A földi javakban való részesedés
Ugyanaz
a bizonyosság, hogy Isten jelen van a másikban, vezet bennünket az
ember és ember közötti kommunióra (kölcsönös megosztásra), amely az
anyagi javakban való közös részesedést is megkívánja.
Az anyagi javak közösségét – amely társadalmilag talán legjelentősebb újdonsága volt az első keresztény közösségeknek – nem tekinthetjük csupán önkéntes vállalásnak… Hatékony próbája ez annak, hogy az ember miként válaszol Isten személyes szeretetére, és ebből következően a felebarát iránti szeretetnek is.
Ez is egy módja annak, hogy a veszítés által kiteljesedjünk: elszakadunk a bálványoktól, hogy eljussunk az egymással való közösségre. Ha egy felebarátom szükséget szenved, és én nem adok neki a sajátomból – az egyházatyák megfogalmazása szerint –, gyilkos vagyok. S amikor adok annak, aki hiányt szenved, valójában visszaadom Istennek azt, ami az övé…
Az anyagi javak közösségét – amely társadalmilag talán legjelentősebb újdonsága volt az első keresztény közösségeknek – nem tekinthetjük csupán önkéntes vállalásnak… Hatékony próbája ez annak, hogy az ember miként válaszol Isten személyes szeretetére, és ebből következően a felebarát iránti szeretetnek is.
Ez is egy módja annak, hogy a veszítés által kiteljesedjünk: elszakadunk a bálványoktól, hogy eljussunk az egymással való közösségre. Ha egy felebarátom szükséget szenved, és én nem adok neki a sajátomból – az egyházatyák megfogalmazása szerint –, gyilkos vagyok. S amikor adok annak, aki hiányt szenved, valójában visszaadom Istennek azt, ami az övé…
Silvano Cola
A legédesebb kötelesség
Mi
Isten élő eszközei vagyunk: az Ő szolgái, akik az Ő szavát
visszhangozzák, az Ő tabernákulumai, jelenlétének történelmi és
társadalmi jelei az emberek között, Isten emberek iránti szeretetének
sugárzó tűzhelyei. E csodás ténynek velejárója papi életünk első és
legédesebb kötelessége: Krisztussal való bensőséges kapcsolatunk a
Szentlélekben, az Atyával (vö. Jn 16,27). Hiteles, személyes, benső
kapcsolatban éljünk Vele, amelyet féltőn óvunk a kegyelem állapotában,
és tudatosan ki is fejezünk a Vele folytatott párbeszédben és a
szeretetteljes szemlélődésben. Nekünk szólnak Jézus utolsó vacsorán
mondott szavai: „maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9;15,4). Krisztus
szolgájának legjellemzőbb sajátossága a Vele való egység és az Ő
kinyilatkoztatása utáni vágyakozás.
VI. Pál pápa: Papszentelési homília, Bogotá, 1968.
A „teljes” családért
A
férfi, akit pappá szenteltek, elhagyja otthonát, és a világ lesz az
otthona: apja, anyja, testvérei többé nem csak, vagy nem elsődlegesen
azok, akikkel közös a vére, hanem azok, akiktől helyzete eltér: a
kitagadottak, névtelenek, szegények, akikre senki sem figyel. Kikerül
saját családjából, hogy a teljes családot szolgálja.
Igino Giordani
Az átalakulás útja
Az
Egyház történelmében, különböző módokon, mindig fölmerült a komolyan
gyötrő kérdés: Mit tegyünk? Úgy tűnik, az embereknek nincs ránk
szüksége, haszontalannak tűnik mindaz, amit teszünk.
Magaménak érzem kérdéseiteket és problémáitokat. Én is megszenvedem őket. De egyrészt mindannyian együtt akarunk szenvedni e problémák miatt, másrészt a szenvedés által át is alakítani a problémákat, mert éppen a szenvedés az átalakulás útja, és szenvedés nélkül nincs átalakulás.
Ez az értelme a földbe hullott búzaszem példabeszédének is: csak a szenvedő átalakulás folyamata hoz majd gyümölcsöt, és így tárul fel a megoldás is.
A szívünkbe kell fogadnunk világunk nehézségeit, és Krisztussal együtt szenvedve kell átformálnunk ezeket a problémákat, és ezáltal saját magunkat is. S amilyen mértékben mi magunk átalakultunk, úgy láthatjuk meg Isten Országának jelenlétét, és mutathatjuk meg másoknak is.
Magaménak érzem kérdéseiteket és problémáitokat. Én is megszenvedem őket. De egyrészt mindannyian együtt akarunk szenvedni e problémák miatt, másrészt a szenvedés által át is alakítani a problémákat, mert éppen a szenvedés az átalakulás útja, és szenvedés nélkül nincs átalakulás.
Ez az értelme a földbe hullott búzaszem példabeszédének is: csak a szenvedő átalakulás folyamata hoz majd gyümölcsöt, és így tárul fel a megoldás is.
A szívünkbe kell fogadnunk világunk nehézségeit, és Krisztussal együtt szenvedve kell átformálnunk ezeket a problémákat, és ezáltal saját magunkat is. S amilyen mértékben mi magunk átalakultunk, úgy láthatjuk meg Isten Országának jelenlétét, és mutathatjuk meg másoknak is.
XVI. Benedek: Aosta egyházmegye papjainak, 2005. július 25.
Azért beszélünk, mert megtaláltuk
Mindnyájan
tudjuk, milyen nehéz ma egy fiatalnak keresztényként élni. A kulturális
közeg, a média egészen mást kínál, mint a Krisztushoz vezető út.
Lehetetlennek tűnik Krisztusra mint az élet középpontjára tekinteni és
úgy élni, ahogy azt Jézus elénk tárja. Mégis úgy látom, hogy sokaknak
már nem elég annak az életvitelnek az ajánlata, amely végül is üressé
tesz bennünket.
A fiataloknak érezniük kell, hogy nem olyan szavakat mondunk, amit magunk nem élünk, hanem azért beszélünk, mert megtaláltuk az igazságot, és minden nap úgy törekszünk újra és újra megtalálni, mint személyes életünk igazságát. Csak akkor lehetnek hitelesek szavaink, logikájuk akkor lesz látható és meggyőző, ha ezen az úton járunk, ha életünket az Úr életéhez hasonlóan akarjuk élni.
A fiataloknak érezniük kell, hogy nem olyan szavakat mondunk, amit magunk nem élünk, hanem azért beszélünk, mert megtaláltuk az igazságot, és minden nap úgy törekszünk újra és újra megtalálni, mint személyes életünk igazságát. Csak akkor lehetnek hitelesek szavaink, logikájuk akkor lesz látható és meggyőző, ha ezen az úton járunk, ha életünket az Úr életéhez hasonlóan akarjuk élni.
XVI Benedek: Róma város papjaihoz, 2008
Ha szeretsz, akkor létezel
Fontos
úgy közelítenünk a papsághoz, hogy hisszük: képesek vagyunk meghalni
mindenkiért, meghalni önmaguknak, mindenkiért. Ki kell oltanunk a tudni
vágyás minden hevét, hogy csak szeretet legyünk. Isten Szeretet. Ha
szeretsz, létezel. Ha nem szeretsz, nem létezel.
Úgy kell tekintenem a másik emberre, bárki legyen is az, hogy helyettesíthetetlen, egyedülálló a világon. Hányszor olvastuk Szent Páltól, hogy lehet prófétáló tehetségem, szétoszthatom mindenemet, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Az egész Evangélium lényege ebben áll: „Bármit tettél akár a legkisebbnek is, nekem tetted”. Bármit teszek akár a világ legszerencsétlenebbjének is, magának Jézusnak teszem.
Így lehet ragyogóvá tenni az éjszakát. Eljutni erre a meggyőződésre: ez az igazi felfedezés. Megértjük, hogy van végre egy jó út a világ számára.
Úgy kell tekintenem a másik emberre, bárki legyen is az, hogy helyettesíthetetlen, egyedülálló a világon. Hányszor olvastuk Szent Páltól, hogy lehet prófétáló tehetségem, szétoszthatom mindenemet, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Az egész Evangélium lényege ebben áll: „Bármit tettél akár a legkisebbnek is, nekem tetted”. Bármit teszek akár a világ legszerencsétlenebbjének is, magának Jézusnak teszem.
Így lehet ragyogóvá tenni az éjszakát. Eljutni erre a meggyőződésre: ez az igazi felfedezés. Megértjük, hogy van végre egy jó út a világ számára.
Silvano Cola
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése