Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

Befogadni a különbözőségből fakadó válságot

Nekünk, papoknak akár fiatalként, akár felnőttebbként meg kell tanulnunk, miért fontos a szenvedés és a válság. El kell viselnünk ezt a szenvedést, és felül kell rajta emelkednünk, hiszen az élet csak így válik igazán gazdaggá. Számomra szimbolikus értéke van annak, hogy az Úr az örökkévalóságban is hordozza sebeit. A szenvedés borzalmának és a halálnak a kifejeződései ezek, Krisztus győzelmének, győzelme szépségének és az Ő irántunk való szeretetének pecsétjei.

Akár papként, akár házasként el kell viselnünk és el kell fogadnunk a különbözőségekből fakadó válságot, amelyben sokszor úgy tűnhet, hogy nem tudunk többé együtt maradni.

XVI. Benedek pápa az Albanói Egyházmegye papjaihoz, 2006

Hogyan lehet megoldani a problémákat?

Sok megoldásra váró probléma van, de ezeket nem tudjuk megoldani, ha nem Istent helyezzük a középpontba, ha Isten nem válik újból láthatóvá a világban, ha nem válik meghatározóvá életünkben, és ha nem lép be rajtunk keresztül a világba meghatározó módon.

A mai drámai helyzetben, úgy gondolom, azon múlik a világ sorsa, hogy vajon Isten – Jézus Krisztus Istene – jelen van-e, és elfogadjuk-e őt Istenként, vagy háttérbe szorul.

Mi az ő jelenlétéért fáradozunk. Mit kell tennünk? Mi a végső menedékünk? Forduljunk hozzá! (...) „Lava quod est sordidum, riga quod est aridum, sana quod est saucium. Flecte quod est rigidum, fove quod est frigidum, rege quod est devium” (.„Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet! Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg!”) Kérjük őt, hogy öntözzön, melegítsen fel, igazítson helyre bennünket, árasszon el szent lángjának erejével és újítsa meg a földet!

Hogyan válik hitelessé a szeretet üzenete?

A keresztények között fennálló megosztottság botrány a világ számára, ugyanakkor az Evangélium hirdetésének akadálya. Szenvedésének és halálának előestéjén az Úr tanítványaitól körülvéve buzgón imádkozott értük, hogy egy legyenek, és ezáltal a világ higgyen (vö. Jn 17,21).

Csak a keresztények közti testvéri közösség és kölcsönös szeretet által válhat hitelessé Isten szeretetének üzenete minden férfi és nő számára. Ha valaki reálisan szemléli a kereszténység mai állapotát, felfedezi ennek a tanúságtételnek sürgető szükségességét.

XVI. Benedek pápa (Isztambul, 2006. október 30.)

Királyi papság és szolgálati papság

A királyi és a szolgálati papság szorosan összetartoznak. A királyi papság is megkívánja önmagunk teljes odaadását - egyesülve Krisztus fölajánlásával. Számunkra a királyi papság alapvetőbb a szolgálati papságnál. A papi szolgálat Krisztusnak az Egyház számára adott egyik nagy ajándéka. Nem olyan valami, mely növelné a mi személyes értékünket. Az számít, hogy egészen odaadjuk önmagunkat – együtt a többi hívővel.

Szükséges hozzátennünk, hogy számunkra a királyi papság gyakorlása egy sajátos formában történik: a lelkipásztori szeretetben. A királyi papság mindig a szeretetnek a gyakorlása, de a mi számunkra a lelkipásztori szeretet ennek a szolgálatnak a sajátos módja. A királyi papságnak és a szolgálati papságnak együtt kell jelen lennie az életünkben.

Albert Vanhoye bíboros: Fogadjuk el Krisztust főpapunknak! 2008

Mi az életem középpontja?

A kommunió szünet nélkül tartó küzdelem.
Egy pillanatnyi hanyagság képes lerombolni.
Elegendő egy semmiség:
egy szeretet nélküli gondolat,
egy makacsul fönntartott ítélet,
egy érzelmi ragaszkodás,
egy hibás irányultság,
valamely egyéni törekvés vagy érdek,
egy önmagukért, és nem az Úrért végzett cselekedet.
Segíts, Uram, az önvizsgálatban:
Ki az életem középpontja?
Te, vagy én?
Ha Te vagy az, egységbe fogsz gyűjteni minket.
Ha azonban azt látom, hogy körülöttem
lassan mindenki eltűnik vagy eltávolodik,
ez annak a jele, hogy önmagamat állítottam a középpontba.


Van Thuan bíboros

Szebb életet élnek!

Vajon nem éppen azzal kell tanúságot tennünk, hogy egyénként a feltámadást éljük, Egyházként pedig (a megváltott és feltámadt emberiség részeként) a Szentháromság közösségi dinamikája szerint élünk? Csak így érhetjük el, hogy az az ötmilliárd ember, aki eddig nem ismerte a Kinyilatkoztatás fényét, azt mondja: „A keresztények élete valóban szebb, elégedettebb, gyümölcsözőbb, termékenyebb, mint a miénk.”

Vagy talán tekintsük álmodozónak az Apostolok Cselekedeteinek íróját, Lukácsot, vagy a Diognétoszhoz írt levél szerzőjét, akik azt mondják: bár a keresztények élete a földön zajlik, mégis „feltárja előttünk lelki országuk nem mindennapi és valóban paradox törvényeit”?


Silvano Cola

(Részlet a „Amint az Atya szeretett engem... - 365 gondolat a papság évére című könyvből. Citta Nuova, 2009 http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp)