A hitetlenkedő a nehézségekre néz, a hívő pedig Istenre tekint.


Abból, hogy mennyi figyelmet szentel az ember a másiknak, látható, hogy mennyire tartja őt értékesnek. Aki azt állítja, hogy számára az állandó partnere a legfontosabb az életben, az osztatlan figyelemmel is forduljon felé.
Alfons Vansteenwegen


Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik, ami kívülről zuhant rá!…(Gyökössy Endre)


Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el.


Az igazi szeretet sohasem tétlen, hanem megállás nélkül munkálkodik vagy szenved.


Beleesünk abba a hibába, hogy azt képzeljük: a hívő embernek mindig tökéletesnek kell lennie. Nem! A hívő embernek mindig tökéletesednie kell! Menet közben bukdácsol, elesik, de minden eleséssel egy emberhosszal közelebb esik Jézushoz.(Gyökössy Endre)

Egy férfi az ágyában aludt, amikor hirtelen nagy fényesség támadt és Jézus megjelent neki. Elvezette egy szikladarabhoz és ezt mondta: “Egy feladattal bízlak meg. Kérlek, hogy ezt a sziklát nap mint nap nekifeszülve, teljes erődből toldd.” A férfi így is tett nap mint nap, elment a sziklához és teljes erejéből tolta. Éveken át ugyanígy tett. Az egyik nap, amikor fáradtan ballagott hazafelé, útközben megjelent neki a Sátán, és ezt mondta: “Miért kínzod magad? Évek óta csak fáradozol és a szikla még csak egy millimétert sem mozdult előre! Ha továbbra is folytatod, csak magadat ölöd meg, soha sem fogod tudni ezt a sziklát megmozdítani! Semmi haszna és eredménye nincsen annak amit nap mint nap teszel! Felesleges erőfeszítés az egész!”
A férfi elgondolkozott azon amit a Sátán mondott, és feltette magának a kérdést: “Minek is teszem mindezt? Miért is kínzom magam? Talán az is elég lenne ha csak éppen megpróbálnám megtolni a sziklát és nem fáradoznék a semmiért.” Sokat rágódott és gyötrődött a férfi, míg végül az Úrhoz imádkozott: “Uram! Évek óta hűségesen végzem a te szolgálatodat és akaratodat. Nap mint nap elmegyek a sziklához és teljes erőmmel nekifeszülve tolom. De semmi eredménye! Még csak egy millimétert sem mozdult meg! Mi a baj velem? Mit csinálok rosszul? Miért nincs semmi eredménye a kitartó munkámnak?”
Erre Jézus szelíd hangon így felelt: “Drága gyermekem! Arra kértelek, hogy teljes erődből, nekifeszülve told azt a sziklát és te hűségesen meg is tetted amire kértelek. Egy szóval sem mondtam neked, hogy el kell mozdítanod a helyéről. Tolni kellett, nem pedig eltolni! Most pedig azt kérdezed tőlem, hogy miért vagy sikertelen a feladattal? Nézz csak magadra! A karjaid megizmosodtak, hátad is olyan erős lett mint még soha. Lábaid is masszívak lettek és erősek. Napról napra erősödtél. A sziklát nem mozdítottad meg, de erősödtél testben és lélekben, ugyanis lelkiismeretesen, hittel és bizalommal végezted a rád bízott feladatot. És most drága gyermekem, Én mozdítom el a sziklát!”
Sokszor az emberek többet várnak el maguktól, mint amennyit Jézus elvár tőlük! Hittel nekifeszülhetünk, hogy hegyeket mozdítsunk el, de ezt végül Isten maga teszi meg!

Éveken át becsületesen eleget tettél Istennek, és most mintha még nyomorúságosabb ruhában látnád magadat az Úr előtt.
Ne gondolkozz! Ennek pontosan így kell lennie. Mert fennáll az a különös törvény, hogy minél közelebb jutsz Krisztushoz, annál jobban távolodsz tőle. Hogyan értsd ezt? Az Úr nagyobb közelsége segít, hogy a vonásait jobban felismerd. De ez a felismerés mély hatással van rád: Krisztus fényénél egyre jobban megtapasztalod, milyen végtelen messze vagy az Örökkévalótól. Lelked eddigi rejtett zugai feltárulnak, beléjük látsz és rájössz, milyen hosszú még az út Krisztusig.
Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit (szeretetet), ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk puszta jelenlétével.

„Megbüntetlek titeket, ahogyan megérdemlitek – így szól az Úr.” (Jer 21,14)

Micsoda?!? Mi mindig is azt hittük, hogy mi formálhatjuk Istent a saját igényeinknek megfelelően. Büntető Isten nem szimpatikus. Ő mégis szólt egykor Jeremiás által a királyi házhoz: hiába a természetes védelem, a hatalmi előjogok, semmi sem védi őket akkor, ha Isten számon kéri, hogy mit cselekedtek ezek által. Talán mi is szeretnénk – hozzájuk hasonlóan – rangot, hírnevet felelősség nélkül, de ezek csak együtt járnak. Ahogyan a királyi ház tagjai számára is eljött a számadás ideje, előbb-utóbb elérkezik a mi életünkben is, bármilyen szelíd istenképpel nyugtatgatjuk is lelkiismeretünket. (Győri Tamás József)

Minden házasságban vannak nehéz időszakok. A szülők halála, baleset, betegség, csalódások - az élet velejárói. A legtöbb, amit válságos helyzetben a társunkért tehetünk, hogy szeretjük őt. (...) A szavak ilyenkor nem sokat érnek, de az ölelés együttérzésünket és támogatásunkat fejezi ki. A válsághelyzetek különleges alkalmat kínálnak a szeretet kifejezésére. A gyengéd érintések emléke még azután is megmarad, hogy a mélyponton túljutottunk. De fájó emlék maradhat annak hiánya is.

Gary Chapman


Minden pillanattal, melyben a bűnnel való harcban, megpróbáltatásokban, kísértésekben Istenre bízzuk magunkat, az Ő győzelmével számolunk, és kegyelemre építünk, tért nyer bennünk Isten.


Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt. (Wass Albert)


Mivel az imádság mennyei világosságot áraszt elménkben, és az isteni szeretet melengető hatásának nyitja meg akaratunkat, ezért nincs alkalmasabb eszköz, amely elménk sötétségét jobban eloszlatná, és szívünket a megromlott hajlamoktól megtisztítaná, mint éppen az imádság. Mintegy a kegyelemnek vize ez, amely arra szolgál, hogy lelkünket bűneitől megtisztítsa, a szenvedélyek perzselő heve által elgyötört szívünket felüdítse, s azokat a gyenge gyökérszálakat, amelyeket az erény azokba bocsátott, a jó vágyakat, táplálja.
Különösen ajánlom neked a szív bensőséges imádságát; főleg pedig azt, amely az isteni Üdvözítőnek életével és szenvedésével foglalkozik. Mert annak szemlélése és megfontolása által lelked azzal egészen betelik, és egész külső és belső életedet az övé szerint fogod irányítani. Ő a világ világossága.
Szalézi Szent Ferenc

„Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” (1Pt 2,25)

A „megtérés” fogalma a Biblia központi gondolatvilágához tartozik. Különösen szemléletes Pál apostol megtérése. Az egyháztörténet kétezer éves történetében visszatérő tapasztalat, hogy az egyén boldogan vallja a megtérése után: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsolt 23,1) Egyesek úgy beszélnek erről, mint életük nagy fordulatáról, mások viszont életük napi eseményének vallják. Kinek van igaza? Ha együtt látjuk a kettőt, vagyis azért kell az „egyszeri nagy döntés”, a megtérés az életemben, hogy attól kezdve tudjak naponta Isten felé fordulni, akkor helyesen látjuk, hogy ezek csak a keresztény életvitel folyamatának különböző pontjait jelentik, és nem állnak egymással ellentétben. (Missura Tibor)

Söpörje el a havat mindenki a saját kapuja elől, és ne aggódjék a szomszéd háztetőjére szállott dér miatt. (Fosdick)

A megbocsátani nem tudó ember nem lehet közösségben a megbocsátó Istennel. (Fosdick)


A szemlélés még nem tapasztalás.


Amint az ember a hegyi patakot felhasználja a malmok hajtására, úgy használja fel gyakran Isten az istentelenek haragját a maga gyermekeinek a nevelésére.


Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.



Egészségesek szeretnénk lenni? Derült öregséget akarunk? “Pazaroljuk el” szeretetben az életünk!
(Gyökössy Endre)


Én Uram, én Istenem!
Úgy állok előtted,
mint koldus a gazdag ember előtt.
Kérlek, segíts nyomorúságomon, irgalmas!
Úgy állok előtted, Uram,
mint szolga az ura előtt.
Lelkem számára koldulok tőled ételt és italt.
Add rám a szeretet köntösét,
hogy eltakarjam vele bűneimet!
Úgy állok előtted, Uram,
mint barát a barátja előtt,
és kérlek, vonzz magadhoz
kimondhatatlan szereteteddel;
ne engedj tőled soha eltávoznom,
hogy mindig a tiéd legyek!
Úgy állok előtted, Uram,
mint gyermek az atyja előtt,
és kérlek, ne tagadd meg tőlem
atyai örökségem!
Canisius Szent Péter

„Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre!” (Zsolt 119,26) Ha tegnap felismertük közelségét és bennünket kereső szeretetét, akkor bizalmunk is lesz elmondani neki belső félelmeinket és külső nyomorúságunkat. Már az is felszabadítóan hat ránk, ha tudatosítjuk, gondolatban és szóban meghatározzuk a kérdéseinket. Amikor így „tárgyiasultak” nehézségeink, jobban meg tudjuk vizsgálni őket, elvesztik bénító hatalmukat felettünk. Ez már a mennyei segítség kezdete! (Missura Tibor)

Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.
Mahatma Gandhi


Ha Isten bezörget ajtómon, nem vonakodhatom Őt bebocsátani. (Victor János)


Olyan különös felismerni azt, Uram,
hogy, mint a kövek a patakban,
úgy vagyunk együtt,
haladunk, sodortatunk,
találkozásainkban csiszolódunk,
Általad.
S hogy miért itt van a helyem?
Válaszra én csak úgy találok,
ha máshogyan kérdezek.
Hogy hogyan lehetek
itt, Veled és igazán
a helyemen?
Hajdú Zoltán Levente


Sose félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik, hogy a közelben ragyog a Fény.

A kereszténység ideálja a jézusi szeretet, amely kész életét adni embertársaiért. Ez az ideál természetesen érvényes a szexualitás és a házasság területén is. A világ telve van szexuális kizsákmányolással, önzéssel, a családi életben pedig feszültségekkel, válással. Sokan azt hirdetik, hogy ez nem is lehet másképp. A kereszténység hisz a tiszta szerelemben, a hűségben, az egymásért hozott áldozat teremtő erejében. Tapasztalja, hogy az elmélyült emberségben, különösen pedig a krisztusi elvek alapján ma is lehetséges a boldog családi élet. (Tomka Ferenc)


Amikor bűntudatod van, akkor sokszor nem a bűnödet gyűlölöd, hanem saját magadat.


Az újjászületés az embernek tetőtől-talpig való megváltozása, minden tekintetben és vonatkozásban. (Spurgeon)


Csalódni kell, hogy emberismerő legyél.

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a Te szent és igaz parancsodat. Ámen

Ha valaki hagyja, hogy Jézus beleszóljon az életébe, a félelmek már nem olyan félelmetesek. (Gyökössy Endre)


Ha valakinek törékeny, csetlő-botló, gyenge hite van, az térdeljen, imádkozzék, menjen hívő közösségbe, mert ott hitek, imádságok összegeződnek. Láthatatlan fénysugár veszi azt körül, és egymás hite által épülünk. (Gyökössy Endre)


Kis erényeinkkel, az árnyékban gyakorolt szeretetünkkel lelkeket térítünk meg a távolban.
Kis Szent Teréz


Legyetek hűek a kis dolgokban, mert azokban rejlik erőtök.
Kalkuttai Teréz anya


Még nem jártam iskolába, amikor érdeklődni kezdtem az olvasás iránt. Édesanyám kezembe adta régi olvasókönyvét, amit gyerekkorából őrzött. Ebből az egyik történet különösen a szívemhez nőtt, ám még nem sejtettem, hogy későbbi éveimre is hatással lesz. Egy kisfiúról szólt, akinek volt egy kis lapátja. Amikor egyik télen nagyon sok hó hullott, akkor kiment a házuk elé és megpróbált lapátjával a bejárati ajtótól utat vágni. Egy járókelő megállt és álmélkodva figyelte igyekezetét. Majd megszólalt: Kisfiam, hogy gondolod, hogy ilyen aprócska létedre megbirkózol ekkora feladattal? A gyermek munkáját megszakítva komolyan válaszolt: Úgy, hogy apránként! – majd folytatta a lapátolást.
Isten ezt a történetet idézte fel bennem, amikor gondok tömkelege vett körbe. Emlékszem, hogy “felnőtt” énem miként próbálta gúnyolni a bennem lévő gyenge “gyermek” bizakodását: Hogy gondolod azt, hogy valaki, aki annyira alkalmatlan, mint te, megbirkózik az előtte tornyosuló hatalmas heggyel? Válaszul a régi kisfiú mondata szólalt meg bennem: “Úgy, hogy apránként!” – és az Úrra támaszkodva szép lassan megoldódtak gondjaim.

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)

A tegnapi ige gondolatmenetét folytatja a mai mondanivaló. Az elcsüggedt, az egyedül maradt, a depresszióval küszködő embernek hirdeti Isten közelségét és segítségét. Arról tudósít, hogy nem a sikereseknél vagy a győzteseknél lehet őt megtalálni, hanem nézzünk körül a magunk köreiben, és fedezzük fel a saját életünkben is jelenlétét! A „véletlenben” is ő van jelen. Adjunk hálát ezért a közelségéért és bennünket kereső szeretetéért! (Missura Tibor)

Mi sohasem bocsáthatunk meg annyit, mint amennyi nekünk bocsáttatott meg. (Fosdick)


Milyen sok dolgot természetesnek veszünk életünkben. Azt, hogy napról napra felébredünk, hogy szeretteink mellettünk lehetnek, hogy van két fülünk és két szemünk, melyekkel érzékeljük és befogadjuk a külvilágot. Pedig ezek mind-mind Isten ajándékai életünkben. Adj hálát Istennek azért, hogy láthatsz és hallhatsz! Hogy ez a két dolog mekkora kincs, talán az tudja igazán, akitől elvétetett. Semmi sem természetes az életünkben, mert mindent úgy kaptunk.

Az embereket Jézus szeretetével megismertetni, – ez a lélekmentés nagy tudománya. (Spurgeon)


Az igazi hívő ember számára Jézus nem heti néhány órás program csupán, hanem az életük.


Az imádság Isten legtökéletesebb alkotása.
Egyszerre cél és eszköz,
tevékenység és állapot,
harc és megnyugvás,
mélység és magasság,
fény és sötétség,
tűz és víz,
élet és halál,
szó és csend,
szegénység és gazdagság,
„már és még nem”.
Egyszerre földi és mennyei,
isteni és emberi,
régi és új,
véges és örök.
Imádság az ég és a föld, az erdő, a hegyek, a virágok, a tenger, az állatok.
Az imádság te vagy!


Az imádság Jézussal együtt haladni a Szentlélek szeretetében a mennyei Atya felé. Némelykor zöldellő réteken vezet, máskor a halál sötét árnyainak völgyében.
A viharos tengeren hánykolódó bárkámban Ő alszik, de mellette lehetek, és útközben nem lehetséges kiszállás. Egyszerűen együtt lenni Jézussal, elfogadni, hogy a kereszt árnyékában van a biztonságom, ahol megtanulható az igazi szeretet.


Az Ördög így szól: Tagadd el bűneidet és halj meg.
A Szentlélek így: Valld meg bűneidet Istennek és élj.


Az őszinteségnek egyetlen korlátja lehet: a tapintat.


Boldog, aki Téged szeret, Uram. Barátját Benned, ellenségét érted.
Augustinus


Ha semmi más nem adsz a gyermekednek, csak példát, akkor már sokat adtál.
Seneca


Isten nem törölgeti könnyeinket, hanem örömmé változtatja őket. (Janette Oke)

„Jónátán elment Dávidhoz, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát.” (1Sám 23,16)

Olyan világban élünk, ahol az egyes ember lehetőségét és az „egyéniségünk” kialakítását hangsúlyozzák. Tanulj magadnak! Szerezz magadnak! Nem az önzést neveljük így bele a társadalomba? Az önzés természetes velejárója viszont az, hogy elmagányosodunk. Igénk ezt akarja megakadályozni, amikor figyelmeztet, hogy nézzünk körül, ki maradt egyedül, kinek van szüksége emberi, testvéri szóra és bátorításra. A reménységet visszük nekik, és tudatosítjuk bennük, hogy nincsenek egyedül! (Missura Tibor)

Szívünk mélyén lakik Valaki, aki nagyon halkan ismételve mondja: “Szeretlek… Nélkülözhetetlen vagy számomra…” – Ez a szemlélődő ima forrása.


Tusakodsz a kereszt ellen, amelyre rászegezett az Isten? Lázadozol: Isten egyáltalában nem mutatkozik most méltónak arra, hogy szeresd? Mit is csinálsz tulajdonképpen? A kereszten függsz, és le akarod tépni a kezeidet és lábadat a szegekről. De mit érsz el ezzel? Sebeid még mélyebbek és nagyobbak lesznek – ennyi az eredmény.
Tehát fogadd el a keresztet, mondj igent a szenvedésre, ha éppenséggel az jutott most számodra osztályrészül. Suttogjad: „Uram, legyen meg a te akaratod.” Rögtön érzed az enyhülést, a lelki vagy testi fájdalom elviselhetőbb lesz, mert most szövetségre lép erőtlenségeddel az Isten ereje és türelme.