2019. április 9., kedd

Vianney Szent János gondolatai

A sátán csak azokat kísérti, akik ott akarják hagyni a bűnt, és azokat, akik a kegyelem állapotában vannak. A többiek az övéi, nem kell kísérteni őket.


Az idő eltűnik az imában. Hogy lehet hát a mennyországot kívánni?... Igen, tudom: a hal is jól érzi magát a kis patakban, mert elemében van; de mégis csak jobb neki a tengerben.


Egy haldoklótól megkérdezték: „Mit írjunk a síremlékedre?” „Írjátok rá –felelte: Itt nyugszik egy esztelen, aki elment a világból anélkül, hogy megtudta volna, miért is jött.” Sokan vannak, akik elmennek a világból anélkül, hogy megtudták volna miért is jöttek, s anélkül, hogy emiatt a legkisebb nyugtalanságot érezték volna. Ne tegyünk mi is így.


Kérnünk kell a kereszt szeretetét: akkor édessé válik. Megtapasztaltam: négy vagy öt éven át sokat rágalmaztak, sok ellentmondásban volt részem, eléggé megzavartak. Ó, voltak keresztjeim… szint több, mint amennyit el tudtam viselni! Elkezdtem kérni, hogy szerethessem ezeket a kereszteket… S akkor boldog lettem. Higgyétek el nekem: nincs másban boldogság!


Miért szakadtak el a szentek úgy a földtől? Mert engedték magukat a Szentlélek által vezetni. Akiket a Szentlélek vezet, azoknak helyes fogalmaik vannak. Látjátok, hogy ezért tud többet sok tudatlan a tudósoknál!


Mily sokat jelentünk, és mégis semmit! Semmi sem nagyobb az embernél, mégis ő a legkisebb. Semmi sem nagyobb nála, ha a lelkét nézzük, és semmi sem kisebb, ha a testét.


Mindent egyedül Istenért kell végeznünk, munkáinkat az Ő kezébe kell letennünk… Ébredéskor ezt kell mondani: „Istenem, ma érted akarok dolgozni! Elfogadom, amit küldesz, hiszen Tőled jön. Fölajánlom magam áldozatul. De lásd, Istenem, nélküled semmit sem tehetek; kérlek, segíts engem!”


Mondjátok, van-e olyan böjt, ami kedvesebb lenne Istennek, mint amikor türelemmel megteszünk és elszenvedünk számunkra gyakran nagyon kellemetlen dolgokat, nem is beszélve betegségekről, nyavalyákról, amelyek elválaszthatatlanok ettől a nyomorúságos élettől.


Rá sem mertünk volna gondolni, hogy Istentől saját Fiát kérjük! Ami az embernek kigondolhatatlan és kimondhatatlan, és ami után még kívánkozni sem mert volna, azt Isten szeretetében kigondolta, kimondta és megcselekedte.





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Nincsenek megjegyzések: