2017. május 13., szombat

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A kedvesség és szívesség hiánya romokba döntheti Isten művét. Hogyan is szerethetitek Jézust felebarátaitokban, ha otthonaitokban még nem uralkodik a szeretet? Igazán arra kell törekednünk, hogy minden családban”Ek Dil Prem Pur”, azaz „szeretettel teljes Szív” lakozzék. Ez a négy szócska fölfedi és megmutatja, hogy Jézus velünk van, és világossággal tölt el bennünket.


A szeretet az, ami mindent megcselekszik. Ti és én, miért vagyunk mi itt? A szegények között is legszegényebbek megmentéséért és megszenteléséért. De milyen módon? Megmosva a leprásokat, tanítva a gyermekeket- tehát apró dolgokat cselekedve. De épp a kis dolgok vezetnek az üdvözüléshez, ami nem más, mint szentté lenni.


A Szűzanya megtanít majd bennünket az Ő alázatára. Ahogyan Ő tette, nekünk is nagyobb és odaadóbb szeretettel kell gondoznunk a leprásokat, haldoklókat, a magányosokat, a nem kívántakat, hiszen hatalmasok azok a kegyelmek is, amelyeket mi kaptunk.


Betlehemben „örömöt” hirdettek az angyalok. Jézus örömét még életében meg akarta osztani az apostolaival. „Az én örömöm legyen bennetek” (Jn 15,11). Az öröm volt az őskeresztények legelső szava. Hányszor ismétli Szent Pál is: „Örvendezzetek mindig az Úrban, ismétlem Nektek: örvendezzetek” (Fil 4,4). A keresztség hatalmas kegyelmére válaszul örömmel szolgáljátok az Egyházat. Az öröm nem vérmérséklet kérdése


Egy egyszerű szűz hordta Őt méhében. Kicsiny volt, gyönge, védtelen és egészében ettől az egyszerű asszonytól függött. Úgy született meg Szűz Máriától, mint bármely más gyermek. Csakhogy anyja a születés után is szűz maradt. Nem volt hely számára, nem volt ház, nem volt bölcső sem. Csakúgy, ahogyan bármely kalkuttai vagy New-York-i szegény gyermek számára sincs. Anyja rongyokba csavarta. Szerencsére legalább rongyok voltak.


Hallom, hogy a kórházakban az emberek már-már félnek a szerzetesektől. Hogyan lehetséges ez?! Mert feledésbe megy a gyengéd „érintés”: a szolgálatkészség és figyelmesség, ami pedig sajátunk kell legyen. Jézus megkérdezte tőlünk: „Hol voltál, amikor éheztem? Hol voltál?... Nemcsak ételre éheztem, hanem szeretetedre, együttérzésedre, könyörületedre…”


Isten iránt érzett osztatlan szeretetemet Szent János fogalmazza meg világosan: „Ha nem szereted felebarátodat, és azt mondod, hogy szereted Istent, hazug vagy”(1Jn 4,20). Ha ilyen hazugok lennénk, akkor lelki és szellemi fogyatékosokká válnánk.


Jó szeretnék lenni, de van valami (ha csak piciny dolog is), ami nem engedi, hogy egészen eggyé legyek Jézussal. Kérjetek Tőle erőt a változáshoz. „Aki nyelvével nem üt sebet, már igaz úton jár.”


Kérjük a Szűzanyát és Szent Józsefet, hogy családotokban meg tudjátok tenni mindazt gyermekeitekkel, amit ők tettek Jézusért Názáretben. Nincs bennünk semmi félelem, hiszen Jézus mondta: „Ne féljetek: én veletek vagyok, szeressétek egymást ugyanúgy, ahogyan én szerettelek benneteket.” – Ebből az emberek felismerik majd, hogy Jézushoz tartoztok. A szeretet nem szavakból táplálkozik: szavakkal kifejezhetetlen, megmagyarázhatatlan.


Mint a szeretet virágát, úgy ajánljatok föl Istennek – minden szót, amelyet kiejtetek, - minden pillanatot, amelyet megéltek, - minden gondolatot, amely megszületik bennetek. Ahhoz, hogy hűségesek lehessünk, egyre jobban kell szeretnünk Istent. Testetek és lelketek minden erejével szeressétek Őt!


Nézzetek a Szűzanyára: „Íme az Úrnak Szolgálóleánya.” Mária nem várja, hogy Isten személyesen jöjjön el hozzá. Megelégszik az angyal szavaival. Jézus azt mondta Pilátusnak: „Engedelmeskedem neked, mert hatalmad felülről való” – Így volt ez egészen a kezdetektől: „Eljött közéjük, és alávetette magát nekik.”


Sok helyütt hallottam, hogy azt mondják az emberek: „Nem az ejt csodálatba, amit tesztek, inkább az, hogy örömmel teszitek.” Szükség van arra, hogy az emberek láthassák ezt az örömöt szememben, mosolyomban.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Rom 4.7

A te fádról unokáid szedik le az almát. (Vergilius)



Az ember egy végső célra van rendelve, amely különbözik tőle, és ez a végső cél Isten. (Jacques Maritain)



Az örökélet annyi: örökre az Úrral lenni.


Földi javakban gyönyörködni, magunkban gyönyörködni balgaság, a bűnben gyönyörködni a kárhozatba visz, de Istenben gyönyörködni örökkétartó gyönyörűség. (Spurgeon)


„Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!” (Zsolt 56,9b)

Melyikünk ne sírt volna, amikor igazságtalanul bántak vele, amikor jogos tulajdonától megfosztották, amikor bánat és gyász érte, amikor soha meg nem történt cselekedetekkel vádolták, amikor rosszindulatúan susároltak a háta mögött? De tudtunk-e sírni saját mulasztásaink, saját vétkeink, a magunk bűnei miatt? A zsoltáros azért könyörög, hogy Isten fordítsa jobbra sorsát minden vétke ellenére, s lássák meg, hogy ő az Úr. Kövessük a zsoltáríró példáját!
(D. Szebik Imre)



Hinni annyit tesz, mint bízni, és pedig teljesen bízni Isten Fiának személyében, munkájában, érdemében és hatalmában.



„Hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,27–28)

Pál apostol számára a távolság és a közelség nem egyszerűen fizikai fogalom. A bánya mélyén dolgozó éppoly közel lehet Istenhez, mint a csúcstámadásra induló hegymászó. A zsoltáros is így szólt Istenhez: „Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha (…) a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne (…) engem.” (Zsolt 139,8–10)
(Dr. Bácskai Károly)


Mária, Mária, szép virágszál,
Mária, szikrázó nap.
Szeplőtlen fogantatott ártatlan lány.
Könyörülj érettünk Anyánk!
Mária, Mária, szép virágszál,
Mária, szikrázó nap.
Védelmezz magyarok Nagyasszonya!
Imádkozz érettünk anyánk!

Nézd, önzésünk mély sötét börtönbe zár,
a hűtlenség kígyója szívünkre vár.
Erőtlen gyermeked Hozzád kiált,
ne hagyj el, jöjj, segíts már!

A szeretet hűsége szívedben ég,
mint hajnali verőfény, oly tiszta, szép.
Lánglelked tűzjelét ragyogtasd ránk,
utunkon előttünk járj!


„Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom – így szól az Úr.” (Ézs 57,16)

A próféta bizonyságot tesz arról a könyörülő Istenről, akit még nem ismerhetett úgy, ahogy Jézus Krisztusban megismertette (kinyilatkoztatta) magát, és szeretetét és kegyelmét sem foghatta fel a maga teljességében, ahogy Jézus Krisztusban testet öltött. Mert ő elhozta a szabadulást – minden emberi képzeletet felülmúló módon – nemcsak Izrael népének, de az egész emberiségnek. Az övé az egyetlen név az ég alatt, amelyben üdvösségünk van. Fölösleges másfelé keresgélnünk.
(Sághy Balázs)



Nem látjátok? Isten szinte nyomon követ bennünket, hogy megmentsen. Mi pedig menekülünk előle, hogy a vesztünkbe rohanjunk.

Szalézi Szent Ferenc


„Pál írja: Szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.” (1Thessz 2,13)

Istent rejtőzködőnek is szokták hívni, mert itt a földi létben nem láthatjuk meg az arcát szemtől szemben, és nem hallhatjuk meg a hangját. Vajon tényleg így van ez? Aki keresi őt, számtalan formában rátalálhat. Ott van ő a nyíló, illatos tavaszi virágban, a madárcsicsergésben, a Szeretlek! vallomásban és a Ne félj! baráti biztatásban. Hallhatjuk az istentiszteleteken, mikor a lelkész szól hozzánk az ő üzenetét közvetítve. Örvendezzünk, hogy nem néma és láthatatlan Istenünk van, mondjunk hálaimát, hogy még mindig gondot visel ránk!
(Juhászné Szabó Erzsébet)



Tisztátalan edény megtöltését kérni a Lélektől: káromlás. (Stewart)


Többet ér egy megtért bűnös száz igaz hívőnél.