2024. január 18., csütörtök

A babérkoszorút elfújja a szél. A töviskoszorút a vihar sem tépi le a fejről.


A jutalom ígéretét kapják azok, akik elindulnak,
de magát a jutalmat azok nyerik el, akik kitartottak.


Aki ötvenévesen ugyanúgy látja a világot, mint húszévesen, az elpazarolt harminc évet az életéből.


Áldott az az élet, melyből nála jobb, szebb életek fakadnak. (Ravasz László)


Az út hosszú és rögös. Tele van buktatókkal.
Ha egyedül járod utadat, nehezen jutsz előre.
Nyiss társaid felé és ne csak füleddel hallgasd meg őket.
Adj magadból önzetlen és fogadd el a segítséget.


BOLDOG ÖREGKÖR
A legnagyobb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni.
Pihenni ott, ahol tenni vágyol.
Hallgatni, ha valaki vádol.
Nem lenni bús, sem reményvesztett,
Csenden viselni el a keresztet.
Irigység nélkül nézni végül
Mások tevékeny, erős életét.
Kezed letenni az öledbe,
Hagyni, hogy gondodat más viselje.
Járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.


„Felkiáltott a beteg gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”” (Mk 9,24)
A hit paradoxona… Értjük, mekkora erő, bátorság van ebben a mondatban? Valaki kimondta, s mi is megtehetjük! Az igazi Krisztus-hit hatalmas erőket mozgósít, és életünk minden területét átjárja. Az erő Krisztusé, nekünk nem kell mást tennünk, mint leborulni elé. Azt adni, azt vállalni, akik vagyunk. Hitetlen, de hitre vágyó lelkünket a kezébe tenni. Elfogadni a munkáját bennünk. Amikor elesünk, kérni, hogy segítsen fel. És hálát adni, hogy nem kell előtte másnak mutatkoznunk. Úgy szeret és fogad el, amint vagyunk – betegen, sérülten, bűneinkkel, hinni vágyó hitetlenségünkkel is. Rajtunk is tud Jézus segíteni. (Kőháti Dorottya)


Hogyha kérdezed, miért jöttem, mi szél fújt erre,
Válaszom, hogy a békés végtelen küldött mindörökre.
Hogyha kérdezed hol jártam, viharokkal szemben,
ilyen úton az egy, mit megtanulsz:
Légy hű örökre.


Isten! Te mindenütt jelen vagy, Te mindent látsz, és az ember a nyomorult féreg, mégis olyan vakmerő, hogy szemed előtt vétkezik.


„Jézus ezt mondta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.”” (Mt 17,20)
Szemléletes példa, mert a mustármag az egyik legkisebb méretű mag, a belőle kinövő fa pedig hatalmas. Az igazi hitből tehát nagyon kicsi is elegendő, hogy óriási dolgokat vigyen véghez. Az erős hit a természeti törvényeknél is hatalmasabb erő! Ezt Jézus bizonyította be, aki hitével legyőzte a természeti törvényeket is, gyógyított, feltámasztott, vízen járt. Ha csak egy kis hittel odamennénk Jézus elé, csodálatos megtapasztalásunk lenne! Ne restelljük, ha most csak egy pici mag van a szívünkben. Adjuk át, hogy az Úr fává növelje! Neki semmi sem lehetetlen. (Kőháti Dóra)


Milyen sokszor bízunk egymásban, de kételkedünk Urunkban. Halandó emberek szavaiban megbízunk, de nem szavazunk bizalmat Isten Igéjének. De ó, milyen világosság és dicsőség ragyogna ránk életünk minden napján, ha sosem felednénk, hogy Isten komolyan gondolja, amit kimondott. (A. B. Simpson)



Minél jobban érted saját magad, annál jobban meg fogsz tudni érteni másokat is.


„Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává?” (Jer 2,21)
A vetőmagokat, oltványokat korunk „vívmányaként” úgy nemesítik (sajnos nem ritkán génmanipulálják is), hogy betegségeknek egyre inkább ellenálló, egyforma, tartós és szép termést adjanak. A gondos gazda tudja, hogy a nemes, ősi fajták az igaziak, próbálja sok-sok munkával, törődéssel óvni az ültetvényeit. A vadhajtásokat időben kimetszi. Isten nagyon odafigyel ránk, és azt kéri, mi is maradjunk vele állandó kontaktusban. Nem érdemes jobb remények fejében felcserélni az igazit romlandó hamisra! (Bogdányi Mária)


Nem az átlagos, nyers élet a szép, hanem a csodálatos lehetőségek, amelyek minden élet mélyén ott szunnyadoznak. (Ravasz László)


„Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!” (Péld 4,13)
A 21. század nagy vívmánya az „élethosszig tartó tanulás”, a felnőttképzés új alapokra való helyezése. Régen nem elég már az életben való boldoguláshoz az, amit valaha az iskolában (gimnáziumban, felsőoktatásban) megtanultunk. Mindig tanulni kell, előrejutni az ismeretekben, de persze nem csupán elméleti szinten, hanem a hasznosíthatóság szintjén is. Röviden: nem elég tudni valamit, tenni, élni is kell! Vajon a hittanórákon, a konfirmációi vizsgával mi is „mindent” elsajátítottunk, és azóta is használjuk az akkor megszerezett ismereteket? Ne iratkozzunk ki Isten iskolájából, hanem legyünk és maradjunk is szorgalmas diákjai! (Bogdányi Mária)

Nincsenek megjegyzések: