2019. április 6., szombat

Vianney Szent János gondolatai

A bűn a jó Isten hóhéra, a lélek gyilkosa. Ez ragad el minket a mennyországtól, hogy pokolra taszítson. És mi szeretjük!... Milyen őrültség! Ha jól meggondolja az ember, olyan irtózat fogja el a bűn iránt, hogy képtelen lesz elkövetni.


A föld túl kicsiny ahhoz, hogy lelkünket jól tartsa. Az egyedül Istent éhezi, azt egyedül Isten képes kielégíteni. És lám, a jó Isten nem félt, hogy túl sokat tesz, ha a földre jön és testet vesz magára, hogy ez a test tápláléka legyen lelkünknek. „Az én testem – mondja Krisztus Urunk – valóban étel… A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”(Jn 6,55.51)


A tiszta lelkek alkotják az Úr Jézus környezetét. Minél tisztább valaki a földön, annál közelebb lesz Istenhez a mennyben.


Akikben a Szentlélek lakik, annyira ismerik szegény, nyomorult voltukat, hogy szinte nem is tudnak elbizakodni. Rendesen azok a kevélyek, akikben a Szentlélek nem vett lakást.


Amikor imádkozunk, nyissuk fel szívünket Istennek, mint hal a kopoltyúját, amikor nagy hullám közeledik.


Egy szent mondotta, hogy mi Isten- hordozók vagyunk. Ez színigaz, de nincs hozzá elég hitünk. Nem értjük meg saját méltóságunkat. Amikor elmegyünk az áldoztatóasztaltól, olyan szerencsében részesülünk, mintha a napkeleti bölcsek magukkal vihették volna a kis Jézust.


Mire volna jó nektek egy arannyal teli ház, ha senki sem tudná kinyitni az ajtót? Az égi kincsek kulcsa a papnál van; ő nyit ajtót, ő a jó Isten sáfárja, javainak kiosztója.


Vessetek egy pillantást a keresztre feszített Krisztusra, és mondjátok magatokban: „Lám mily sokba került Üdvözítőm számára azoknak a sérelmeknek jóvátétele, amelyeket bűneim ejtettek a jó Istenen!”…




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Nincsenek megjegyzések: