A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni. (André Gide)


A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, és a halálban megelevenít.
Spurgeon


A jó nevelés titka, hogy el tudjuk leplezni, mily sokra tartjuk magunkat, s mily rossz a véleményünk másokról. (Mark Twain)

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet.” (1Jn 4,18)

Néha az a gondolatom támad, hogy János nem is félelmet akart mondani, hanem féltékenységet. De nem azt írt. Tágabban fogalmazott. Ha szeretsz, akkor nem félsz, hogy a szeretett lény becsap, kihasznál, pácban hagy. Ha szeretsz, nem azon jár az agyad, hogy jaj, mikor lesz ennek a boldogságnak vége. Csak szeretsz. De képesek vagyunk mi ilyen szeretetre? Pedig a szorongás, aggódás, indokolatlan félelem véget vet a szeretetnek. Jó, hogy János nem erről ír. Jó, hogy János a szeretet hatalmában bízik. A feltétel nélküli Szeretet hatalmában. (Heinemann Ildikó)

Aki elfordul Istentől: szeretetéből haragjába menekül. (Augusztinus)

„Bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: így szól az Úr: bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak!” (2Móz 10,3)

Isten az Úr, ezt alázattal el kell fogadni. A fáraó erre volt képtelen, ezért érte országát csapás csapás után. De Isten azt akarta, hogy népének fiai megszabaduljanak, és neki szolgálhassanak. Nekünk is küldött Szabadítót, hogy akarata szerint éljünk, törvényét kövessük, és felszabadultan cselekedjünk minden ember javára. (Tóth-Szöllős Mihály)

Ha a mellünkön egy kisablakot viselnénk úgy, hogy mindenki a szívünkbe láthatna, senki a kabátját ki nem gombolná.


Ha bárhol emberrel találkozom, akárkivel, akinek emberarca van, meg kell értenem, hogy szeretnem kell őt. (Shürman)


Ha szeretünk, megkockáztatjuk, hogy nem fognak viszontszeretni. Ha remélünk, megkockáztatjuk a csalódást. Mégis vállalnunk kell a kockázatot, mert az életben az a legnagyobb kockázat, ha nem kockáztatunk.


Isten soha nem jut lehetőségeinek végére.

„Nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja.” (1Thessz 4,7–8)

Egészség és tisztaság elválaszthatatlan fogalmak. Milyen sokat adunk a testünk tisztaságára, komoly összegeket költünk rá. A lelkünk, a tetteink, a szavaink tisztaságával miért nem törődünk ennyit? Az életünk akkor lehet egészséges és tiszta, ha Isten előtt mindenestül megnyitjuk, és kitesszük egész valónkat „gyógyító fényének”, megszentelő munkájának. (Kőháti Dorottya)

Ó, milyen szegény, mily nyomorultul szegény minden szerelem, mely kívül esik a házasságon, minden szerelem, mely nem jelent együttélést és osztozást mindenben. (Edit Wharton)

„Simon, aki varázslással foglalkozott, maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult.” (ApCsel 8,13)

Jeleket és csodákat várók vagyunk. Ezért foglalkozott az ember mindig varázslással, legyen az aranycsinálás, bájitalok kevergetése, a jövő kutatása a csillagokban, kártyákban. Kell a csoda, az ámulat, a döbbenet, amellyel belehazudjuk a világ elemei feletti (nem létező) hatalmunkat a szívünkbe. Isten azonban nem hazugságokban mutatja meg valóságos hatalmát és azt, hogy egyedül ő az Isten, hanem abban a lehetetlen és mégis megtörténő csodában, amikor az ember szívét változtatja meg. (Eszlényi Ákos)