2017. október 5., csütörtök

A harag malomkő, egy szempillantás alatt összezúzza lelkünk minden tiszta búzáját.
Sainte-Beuve


Akármilyen jelentőségteljesek is a politikai személyiségek, a katonai vagy vallási vezetők, egyikük sem mérhető ahhoz a hatáshoz, amit az édesanyák gyakorolnak. Az anyák szavait sosem felejtjük el teljesen, az ő érintésük kitörölhetetlen nyomokat hagy. Jelenlétük emléke egy életen át elkísér.


Az igazi bátorság nem a félelem hiánya, inkább a félelem legyőzése.


Ha egyházi életünk itt-ott fagyos, kedvetlen, kényszeredett egyszerűen az az oka, hogy nincs benne Szentlélek. (Victor János)


Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne. (Teréz anya)


HÁLAADÁS
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Dzsida Jenő



Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)



„Istenetek, az Úr harcolt értetek.” (Józs 23,3)
Minden ellensége kezéből kimentette az Úr Izraelt, Józsué búcsúbeszédében tehát erre, a legfontosabbra emlékezteti a törzseket: a nyugalom, a birtokba vett föld, a lelki béke, minden Isten kezéből származik. A siker, az eredmény, a hadi győzelem feletti öröm miatt nagyra nőhet a nép önmaga szemében. De az Úr harcolt értetek – ő az, aki nagy, aki cselekedett. Józsué ismétli, újra és újra, végrendeletszerűen: szeressétek az Urat, mert ő tette mindezt veletek. A magunk napi harcaiban meglátjuk-e, mint Ady, az értünk jött, velünk harcoló Urat? „És hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött.” („Ádám, hol vagy?”) (Kőháti Dóra)


„Krisztus mondja: „Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!”” (Mt 23,11)
A versengés, a nagyravágyás a vérünkben, az óemberünkben van. Mindnyájan küzdünk, harcolunk a pozícióinkért. Jézus igéjében mégsem a hataloméhség ellen szól egyfajta „kicsinységre hívással” egyetemben. Tudja jól, hogy annak az eredménye nem lenne több vallásos alázatoskodásnál, újabb képmutató versengésnél, ítélkezésnél. Jézus nem a nagyobbról vagy a kisebbről beszél, hanem egy egészen más, maradandó, örök életről, amely benne és belőle él – másokért. Erre a többre indít, formál át, szül újjá Urunk. (Eszlényi Ákos)


Míg nem ismertem Jézust, azt hittem, az a boldogság, hogy mindenki szeret engem. Aztán rájöttem, az a boldogság, hogy Őáltala mindenkit tudok szeretni.

Miért éppen én? Kérdezd inkább így: miért legyek éppen én mentes a szenvedéstől?

Minden igazság csupán kinyújtott ujj, mely Jézusra mutat, aki az Igazság.

Ne vesztegessétek az időt, tegyetek jót, sok jót, soha nem bánjátok meg. (Don Bosco)


„Óvta népét, mint a szeme fényét.” (5Móz 32,10)
Csodálatos ige a mai! Isten mint a gyermekét óvó édesapa jelenik meg előttünk. Olyan édesapaként, aki a legjobban tudja, mit jelent óvni egy gyermeket. Mert a gyermek – s nyugodtan gondoljon ki-ki magára – testét, életét ennek az apának köszönheti. De neki köszönhetjük a tehetségünket, az erőnket, az időnket, a kapcsolatainkat, a lehetőségeinket. Neki köszönhetjük a testi egészséget és a lelkit is, amikor a szív is vidám és erős. Azt, hogy ha a gond egy pillanatra hatalmába kerít is, de már a következő pillanatban ott vagyok Isten óvó kezében, mert vigyáz rám, mint a szeme fényére. (Tamásy Tamásné)


Több hónappal ezelőtt csodás eset történt egy amerikai városban egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket, ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál. Perceken keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel.
Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra segítették.
Amikor azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve, felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent, mert ilyet még senki nem látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna az életre.

„»Uram, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid.«” (2Sám 7,28a)
Mennyire nehéz ezt kimondanom akkor, amikor csalódással kell elfogadnom, hogy mást mérsz rám, mint amit elvárok! Dávid király mondta ezt az imádságot válaszul az Úrnak, aki Nátán prófétán keresztül kinyilatkoztatta, hogy bár olyan nagy nevet szerzett neki, amilyen csak keveseknek adatik meg, Dávid mégsem építheti fel a templomot. Uram, én is folyton fel akarom építeni a magam templomát, a magam egzisztenciáját, neked sokszor mégis más az elképzelésed. Hiszem, hogy szebb is, igazabb is, mint amit én gondolok. – Adj erőt, Uram, elfogadni a te végzéseidet, mert hiszem, hogy igazságos vagy! Ámen. (Gerlai Pál)

Nincsenek megjegyzések: