Vianney Szent János gondolatai

A bűn a jó Isten hóhéra, a lélek gyilkosa. Ez ragad el minket a mennyországtól, hogy pokolra taszítson. És mi szeretjük!... Milyen őrültség! Ha jól meggondolja az ember, olyan irtózat fogja el a bűn iránt, hogy képtelen lesz elkövetni.


A föld túl kicsiny ahhoz, hogy lelkünket jól tartsa. Az egyedül Istent éhezi, azt egyedül Isten képes kielégíteni. És lám, a jó Isten nem félt, hogy túl sokat tesz, ha a földre jön és testet vesz magára, hogy ez a test tápláléka legyen lelkünknek. „Az én testem – mondja Krisztus Urunk – valóban étel… A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”(Jn 6,55.51)


A tiszta lelkek alkotják az Úr Jézus környezetét. Minél tisztább valaki a földön, annál közelebb lesz Istenhez a mennyben.


Akikben a Szentlélek lakik, annyira ismerik szegény, nyomorult voltukat, hogy szinte nem is tudnak elbizakodni. Rendesen azok a kevélyek, akikben a Szentlélek nem vett lakást.


Amikor imádkozunk, nyissuk fel szívünket Istennek, mint hal a kopoltyúját, amikor nagy hullám közeledik.


Egy szent mondotta, hogy mi Isten- hordozók vagyunk. Ez színigaz, de nincs hozzá elég hitünk. Nem értjük meg saját méltóságunkat. Amikor elmegyünk az áldoztatóasztaltól, olyan szerencsében részesülünk, mintha a napkeleti bölcsek magukkal vihették volna a kis Jézust.


Mire volna jó nektek egy arannyal teli ház, ha senki sem tudná kinyitni az ajtót? Az égi kincsek kulcsa a papnál van; ő nyit ajtót, ő a jó Isten sáfárja, javainak kiosztója.


Vessetek egy pillantást a keresztre feszített Krisztusra, és mondjátok magatokban: „Lám mily sokba került Üdvözítőm számára azoknak a sérelmeknek jóvátétele, amelyeket bűneim ejtettek a jó Istenen!”…



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Vianney Szent János gondolatai

A jó Isten megteremtett minket és a világba helyezett, mert szeret; üdvözíteni akar, mert szeret. Minden pillanatban szeret, és mindig ugyanazzal az erővel.


Amikor az angyalok föllázadtak Isten ellen, akkor a jó Isten látva, hogy nem tudják többé élvezni a boldogságot, amelyért teremtette őket, megalkotta az embert és ezt a látható világot rendelte testének táplálására. De hát a lelkét is táplálni kell! Mivel teremtett dolog nem táplálhatja a lelket, mert szellem, Isten önmagát adta eledelül!



Az ember semmi önmagában, de rengeteg a Szentlélekkel. Az ember magában egészen földi és egészen állati. Csakis a Szentlélek képes lelkét fölemelni és magasba ragadni.


Istent teljes szívvel szeretni azt jelenti, hogy csak Őt szeretjük, és Őt tesszük jelenvalóvá mindenben, amit szeretünk.


Krisztus Urunk többet szenvedett, mint amennyi megváltásunkhoz kellett. De ami kielégítette az Atya igazságosságát, nem elégítette ki a Fiú szeretetét.


Micsoda öröm lesz az, amikor a lélek egyesül megdicsőült testével, amely nem lesz többé a bűn eszköze, sem szenvedés okozója! Fürdik majd a szeretet balzsamában, mint méh a virágkehelyben… Ilyen az örökkévalóság számára bebalzsamozott lélek!


Milyen nagy is a papi méltóság! A pap is csak az égben fogja megérteni nagyságát. Ha itt a földön megértené, belehalna; nem a félelem, hanem a szeretet miatt…


Mondják, hogy Isten bünteti azokat, akiket szeret. Ez nem áll mindig. Azok számára, akiket Isten szeret, a megpróbáltatások nem büntetést jelentenek, hanem kegyelmet.


Reggelenként úgy kell tennünk, mint a bölcsőben fekvő gyermek: amikor kinyitja szemét, mindjárt körülnéz, látja-e az anyját. Ha meglátja, mosolyog, ha nem látja, sír. Első gondolatunkkal forduljunk a mi Mennyei Atyánkhoz, aki alig várja, hogy lelkünket mosolyogni lássa!




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A mai ember, sajnos minél inkább elveszíti a bűn iránti érzékét, annál kevésbé keresi Isten bocsánatát: korunk sok problémája és nehézsége ebből fakad.


A szentek és boldogok olyan emberek, akik életüket sziklára építették. Mi ez a szikla? Az Atya akarata, amely az Ó- és az Újszövetség tanításában tárul fel előttünk. A tízparancsolatban, a teljes Evangéliumban, különösen a hegyi Beszédben, a nyolc boldogságban.


Akkor térítheted meg a többieket, ha tisztában vagy saját gyöngeségeddel.


Az ajándékozás és az ajándék elfogadása átjárja egymást, ily módon maga az ajándékozás elfogadássá válik, az elfogadás pedig ajándékozássá alakul át. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ajándékok kicserélésének belső ártatlansága a másik viszont-elfogadásából áll, ezért ez is hozzátartozik az ajándékozás lényegéhez. A kölcsönös önátadás teremti meg az emberek közötti kapcsolatot. Tehát minden a másik emberi lény befogadásnak és elismerésének kérdésén áll vagy bukik.


Az anyaság nagyon finom érzékenységet ébreszt bennetek a másik személy iránt, s ugyanakkor páratlan feladatot ró rátok: az anyaság különleges közösséget jelent az élet misztériumával, amely az édesanya méhében érlelődik… A kialakulóban lévő új emberrel megélt egyedülálló kapcsolat sajátos, a nő egész személyiségét mélységesen meghatározó magatartást alakít ki, nem csupán a saját gyermek, hanem általában az ember iránt.


Az élethez való jog tekintetében minden ártatlan ember feltételek nélkül egyenlő mindenki mással. Ebből a szempontból nincs különbség a világ ura és a földkerekség legszegényebb embere között.


Kétezer év múltán, a harmadik évezred elején az Egyház ugyanazzal az örökérvényű örömhírrel áll elő, amely egyetlen kincse: Jézus Krisztus az Úr; senki másban, csak őbenne van üdvösség (vö. ApCsel 4,12). Európa és az egész világ számára Krisztus a remény forrása – és az Egyház az a csatorna, amelyen keresztül a Megváltó átszúrt szívéből a kegyelem a világa árad.


Minden ember szívében ott lakozik a vágy, hogy láthassa Istent. Az ember méltóságának legmélyebb vonása abban rejlik, hogy emberi hivatása alapján tekintete találkozhat Isten tekintetével. Ez a bensőséges találkozás átalakítja az ember egész életét. Ahhoz, hogy Jézust láthassuk, mindenekelőtt engednünk kell, hogy Ő ránk tekintsen.


Nem lehet szilárd alapja egy társadalomnak, ha hirdeti ugyan az emberi személy méltóságának, az igazságosságnak és a békének az értékeit, ugyanakkor gyökeresen ellentmond neki azáltal, hogy elfogadja vagy eltűri az emberi élet – főleg a gyenge és kitaszított élet – megvetésének és megsértésének különböző formáit. Csak az élet tisztelete alapozhatja meg és biztosíthatja a társadalom legdrágább és legszükségesebb javait, mint amilyen a demokrácia és a béke.


Ő, aki teremtett, látott – látta, „hogy ez jó”. Látta, megtalálta mindenben önnön Létének, saját teljességének nyomát – Látott: Omnia nuda et aperta sunt ante oculis Eius – Mezítelen és áttetsző – Igaz, jó és szép – Mennyire más az Ő látása, mint a miénk!





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A Szentlélek olyan, mint a kertész: munkálja a lelkünket. A Szentlélek nekünk dolgozik.


A test számára a halál, csak nagymosás. Dolgozzunk és harcoljunk ezen a világon. Pihenni elég időnk lesz az örökkévalóságban.


Amikor átadjuk magunkat szenvedélyeinknek, töviskoszorút fonunk a szívünk köré.


Amikor Isten az oltárra tekint, ezt mondja: „Ez itt az én szeretett Fiam, akiben nekem kedvem telik.” (Mt 3,17) Semmit sem tud megtagadni, ha ennek az áldozatnak érdemeire hivatkozunk.


Gyakran gondolok arra, hogy ha nem is lenne mennyország és örök élet, akkor is kellően nagy boldogság lenne, hogy ezen a földön szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki, és tehetünk valamit az Ő dicsőségéért. (Ezt néhány nappal halála előtt mondta.)


Nem szeretjük Istent, ha ezt nem tanúsítjuk tetteinkkel is. Keressetek olyan szeretetet, amely nem nyilvánul meg külső tettekben; nem találtok.


Reggelenként föl kellene szólítani magunkat: „Rajta, dolgozz a mennyország meghódításán. Lehet, hogy estére vége lesz a küzdelemnek” Este pedig így: „Holnap talán befejeződik számodra az élet minden szenvedése…”


Reggelenként úgy kell tennünk, mint a bölcsőben fekvő gyermek: amikor kinyitja szemét, mindjárt körülnéz, látja-e az anyját. Ha meglátja, mosolyog, ha nem látja, sír. Első gondolatunkkal forduljunk a mi Mennyei Atyánkhoz, aki alig várja, hogy lelkünket mosolyogni lássa!


Tévednek, akik embertársaikban ellenséget vagy rossz embert látnak. Jézus Krisztus nem így tett kínszenvedése napján.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A krisztusi lelkülettel viselt kereszt mindig az élet forrása.


A nő a rábízott feladat tudatában tud erős lenni; erős, mert Isten rábízta mindig és mindenütt az embert, még akkor is, ha társadalmilag hátrányos helyzetben kellett élnie. Ez a tudat és ez az alapvető hivatás emlékezteti a nőt Istentől kapott méltóságára, ez teszi őt erőssé és szilárdítja meg hivatását.


A vizet, a levegőt, a földet, az erdőket, az állatokat és a növényeket Isten teremtette, és az ember részérő tisztelet illeti őket.


Az ember nem akkor éri el az imádság teljességét, amikor leginkább önmagát fejezi ki, hanem amikor hagyja, hogy Isten a legteljesebb legyen benne.


Az ember nem élhet remény nélkül. Egyetlen ember sem élhet a jövő távlatai nélkül. Még kevésbé az Egyház, amely annak az Országnak a várásában él, amely eljön, és már jelen van ebben a világban.


… Az ember szolgálata arra kötelez bennünket, hogy felemeljük szavunkat – akár alkalmas, akár alkalmatlan – azok ellen, akik a tudomány új lehetőségeiből hasznot húznak, különösen is a biotechnológia területén, hivatkozzanak bár egy vitatható szolidaritásra, amely végül is különbséget tesz élet és élet között, semmibe véve a mindenkit megillető emberi méltóságot.


Az igazságot mindig szeretettel kell gyakorolni.


Ki akarjuk irtani a bűn fogalmát, hogy felszabadítsuk az embert a megtérés alól (és így a bűnbánat szentségétől is). De ez a lépés ürességet eredményez, sőt megterheli a tudatalattit azzal, hogy a bűn elkerülhetetlen és bizonyos értelemben természetes.


Minden férfi és minden nő önmaga őszinte elajándékozásával valósítja meg önmagát teljesen, a házastársaknak pedig a házastársi egyesülés nyújtja ennek egészen sajátos megtapasztalását. ekkor ugyanis a férfi és a nő férfiasságuk és nőiességük „igazságában” kölcsönös ajándékká válnak. A házasságban az egész élet ajándékozás.


Tudományos területen dolgozni elkötelezettséget jelent! Kötelezettséget jelent mindenek előtt arra, hogy az ember kiemelt figyelmet szenteljen saját emberségének fejlesztésére.


Vianney Szent Jánosban mindenekelőtt azt csodálom, ahogyan feltárta előttünk a szegényes emberi eszközökön keresztül működő kegyelem hatalmát. Ez az alázatos pap, aki több mint tíz órát gyóntatott naponta, miközben végtelenül szerényen táplálkozott, és alvásra mindössze néhány órát szánt, képes volt ebben a nehéz időszakban igazi lelki forradalmat előidézni Franciaországban, sőt nemcsak ott. Emberek ezrei jöttek Ars-ba és térdeltek gyóntatószékében. A 19. század elvilágiasodó és egyházellenes világában tanúságtételének szó szerint forradalmi jelentősége volt.





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Szent II. János Pál gondolatai

A fiatalokat fel kell készíteni a házasságra, meg kell tanítani nekik a szeretetet. A szeretetet ugyan nem lehet megtanulni, mégis azt kell mondanunk: nincs még egy dolog, amit ennyire kellene tanulni!


A jelenlegi helyzet drámai volta, az alapvető erkölcsi értékek elhomályosulása jelentős mértékben függ a bűn iránti érzék elvesztésétől.


A szenvedés személyes tényként, az ember konkrét és megismételhetetlen belső világába zárva kimondhatatlannak, közölhetetlennek tűnik. Mégis, ugyanakkor talán semmi sem igényli annyira, hogy szóljunk, elmélkedjünk róla, hogy nyílt problémának tekintsük, mint épp a szenvedés a maga „objektív valóságában”. Körülötte alapvető kérdések tornyosulnak, válaszra várva.


A természet szépsége mintegy áthatja az emberi szívet.


Az embert nem lehet teljes mélységében megérteni Krisztus nélkül. Vagy még inkább: az ember Krisztus nélkül nem képes tejesen megérteni önmagát.


Az emberi személy és az emberi élet értékének degradálása napjainkra kifinomultabb és ezzel együtt veszélyesebb formákat öltött. Ma ezen a területen nagy éberségre van szükség. Az ember ma cél és alany helyett gyakran tárggyá, vagy egyenesen „nyersanyaggá” válik.


…Az emberiség rendkívül megnövekedett technikai hatalma megköveteli a végső értékek megújított és nagyon pontos ismeretét. Ha a technikai eszközöket nem a puszta hasznosságot felülmúló célra rendeltség vezérli, nagyon hamar embertelenné, sőt az emberi nemet elpusztító erővé válhatnak.


Félelem és remény között élünk. Az Evangélium reménység e világ számára, amelyben Isten Országa már megvalósulóban van. Félnünk kell – és remélnünk. És nem szabad félnünk remélni.


Isten a Fiú megtestesülésének fönséges eseményét egy asszony szabad és tevékeny szolgálatára bízta. Ezért mondhatjuk: ha a nő Máriára emeli tekintetét, benne felfedezheti, hogyan élheti méltóan női mivoltát és hogyan bontakoztathatja azt ki. Az Egyház Máriára tekintve, bármely nő arcán meglátja annak a szépségnek a ragyogását, amely visszatükrözi a legmélyebb érzéseket, amelyekre az emberi szív képes: a feltétel nélküli önátadásra kész szeretetet, a legmélyebb fájdalmakat is elviselő lelki erőt, a határtalan hűséget, a fáradhatatlan buzgalmat és azt a képességet, amely vigasztaló és bátorító szavakba tudja önteni a legmélyebb együttérzést.


Mivel a mai világ számos megpróbáltatás elé állítja a hitet, így a felületesen imádkozók nemcsak középszerű keresztények, hanem „veszélyeztetett keresztények” is. Az a veszély leselkedik rájuk, hogy hitük fokozatosan elsorvad, s végül még „pótszerek” csábításának is engedhet, elfogadva az alternatív vallások kínálatát, engedékenynek bizonyulva a babonaság bizarr formáival szemben.


Nincs béke igazságosság nélkül, nincs igazságosság megbocsátás nélkül.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A Szentlélek nélkül olyanok vagyunk, mint az utca köve… Végy egy követ az egyik kezedbe, másikba meg vízzel telt szivacsot: szorítsd meg mindkettőt. A kőből semmi sem jön, a szivacs meg bőven ontja a vizet. A szivacs a lélek, amelyet betölt a harmadik isteni személy, a kő meg a hideg és kemény szív, ahol nem lakik a Szentlélek.


A tiszta lélek hasonló a szép gyöngyhöz. Amíg gyöngykagylóban rejtőzik a tenger mélyén, senki sem csodálja meg. De hogyha napfényre hozzák, ragyog és magára vonja az ember tekintetét. A tiszta lélek is most rejtve van az emberek előtt, de az örökkévalóságban napfényben fog ragyogni az angyalok előtt.


Gyakran gondolok rá, hogy amikor Krisztus imádására jövünk, mindent megkaphatnánk, amit csak akarunk, ha élő hittel és tiszta szívvel kérnénk tőle. Csakhogy lám!... Mi hit nélkül, remény nélkül, vágyakozás és szeretet nélkül élünk…


Halálunkkal kiegyenlítünk egy tartozást: visszaadjuk a földnek, amit kölcsönadott… Egy csipetnyi por, csak annyi, mint egy dió; ez az, amivé leszünk. Ha valami biztos, ez biztos!


Kell szenvednünk, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik úgy szenvednek, mint a jobb lator, mások meg, mint a bal. Mind a kettőnek egyforma szenvedése volt. De csak az egyik tudta érdemszerzővé tenni: azzal, hogy az engesztelés szellemében viselte.


Lássátok, gyermekeim, a jó Istenen kívül semmi sem állandó, semmi, de semmi! Talán az élet? Az elmúlik. Talán a szerencse? Az elhagy. Talán az egészség? Az elromlik. Talán a becsület! Azt megtámadják. Jövünk-megyünk, mint a szél…


Mi magunk is észrevesszük, hogy ha nem szeretjük a jó Istent, szerencsétlenek, nagyon szerencsétlenek vagyunk. Ha az ember azért teremtetett, hogy szeresse a jó Istent, akkor egyedül csak Istenben találja meg boldogságát.


Mily öröm az őrangyalnak, ha tiszta lélek vezetése van rábízva!... Gyermekeim, amikor egy lélek tiszta, az egész mennyország szeretettel néz rá!


Mily szép, mily nagyszerű, hogy megismerhetjük és szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki! Ez az egyetlen tennivalónk a földön. Elveszett idő, amit másra fordítunk.


Ó, ha angyalszemünk volna, és látnánk Krisztus Urunkat, amint jelen van az oltáron és néz minket, mennyire tudnánk szeretni Őt! Nem akarnánk többé elszakadni tőle, mindig ott maradnánk a lábainál.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6