A bűnös vágy által az ember birtokba akar venni egy másik emberi lényt.
A rosszat tiltó erkölcsi törvények előtt nincsenek kiváltságok és kivételek senki számára. Legyen valaki a világ ura vagy az utolsó „nyomorult” a földön, nincs különbség: az erkölcsi követelmények előtt valamennyien teljesen egyenlők vagyunk.
Az anya elfogad és magában hordoz egy másik embert, módot ad neki arra, hogy benne növekedjék, teret ad neki, tiszteli a maga másságában. Így a nő fölfogja és tanítja, hogy az emberi kapcsolatok akkor hitelesek, ha megnyílnak a másik személy elfogadására, akit elismer és szeret, nem egészségéért, szépségéért, értelmességéért, erejéért, hasznosságáért, hanem személy voltából fakadó méltóságáért. Ez az alapvető többlet, amit az Egyház és az emberiség a nőktől elvár.
Az az ember, aki hisz a teremtmények alapvető jóságában, meg tudja fejteni a természet összes titkait.
Az Egyház életének jelen szakasza elsősorban tudatos, mély hitet követel, s feladataink tudatos vállalását
Az embernek semmi másra nincs olyan nagy szüksége, mint Isten irgalmasságára – erre a könyörülő, együtt érző szeretetre, amely emberi gyengeségünkből Isten szentségének végtelen magaslatai felé emel bennünket.
Korunk emberei – ha nem is mindig tudatosan- arra kérik a mai híveket, hogy ne csak „beszéljenek” Krisztusról, hanem bizonyos értelemben engedjék „látniuk” is Őt.
Krisztus arcára szegezni tekintetünket, fölismerni a misztériumot emberségének mindennapos és fájdalmas útján, s végül meglátni az isteni ragyogást, amely véglegesen az Atya jobbján megdicsőült Föltámadottban nyilvánul meg – ez Krisztus minden tanítványának feladatat, tehát a miénk is.
Krisztus irgalmas, de egyszersmind hajthatatlan. Néven nevezi a jót és a rosszat, egyesség és megalkuvás nélkül, de mindig kész a bocsánatra.
Ma Krisztus kifejezetten azt kéri tőletek, hogy fogadjátok be Máriát a „házatokba”, fogadjátok Őt értékeitek közé, hogy megtanuljátok Tőle az odahallgatás készségét, azt az alázatos és nagylelkű magatartást, amely annyira jellemző volt Rá, aki elsőként lett Isten munkatársa az üdvösség művében. Ő az, aki anyai szolgálatával, mindaddig nevel és formál, amíg Krisztus teljesen ki nem alakul bennetek.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10
A rosszat tiltó erkölcsi törvények előtt nincsenek kiváltságok és kivételek senki számára. Legyen valaki a világ ura vagy az utolsó „nyomorult” a földön, nincs különbség: az erkölcsi követelmények előtt valamennyien teljesen egyenlők vagyunk.
Az anya elfogad és magában hordoz egy másik embert, módot ad neki arra, hogy benne növekedjék, teret ad neki, tiszteli a maga másságában. Így a nő fölfogja és tanítja, hogy az emberi kapcsolatok akkor hitelesek, ha megnyílnak a másik személy elfogadására, akit elismer és szeret, nem egészségéért, szépségéért, értelmességéért, erejéért, hasznosságáért, hanem személy voltából fakadó méltóságáért. Ez az alapvető többlet, amit az Egyház és az emberiség a nőktől elvár.
Az az ember, aki hisz a teremtmények alapvető jóságában, meg tudja fejteni a természet összes titkait.
Az Egyház életének jelen szakasza elsősorban tudatos, mély hitet követel, s feladataink tudatos vállalását
Az embernek semmi másra nincs olyan nagy szüksége, mint Isten irgalmasságára – erre a könyörülő, együtt érző szeretetre, amely emberi gyengeségünkből Isten szentségének végtelen magaslatai felé emel bennünket.
Korunk emberei – ha nem is mindig tudatosan- arra kérik a mai híveket, hogy ne csak „beszéljenek” Krisztusról, hanem bizonyos értelemben engedjék „látniuk” is Őt.
Krisztus arcára szegezni tekintetünket, fölismerni a misztériumot emberségének mindennapos és fájdalmas útján, s végül meglátni az isteni ragyogást, amely véglegesen az Atya jobbján megdicsőült Föltámadottban nyilvánul meg – ez Krisztus minden tanítványának feladatat, tehát a miénk is.
Krisztus irgalmas, de egyszersmind hajthatatlan. Néven nevezi a jót és a rosszat, egyesség és megalkuvás nélkül, de mindig kész a bocsánatra.
Ma Krisztus kifejezetten azt kéri tőletek, hogy fogadjátok be Máriát a „házatokba”, fogadjátok Őt értékeitek közé, hogy megtanuljátok Tőle az odahallgatás készségét, azt az alázatos és nagylelkű magatartást, amely annyira jellemző volt Rá, aki elsőként lett Isten munkatársa az üdvösség művében. Ő az, aki anyai szolgálatával, mindaddig nevel és formál, amíg Krisztus teljesen ki nem alakul bennetek.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése