2018. november 3., szombat

A hit lerántja a megpróbáltatás arcáról a fekete álarcot és angyalt fedez fel alatta. (Spurgeon)


A reformáció kora előtti évszázadokban a Szentírás tanítása helyett inkább a hagyományok kerültek túlsúlyba, tehát az, amit az ember csinált, az ember mondott, az ember épített valamiféle Bábel-toronyként, ami beárnyékolta, elfedte Isten igéjének a tiszta voltát és Istennek kegyelemből való idvezítését.  (Csete Szemesi István)


„Annak, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.” (Júd 24–25)
A szív öröménekeként hangzik ez a himnusz. Isten minket tartó erejét, győzelmét énekli. Van erő, amely megtart a gáncsok között, amely célegyenest vezet az Úrhoz, amely megőriz a tőle kapott szentségben, tisztaságban, amely nagyobb minden más hatalomnál: Isten szeretete. Ez szül bennünk örömet, ez hív életre, ez mutat helyes életutat zavaros tévtanok közepette. Bizony, övé a hatalom öröktől fogva. (Eszlényi Ákos)


Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.
Thomas Huxley


Az egyik szombati napon egy kisfiú a kertjükben lévő homokozóban játszott. Számtalan sok játéka volt, kis traktorok, lapát és formaöntő. Nagyon élvezte a homok adta lehetőségeket és elkezdett utat építeni a játék kocsiknak.
Ahogy építgette egyszer csak elakadt, mivel az útjában volt egy nagyobb kődarab. Annyira az útjában volt, hogy elhatározta, hogy odébb teszi. Próbálta megemelni, de olyan nehéz volt, hogy nem bírta. Így más módszert választva teljes erejéből nekifeszült a kődarabnak, hogy eltolja. Próbálkozott, próbálkozott, de a kődarab csak éppen, hogy megmozdult, eltolni viszont nem tudta. Apja a ház ablakából követte figyelemmel az eseményeket. Látta kisfia próbálkozásait, végül kiment hozzá és ezt kérdezte: „Kisfiam, miért nem használod minden rendelkezésedre álló erőt?”
Fia kissé felháborodva így felelt: „Apa, de én mindent megtettem ahhoz, hogy arrébb toljam a követ! Nem is adtam fel és nem is akarom, de egyszerűen nem megy.”
„Nem, fiam nem használtad minden rendelkezésedre álló erőt” – szelíden mondta az édesapja – „Nem kérdeztél meg engem, hogy segítenék-e!” Azután az apa felemelte a követ és elvitte az útból.
Sokszor van az ember életében, hogy olyan feladatot próbál megoldani, amire igazából egyedül nem képes. De mindig jusson eszünkbe, hogy van kitől segítséget kérnünk, a mi szerető Atyánktól!


Az ember munkára született. Aki szeretetből és kitartóan dolgozik, könnyűnek találja a fáradtságot. (Don Bosco)


Belenőni a halálba: szerintem sokkal intenzívebb élet, mint fiatalnak lenni.
Pilinszky János


Egy kislány játszótársa meghalt, és a kislány egy napon közölte családtagjaival, hogy elment a megszomorodott édesanyát vigasztalni. Megkérdezték tőle a szülei: “Mit mondtál neki?” A kislány ezt felelte: “Semmit. Csak fölkapaszkodtam az ölébe és együtt sírtam vele.”


Éljünk úgy, amint a halottak élnének, ha visszatérhetnének a földre. (Augustinus)


Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt. Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd.
Meg Cabot


Ha nem volna pokol, a Golgota a legnagyobb tévedés lenne. (Stewart)


Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!
Mt 7.7


„Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. Nem izzó haragom szerint bánok vele, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek.” (Hós 11,8c–9)
Felháborodásból sebezni, haragból rombolni, indulatból értékeket elpusztítani, lelkeket felsérteni: ez sokszor az ember. Megindulni, megszánni, a vétket eltörölni, a bűnösnek kegyelmezni: ez az Isten. A haragon, az indulaton győzni, a jogos sérelmet nem megtorolni, megszánni és megindulni, egymásnak megbocsátani: ez a Krisztus által újjászületett ember… (Kőháti Dóra)


Minden nap történik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap történik valami, amiért érdemes élni és meghalni.
Hemingway


„Nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.” (JSir 3,31–32)
A Nagy Ho-ho-ho-horgász csalikukaca (a Nagy Ku-ku-ku-kukac) egy mezei gilisztával találkozott, aki csodálkozva nézte, gazdája hogyan hajítja el a kukacot messzire a tóba horgászbotjával. A giliszta nem értette, miért nem fáj ez a kegyetlenség a kukacnak. De a kukac elmagyarázta, hogy nem gyűlöletből veti őt a horgász a tó mélyére, hanem céllal: azért, hogy halakat fogjon neki. És ami a lényeg: végig zsinórra van kötve, hogy a gazdája utána visszahúzhassa, és hazavihesse magával az otthonába. (Zsíros András)


Szeress és tégy, amit akarsz! (Augustinus)

2018. november 2., péntek

A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest. (Charles Dickens)


A halál az élet része, de koránt sem a vége.


A halál fölfedezése annyi, mint fölfedezni bennünk a halhatatlanságra való éhséget.


A halál pont – hiszen véget ért valami.
A halál kérdőjel – hiszen nem tudni, mi lesz tovább.
A halál felkiáltójel – az elmúlt idő része csupán az örök valóságnak.


A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, és a halálban megelevenít. (Spurgeon)


A hit a hitért való harcra kötelez. Az igazi hívő harcos is, vagy legalábbis hosszútávfutó. (Nicolae Balota)


„A lelkemet öntöttem ki az Úr előtt.” (1Sám 1,15)
Nincs jobb hely, közeg ezen a világon, ahol őszintén beszélhetünk a fájdalmainkról, örömeinkről, mint az Isten közelsége. Teljes bizalommal lehetünk iránta. Előtte bátran bármit elmondhatunk a legféltettebb titkainktól kezdve a mások előtt is felvállalt félelmeinkig. Az ő világosságában minden szégyenünknél, bűnünknél nagyobb erővel ragyog fel szeretete. És nemcsak abban bízhatunk, hogy meghallgat, elfogad, hanem abban is, hogy neki van hatalma értünk szólni, tenni. Ő maga hív, bátorít minket erre a bizalomra: „…aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el…” (Eszlényi Ákos)


Aki úgy áll az ítélőszék elé, hogy a védelmet maga látja el, mentegeti magát, ártatlanságát hangoztatja és ezért felmentést vár, – annak érdekében a nagy ügyvéd nem szólhat semmit.


Arra vagyok elhívva, hogy az én lényem kicsiny edényébe magának Istennek titokzatos, tökéletes élete csorduljon bele, és megtöltse azt színültig.
Viktor János


Életet és halált lehetetlen nem egybelátni.
Élet és halál nem más, mint kettétört öröklét, meghasonlott valóság.
Egyik nem több a másinknál, csak aki élt és meghalt közülünk, örökkévaló…
Sorra születi, aki nincs.
És sorra meghal, aki van.
Pilinszky János


Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, – de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)


Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.


Nézz Jézusra! Amit látsz, az a szeretet…


„Péter kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és süllyedni kezdett.” (Mt 14,29–30)
Kiszállni valamiből s elindulni Jézus felé. Nem másra figyelni. Nem a zavaró elemekre, még ha félelmetesnek tűnnek is. Nem megijedni, süllyedni – hanem továbbra is csak rá hagyatkozni és érezni, hogy megtart egy kéz, amely erősebb, mint a mélység ereje, amely lehúz. A félelem legsötétebb, legszelesebb pontján is rá nézni, és felé menni, amíg tart az út. (Kőháti Dóra)


Uram! Vezess engem a halálból az életre, a hazugságból az igazságra.
Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre, a félelemből a bizalomra.
Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére.
Engedd, hogy béke töltse be szíveinket, a mi világunkat és az egész világmindenséget!

Boldog Kalkuttai Teréz

2018. november 1., csütörtök

A halál, a veszteség érzése mindig fájdalmas, de különösen az, ha egy gyermek, számára a legfontosabbat – az Édesanyját – veszíti el. Történetünk kis szereplőjével éppen ez történt. Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja. Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget, hogy a kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani. Megbeszélte hát egy barátjával, aki mikulásként egy közeli áruházban dolgozott, hogy legyen ebben segítségére. Elmondta az elképzeléseit, a “mikulás” pedig boldogan vállalta el a feladatot. Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az áruházba, hogy a kislány találkozhasson a mikulással.
Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arra fele menjenek, ahol a mikulásnak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a mikulásnak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra szájtátva figyelték a produkciókat. A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a mikulásnál. Az emlékezés könnyeket csalt bánatos szemeibe. Az apja észrevette, és vigasztalóan megszorította a puha kis kezecskét. Magához ölelte a kislányt és olyan elveszettnek látszottak a vidám nevetéstől, és izgatott beszélgetéstől hangos tömegben. Aztán a mikulás, mintha csak véletlenül nézett volna feléjük, a kislányra nézett. Kissé összeráncolta a homlokát és úgy tett, mint aki erősen gondolkodik. – Niki! – Ugye Te vagy Niki? – Gyere csak, van itt Neked egy vers. Az a címe, hogy Angyali Üzenet. – A kislány bólintott, de nem mozdult. Továbbra is az apukája kezét szorította. A mikulás pedig elkezdte szavalni az üzenetet:

Az angyalok a mennyben laknak,
de szívünkben is helyet kapnak.
Vigyázzák az álmainkat,
felügyelik napjainkat.
Nem kérnek semmit, mindig csak adnak,
ha bánat ér minket, megsimogatnak.
Ott vannak minden szelíd ölelésben,
minden szívből születő mosoly melegében.
Úgy szeretnek, mint az Édesanyák,
letörlik arcunkról a könnyeink nyomát.
Én ott jártam az angyaloknál,
tőlük hoztam üzenetet,
az van írva e levélben,
Édesanyád itt van veled.
Ha nem is látod őt, a szíveddel majd érzed,
hogy amíg csak élsz, ő vigyázza lépted.
Ne szomorkodj – ezt üzeni,
én mindig veled maradok.
Bármikor, ha szükség lesz rám,
a szívedbe nézz, ott vagyok.
Őrizd meg jól e a levelet,
hogy emlékeztessen rám,
s ha majd egyszer nagy leszel, akkor is gondolj rám.
És amikor már neked is lesz egy gyermeked,
neki is olvasd fel ezt az üzenetet.
Mindig érezni fogod soha el nem múló szeretetem,
ha fázna a lelked, én napfénnyel hevítem.
A csillagokkal együtt őrzöm majd az álmod,
megkérem a szelet, hogy fújja el bánatod.
Ott leszek a holdfényben, mely szelíden simogat,
az angyalokkal együtt kísérjük utadat.
A Mennyországból is vigyázok rád,
mert ott is én maradok a te Édesanyád…
A kislány tágra nyílt szemmel hallgatta a verset, és mintha a szemében a szomorúság fogyatkozott volna. Amikor a mikulás átadta neki az “égi postán” érkezett üzenetet halkan megkérdezte:
- Találkoztál a mennyországban az Édesanyámmal?
- Igen, ő volt a legkedvesebb angyal, akit valaha láttam. Ő írta neked ezt az üzenetet.
Niki a szívéhez szorította a levelet, majd egy puszit nyomott rá és odafordult az apjához:
- Este majd elolvasod még nekem?
- Igen, még sokszor elolvassuk közösen – mondta apja, és láthatóan alig tudta visszafojtani a meghatottságát.
Pár nap múlva Niki újra eljött a mikuláshoz az apjával együtt. Mikor rákerült a sor megkérdezte:
- Szavalhatok neked?
- Ó, igen, alig várom – mondta a mikulás és megsimogatta az arcát. És a kislány hibátlanul, gyerektől szokatlan átéléssel elmondta az égi postán jött angyali üdvözletet.
- Azért tanultam meg, hogy mindig bennem, mindig a szívemben legyen, hogyha a levéllel bármi is történne – mondta a kislány. A mikulás nem szólt semmit, mert a torkát fojtogatta a meghatódottság, csak a szemei kezdtek furcsán csillogni, és belül a szívében érezte, hogy az a mások számára értéktelen papírdarabka, amelyre az Angyali Üzenet volt írva, a kislánynak minden földi kincsnél értékesebb…


Add könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után vágyódjam lángolón, azokat kutassam, igazán megértsem és tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére. Rendezd el Istenem életemet és tedd, hogy tudjam, mit kívánsz tőlem és megtegyem, amit kívánsz és úgy tegyem meg, amint kell és amint lelkemnek javára válik.
Add Uram, Istenem, hogy erőim se a jóban se a rosszban ne fogyatkozzanak meg: amaz ne tegyen kevéllyé, emez ne ernyesszen el. Ne örüljek semminek, csak annak, ami Hozzád vezet, ne fájlaljak semmit, csak azt, ami eltávolít Tőled. Ne keressem más tetszését csak a Tiedet, ne féljek más rosszallásától csak a Tiedtől. Silányuljon el előttem Uram mindaz, ami mulandó és legyen előttem kedves mindaz, ami örök. Töltsön el visszatetszéssel az öröm, amely Nélküled való és ne kívánjak semmit Rajtad kívül. Gyönyörűségemet az érted végzett munkában találjam, a pihenés Nélküled ne legyen számomra kívánatos.
Add meg Istenem, hogy szívemet Feléd irányítsam és fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam. Tedd Uram, Istenem, hogy engedelmes legyek ellentmondás nélkül, szegény csüggedés nélkül, tiszta romlottság nélkül, alázatos képmutatás nélkül, vidám könnyelműség nélkül, éretten komoly nehézkesség nélkül, tevékeny felületesség nélkül, Téged félő kétségbeesés nélkül, igazmondó kétszínűség nélkül, tedd, hogy a jót cselekedjem fellengzés nélkül, felebarátomat elbizakodottság nélkül intsem meg és példával épülésére legyek színlelés nélkül.
Adj Uram, Istenem éber szívet, amelyet semmiféle hiú gondolat nem tántorít el Tőled, nemes szívet, amelyet semmiféle nemtelen hajlam nem ránt magával a mélybe, egyenes szívet, amelyet semmiféle ferde szándék nem térít ki útjából, erős szívet, amelyet semmiféle megpróbáltatás nem tör meg, szabad szívet, amelyet semmiféle erőszak nem sajátít ki.
Ajándékozz meg Uram, Istenem értelemmel, amely Téged ismer meg, bölcsességgel, amely Téged talál meg, életmóddal, amely a Te tetszésedet nyeri el, állhatatossággal, amely bizalommal vár Rád és bizalommal, amely majd Téged ölel át véglegesen. Add, hogy idelent büntetésed sújtson a bűnbánat által, útközben jótéteményeiddel éljek kegyelmed által, a hazában pedig örömeidet élvezzem dicsőséged által: ki élsz és uralkodol Isten, mindörökkön-örökké!
Aquinói Szent Tamás


Akik mindenből hisznek egy keveset, nem hisznek végül semmit. (Spurgeon)


Az élet legdöntőbb ténye a földnek és az örökkévalóságnak legfontosabb kérdése, hogy megérezzük: nem vagyunk egyedül, mert Isten velünk van. (Ravasz László)


Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és a következő nemzedékeknek.

Csodálatos dolog kereszténynek lenni! De csupán vallásosnak éppen nem csodálatos. A világ tele van vallásosokkal, de szűkében van a keresztényeknek.


Ha egy szerettünk befejezi földi életét, akkor el kell engednünk őt, hiszen valaki még nálunk is jobban szereti őt.

Ha emlegettek, köztetek leszek,
De fáj, ha látom szomorú könnyetek,
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
Emlékem így áldás lesz rajtatok!

Ha meghal valaki, akit ismertünk, szerettünk, akkor szomorúak leszünk, gyászolunk. Ennek velejárója lehet a sírás is. Sokan szégyellik a könnyeiket ilyen esetekben. Pedig nem kell, mert nincs mit szégyellni. Igaz, helye – vagyis faluja, városa – válogatja, hogy mit tartanak a sírásról. Van, ahol, ha nem sírsz elhunyt szeretted temetésén azt mondják: nem is szeretted. Máshol ugyanerre a helyzetre azt mondják: nagy hite van, még könnyet se ejtett. Ezek és az ezekhez hasonló vélemények, csak emberi vélekedések. Ne törődj velük! Jézus is sírt barátjának, Lázárnak sírjánál, noha tudta, hogy percek múlva feltámasztja őt. Nagyon szerette, vagy nem volt nagy hite? – adódik a kérdés a fentiekből. Szerintem tudod a választ. Sírni nem szégyen, még csak nem is gyengeség. Ha fáj valakinek az elvesztése, sírj nyugodtan, és legyen reménységed a halál fölött győzelmes Jézus Krisztusban!
Uram! A síró embert Te meg tudod vigasztalni! Ez megnyugtató számunkra. Sőt, az is, hogy nincs miért szégyellni a könnyeinket, hiszen érző emberek vagyunk. Persze nem mindegy, hogy a feltámadásba vetett hittel, vagy anélkül sírunk. Mert amíg az előbbi reményteljes és tudja, hogy van vigasz, addig az utóbbi nem találhat igazi lelki békét. Köszönjük, hogy minden fájdalomban mellettünk vagy! Ámen

Ha konkolyt vetünk, konkolyt aratunk, ha gabonát vetünk, gabonát aratunk. Csakhogy a learatott mennyiség sohasem egyenlő az elvetett mennyiséggel.


„Közel van az Úr a megtört szívűekhez.” (Zsolt 34,19)
Istennek mindennél fontosabb az ember szíve. Tudja jól, hogy bűneink miatt mennyi gond, baj, félelem töri össze, szorongatja, nyomorítja életünket, amelyből nem tudunk szabadulni, és csak azt érezzük, hogy „távol van a segítség, nem éri el kiáltásom”. Éppen ezért siet, fut, szalad segítségünkre, mint a tékozló fiát hazaváró édesapa, hogy egészen a közelében lehessünk: ölelő karjaiban. Bizony, ő áll melléd, még ha magányos vagy is; ő talál rád, még ha nem keresed is; ő ölel át, még akkor is, ha már nem remélsz segítséget, hogy gyógyítson, mentsen, fölemeljen. (Eszlényi Ákos)


Minél jobban nyomnak valakit a bűnök, annál nagyobb erővel menekül, jön Krisztushoz, bízva abban, hogy Ő azért jött, hogy megtartsa a bűnösöket. (Kálvin János)