2017. július 23., vasárnap

A szegénység csaknem mindig egyenes arányban áll a tehetséggel. (Plehanov)


Akiket emberi méltóságukban sértenek, akiket betegség sújt, akiket megfosztanak jogaiktól… Tudjátok meg: az ilyen emberek a mi tanítómestereink, akiket nagyon gyengéden kell szeretnünk és őszintén tisztelnünk.

Marillac Szent Lujza


„Amit csak akar az Úr, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben.” (Zsolt 135,6)

Az elbizakodott emberiség néha kap egy figyelmeztetést, hogy nem ő az úr égen, földön. Nemrégiben az izlandi tűzhányó hetekre megbénította Európát. Pusztít, rombol az árvíz, az esőzés. (7. v.: „Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból.”) Ez az ige a hívő ember globális aspektusból kiinduló csodálatát, örömét mutatja fel: ez a mindeneken Úr Isten „igazságot szolgáltat népének, és megkönyörül szolgáin”.
(Kőháti Dorottya)


Az öröm a keresztények megkülönböztető jegye. Az örömtelen keresztény vagy nem keresztény, vagy pedig beteg. Valami nincs rendben az egészségével. A keresztények egészsége az öröm. A keresztény ember öröme a béke és a szeretet megőrzője. Ki adja nekünk ezt a békét? A Szentlélek.


Az őszinte ember Isten legnemesebb alkotása. (Alexander Pope)



Életének bizonyos szakaszaiban a keresztény embernek szükségszerűen a látszat ellenére kell hinnie, remélnie minden reménytelenség ellenére. Elkerülhetetlenül lesznek olyan helyzetek amikor nem tudjuk megérteni, hogy Isten miért így cselekszik, mert Isten titokzatos és érthetetlen bölcsességével találkozunk.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.



„Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott.” (Róm 11,2a)

Isten hű, ha mi hűtlenkedünk is – ezt érthetjük meg mai igénkből. Nagyon fontos ezt magunkban tisztázni. Természetesen nem azért, hogy bátran vétkezzünk Isten ellen és felebarátunk ellen. Isten nem a bűnre szabadít fel minket. A félelmeinkből, az állandó kényszeres megfelelni akarásunkból akar kimenteni azáltal, hogy azt hirdetteti nekünk: nem veti el népét, népe tagjait, azaz téged és engem sem. Miből fakad ez a hűség? Isten lényegéből, aki maga a szeretet. Ő Fiában tette érthetővé a világ minden embere számára, hogy szereti, és hű az emberhez, nem akarja elveszni látni. Drága testvér, aki a keresztségben elpecsételt vagy az ő számára, áldd és magasztald Istent, aki hű hozzád!
(Tamásy Tamásné)



Istenünk, segíts, hogy rád tekintsünk, s ne erre a világra; hogy ne féljünk a haláltól, hanem bízzunk Jézus kereszthalálának értelmében. Hadd lássuk a nyitott sírt, s az ő feltámadását, tudva, hogy mivel Jézus legyőzte a halált, biztonságban vagyunk. Köszönjük, hogy elveszed félelmeinket, és békességet adsz. Ámen


Jézus nem az igazakért jött, hanem a bűnösökért...


Könyörgés és hálaadás úgy tartoznak együvé, mint a szájnak a két ajka.



„Miért tart fájdalmam szüntelen, miért nincs gyógyulás súlyos sebemre? Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak, amelyben nincs állandóan víz.” (Jer 15,18)

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” (Weöres Sándor: A teljesség felé) A hit megtart. A hit, ami ajándék, amit kérhetek, amit megkaphatok, amit megőrizhetek, amiben növekedhetek, ami által megszabadulok. Alattam a föld, a realitás: a bajok, fájdalmak, sebek, terhek, amelyek lehúznak. Amelyektől még őt sem látom, csak mint csalóka patakot érzékelem. Fölöttem az ég: elérhetetlen messzeségben. A kettő között, illetve a kettőben ott vagyok én. De nem mindegy, hogyan… Keressük mi is a fokokat, bennünk is van létra.
(Kőháti Dóra)


- Mondd, szerinted létezik egyértelmű igazság?
- Igen. Mindenkinek a magáé.

Ez minden konfliktus forrása.

Vavyan Fable


Nem csupán cselekvéssel, szenvedéssel is lehet nagyot alkotni. (Boda László)



Példakép lenni a gyermekek előtt mély szeretet nélkül olyan, mintha hold lennél, amely világít ugyan, de semmi meleget nem ad. Légy melegítő nap, mely sugaraival mindent beragyog.



Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Pilinszky János


„Urunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.” (Ézs 26,13)

Igen, mindenféle urak és uraságok szolgálatába szegődünk, néha tudatosan, néha meg csak utólag ráébredve rossz választásainkra. És még ezekből a szolgaságokból is van kiút, van korrekciós lehetőség, van megtérés. Más urak: féltékenyek, kegyetlenek, érzéketlenek, bennünk csak uralmuk megerősítése fontos, semmi más. Az égi hatalomnak én magam kellek; ahogyan én szomjazom a vízre egy tikkasztó napon, úgy szomjazik személyesen rám, s nem nyugszik, míg hozzám el nem ér. Hogy is lehetne összehasonlítani más uracskákkal, királyocskákkal, akik saját dicsőségüket keresik? Ha megértem, átérzem mindezt, hálásnak kell lennem, s átmenni egy másik királyságba, az „Ő szerelmes Fiának országába”
. (Balogh Éva)