A halandóknak adott legédesebb szavak: anya, otthon, mennyország.

William Goldsmith Brown

Az engedelmesség áldozata minden más áldozatnál felülmúl, mert saját akaratunkat hozzuk áldozatul.

Szent Bonaventura

Az imádság a lelki fejlődés legkézenfekvőbb formája, az emberek mégis inkább a legtávolabbi praktikákhoz nyúlnak.

Bízzunk Isten erejében, inkább, mint emberi erőfeszítésekben!

Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő. Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született. Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
- Őt kérem!
- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod, - reagált rá a tenyésztő. Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hagy vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem!
A tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.

„Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.” (Zsolt 31,23)

Isten minden imádságot meghallgat, de a meghallgatás nem rögtön lesz nyilvánvaló. Ám ha kitartó hittel imádkozunk, nem lesz részünk csalódásban: a maga idején megtapasztaljuk Isten segítségét. (Véghelyi Antal)

 Ha a félelmeinktől meg akarunk szabadulni, ki kell lépnünk a bozótjainkból, el kell hagynunk a biztosítékainkat! És: az elrejtett élet merészségével követnünk kell Jézus Krisztust!”
(Gyökössy Endre)


Istennek semmit sem tudok adni és érette semmit sem tudok cselekedni! A legjobb, amit tehetek, hogy eme tehetetlenségemet beismerem. Bár ezt sem tudom az Ő kegyelme nélkül megtenni, de Isten maga az, aki ezt bennem elvégzi.
(Bernleres)

Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)


Nagylelkű az az ember,aki belátja,ha nincs igaza.
Még nagyobb lelkű az,aki hallgatni tud amikor igaza van.
(Jim Fiebig)

Nem enyém ez a fény, csak bennem jár.
(Reményik Sándor)

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6)

Semmiért. Micsoda nagy szó! Főleg akkor, ha sokféle feladat és felelősség nehezedik a vállamra. Egy orvosi kivizsgálás, egy váratlan betegség, felnevelendő gyermekek, egy gondozásra szoruló családtag, munkahelyi felelősség, egy utazás megszervezése, ígéretes jövő. Semmiért. Mert mire jó az aggodalmaskodás? Kéztördelésre, sírásra, szorongásra, álmatlan éjszakára. Mire nem jó? Igazi változásra, a tiszta szeretet kifejezésére, az élet meghosszabbítására, a józan döntésekhez. Isten ki akarja venni az aggodalmaskodást a szívünkből. Arra biztat, hogy szólítsuk meg őt, mondjuk el neki és hagyjuk nála aggódásunk tárgyát. (Horváth-Hegyi Olivér)