Vianney Szent János gondolatai

A jó keresztények, akik dolgoznak lelkük megmentésén és üdvösségükön, mindig boldogok és megelégedettek. Már előre élvezik a mennyország örömét, és boldogok lesznek az egész örökkévalóságon át.


A kereszt az ég létrája. Milyen vigasztaló szenvedni, ha rajtunk nyugszik Isten tekintete, milyen öröm, ha este elmondhatjuk: „Jól van, ma két vagy három órán át hasonló voltam Jézus Krisztushoz: vele együtt szenvedtem az ostorozást, a töviskoronázást, a keresztre feszítést…” Ó, milyen érték ez a halálra!… Milyen jó meghalni, amikor az ember keresztre feszítve élt!


A keresztény, akit a Szentlélek vezet, tud különbséget tenni. Nem nehéz otthagynia a világ javait, és keresnie a mennyei javakat.


Gyermekeim, ha az emberek megértenék a szentáldozás értékét, kerülnék a legkisebb vétket is, csakhogy minél gyakrabban részesüljenek ebben a vigasztalásban! Mindig tisztán őriznék lelküket Isten szeme előtt.


Ha jól fel tudnánk fogni helyzetünket, majdnem azt mondhatnánk, hogy szerencsésebbek vagyunk, mint a szentek a mennyországban. Ők a kamatokból élnek, többet már nem nyerhetnek, mi viszont minden földi életünk pillanatában növelhetjük a tőkénket…


Hány és hány alkalmunk adódik nap mint nap, hogy megtagadjuk magunkat, elfogadva mindazt, ami kellemetlen és visszataszító! Fogadjuk el mindezt a jó Istenért, egyedül azért, hogy kedveskedjünk neki; íme ezek a jó Istennek leginkább tetsző böjtök.


Isten szeretetre teremtette az embert, ezért is hajlik annyira a szeretetre.


Istent szeretni nem csupán abból áll, hogy ajkunkkal kimondjuk: „Istenem szeretlek! ”Istent szeretni teljes szívből, teljes elméből és minden erőnkkel azt jelenti, hogy mindennél jobban szeretjük; készek vagyunk arra, hogy elveszítsük javainkat, becsületünket, sőt életünket is, de semmiképp meg nem bántjuk. Istent szeretni annyit jelent, hogy semmit sem szeretünk jobban Őnála, semmit, ami Vele összegegyeztethetetlen, semmit, ami megosztaná a szívünket.


Minél többet imádkozott valaki, annál inkább kívánja az imádságot. Lelke belemerül, elsüllyed, elvész a jó Istennel való társalgás édességében, miként a hal alámerül a vízbe, amikor elúszik a parttól.


Tény az, hogy vagy a keresztény uralkodik a gondolatain, vagy a gondolatok uralkodnak rajta; középút nincsen.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A hegyekben lehetőségünk nyílik arra, hogy megtapasztaljuk, mennyire fáradságos a felfelé vezető út. A meredek emelkedők meghódítása formálja az emberi jellemet, míg a természettel való érintkezés derűssé teszi a lelket.


A Krisztussal való kapcsolatától megfosztott világ előbb vagy utóbb az ember ellen fordul. Ezt bizonyítja a történelem, napjaink történelme is. Ahol elvetik Istent, ott az embert is elvetik.


A művi abortusz erkölcsi súlya teljes valóságában akkor mutatkozik meg, ha meggondoljuk, hogy emberölésről van szó, és figyelembe vesszük sajátos minősítő körülményeit is. Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre, azaz olyan ártatlan, hogy ennél ártatlanabbat el sem lehet képzelni. Gyenge, annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött sírásának és nyöszörgésének védekező jeleitől is meg van fosztva.


A technika és az orvostudomány bizonyára még soha nem tett nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy az emberi életet megóvja a betegségtől, meghosszabbítsa és megmentse a haláltól. Ugyanakkor még egyetlen korszakban sem létezett oly sok hely és módszer az ember „legális” megalázására és megsemmisítésére, mint a mi időnkben.


Az Egyház a rózsafüzérnek mindig kivételes hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta.


Az embernek feltétlenül szüksége van arra a tudatra, hogy szeretik, öröktől fogva szeretik és kiválasztották.


Az evangéliumban van egy alapvető paradoxon: ahhoz, hogy rátaláljunk az életre, el kell veszítenünk az életet; hogy megszülessünk, meg kell halnunk; hogy üdvözüljünk, vállalnunk kell a keresztet. Ez az evangélium lényegi igazsága, amely mindig és mindenütt tiltakozást vált ki az emberből.


Mária anyasága, amely az emberek öröksége lett, ajándék: ajándék, amelyet maga Krisztus ad személyesen minden embernek.


Minden, ami a másikat sérti, ami az embert lealacsonyítja, nemcsak a sértettet érinti, hanem a sértőt is.


Senki sem tehet bizonyságot Jézusról, anélkül, hogy az Ő képét tükrözné.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A sátán csak azokat kísérti, akik ott akarják hagyni a bűnt, és azokat, akik a kegyelem állapotában vannak. A többiek az övéi, nem kell kísérteni őket.


Az idő eltűnik az imában. Hogy lehet hát a mennyországot kívánni?... Igen, tudom: a hal is jól érzi magát a kis patakban, mert elemében van; de mégis csak jobb neki a tengerben.


Egy haldoklótól megkérdezték: „Mit írjunk a síremlékedre?” „Írjátok rá –felelte: Itt nyugszik egy esztelen, aki elment a világból anélkül, hogy megtudta volna, miért is jött.” Sokan vannak, akik elmennek a világból anélkül, hogy megtudták volna miért is jöttek, s anélkül, hogy emiatt a legkisebb nyugtalanságot érezték volna. Ne tegyünk mi is így.


Kérnünk kell a kereszt szeretetét: akkor édessé válik. Megtapasztaltam: négy vagy öt éven át sokat rágalmaztak, sok ellentmondásban volt részem, eléggé megzavartak. Ó, voltak keresztjeim… szint több, mint amennyit el tudtam viselni! Elkezdtem kérni, hogy szerethessem ezeket a kereszteket… S akkor boldog lettem. Higgyétek el nekem: nincs másban boldogság!


Miért szakadtak el a szentek úgy a földtől? Mert engedték magukat a Szentlélek által vezetni. Akiket a Szentlélek vezet, azoknak helyes fogalmaik vannak. Látjátok, hogy ezért tud többet sok tudatlan a tudósoknál!


Mily sokat jelentünk, és mégis semmit! Semmi sem nagyobb az embernél, mégis ő a legkisebb. Semmi sem nagyobb nála, ha a lelkét nézzük, és semmi sem kisebb, ha a testét.


Mindent egyedül Istenért kell végeznünk, munkáinkat az Ő kezébe kell letennünk… Ébredéskor ezt kell mondani: „Istenem, ma érted akarok dolgozni! Elfogadom, amit küldesz, hiszen Tőled jön. Fölajánlom magam áldozatul. De lásd, Istenem, nélküled semmit sem tehetek; kérlek, segíts engem!”


Mondjátok, van-e olyan böjt, ami kedvesebb lenne Istennek, mint amikor türelemmel megteszünk és elszenvedünk számunkra gyakran nagyon kellemetlen dolgokat, nem is beszélve betegségekről, nyavalyákról, amelyek elválaszthatatlanok ettől a nyomorúságos élettől.


Rá sem mertünk volna gondolni, hogy Istentől saját Fiát kérjük! Ami az embernek kigondolhatatlan és kimondhatatlan, és ami után még kívánkozni sem mert volna, azt Isten szeretetében kigondolta, kimondta és megcselekedte.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Vianney Szent János gondolatai

A tiszta lélek szép rózsa; a három isteni személy leszáll a mennyből illatát élvezni.


Akiben a Szentlélek lakik, az Isten jelenlétében van és sosem unatkozik, mert szívéből szeretet árad.


Amikor befogadjátok Krisztus Urunk testét, mondjátok: „Ó az én jó Atyám, aki a mennyekben vagy, fölajánlom most neked a te kedves Fiadat úgy, amint levették a keresztről és a Szent Szűz karjába tették, úgy, amint Ő fölajánlotta magát értünk való áldozatul. Fölajánlom szentséges Testét, és szent Anyja ajkával kérem tőled bűneim bocsánatát, hogy jó szentáldozást végezhessek, hogy elnyerjem ezt és ezt a kegyelmet… a hitet, szeretetet, alázatosságot…”


Az ítélet napján látni fogjuk Krisztus Urunk testét átragyogni azoknak a megdicsőülteknek a testén, akik méltóképpen vették Őt magukhoz itt a földön. Olyan lesz, mint az arany a rézben, vagy ezüst az ólomban.


Isten az, aki leszáll a földre, hogy áldozati bárány legyen bűneinkért, Isten az, aki szenved, Isten az, aki meghal, Isten az, aki minden gyötrelmet eltűr, mert hordozni akarja bűneink terhét!... A kereszt láttára megértjük, hogy gonoszság a bűn és gyűlölnünk kell. Térjünk magunkba: nézzük meg, hogy mi tennivalónk van „szegény” életünk megjobbítására!


Isten egészen a halálig szeretett minket, szent Szívében, mint isteni tulajdonság, mégis ott van az igazságosság. A Boldogságos Szűz szívében nincs más, csak irgalom… „Anyám – mondja neki az Úr Jézus - , tőled semmit sem tudok megtagadni. Ha a pokolban lehetséges volna a bánat, te még a pokolnak is kegyelmet nyernél. „


Nézzétek Istenes Szent Jánost: szokása volt, hogy lábat mosott a szegényeknek, mielőtt megebédeltette volna őket. Egy napon, amint lehajolt egy szegény koldus lábához, látja, hogy ott van rajta a szögek helye. Megindultan emeli föl a fejét és fölkiált: „Hát te vagy az Uram?!” Krisztus Urunk ezt mondja neki: „János, örömmel látom, hogy gondod van szegényeimre.” Azzal eltűnt.


Ó, milyen jó szeretni a jó Istent! A szeretetnek át kell fognia az eget!... Az ima egy kicsit segít ebben, mert ez a lélek égbe emelkedése…


Semmi sem a miénk, csak az akaratunk. Ez az egyedüli, amit önmagunkból hódolatajándék gyanánt adhatunk a jó Istennek. Ezért mondjuk, hogy egyszeri lemondás önakaratunkról kedvesebb neki, mint különben harminc napi böjt.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya – akinek pártfogását nemzetetek oly sokszor megtapasztalt a történelme folyamán – vezesse egyházi és állami vezetőiteket, egész hazátokat a most kezdődő új évezredben a fejlődés, a haladás, a keresztény értékek, a szolidaritás, a béke útján!


A keresztény lelkiség lényegi sajátossága, hogy a tanítványnak egyre inkább hasonlóvá kell válnia Mesteréhez.


A természetjárásban az ember sok örömet talál. Olyan örömök ezek, amelyekhez az ember fáradság és erőfeszítések, méghozzá közös erőfeszítések árán jut el.


Az emberiség válaszút előtt áll, ma sokkal inkább, mint bármikor a múltban. Ó, Szent Szűz, ma is csak és kizárólag a Te Fiad, Jézus lehet a mi üdvösségünk!


Az Istennel való eleven kapcsolat megnöveli az emberben élete egyediségének és értékének, valamint személyi méltóságának tudatát.


Ha … ilyen nagy figyelmet érdemel a minden életet, még a jogtalan támadó és vétkes ember életét is megillető tisztelet, mennyivel inkább kell föltétlenül érvényesülnie a „ne ölj” parancsnak, ha ártatlan személyről van szó! Fokozottan érvényes ez, ha az ártatlan ember gyenge és védtelen, és csak Isten parancsolatának abszolút erejében talál oltalmat mások önkényével és hatalmaskodásával szemben.


„Íme a te Anyád” (Jn 19,27) Jézus halála előtt a legdrágább kincsét ajándékozta János apostolnak: Édesanyját, Máriát. A Megváltó utolsó szavai voltak ezek, ezért magasztos, mintegy lelki végrendeletét kifejező szavak.


Minden, ami a másikat sérti, ami az embert lealacsonyítja, nemcsak a sértettet érinti, hanem a sértőt is.


Minden fiatalban, még a társadalom perifériájáról származó vagy egyenesen züllött személyiségben is megvannak a jó csírái, amelyek – megfelelő ösztönzés mellett – képesek őt a hit és a becsületes élet útjára vezetni.


Próbáljunk meg elfogulatlanul gondolkodni: mehetett volna még tovább Isten a leereszkedésben, az emberhez való közeledésben…? Bizonyos értelemben, Isten már túlságosan is sokat tett! Krisztus talán nem lett „a zsidóknak botrány, a pogányoknak meg balgaság”? (vö. 1Kor 1,23) Az ember már nem volt képes elviselni az ilyen fokú közelséget, s elkezdett tiltakozni.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Szent II. János Pál gondolatai

A fiatalokban a jónak és a kreativitásnak óriási lehetősége rejlik.


A hegyekben nemcsak az elénk táruló nagyszerű látványokban gyönyörködhetünk. A hegyek az élet iskoláját jelentik számunkra, ahol megtanuljuk elviselni a nehézségeket a cél felé vezető úton. Kölcsönösen segítjük egymást a nehéz percekben, együtt élvezzük a csendet, és a hegyek nagyságával s fenségével szemben felismerjük saját kicsinységünket.


A rózsafüzér nagyon kedves imádságom. Csodálatos imádság! Csodálatos az egyszerűsége és a mélysége. Az Üdvözlégy Mária szavainak mondása közben elvonulnak lelki szemünk előtt Jézus Krisztus életének fő eseményei s eleven közösségbe kapcsolnak Jézussal – mondhatnánk – az Ő Anyjának szívén keresztül. Ugyanakkor szívünk belefoglalhatja a rózsafüzér e tizedeibe mindazt, ami egy személy, a család, a nemzet, az Egyház és az emberiség életét alkotja. Így a rózsafüzér egyszerű imádsága adja az emberi élet ritmusát.


Az, aki halálában annyira iszonyatosnak és csúfnak látszott, hogy az emberek eltakarták előle arcukat (vö. Iz 53,2-3), épp a kereszten nyilatkoztatja ki az Isteni Szeretet szépségének és erejének teljességét.


Az embernek, ha szíve mélyéig érteni akarja önmagát – s nemcsak futó pillantást vet önmagára, amellyel tökéletlenül, gyakran csak felszínesen, külsőleg megmutatkozó magyarázatokat és szabályokat vesz észre az életben –, Krisztushoz kell mérnie önmagát félelmeivel és kétségeivel, gyöngeségeivel és bűnösségével, életével és halálával együtt. Az embernek mindenestől, amije van, Krisztusba kell öltöznie; föl kell vennie és magáévá kell tennie a Megtestesülés és Megváltás teljes igazságát, hogy újra megtalálhassa önmagát. Ha ez a belső folyamat lejátszódik valakiben, az az ember nemcsak Isten imádásában termi gyümölcsét, hanem önmaga iránt is helyes csodálatra ébred.


Az új évezred elején a keresztényeknek alázatosan föl kell tenniük a kérdést az Úr színe előtt, hogy mennyiben felelősek ők is korunk bajaiért. Mennyiben kell önmagukat felelősnek tartaniuk a terjedő vallástalanságért, amiatt, hogy „saját vallásos, erkölcsi és társadalmi életük fogyatkozásai következtében” nem tudták megmutatni Isten igazi arcát. Ugyanígy nem sajnálatos-e korunk árnyoldalai között az, hogy oly sok keresztény részfelelősséggel tartozik a társadalom peremére sodródottakért és a súlyos igazságtalanságokért? Vajon közülük hányan ismerik alaposan és gyakorolják az Egyház szociális tanításának elveit?


Hála neked, asszony, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára; aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan biztos pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet.


Jézus számára a legfontosabb feladat az volt, hogy megmutassa az embereknek az Atyát, az Ő irgalmát és szeretetét.


Mint Péter utóda sürgetem, hogy az Egyház – megerősítve az életszentség ajándékától, amelyet Urától kapott – boruljon térdre Isten előtt, és kérjen bocsánatot gyermekei korábbi és jelenlegi bűneiért.


Szó sem lehet a választás szabadságáról akkor, amikor határozott erkölcsi rosszról van szó, amikor egész egyszerűen ezzel a paranccsal állunk szemben: „Ne ölj!”



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A Szentlélek olyan, mint az ember, akinek pompás kocsija és lova van, és ajánlkozik, hogy Párizsba visz minket. Csak azt kell mondanunk: Igen! – és beszállhatunk. Igent mondani már csak könnyű dolog! A Szentlélek az égbe akar vinni minket. Csak mondjunk igent és engedjük, hogy vezessen!


A vértanúság az ember áldozata, amelyet élete árán készít az Istennek, a mise a jó Isten áldozata, amelyet saját testéből és véréből készít az embernek.


Az ima nem más, mint egyesülés Istennel. Ebben a belső egyesülésben Isten és a lélek olyan, mint két egybeolvasztott viaszdarab: nem lehet őket elválasztani. Oly nagy kitüntetés ez, hogy föl sem foghatjuk.


Egyszer beteglátogatásra mentem. Tavasz volt, a bokrok tele madarakkal; nyakukat illegetve énekeltek. Gyönyörködve hallgattam őket, s magamban azt mondtam: Szegény kis madárkáim, milyen kár, hogy nem tudjátok, mit mondotok! Ti a jó Isten dicséretét éneklitek!


Gyermekeim, a kereszt útján csak az első lépés nehéz. A félelem a kereszttől, ez a mi legnagyobb keresztünk…


Jézus apostolaiban a lelkek iránti saját buzgalmát és szeretetét szemléli; a vértanúkban türelmét, szenvedését és kínos halálát. A remetékben rejtett életét; a szüzekben feddhetetlen tisztaságát. Így tehát amikor a szentek erényeit csodáljuk, nem teszünk egyebet, minthogy Jézus erényeiben gyönyörködjünk.


Napközben gyakran kell kérni a Szentlélek világosságát. Ó, mily nagy szükségünk van rá, hogy megismerjük szegény magunkat!


Vannak, akik keményszívűnek tartják az örök Atyát. Ó, mennyire tévednek! Az örök Atya, hogy lefegyverezze igazságosságát, mérhetetlen jó szívet adott Fiának; márpedig senki sem adhat abból, amije nincs. Krisztus Urunk így szólt az Atyához: „Atyám, bocsáss meg nekik, ne büntesd meg őket!...”


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6