2019. április 8., hétfő

Szent II. János Pál gondolatai

A Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya – akinek pártfogását nemzetetek oly sokszor megtapasztalt a történelme folyamán – vezesse egyházi és állami vezetőiteket, egész hazátokat a most kezdődő új évezredben a fejlődés, a haladás, a keresztény értékek, a szolidaritás, a béke útján!


A keresztény lelkiség lényegi sajátossága, hogy a tanítványnak egyre inkább hasonlóvá kell válnia Mesteréhez.


A természetjárásban az ember sok örömet talál. Olyan örömök ezek, amelyekhez az ember fáradság és erőfeszítések, méghozzá közös erőfeszítések árán jut el.


Az emberiség válaszút előtt áll, ma sokkal inkább, mint bármikor a múltban. Ó, Szent Szűz, ma is csak és kizárólag a Te Fiad, Jézus lehet a mi üdvösségünk!


Az Istennel való eleven kapcsolat megnöveli az emberben élete egyediségének és értékének, valamint személyi méltóságának tudatát.


Ha … ilyen nagy figyelmet érdemel a minden életet, még a jogtalan támadó és vétkes ember életét is megillető tisztelet, mennyivel inkább kell föltétlenül érvényesülnie a „ne ölj” parancsnak, ha ártatlan személyről van szó! Fokozottan érvényes ez, ha az ártatlan ember gyenge és védtelen, és csak Isten parancsolatának abszolút erejében talál oltalmat mások önkényével és hatalmaskodásával szemben.


„Íme a te Anyád” (Jn 19,27) Jézus halála előtt a legdrágább kincsét ajándékozta János apostolnak: Édesanyját, Máriát. A Megváltó utolsó szavai voltak ezek, ezért magasztos, mintegy lelki végrendeletét kifejező szavak.


Minden, ami a másikat sérti, ami az embert lealacsonyítja, nemcsak a sértettet érinti, hanem a sértőt is.


Minden fiatalban, még a társadalom perifériájáról származó vagy egyenesen züllött személyiségben is megvannak a jó csírái, amelyek – megfelelő ösztönzés mellett – képesek őt a hit és a becsületes élet útjára vezetni.


Próbáljunk meg elfogulatlanul gondolkodni: mehetett volna még tovább Isten a leereszkedésben, az emberhez való közeledésben…? Bizonyos értelemben, Isten már túlságosan is sokat tett! Krisztus talán nem lett „a zsidóknak botrány, a pogányoknak meg balgaság”? (vö. 1Kor 1,23) Az ember már nem volt képes elviselni az ilyen fokú közelséget, s elkezdett tiltakozni.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Nincsenek megjegyzések: