkép-gazdag szertartás is figyelmeztet minket a bűnbánat fontosságára és értelmére.

„Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor?” (Zsolt 130,3)

A Mindenható elé reggelenként és esténként is csak úgy állhatunk, mint a büntetett előéletű az erkölcsi bizonyítványra várva. Beláthatjuk, valóban irgalmas és kegyelmes az életünk Ura, ha rovott múltunk ellenére megbocsát, megbíz, megőriz a megígért örök életre Jézus golgotai érdeméért. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Isten parancsai a legfontosabb értékeket hangsúlyozzák, amelyek nélkül az ember elrontja az életét. Isten parancsai utat jelentenek számunkra, amelyen Isten ezt mondja nekünk: „Ember, fontos vagy, értékes vagy: ne veszítsd el önmagad!”
A parancsok középpontja: az ember. Ha az ember érték, akkor felfogjuk, miért mondja az Úr, hogy szeretnünk kell egymást: ez az egyetlen viszony, amely tiszteli és előremozdítja a személyt. Megsérteni a parancsokat nem egy egyszerű szabályáthágás, hanem annyit jelent, hogy kevésbé leszünk emberek.

Rácz Piusz OFM


Ha azt akarod, hogy szeressenek, szeress! (Hekatón)

„Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.” (Lk 20,38)

Az Istent kérdező, az Isten országára kíváncsi ember sokszor nem tud elvonatkoztatni az emberi világtól. Befolyásol bennünket a világ, amelyet magunk körül látunk. A Jézust számon kérő, vallató írástudók a házasság túlvilági folytatásáról faggatóznak egy többször házasodott nő példája kapcsán. Mi lesz a földön köttetett vagy éppen elmulasztott dolgokkal? Jézus rámutat arra, hogy a földi dolgok elmúlnak, a mennyben más lesz fontos. Esélyt ad annak is, aki az emberek szemében elveszett. „…az ő számára mindenki él”. Az Élet, az örök Élet többet jelent, mint amit ma látunk és tapasztalunk. (Gerlai Pál)

"Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" [Mt 27,46] A keresztre feszített Jézus életének utolsó perceiben azt érzi, hogy elhagyta őt az Atya. Amikor Jézus elhagyatva érzi magát, amikor elszakítva érzi magát az Atya szeretetétől, akkor ebben az is benne van, hogy átérzi a bűnös emberek sorsát, bár ő nem követett el bűnt soha. Haláltusájában érzi át Jézus a legjobban azt, hogy a bűnnek milyen hatalma van az ember felett...

Jézus kereszthalála magában hordozta bűneinket, feltámadása pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Jézus azért halt meg és azért támadt fel, hogy legyőzze a bűn hatalmát az ember felett és a bűnbocsánat ajándékozása révén helyreállítsa a szeretetkapcsolatot Isten és az ember között.

A bűnbocsánat szentségében megtapasztalhatjuk, hogy emberi bűneinket egyedül Isten megbocsátó szeretete képes legyőzni.

Horváth István Sándor


Jézus csak teljesen megüresített szívekben tud uralkodni. (Tersteegen)


- Jó napot! - mondta a kis herceg.
- Jó napot! - mondta a kereskedő.
Ez a kereskedő szomjúságoltó labdacsokat árult. Aki hetente egyet bevesz, az többé nem is kíván inni.
- Hát ezt meg minek árulod? - kérdezte a kis herceg.
- Rengeteg időt lehet megtakarítani vele - felelte a kereskedő. - A tudósok kiszámították: heti ötvenhárom percet!
- És mit csinál az ember azzal az ötvenhárom perccel?
- Amit akar...
Én - gondolta a kis herceg -, ha nekem ötvenhárom fölösleges percem volna, szépen elindulnék egy forrás felé...



Másokért könyörögni annyi, mint Krisztussal együtt munkálkodni. Ő is könyörög az Atyánál az emberekért. (Spurgeon)


Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy: Vigyázz, mert ismerlek! Mint így:- Ne félj, hisz ismerlek!
(Osvát Ernő)

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.” (2Kor 4,15)

Egyszer egy ökumenikus imahét záróalkalmán vettem részt, amely ifjúsági istentisztelet volt. Egy metodista lelkész pontosan erről az igéről prédikált, és azt hirdette: mennyire nehéz megértenünk, hogy minden értünk van. Azaz: mennyire hajlamosak vagyunk beleszürkülni a monoton hétköznapokba, a tanulásba, a munkába, s közben nem látjuk meg: minden, amit csinálhatunk, értünk van. Hogy céljainkat elérve – minden küzdelem ellenére – Istennek adhassunk hálát örömmel és boldogan. (Balog Eszter)

„Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok!” (Ézs 31,6)

Az állatkertben a veszélyes vadállatokat védőrács, a védőrácsot védőkerítés, a védőkerítést védőkorlát veszi körül. Azóta van így, mióta egyszer abból származott tragédia, hogy a figyelmeztető felirat nem volt elég egyértelmű: „A ketrecet megközelíteni veszélyes és tilos!” Pár barát akarta lefotóztatni magát a rács előtt, és nem fértek a képbe. Nem kellett sokat, csupán fél lépést hátrálniuk… Az élet és halál közötti óriási távolság olykor csupán féllépésnyi. Te hány lépésre vagy az élettől? (Zsíros András)

Van, hogy a küzdelmek nehézsége miatt letérünk a helyes útról és eltávolodunk Jézustól, nem figyelünk Rá, és így eltávolodunk önmagunktól is, olyannyira, hogy aztán azt sem tudjuk ki Jézus és kik vagyunk mi és miért is élünk. Mennyei Atyánk azonban akkor is tudja, hogy kik vagyunk, az ő szeretett gyermeke, és minden nap felkínálja a lehetőséget, hogy Hozzá visszatérjünk.

A MÁSODIK ERÉNY MISZTÉRIUMÁNAK ELŐCSARNOKA

Feltesszük magunknak a kérdést: hogyan lehetséges,
Hogy a Reménynek forrása mindig bővizű,
Hogy e forrásból mindig felfakad a víz,
Hogy mindig csobog, mindig fiatal, mindig tiszta.
Mindig friss, mindig áradó, mindig élő.

Honnan veszi oly tiszta, oly áttetsző vizét e gyermek?
Miféle erővel fakad fel e forrás vize?
Ő maga teremti e hatalmas vízbőséget? Folyamatosan?
Nem, mert egyedül én teremtek - mondja Isten.
Akkor honnan szerzi vizét feltörő forrásához?
Hogyan lehetséges, hogy ez az örök forrás mindig felfakad?
Hogy ez az örök forrás mindig felbuzog?
Kell, hogy legyen egy titka.
Valamiféle titok.
Hogy ez az örök forrás ne kavarodjon fel a súlyos, kövér őszi esőtől.
Hogy ne száradjon ki a júliusi égető hőségben.
Emberek a remény titka egyszerű, feleli Isten.
Titka nem bonyolult és nem nehéz.
Ha tiszta vízből akarna tiszta forrást építeni, tiszta vizű forrást soha nem találna elegendőt teremtésemben, mert nincs belőle sok.
Hanem éppen a rossz vizekből építi tiszta vizű forrásait.
És éppen ezért van mindig elegendő vize.
Hiszen éppen ezért Remény ő.

Mégis hogyan lát neki, hogy rossz vízből tiszta vizet készítsen?
Régi vízből új vizet.
Régi napokból új napot.
Elhasznált vízből új vizet.
Régi vízből forrásokat.
Öreg lelkekből fiatalokat.
Öreg lélekből lelki forrást.
Langyos vízből friss vizet.
Öreg estékből fiatal reggeleket.
Felkavart lelkekből tiszta lelkeket.
Felkavart vízből tiszta vizet.
Megfáradt lelkekből gyermeki lelkeket.
Alvó lelkekből éber lelkeket.
Álló lelkekből pezsgő lelkeket.

Hogyan képes erre? Hogyan kezdi el?
Gyermekeim, ez az én titkom, mert én vagyok az Atyja.

Kiszolgált lelkekből új lelkeket.
Kiszolgált napokból új napokat.
Felkavart lelkekből áttetsző lelkeket.
Alvó lelkekből éber lelkeket.
Felkavart napokból áttetsző napokat.

Ha áttetsző napokból alkotna áttetsző napokat,
Ha tiszta lélekből és vízből alkotna forrásokat,
Ha tiszta vízből alkotna tiszta vizet,
Ha tiszta lélekből alkotna tiszta lelket, nem lenne épp nagy dolog.
Erre mindenki képes, és nincs benne semmi titok.

De sáros vízből, öreg vízből, poshadt vízből,
Tisztátalan lélekből alkot tiszta lelket,
S ez a legszebb titok, mely a teremtés kertjében fellelhető.

Charles Péguy

A rab húsz éve gubbasztott a tömlöc sarkában, súlyos bűnökkel a szívében és súlyos bilincsekkel a kezén. Teljesen össze volt törve. Egy napon aztán a király egyetlen lánya látogatást tett a börtönben. A rab, ahogy meglátta őt, egy csapásra beleszeretett, s egy élete, egy halála, megszólította a királylányt:
- Ó, kedves, kérlek, vetesd le súlyos bilincseimet, hogy átölelhesselek! Kérlek, hogy légy az enyém!
Mindenki felhördült ezen a vakmerőségen, a király lánya azonban gyengéden megsimogatta a rab fejét, s így válaszolt:
- Mivel súlyos bilincseiden kívül már egyebed sincs, elfogadom őket mint szereteted jelét.
Azzal levette a rab kezéről a súlyos bilincseket.
- De fogadd el tőlem te is, kérlek - folytatta a király leánya -, az én szeretetem jelét. - Azzal a súlyos bilincseket visszatette a rab kezére.
- A tiéd vagyok! - mondta végül a király leánya. - Viseld szeretetem jelét. - A leány ezután elhagyta a börtönt, visszatért a palotába atyjához, és szavát betartva hűséges maradt a rabhoz.
A rab búskomorsága, miként arany virradatban az ólom köd, semmivé foszlott. Ettől a naptól kezdve örömmel viselte súlyos bilincseit.

A sivatagban az a szép, hogy valahol rejt egy forrást.

Antoine De Saint-Exupéry



Az imádság erejét még soha egyetlen gyülekezet sem próbálta ki teljes mértékében. Ha az isteni kegyelem és erő hatalmas csodáit akarjuk látni a gyengeség, kudarc és kiábrándulás helyett, az egész gyülekezet fogadja el Isten felhívását: „Hívjatok segítségül, és válaszolok nektek, és nagy és hatalmas dolgokat mutatok, amiket nem ismertek.” (Hudson Taylor)

„Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,19)

Az Ószövetségben megismerhető istenkép meglepően sok, a hétköznapi emberekben is megtalálható tulajdonságot hordoz. A haragjában lesújtó Isten – ha kell, néha bizony összetöri, szétzúzza az embert, de aztán meg is gyógyítja. Érthetetlen, hogy a haragot miért kérjük számon az Istenen. Talán azért, mert nem illik „egy tökéletes Istenhez” a harag és az utána következő megbocsátás? Miért ne? Vagy talán azért, mert valamilyen negédes, mézes-mázosan csalogató istenképet festettünk magunk elé az egyházban? Valószínűleg. Ne vezessük félre magunkat! Az ítélő Isten őszintén elénk tárja bűneinket és haragját, hogy összetörjön, de aztán meg is gyógyíthasson. (Gerlai Pál)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. (Gyökössy Endre)

„Embereknek akarok a kedvében járni vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10)

Nagy kísértés egy iskolásnak gátlástalan társai kedvében járni, még nagyobb veszély a fiatalnak a felelőtlen, könnyelmű hangadókhoz igazodni. Pál apostol a saját példájával jár elöl: először Isten akaratát tanácsos keresni életünk minden dolgában, mert tőle, általa és érte zajlanak körülöttünk az események, hogy ezeken keresztül megérthessük szeretetét. Minden más lényegtelenné avul. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is. (Tolsztoj)



Ha szeretetednek tüze kialvóban van, emeld fel tekintetedet a legszeretettebbre, legméltóbbra és legtökéletesebbre, Akire nem nézhetsz anélkül, hogy Őt mindenekfelett ne szeresd. (Tersteegen)

„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól: »Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük.«” (Jel 21,3)

A Jelenések könyve új eget és új földet ígér: a trónuson ülő mindent újjáteremt majd. Nem lesz könny, halál, gyász, jajkiáltás, sem fájdalom. A lényeg – akárhogyan történjék is majd – Isten kapcsolata az emberrel és az emberé az Úristennel. Vagyis az egymásra találás. Isten akarata az, hogy terjedjen az ige minden nép közt, hogy az ige közösséget teremtsen. Ma imádkozzunk a misszióért hazánkban és szerte a világban! „Uram, kezdd rajtam!” (Balog Eszter)

Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte.



Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába.



Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mában élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni. Elmesélte hát bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
- Igen, jó lenne! - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erős agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
- Akkor két hegyes szarv talán?
- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.
- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?
- Szó sem lehet róla.
- Talán akkor két erős pata?
- Az sem kell, mert lónak néznének.
- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?
- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.

Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva. Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: a képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.
Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.

A kegyetlenség a gyengék fegyvere. Gyengédségre csakis az erősek képesek.

Leo Roskin


A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára. (Erich Fromm)



Ahol szeretetet vetünk, ott öröm sarjad. (Hans Waldorf)

„Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” (Lk 8,15)

Az italautomata csendesen álldogált a sarokban, rajta ákombákom betűkkel felirat: „Rossz!” Jézus odalépett az automatához, elővett egy százast, és bedobta. Az érme végigcsörgött a szerkezeten, majd alul kiesett a visszajáró helyére. Jézus kivette a pénzt, majd újra bedobta. A gép most sem fogadta el. Így ment ez jó darabig. „Nem látja, hogy rossz?” – vetette oda neki egy arra járó. „Nem – válaszolta Jézus. – Én csak azt látom, hogy nem fogadja el a pénzt.” Majd – hogy elhiggyék, hogy őt az Atya küldte – újra bedobta az érmét, az automata pedig főzött egy kávét. (Zsíros András)

Annak, hogy imádságaink nem hallgattatnak meg, sokkal többször a tudatlanság az oka, mint a hitetlenség. Valami olyan dolgot kérünk Istentől, melyre nemcsak felszólítást, de még ígéretet sem nyertünk. (Steinberger)


Ékes a szó, de a szent becsület több nála bizonnyal,
s minden szellemi értéknél följebb van az erkölcs.
(Janus Pannonius)


Egy kínai tanmese szerint egyszer egy nagyon szegény jegyespár szeretett volna lakodalmat, de mivel szegények voltak, azt kérték, úgy osztozzanak örömükben a meghívottak, hogy mindenki hozzon egy kancsó bort a vendéglátásra. A vendégek ezt egy nagy dézsába öntötték bele, amikor megérkeztek. Eljött az összes vendég és mikor elkezdődött a vacsora, felszolgálták a bort is. Mikor azonban meríteni kezdek a dézsából, abban csak víz volt. Talán nem kell magyarázni: mindenki azt gondolta, hogy a többiek bort hoztak, senki sem fogja észrevenni, hogy én vizet hoztam. Így aztán megszégyenülve oszlott szét a háznép és szomorúságra fordult az ifjú pár öröme.



Hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: "Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!" Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van.

Gyökössy Endre

„Hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.” (2Thessz 3,3)

Az ilyen sorokat a legjobb érzés olvasni a Bibliában. Pál apostol joggal volt büszke a thesszalonikai gyülekezetre. Ennek a gyülekezetnek legfőbb erénye volt a hűség és az állhatatosság. De mi a helyzet azokkal, akik nem mondhatnak el magukról ennyi pozitívumot? Nekik is szól ez az ige! A gyengéknek kell a megerősödés, és a kiszolgáltatottaknak a védelem – Pál apostol pontosan ezt ígéri nekünk. Ez az Isten akarata: megerősíteni és megőrizni minket hűségesen. Kérjük Isten megerősítő és megtartó kegyelmét! (Gerlai Pál)

Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken. (Victor János)

„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18)

Kisgyermekem egy szava elég – „Apííííí!” „Ányááááá!” –, és máris rá figyelünk. Persze attól is függ a reakcióidő, hogy miként mondja a nevünk: sírva vagy nevetve. Egy biztos: akárhogy hív is bennünket, mindig odafigyelünk rá. Hát hogyne volnánk kíváncsiak a gondolataira?! Pontosan így van velünk a mennyei Atya is: forduljunk hozzá sírva vagy nevetve, gyermekeit egytől egyig számon tartja. Nem is „csak” közel van hozzánk, hanem Jézus Krisztusban velünk van: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” (Jn 14,18) Senki sem marad egyedül, atyai gondoskodás és szeretet nélkül. Jó így élni… (Balog Eszter)

Szegény Anya, mennyit kellett szenvednie miattunk. Jogos hát, hogy megvigasztaljuk egy kicsit, ha vele sírunk és vele szenvedünk...

