2017. július 3., hétfő

A gond az imádság karjaiba űz, az imádság pedig kiemel a gond karjaiból. (Zwingli)


A szívnek megvan a maga ésszerűsége, amit az értelem egyáltalán nem ismer. (Blaise Pascal)

„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!” (Zsolt 90,14)

Az új nap reggele mintha mindig megfiatalítana minket. Kutatók kimutatták, hogy a reggeli napsugár feltölti az ember szervezetét, felkészíti az egész napos munkára. Az Isten kegyelme – ószövetségi értelemben: az Isten természetfeletti ajándékai – vagy ha úgy tetszik, a fény, amelyben időnként a lelkünk megfürödhet, késszé tesz az örök életre.
(Gerlai Pál)


Assziszi boldog Aegidiust egyszer két cetonai testvér látogatta meg, hogy Istenről beszélgessenek. Egyikük így szólt:
– Tisztelendő atyám, Szent János evangélista igen nagy és magasztos dolgokat mondott Istenről.
– Drága testvérem, Szent János evangélista semmit sem mondott Istenről.
– Drága atyám, vigyázz, mit mondasz! Hiszen Szent Ágoston is úgy véli, hogy ha Szent János még magasztosabban szólt volna, senki halandó nem értette volna meg. Ne mondd hát, atyám, hogy semmit sem mondott.
– Újra mondom nektek, hogy Szent János semmit sem mondott Istenről.
Látogatói erre elkedvetlenedtek, és felkerekedtek. Mikor már néhány lépésnyire voltak, Aegidius visszahívta őket, rámutatott a Cetona mellett ég felé törő hegyre és így szólt:
– Ha lenne ekkora hegy kölesmagból, mint ez itt, és veréb laknék a tövében és belőle lakmároznék, mennyit hordana el belőle egy nap, egy hónap, egy év, sőt száz év alatt?
– Ezer év alatt is majdnem semmit.
Aegidius így folytatta:
– Az örök Istenség olyan mérhetetlen és olyan nagy hegy, hogy Szent János, aki szinte csak veréb volt, semmit sem mondott Istenről, Isten nagyságához képest.



Az egyetlen, ami a gyászolókkal együtt visszasétál a sírtól, és nem hagyja, hogy eltemessék, a jellem. (J. R. Miller)



„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25)

A konfirmációs vizsga előtt rettenetesen izgultunk. Még az utolsó percekben is a kátét lapozgattam, mert úgy éreztem, elfelejtettem ezt-azt. Aztán bejött a lelkész bácsi, meglátta riadt arcunkat, elmosolyodott, és így szólt: „Ne féljetek, nem én vizsgáztatlak benneteket.” Összenéztünk. „Hát ki?” „Csak Jézus lesz bent” – kacsintott. Az egész konfirmációs felkészülés alatt nem tanultam annyit, mint ebből a mondatból.
(Zsíros András)


Azt mondják, hogy fényt hintek szerteszét

-Én olyan sötétnek tudom magam.-

Azt mondják, köszöntésem: békesség.

-S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!-

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,

És több mint szépség: jó cselekedet.

-Bennem dúl a magamra-ismerés,

s meakulpázva verem a mellemet.-

Azt mondja, aki találkozik velem,

Hogy tőlem kapott ajándékot.

-S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,

Hogy mindenkinek adósa vagyok.-

Ó Barátaim, ha egy FÉNYSUGÁR

Lelketekig hullt, át lelkemen:

Nem az enyém az a fény, csak bennem jár,

Istennek köszönjétek, – ne nekem.

(Reményik Sándor)


„Krisztus a mi békességünk.” (Ef 2,14)

Az úrvacsora befejezésekor mondják a lelkészek ezt az agendában szereplő imádságot: „Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, add, hogy süket legyen a veszekedés és a békétlenség hangjára…” Nagyon szép imádság ez, és talán minden reggel ezt kellene imádkoznunk, rögtön felébredés után, hogy valóban teljesíteni is tudjuk. Akkor lesz békesség a környezetünkben, ha mi magunk békét sugárzunk. Az igazi belső békességet, a „tenger mélyén lévő nyugalmat” Krisztusban találjuk meg. Így a felszínen fodrozódó hullámok is szépen lassan lecsendesülnek.
(Balog Eszter)



„Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” (Jn 15,4)

A februárban lemetszett venyigén hiába keresünk gyümölcsöt szeptemberben, a szőlősgazdák nagy többsége már elégette. Nem hiába mondja Jézus a tanítványoknak: kövessetek, ragaszkodjatok a Teremtőhöz, mert csak így remélhető Istennek tetsző gyümölcstermés, megbocsátás, türelem, parancsolatokhoz igazodó életvitel. Hangolódjunk a jézusi magatartásra.
(Smidéliuszné Drobina Erzsébet)



Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.

Boldog Kalkuttai Teréz


Ne kételkedj! Tégy mindent Isten kezébe, hagyj mindent Isten kezében, végy mindent Isten kezéből!



Nem a lehetőségeink határánál, hanem a valóságos életünk lüktetésében kell Istent megismernünk. (Bonhoeffer)



Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

Thoreau


Tudd van egy gyertya a szívünkben, van kié lobban, van kié nem.
De él az Isten, ki lángra gyújthat és meggyógyíthat ha Benne élsz!
...hordozd a gyertyát, lángoljon benned, annyian várják, oly sok szív fáj,
Törd át az éjjelt, hadd lássák fényed, tartsd a gyertyát, szükség van rá,
óvd a lángját, szükség van rá!