Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A közös élet valamilyen formája

Soha nem lehet eléggé ajánlani a papoknak, hogy gyakorolják a szolgálatuk lelki oldalának elmélyítését segítő közös élet valamilyen formáját; hogy gyakran találkozzanak, és testvéri körben osszák meg paptársaikkal ötleteiket, javaslataikat és tapasztalataikat; valamint támogassák azokat a társulatokat, amelyek a papok megszentelődését segítik.

Fontolják meg a papok a II. Vatikáni Zsinat figyelmeztetését, amely őket a papságban való közös részesedés által arra hívja, hogy érezzék igazán felelősnek magukat nehézségektől megzavart testvéreikért, akik komoly veszélynek teszik ki a bennük lévő isteni ajándékot.

Égjen bennük a szeretet azok iránt, akiknek figyelemre, megértésre, imára, tapintatos, de kézzelfogható segítségre van szüksége, és akik joggal számítanak azok határtalan szeretetére, akik a legigazibbb barátaik – vagy azok lehetnének.

VI. Pál pápa, Sacerdotalis caelibatus 80-81.

Az igaz taps

Dicséritek tehát szavaimat? Nekem azonban nincs szükségem tapsra, sem hangos éljenzésre. Egyetlen kívánságom van csak: miután nyugodtan és figyelmesen meghallgattatok, váltsátok tettekre mindazt, amit mondtam. Számomra ez jelenti a tapsot, és erre a dicséretre vágyom.

Ha azonban csupán hozzátok intézett szavaimat dicséritek, de nem váltjátok tettekre azokat, sokkal szigorúbb ítéletet és szenvedést idéztek magatokra, mi pedig gúny tárgyává leszünk és szégyen tölt el minket.

Hiszen nem színházban vagyunk, ahogy ti sem azért ültök itt, hogy komédiásokat lássatok, és csupán tapsoljatok. Lelki hatalom van itt jelen és az életszentség iskolája. Így tehát egyetlen igyekezet, egyetlen cél lehetséges csak: a hallottakat tettekre váltani és cselekedetekkel bizonyítani engedelmességeteket. Csak ekkor érzem majd úgy, hogy megkaptam jutalmamat; most viszont szinte a kétségbeesés kerülget.

Aranyszájú Szent János

Egy új társadalom felé

A Jézussal való találkozás hiteles felkínálásának a szentháromságos Szeretet szilárd alapjára kell épülnie. A missziós küldetés annak az életnek a közvetlen gyümölcse, amelyet a Szentháromság közöl a tanítványokkal.

Tudjuk, hogy minden ember szívében ott van a mély hivatás az egységre, mert azonosak a gyökereink, mert mindnyájunknak egy Atyánk van, és mert mindannyian a szentháromságos Szeretet-Isten képét és hasonlatosságát hordozzuk magunkban.

A hiteles evangelizáció feltételezi a keresztény szeretet igazi radikalitását. A Szentháromság személyei közötti különbözőségből nem konfliktus és erőszak fakad, hanem épp ebben a háromságos különbözőségben és egységben van a szeretet és az élet forrása. A szeretetből kiinduló evangelizáció – amely a teljes önátadásban valósul meg – a konfliktusok megoldását eredményezheti. Ez lehet egy új társadalom erőteljes kulturális sarokköve.

Aparecidai konferencia, 2007.

Isten felkereste a poklot

Az éhségcella nem Isten vereségét mutatta meg, hanem tabernákulummá vált, mintha Isten – miután belopózott egy szegény ferences szívébe – megjelent volna a pokolban. Maximilián atya jelenléte a bunkerben a többiek számára volt szükséges. Ő vissza tudta nekik adni a békét, csatlakoztak hozzá, és hangosan imádkoztak. Egy templom benyomását keltették.

A foglyok egymás után meghaltak; csak négyen maradtak életben, köztük Kolbe atya, aki még eszméleténél volt. Az SS-esek ekkor odaküldtek valakit, hogy fenil-injekcióval vessen véget életüknek.

Egy szemtanú így számol be erről: „Láttam, ahogy Kolbe atya imádkozva maga nyújtotta a karját… Alighogy az SS emberei elmentek, beléptem. A többi holttest a padlón hevert, arcuk a szenvedéstől eltorzult. Kolbe atya ült. Teste tiszta és ragyogó volt. Szeme nyitva volt, arca pedig tiszta, nyugodt, sugárzó. Kolbe kezét fölemelve ezt mondta: Üdvözlégy, Mária.” Ezek voltak az utolsó szavai.

Egy szemtanú elbeszéléséből

Isten mindent jól alakít

Ne féljetek, a mi Urunk is hordozza terheiteket! A Jóisten mindent jól rendez el, és amikor egy fiatal anyának sok gyermeket ad, ez azt jelenti, hogy méltónak találja őt a nevelésükre. A bizalom jele ez Isten részéről. Úgy viselkedjetek, hogy gyermekeitek sokkal inkább arra emlékezzenek, amit láttak tőletek, ne arra, amit mondtatok nekik.

Jézusom, egyesítem fájdalmaimat és szenvedéseimet a tieiddel. Add kegyelmedet, hogy mindig elégedett legyek a körülményekkel, melyekbe Te helyeztél engem. Áldom szent nevedet és mindazt, ami történni fog velem.

Vianney Szent János

Krisztus szemével

A felebaráti szeretet abban áll, hogy azokat az embertársaimat is, akiket első látásra nem szívlelhetek, vagy egyáltalán nem is ismerek, Istenben és Istennel szeretem. Ez csak az Istennel való bensőséges találkozás által lehetséges, amiből akaratközösség születik, és behatol az érzelmekbe.

Ekkor tanulom meg, hogy azt a másikat ne csak a szememmel és érzelmeimmel nézzem, hanem Jézus Krisztus szempontjából lássam. (…) A felszínen látható mögött meglátom, hogy belül a szeretet gesztusára vár – az odafordulásra, melyet nemcsak az erre szolgáló szervezetek által végzek, s nemcsak esetleges politikai szükségszerűségből helyeslek. Krisztussal együtt nézem, és a másiknak ezért többet tudok adni, mint a külsőleg szükséges dolgok: a szeretet pillantását, amire annyira szüksége van.

XVI. Benedek: Deus caritas est 18.