A hit nem erőlködés, hogy egy tételt elhiggyünk, hanem magunk odaengedése Annak, aki szeret minket, s egyszülöttét értünk a halálba adta.


A keresztyén ne legyen falu a völgyben, hanem hegyen épített város. (Spurgeon)

„Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr!” (Zsolt 40,17b)

A zsoltáríró őszintén beszél életéről. Elmondja, hogyan segített rajta Isten, amikor hozzá kiáltott. Saját hitének tapasztalata arra indítja, hogy másokat is biztasson: a szorult helyzetben, gondok között érdemes imádkozni, mert Isten közel van hozzánk. Mi, akik napról napra megtapasztaljuk Jézusban az ő bűnöktől való szabadítását, vajon elmondjuk-e ezt másoknak? Tanúskodunk-e családunknak Isten nagyságáról és erejéről? A továbbadott hit erősödik, a magunknak megtartott és elhallgatott hittapasztalat ellenben nem dicsőíti mennyei Atyánkat. (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

Az emberek mindig eltúlozzák azon javak értékét, amikből nekik nem jutott. (G.B. Show)


Az emberek nem azért utasítják el a Szentírást, mert ellentmond önmagának, hanem azért, mert ellentmond nekik. (Anonimus)

Egy napon, egy fiatal megállt a város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett köréje és mindenki az ő szívét bámulta. Semmi hibája nem volt a szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott. Az ifjú nagyon büszke volt a szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszer csak egy öreg közeledett békésen. Szelíd, csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az ifjú szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez.
Az összegyűlt tömeg az öreget kezdte figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni - össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb szíve? - suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel - csak könny és fájdalom.
- Igen - szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod, minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és embertársamnak adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet méricskélni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztetnek amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam, még egy darabkát sem a szívükből, sőt bántottak és elhagytak. Ezek a nyílt sebek, az üregek. Hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így volt szép.

A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert szíve már a szeretettől dobogott.

Gonosz szenvedélyeket csak más, hatalmasabb szenvedélyekkel lehet kiűzni. Azt a lelket, melyet nem tölt be valami pozitív lelkesedés, biztosan lefoglalják a démonok. (Fosdick)

Ha okosságodra és iparkodásodra jobban támaszkodsz, mint Krisztus Jézus magához hódító szeretetére, nemigen vagy csak későn leszel Istentől megvilágosított emberré, mert Isten azt kívánja, hogy neki teljesen alávessük magunkat, és okoskodásunk szűk körén a lángoló szeretet szárnyain felülemelkedjünk. (Kempis Tamás)


Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress, még ha biztosra is veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap.

Kezdet és vég, múlt és jövő él az örök mában, mely a Föltámadotté.

KI HEGYRE MEGY

Ki hegyre megy, annak
Kardok közt kell járni
S odafönt a csúcson
Keresztnek kell állni.

Az jut csak oda fel,
Kit Isten keresztel,
De nem babér által,
Tövissel, kereszttel.

Százezer kard éle
Fog szívébe vágni,
Mégse engedj Uram
Félúton megállni.

Puszta Sándor

KRISZTUS-KERESÉS

Kiknek osztatik ki égi malaszt étke?
Lesd szavam, tanuld meg! Nem a tunya népre!
Nem kik városokban, mint a zsinagógán,
Nagy világi rangban pompáznak palotán.
Arra, Krisztus után ki jár pusztaságba!
Föl nem fuvalkodó lel majd Krisztusára!
Ilyenekhez Isten Igéje tisztán szól,
Nem világról, kincsről: hanem Mennyországról.

Szent Ambrus

„Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.” (Zsolt 130,8)

Ez a bizonyosság legyen a szívünkben. Nekünk ilyen Istenünk van, aki meg tud váltani, és meg is váltja népét! Még ha ezernyi lánccal béklyóz is bennünket az óemberünk, Isten meg tud váltani, és meg is vált. Ha bűn bilincsei tartanak is fogva és menthetetlennek érezzük a helyzetünket, akkor is meg tud tartani. Ha a gonoszság rabszolgaságában vergődünk, akkor is ki tud szabadítani. Igazi szabadságot tud adni. Tekintsünk bátran így reá, aki Jézusban valóban szabadítást hozott! (Bence Imre)

Nagyon sokszor, amikor veszekszünk, igazából azt akarjuk mondani: "Nagyon fáj, hogy nem hívtál fel, hiányzol, fontos vagy nekem!". De sajnos nagyon sokszor nem ezt mondjuk, hanem azt: "Hol voltál, mit csináltál, nem szégyelled magad?".

Nincs annyi sötétség az egész világon, hogy akár csak egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltsa.

Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet le ne győzne. Nincs olyan betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana. Nincs ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna. Nincs az a szakadék, amelyet a szeretet át ne hidalna. Nincs fal, amelyet a szeretet le ne döntene, sem bűn, melyet meg ne bocsáthatna. Nem számít, milyen mélyen gyökeredzik a gond, milyen reménytelenek a kilátások, milyen kusza a zűrzavar, milyen nagy a hiba…

„Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr.” (Ézs 43,10)

Tanúnak lenni kockázatos. Manapság sokan félnek tanúvallomást tenni, mert ki tudja, milyen bosszút kell elszenvedniük miatta. Vajon Istennek van valamilyen „tanúvédő akciója”? Hová menekít el a vérszomjas bosszút lihegők elől? De tanúnak lenni megtisztelő is. Nem akárkinek a vallomása változtathatja meg a történéseket. Kulcspozíciót tölthetek be. Isten megbízott engem, hogy szóljak róla az Ügyben. Mondjam el, mit és hogyan cselekedett. A vád tanúja vagyok? A védelemé? Hogyan folytatódik tanúvallomásom után a tárgyalás?… (Balogh Éva)