2024. február 20., kedd

A helytelenül értelmezett igazságok több kárt okozhatnak, mint az indokolt tévedések. (Thomas Henry Huxley)


A hit első mécsese az imádság, ez lobban fel először, és ez az utolsó mécses is, amely kialszik, ha valaki megrendül a hitében, vagy amikor a halálos ágyon fekszik. (Németh Dávid)


A külső az, ami megfog, de a belső az, ami megtart.


A Sátán egyik célja az, hogy visszatartsa a keresztényeket az imádkozástól. Semmit nem fél az ima nélküli igetanulmányozástól, az imátlan munkától, az imátlan vallástól. Nevet fáradozásainkon, kigúnyolja bölcsességünket, de reszket, amikor tiszta szívvel, böjtölve imádkozunk.


A velünk együtt nevetőket könnyen elfeledjük, de soha nem feledjük el azokat, akikkel együtt sírtunk.


Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz.


Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle.

Kempis Tamás


„Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!” (Zsolt 89,16)

Sokkal kevesebb az életünkben az öröm, mint a szomorúság; a megelégedettség, mint a panasz; a remény, mint a dolgok föladása. Énekeink közt is több a szomorú, mint a vidám. Pedig a bűnbánat szomorúságát a bűnbocsánat örömének kell fölváltania. Úrvacsoravétel előtt is bűnbánatot tartunk, de boldogan jövünk el az Úr asztalától. Nagy bajunk, hogy sokszor csak a bűneinkkel bajlódunk, de nem jutunk el a bűnből való megszabadulás felszabadító élményéhez. Csak az az ember tud ujjongó örömmel járulni az Úr elé, akit megtisztított és megvilágosított. És csak az a nép boldog, amely Istenre hallgat, és az ő vezetése alatt él.
(Széll Bulcsú)


Egy bűnös sem mentheti fel önmagát, ha ugyanő a bíró.
(Ambrosius Theodosius Macrobius)


Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék, Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla.

Ravasz László


„Jézus így válaszolt: „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”” (Jn 14,6)

Sokféle utat járunk végig életünk során. Vannak kitaposottak és már-már járhatatlanok. Egyenesek és kanyarokkal tarkítottak. Van út, amely zsákutcába, és van, amelyik célhoz vezet. Jézus az út. Ő nemcsak utat mutat, hanem maga válik úttá. Kitaposott, járható, hazafelé vezető úttá. Jézussal biztos cél felé haladunk. Vele megtalálható és elérhető az elveszített atyai ház. Jézusban már itt a földön, a nagy találkozásra várva, az otthon melegéből élhetünk.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)


Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De kinyílni, odaadni magad, vállalni azt, hogy rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő.


„Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2Kor 4,8.10)

A hívő sorsa ugyanaz, mint Uráé. Ha őt megvetik, minket is. Ha őt bántják, minket is. Ha őtőle kérnek segítséget a nagy bajban, akkor (az ő nevében) tőlünk is. Ha ő meghalt bűneinkért, nekünk is halálba kell adnunk régi énünket. És ha ő feltámadt, vele mi is új életre támadunk, majd üdvösségre jutunk… Ha Jézusé vagy, mindaz a jó és rossz a tied is lesz, amit ő átélt. És ha lesznek is bajaid, nem lesznek úrrá fölötted. Nem egyedül kell elhordoznod őket.
(Széll Bulcsú)


Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)


MINT A MADÁR SZÁRNYA

Teher a szárnyad, suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.
Repülsz - fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.

Teher a kereszt, a Krisztus keresztje?
Lehet, gyenge vállad már felsebezte.
De olyan teher mint a madár szárnya.
Nélküle magasság hiába várna.
Nélküle a célt soha el nem éred.
A kereszt emel egyre feljebb téged.
Repülsz - fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.

Túrmezei Erzsébet


Nincs az a mélység,
Istenem,
ahol Te ne volnál jelen.

Nincs az a szennyes áradat,
melyből a menekvés
ne Te lennél,
magad.

...ne Te lennél,
végül csak Te,
egyedül.

Mert aki
a Te neved segítségül hívja,
az megmenekül!

Hajdú Zoltán Levente

Nincsenek megjegyzések: