2017. július 13., csütörtök

A barát az a személy, akivel őszinte lehetek. Előtte hangosan is gondolkodhatom. (Ralph Waldo Emerson)



Aki félig Istené, az egészen az Ördögé.


Egy előadás során hallottam, hogy a Jézus által felvázolt keskeny út nem a széles út mellett van, hanem benne van a széles útban, egészen pontosan annak a közepén található, és a keskeny út vándorai szembe mennek a széles úton járókkal.
Nagyon találó és megragadó ez a kép! Sok minden kísért, támad bennünket, de mi figyeljünk Jézusra, aki előttünk jár ezen az úton és őt követve haladjunk az örökkévalóság felé.

Katona Béla



„Isten azt mondta Jákóbnak: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj! Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni.” (1Móz 46,3–4)

Ő csak jól akart járni. Mentette az irháját, és messzire szaladt a bosszúálló testvéri harag elől. Futásának közepén egy titokzatos éjszakán maga az Örökkévaló szólította meg és szegődött mellé. Az a titokzatos Valaki, akit csak apja elbeszéléseiből ismert, most odalépett mellé és bemutatkozott. Ki vagy Te, aki legsötétebb ügyleteim közben egyszer csak megnyilvánulsz? Ki vagy Te, zavarba ejtő Jelenlét? Miért vagyok olyan értékes számodra, hogy eljössz velem önként vállalt száműzetésembe? Még a végén csalóból áldott lesz belőlem…
(Balogh Éva)


Isten Szentlelke bennünk lakozásának a tudata a legtisztább öröm forrásává válik, amire az emberszív valaha is képes lehet. (Stanley)

Jézusom, Te vagy a Kezdet és a Vég, az Élet, az Erő és a Tisztaság. Emlékezz meg arról, hogy értem szálltál alá a szenvedés mélységébe! Az egész testedet borító sebekre kérlek, hogy - megtartva parancsaidat - a Hozzád vezető keskeny úton járjak, a felebaráti szeretet útján, mely széles és könnyű mindazoknak, akik szeretnek Téged.



Imádkozni az tud, aki a mások bűneit nem a fejébe gyűjti, hogy másoknak elmondja, hanem a szívébe, hogy Isten elé a szentélybe vigye.



Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bátorságot...
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem szeretetet...
És Isten adott mellém gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.


Legyetek porrá, a port nem lehet megsérteni. (Trudel)


„Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” (Péld 3,27)

Hányszor tapasztaljuk, hogy szegény kéregetők közelítenek felénk, úton, útközben, piros lámpánál várakozva. Gondoltunk-e már rá valaha, hogy vajon mit esznek aznap, s mit fognak enni másnap? Segítünk-e rajtuk, segítettünk-e már nekik, ha megtehettük? Nézzünk magunk köré, s ne késlekedjünk adni, ha tehetjük! Örüljünk annak, hogy adhatunk!
(Kuthy Ilona Ágnes)


Nem élhetünk mindig a fényben. Ami fényt csak bírsz, magaddal kell vinned a sötétbe is.

Libba Bray


„Pál ezt mondta a helytartónak: »Megvallom előtted, hogy én úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.«” (ApCsel 24,14)

E jelenet nemcsak a vallástevő Pál bátorságát hozza elénk, hanem azt a csodát is, hogy a szavak mögött tartalom és valóság van. De Pál Istennek szolgáló életet élt Jézussal való találkozása előtt is mint hithű farizeus. Jézussal való találkozása után azonban megértette, hogy a törvény betöltését Isten a szeretet által várja az őt követőktől, nem pedig a törvény betűi szerint. Miért? Mert „a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Kor 3,6). Kedves Testvéreim! Vajon mi szeretettel vagy betű szerint akarunk eleget tenni a törvénynek?
(Tamásy Tamásné)


Senkinek a bűne nem ment fel engem attól, hogy vele szemben ne gyakoroljam a szeretetet.



SZERETET

Láttam a szeretetet. Láttam
Rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
S olyan szép volt a szeretet!

Aztán találkoztam a szeretettel
Út közben. Súlyos terhet vett fel:
Mások terhét. Játszó kisgyermekhez hajolt le...
S meglepett, hogy egyre szebb lesz.

Ott is találkoztam vele,
Ahol hullt a fák sárga levele:
Betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.

S láttam fekete, fényevesztett napon.
Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt,
Utánament, nem latolt, kérdett.

És nem maradt ideje semmi
Szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek.

Mirko Feesche


Szívünk a nagy csatatér, ahol a harcokat meg kell vívni, de ahol a golgotai Győztessel együtt meg lehet szerezni a győzelmet. ( Josef Kausemann )