2019. április 10., szerda

Vianney Szent János gondolatai

A jó keresztények, akik dolgoznak lelkük megmentésén és üdvösségükön, mindig boldogok és megelégedettek. Már előre élvezik a mennyország örömét, és boldogok lesznek az egész örökkévalóságon át.


A kereszt az ég létrája. Milyen vigasztaló szenvedni, ha rajtunk nyugszik Isten tekintete, milyen öröm, ha este elmondhatjuk: „Jól van, ma két vagy három órán át hasonló voltam Jézus Krisztushoz: vele együtt szenvedtem az ostorozást, a töviskoronázást, a keresztre feszítést…” Ó, milyen érték ez a halálra!… Milyen jó meghalni, amikor az ember keresztre feszítve élt!


A keresztény, akit a Szentlélek vezet, tud különbséget tenni. Nem nehéz otthagynia a világ javait, és keresnie a mennyei javakat.


Gyermekeim, ha az emberek megértenék a szentáldozás értékét, kerülnék a legkisebb vétket is, csakhogy minél gyakrabban részesüljenek ebben a vigasztalásban! Mindig tisztán őriznék lelküket Isten szeme előtt.


Ha jól fel tudnánk fogni helyzetünket, majdnem azt mondhatnánk, hogy szerencsésebbek vagyunk, mint a szentek a mennyországban. Ők a kamatokból élnek, többet már nem nyerhetnek, mi viszont minden földi életünk pillanatában növelhetjük a tőkénket…


Hány és hány alkalmunk adódik nap mint nap, hogy megtagadjuk magunkat, elfogadva mindazt, ami kellemetlen és visszataszító! Fogadjuk el mindezt a jó Istenért, egyedül azért, hogy kedveskedjünk neki; íme ezek a jó Istennek leginkább tetsző böjtök.


Isten szeretetre teremtette az embert, ezért is hajlik annyira a szeretetre.


Istent szeretni nem csupán abból áll, hogy ajkunkkal kimondjuk: „Istenem szeretlek! ”Istent szeretni teljes szívből, teljes elméből és minden erőnkkel azt jelenti, hogy mindennél jobban szeretjük; készek vagyunk arra, hogy elveszítsük javainkat, becsületünket, sőt életünket is, de semmiképp meg nem bántjuk. Istent szeretni annyit jelent, hogy semmit sem szeretünk jobban Őnála, semmit, ami Vele összegegyeztethetetlen, semmit, ami megosztaná a szívünket.


Minél többet imádkozott valaki, annál inkább kívánja az imádságot. Lelke belemerül, elsüllyed, elvész a jó Istennel való társalgás édességében, miként a hal alámerül a vízbe, amikor elúszik a parttól.


Tény az, hogy vagy a keresztény uralkodik a gondolatain, vagy a gondolatok uralkodnak rajta; középút nincsen.





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Nincsenek megjegyzések: