Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A türelem hivatása

Ne ítéld el testvéredet, ne kívánj rosszat neki, ne utasítsd el vagy hibáztasd könnyedén te, aki a türelem hivatását éled! Mutasd meg inkább alázatosságodat, amennyire csak teheted. Helyezd magad elé testvéredet, anélkül, hogy magadat alábecsülnéd. Hiszen ha elítéled és lebecsülöd testvéredet, az azt jelenti, hogy eltávolítod őt Krisztustól és az egyetlen reménytől; azt jelenti, hogy a konkollyal együtt kitéped az elrejtett, jó búzát is, amely akár még nálad is értékesebb lehet.

Épp ellenkezőleg, vele együtt jobbítsd – szeretettel, szelídséggel, tehát ne úgy, mint egy ellenség vagy egy rideg orvos, aki csak vágni és égetni tud – és egyben ismerd meg önmagadat és gyengeségeidet. Mi van például akkor, ha hályog vagy más akadály miatt nem látsz tisztán vagy ha szédülsz és forog veled a világ? Akkor is másokban keresed ennek okát?

Sokat kell elmélkedni és szenvedni, mielőtt valaki gonoszsága felett ítéletet mondunk!

Nazianzi Szent Gergely

Az univerzum átistenülése

Az egész világ az Istennel való egységre vágyik, mégis egy áthághatatlan akadályba ütközik. Semmi sem juthat el Krisztushoz, ha maga Krisztus nem fogadja be, és nem vezeti magához. Így az univerzum sír, mivel szenvedélyes vágyakozása és a képtelensége két ellentétes irányba húzza. (…)

Ki mondja ki tehát a világ alaktalan tömege fölött azokat a szavakat, melyek lelket adnak neki? Milyen hang döntheti le az Isten és a Teremtés közötti falat, amely akadályozza a Teremtést, hogy eljusson Őhozzá? Újra és újra ismételni fogjuk az isteni Igéket, ma, holnap és mindig, amíg az átalakulás teljessé nem lesz: „Ez az én Testem”. Amikor Krisztus, kitágítva a Megtestesülés mozgásterét, a Kenyérben száll közénk, hogy szétossza magát nekünk, tevékenysége nem korlátozódik csupán az anyagi értelemben vett partikulára. (…) A transzszubsztanciáció kisugárzik az egész Univerzumra, bár gyöngítve, mint valódi átistenülés.

Teilhard de Chardin
Krisztus fénye az Egyház arcán

Az egyházról szóló konstitúciónak rögtön az első mondata világossá teszi, hogy a Zsinat az Egyházat nem tekinti önmagába zárt valóságnak, hanem Krisztusból kiindulva szemléli: „Mivel Krisztus a nemzetek világossága, a Szentlélekben összeült Szent Zsinat Krisztusnak az Egyház arcán tükröződő fényességével minden embert meg akar világosítani…”

A háttérben fölismerjük azt az egyházatyák teológiájában szereplő képet, amely az Egyházban a Holdat látja, amelynek nincsen önálló fénye, hanem Krisztusnak, a Napnak a fényét veri vissza. Az egyháztan a krisztológiától való függésében nyilatkozik meg előttünk, ahhoz kapcsolódva. Minthogy azonban senki sem beszélhet helyesen Krisztusról, a Fiúról, anélkül, hogy ne beszélne egyben az Atyáról is, és miután lehetetlen az Atyáról és Fiúról helyesen beszélni anélkül, hogy ne helyezkednénk a Szentlélek hallgatásába, az Egyház krisztológiai szemlélete szükségszerűen szentháromságos egyháztanná szélesedik (vö. LG 1-4.). Az Egyházról szóló tanítás Istenről való beszéd, és ez csakis így helyes.

Joseph Ratzinger bíboros

Krisztus jelenléte

Az Egyházban mindenkinek az élete Krisztusból fakad, mivel benne keresztelkedtünk meg, és az Ő Lelkét kaptuk. Mindenki Krisztust hordozza – főként akkor, amikor arról tesz tanúságot, hogy Őbenne gyökerezik. Mindenki Őt hordozza az egyházi közösségben. Tehát a maga módján mindenki az Egyház „kiindulópontja”.

Az Egyház egységének biztosításához azonban szükség van Krisztusnak mint Főnek a jelenlétére is [repraesentatio Christi capitis].

Ez a jelenvalóság adatott az Egyház számára, hogy megmaradjon az egységben, és megtartsa kapcsolatát saját eredetével – mint ennek az eredetnek a szentsége.

Klaus Hemmerle: Az egyetemes Egyház és az egyházmegye

Mária életstílusa

Vajon létezik-e olyan jel, olyan modell, amely egyszerre jeleníti meg Isten életformáját, a pap illetve az Egyház életstílusát? A válasz erre a kérdésre: Mária.

A pap számára különösen fontos, hogy Máriára tekintsen. Tőle megtanulhat valamit, amit ilyen módon senki mástól nem tanulhat meg: a csöndben kibontakozó lét előbbre való, mint a cselekvés, a meghíváshoz való hűség előbbre való, mint saját terveink és kezdeményezéseink. Mária ugyanis önmagában véve „semmi”, a szeretet semmije, aki kap és befogad mindent. Mária, anélkül hogy elveszítené önmagát és szétszóródnék, mindenkinek mindenévé válik.

Ő ott van jelen, ahol a papnak van a helye: Fia keresztjénél, Akiben a Szeretet ránk bízza magát, átadja magát nekünk, embereknek. Azért, hogy ez a szeretet legyen az életstílusunk és életünket ez töltse meg tartalommal, azért, hogy így a szeretet üdvösségünkké legyen.

Klaus Hemmerle, Aachen püspöke

Törékenység elbátortalanodás nélkül

Nyilvánvalóan szükséges, hogy szünet nélkül, erős hittel és alázattal könyörögjünk: „Uram, ne bízz bennem. Én viszont igen, rád bízom magam!” Lélekben előre átélve a szeretetet, együttérzést és gyöngédséget, amellyel Jézus Krisztus tekint ránk – mert ő nem hagy el minket – a maga teljes mélységében megértjük az Apostol szavait: „az erő a gyöngeségben nyilvánul meg” (2Kor 12,9). Az Úrban bízva gyöngeségünk ellenére – sőt gyöngeségünkkel – leszünk hűségesek Mennyei Atyánkhoz. Így fog fölragyogni az Ő ereje, és lesz támaszunk törékenységünkben.

Ha azt veszed észre, hogy – bármilyen okból – nem vagy képes erre, mondd neki: „Uram, bízom Benned, Rád hagyatkozom, csak segíts gyöngeségemben!”

Bizalommal telve ismételd neki: „Tekints rám, Jézus, piszkos rongydarab vagyok, nagyon elszomorító ahogy eddig éltem, nem érdemlem meg, hogy fiad legyek”. Mondd ezt neki, és mondd el neki sokszor.

Nemsokára hallani fogod az Ő hangját, amint azt mondja: „Ne félj!” – vagy „Kelj föl és járj!”

Szent Josemaría Escrivá de Balaguer