A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, amikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő-érzékedet. (Weöres Sándor)

A hit nem a megérkezettség állapota, a kegyelem nem a tétlenség útlevele, a kereszténység pedig nem a lelki önzés csendes gyönyörködése az Isten szerelmében. (Turóci)

A jó út kezdete: megtenni, ami helyes.

A rossz inkább mennyiségi jellegű: azt érezzük, hogy sok (vagy kevés) körülöttünk. A jó viszont inkább minőségi jellegű, ezért tudunk egy kicsiny jóval is nagy rosszat legyőzni.

Horváth István Sándor


Az ember csak bűn, az Isten csak kegyelem.

„Az Úr elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat.” (1Móz 24,40)

„Repülés közben meghibásodott a gép egyik motorja. A pilóta az utasokhoz fordul, és arra kéri őket, hogy imádkozzanak, mert Isten segítségére lesz szükségük, hogy szerencsésen le tudjanak szállni. Egy nagyothalló hölgy a mellette ülő paptól kérdezi meg, hogy mit mondott a pilóta. A paptól ezt a választ kapja: Azt mondta, hogy nincs remény.” – A Teremtés könyvéből való mondat akkor hangzik el, amikor Ábrahám elküldi szolgáját, hogy feleséget keressen fia, Izsák számára… Vajon mi hogyan indulunk neki egy-egy utunknak?! Terveinket milyen lelkülettel visszük az Úr elé?! Tudunk-e Istenben bízva és reménységgel tekinteni a jövőbe? A bányászok minden egyes alkalommal így köszöntik egymást: „Jó szerencsét!” Vajon mi mire gondolunk akkor, amikor ezt mondjuk egymásnak: „Isten veled!”? (Baranyay Csaba)

„Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra, mert hozzád imádkozom!” (Zsolt 5,2–3)

Közvetlen szólítom meg az Istent! Imádságban fordulok hozzá: ez a legkevesebb és egyben a legtöbb is, amit tehetek. Nála találok biztonságot és védelmet. Ez megnyugtat és feltölt. Kimondott, kimondatlan szavaimmal is megtalálom őt, hangsúlyommal és teljes testemmel, lényemmel felé fordulok. A jelenlétének tudata oltalmat ad nekem. (Benkóczy Péter)

Ha az alázatost meggyalázták, lelki békéje nem vész el, mert erőssége Isten, és nem a világ.

Kempis Tamás

Ha minden összetörik is, Istenben megbízhatunk!


Könnyeket adtam neked, hogy megtisztítsanak, keresztet, hogy elfogadd...

MENTÉL AZ ÚTON

Mentél az úton megalázva,
bántások, ütések fájdalmával
a biztos halálba.
Rám gondoltál ki még nem is éltem,
de tudtál rólam, ott voltam a szívedben.
S a vágy, hogy megmentsd életem,
hogy örökre velem legyél
legyőzte fájdalmadat.
Mert fontosabb voltam én.

Megyek az úton, s Rád gondolok.
Földi örömet, kincset, szenvedélyt,
mindent odaadok.
Életemet a Te kezedbe teszem.
Követlek, s Néked szolgálok,
mert mindennél fontosabb vagy nekem.

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Példabeszédek 4:23)

A mai Igét a következő történet szeretné elmélyíteni bennünk: Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.
- Miért búsulsz? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.
- A szíved? - csodálkozott a vén remete.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta a feltündöklő fényáradatban. A gyermek szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.
- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide, kérlek! Ezentúl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!
A gyermekvidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.
- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.
- Rendben - egyezett bele. A remete elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. A gyermek leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.
- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.
- Figyelj rám! - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott. - Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.
A gyermek eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. A remete pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.

Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.

Minden keresztyén annyira keresztyén, amennyire a Krisztus hasonmása. (Spurgeon)

Mindenki magának tulajdonítja a sikert, a balszerencsét viszont másnak róják fel. (Tacitus)

Önmagad fölé kell kerekedned. A célt sohasem éred el, a tökéletesség nem fog sikerülni, és mégis áll a törvény: „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” Mt 5,48
Segítséged az aszkézis, az önfegyelem. Kétféleképp gyakorolhatod:
1. Kertész módjára megmetszed és néha kivágod a felesleges fákat. Ez fájdalmas lehet.
2. Segíted a bimbót, hogy virág legyen belőle. Eddig elhanyagolt, vagy csak kevésbé gondozott jó-tulajdonságodat kibontakoztatod. Ez sok örömmel jár.
Az aszkézis nem csak lemondásból áll. Jelentősége éppen az értékeid kifejlesztése és ápolása.

Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön. De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában. Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó. Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül…

Erdők könyve (Wass Albert)