Kis Szent Teréz

A lehetetlen nem tény, hanem vélemény.

Muhammad Ali

„Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen.” (Róm 16,27)

A befejezés művészete, a lezárás kultúrája nem túl magas szintű a mai magyar valóságban. Hogy lehet lezárni egy hetet, befejezni egy folyamatot, egy eseménysor végére pontot tenni? A válasz számunkra, keresztény emberek számára ez: istendicsérettel, a Mindenható magasztalásával. Ez az egyetlen igazi pont a mondat végén… A bölcs Istennek köszönet a múltért, a bölcs Istenhez könyörgés a rendezetlen dolgok rendeződéséért, a bölcs Istennek dicséret a mindig jelenvaló jóságáért és irgalmáért. (Hafenscher Károly [ifj.])

KÖNYÖRÜLJ RAJTAM!
Máté 7,7

"Kérjetek és adatik néktek;
Keressetek és találtok;
Zörgessetek és megnyittatik néktek."
Biztat engem Isten Szent Igéje,
S én az ajtó előtt ismét zörgetek:
Úgy, mint a kananeus asszony,
Magát megalázva, kitartóan,
Hogy a morzsákból, nekem is jusson!

Aranyat és ezüstöt nem kérek,
Csupán egy kis szeretetet,
Mert nincs egy lélek, aki megértene,
S szívem fájdalmán könnyítene.

Bárcsak látnám sorsom végét,
Erőmet megfeszítve kitartanék,
Hogy a "koronát" odaát elnyerhessem,
S eddigi küzdelmem kárba, ne-vesszen!

"Az Istennél semmi sem lehetetlen"
Ezért szüntelen Hozzá esedezem,
Gyógyítsa meg beteg lelkem,
Hogy az én szívem is, örvendezhessen!

Józan Erzsébet




Légy vidám és tedd a jót, a verebeket meg hagyd csiripelni. (Don Bosco)



Meg kell tanulnod szeretni, mert odaát nincs más, csak a szeretet. (Carlo Carretto)


Ó, Uram, olyan bolondos az ember. Eljátszogat a kegyelemmel, aztán csak fuldokol. (Dobos Hajnal)

„Taníts engem helyes értelemre és ismeretre.” (Zsolt 119,66)

Amikor megtanultam járni, folyton elkóboroltam, hogy a szüleimnek állandóan úgy kellett előkeresniük. Amikor megtanultam beszélni, folyton kikotyogtam olyasmit, amit nem lett volna szabad. Amikor megtanultam olvasni, el kellett dugni előlem azokat a könyveket, amelyek nem voltak nekem valók. Aztán megtanultam tanulni, és megtanultam azt is, melyik tudás mire való. Akkor tanultam meg imádkozni is. Azóta úgy érzem, bármilyen sok új dolgot tanuljak is még, a legfontosabbat már tudom. Tudok a szívemmel gondolkodni. (Zsíros András)

Utolsó szavát intézi Isten mindnyájunkhoz a Fiú által. Több mondanivalója nincs. És ahogy mi a Fiút fogadjuk, attól függ az egész jövőnk. (Victor János)

Üres vödör a legalkalmasabb edény a kegyelem kútjához.

„Valljátok meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jak 5,16a)

Talán el sem hisszük, hogy milyen egyszerűen legyőzhető korunk legsúlyosabb betegsége, amely nem a testünk szerveit támadja meg, hanem a lelkünket: az őszinte emberi kapcsolatok hiánya. Beszéljünk el egymásnak bűneinket, imádkozzunk egymásért – gyógyulás lesz az eredménye. (Gerlai Pál)



„Vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.” (Hab 3,18)

A próféta látszólag nem fél Isten ítéletétől. Pedig ahogy énekében írja, igencsak veszedelmes lesz az általa elképzelt ítélet: földrengés, hegyomlás, vízáradat, dögvész és láz… Habakuk hite szilárd: jöhet bármi, ő megmenekül. Az Úrral való találkozást örömteli eseménynek képzeli el, ahol ő vigadozni és örvendezni fog. „…az igaz ember a hite által él” – vallja; egyedül a hit számít, semmi más (Hab 2,4b). Egyedül hit által, egyedül Krisztus által, kegyelemből üdvözülhetünk (Luther). Ezeket vallva nekünk sem lehet okunk félni az ítélettől. Egyedül Krisztus érdeméért. (Balog Eszter)