A hegyekben lehetőségünk nyílik arra,
hogy megtapasztaljuk, mennyire fáradságos a felfelé vezető út. A meredek
emelkedők meghódítása formálja az emberi jellemet, míg a természettel
való érintkezés derűssé teszi a lelket.
A Krisztussal való kapcsolatától megfosztott világ előbb vagy utóbb az ember ellen fordul. Ezt bizonyítja a történelem, napjaink történelme is. Ahol elvetik Istent, ott az embert is elvetik.
A művi abortusz erkölcsi súlya teljes valóságában akkor mutatkozik meg, ha meggondoljuk, hogy emberölésről van szó, és figyelembe vesszük sajátos minősítő körülményeit is. Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre, azaz olyan ártatlan, hogy ennél ártatlanabbat el sem lehet képzelni. Gyenge, annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött sírásának és nyöszörgésének védekező jeleitől is meg van fosztva.
A technika és az orvostudomány bizonyára még soha nem tett nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy az emberi életet megóvja a betegségtől, meghosszabbítsa és megmentse a haláltól. Ugyanakkor még egyetlen korszakban sem létezett oly sok hely és módszer az ember „legális” megalázására és megsemmisítésére, mint a mi időnkben.
Az Egyház a rózsafüzérnek mindig kivételes hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta.
Az embernek feltétlenül szüksége van arra a tudatra, hogy szeretik, öröktől fogva szeretik és kiválasztották.
Az evangéliumban van egy alapvető paradoxon: ahhoz, hogy rátaláljunk az életre, el kell veszítenünk az életet; hogy megszülessünk, meg kell halnunk; hogy üdvözüljünk, vállalnunk kell a keresztet. Ez az evangélium lényegi igazsága, amely mindig és mindenütt tiltakozást vált ki az emberből.
Mária anyasága, amely az emberek öröksége lett, ajándék: ajándék, amelyet maga Krisztus ad személyesen minden embernek.
Minden, ami a másikat sérti, ami az embert lealacsonyítja, nemcsak a sértettet érinti, hanem a sértőt is.
Senki sem tehet bizonyságot Jézusról, anélkül, hogy az Ő képét tükrözné.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10
A Krisztussal való kapcsolatától megfosztott világ előbb vagy utóbb az ember ellen fordul. Ezt bizonyítja a történelem, napjaink történelme is. Ahol elvetik Istent, ott az embert is elvetik.
A művi abortusz erkölcsi súlya teljes valóságában akkor mutatkozik meg, ha meggondoljuk, hogy emberölésről van szó, és figyelembe vesszük sajátos minősítő körülményeit is. Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre, azaz olyan ártatlan, hogy ennél ártatlanabbat el sem lehet képzelni. Gyenge, annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött sírásának és nyöszörgésének védekező jeleitől is meg van fosztva.
A technika és az orvostudomány bizonyára még soha nem tett nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy az emberi életet megóvja a betegségtől, meghosszabbítsa és megmentse a haláltól. Ugyanakkor még egyetlen korszakban sem létezett oly sok hely és módszer az ember „legális” megalázására és megsemmisítésére, mint a mi időnkben.
Az Egyház a rózsafüzérnek mindig kivételes hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta.
Az embernek feltétlenül szüksége van arra a tudatra, hogy szeretik, öröktől fogva szeretik és kiválasztották.
Az evangéliumban van egy alapvető paradoxon: ahhoz, hogy rátaláljunk az életre, el kell veszítenünk az életet; hogy megszülessünk, meg kell halnunk; hogy üdvözüljünk, vállalnunk kell a keresztet. Ez az evangélium lényegi igazsága, amely mindig és mindenütt tiltakozást vált ki az emberből.
Mária anyasága, amely az emberek öröksége lett, ajándék: ajándék, amelyet maga Krisztus ad személyesen minden embernek.
Minden, ami a másikat sérti, ami az embert lealacsonyítja, nemcsak a sértettet érinti, hanem a sértőt is.
Senki sem tehet bizonyságot Jézusról, anélkül, hogy az Ő képét tükrözné.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése