A figyelem, az alázat és a csend erejével a bennünk élő imádság fog ajkunkra tolulni. Ha nem abban hiszünk, amit kérünk, hanem abban, Akitől kérjük, végül is tudni fogjuk, hogy mit kell kérnünk.


A hit tehát Istennek különleges adománya kétféleképpen is: azért, mert az emberi elmét megvilágosítja az isteni igazság megértésére, másrészt azért, mert a szívet abban megerősíti. A Szentlélek ugyanis a hitnek nemcsak megkezdője, hanem azt fokonként növeli is, mindaddig, amíg az a mennyek országába nem vezet bennünket. (Kálvin János)


A türelem a mindennapok egyenruhája, melyen a kitüntetés a szív halvány reménysugara.

Ingeborg Bachmann


Az alázat az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja. Minden nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erőfeszítés előfeltétele. Már a dolgok természetéből fakad, hogy aki feladatán elmélyül - "megfeledkezik önmagáról". A hiúság, az önzés, az érdek nem csak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is, s nem egy kitűnő alkotást fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen. (Pilinszky János)



Az időbeosztás önmagunk irányítása, ezért, ha úgy tudod intézni, hogy több időt töltesz Istennel, Ő elkezd majd irányítani téged. (Jill Briscoe)

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán.

A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza. Porcelán, műanyag, üveg, néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát. Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanár így szólt: "Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyiótoknak az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek. Feltételezzük, hogy az élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét. Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak, a kávéra figyeljetek helyette."

Ha mindenki megfogadná, hogy csak akkor kér, amikor mindent megköszön: nem lenne elégedetlen zúgolódó ember. (Ravasz László)

„Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.” (Róm 11,32)

Mennyire hamis az istenképünk, amikor úgy gondolkozunk, hogy Isten biztosan örömét leli a mi szenvedéseinkben! Isten velünk együtt szenved, és ezt Fiának keresztjében megmutatta nekünk. Milyen az ember? Olyan, aki beszél a jóról, mégsem teszi. Milyen Isten? Olyan, aki gyűlöli az ember hazugságát, de szereti magát az embert. Hiszen nem a bűnös halálát akarja, hanem hogy megtérjen és éljen. Engedd, hogy megkönyörüljön rajtad az, aki téged is nagyon szeret. „Halálosan” szeret, hogy élj! (Sándor Frigyes)

„Isten nem azért küldte a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3,17)

Furcsa lehet keresztény szemmel az, ahogyan az Úr Isten „gondolkodik”. Nem azt mondja, hogy a hívők miatt, a keresztények miatt, az egyistenhitűek miatt küldte el a Fiút, hanem azt mondja, hogy az egész világ miatt. Mert Isten szeretetében nincs különbség. Isten minden embert egyaránt szeret. És ez a szeretet nyilvánult meg akkor, amikor eljött, és mindenki számára lehetővé tette az üdvösség elnyerését. (Pongrácz Máté)

Isten nem enged meg hiábavaló szenvedéseket.

Kis Szent Teréz



Megaláztatásaim az Isten kegyelmei voltak. (Baudelaire)



Milyen szelíd a szeretet útja! Biztos, hogy el lehet esni, lehet hűtlenséget elkövetni, de a szeretet mindenből tud hasznot húzni… És a szív legmélyén nem hagy mást vissza, mint alázatos és mély békét.

Kis Szent Teréz

„Minden lélek az enyém.” (Ez 18,4)

„Kész a világ, / Feszült, ünnepi várás / Terjeng felette. / Halotti csend. Csak néha-néha / Sóhajt az Isten Lelke. // Kimérve minden pálya / Megtöltve minden lélek-lámpa, / Ahol csak úr a lét…” (Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás) Ki vagyok? Egyáltalán, miféle birtokviszonyban értelmezhető az emberi lélek? Az élet? A vers sorai költői látomásban fogalmazzák meg, hogy minden lélek gazdája a Teremtő, aki szavával világosságot ad a földre. S mi a fényből kapunk fényt. Szeretetből szeretetet. A Forrásból életet, hitet. Pünkösddel a vigasztaló Szentlelket. Kié vagyok? Kinek szolgálok? Kire mutat életem? Ha már tudom, kié vagyok – Istené –, akkor azt is tisztázni tudom, mi az enyém. S ez igen sok földi keserűségtől és függőségtől megment. (Kőháti Dóra)

NEHÉZ A KERESZTEM

Nehéz a keresztem, megváltó Jézusom,
de amit rám mértél, szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz,
eléd térdelek, bármilyen csapást adsz.
Te Krisztus vagy, mégis leroskadtál,
én kisebb vagyok a porszem poránál.
Viszem a keresztem, csak adj erőt hozzá,
ha Neked úgy tetszik, váljak áldozattá.
Minden bűnömet bocsásd meg a Földön,
hogy a másvilágon ne gyalázzon, öljön.
Légy irgalmas hozzám, Mennynek, Földnek Ura,
imádkozz érettem, Jézusom Szent Anyja.



Nincs sem időd, sem erőd mindenre, állítsd első helyre az elsőrendű dolgokat.



Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.

Perl S. Buck


Számtalanszor tapasztaljuk, hogy szavaink süket fülekre találnak. Ilyenkor ne okoljunk soha másokat, mivel a szemrehányásokban mindig van valami tisztátalan. Sokkal jobb, ha ilyenkor imádkozni kezdünk, érezve szavaink kölcsönös végességét.

Csodálatos erőtere és szótlan csöndje van az imádságnak. Igen, imádkozni annyi, mint eljutni Isten csöndjébe, abba a néma közegbe, amely ugyanakkor az egyedül tiszta beszéd Isten és ember, ember és minden ember között.

Ha minden zavaró elemtől meg akarjuk tisztítani imánkat, minden rejtett önzéstől, nagylelkűségbe öltözött rút kicsinyességtől, okosabb Istenre bíznunk, hogy mit is kérünk tőle, mit is üzenünk általa egy másik embernek. E néma és kérésektől - kikötésektől mentes ima, amelyben lemondunk akaratunkról, és Istenre bízzuk, miként boldogítsa és vezesse akár feleségünket vagy gyermekünket, vagyis azokat, akiket Isten legközvetlenebbül ránk bízott, s akikkel szentsége szerint is egyek vagyunk - igen, még hozzájuk intézett szavaink közül is a legtisztább és legszebb az a néma imádság, amely megfogalmazását egyedül Istenre bízzuk.

Pilinszky János


Szívem teljesen el van telve Isten akaratával, olyannyira, hogy amit ráöntenek, nem hatol be a belsejébe…, olyan mint az olaj, ami könnyen lefolyik és nem hagyja magát összekeverni a vízzel. Lelkem mélyén mindig nagy nyugalom honol, mert semmi sem tud elszomorítani.

Kis Szent Teréz


Testvéreim, azokat az Igéket olvassátok a legtöbbször, amelyek a legtöbb fájdalmat okoznak! (Spurgeon)


Vannak nehéz utak, de hitben megjárhatók: mondj rájuk "áment" ,s ha Isten néha nemet mond is, hidd el, hogy azzal áld meg.

Füle Lajos

„Vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek.” (Ézs 43, 20)

Emberi ismeret szerint lehetetlen, minden elképzelést meghaladó tetteket visz véghez az Úr övéiért. Minél nagyobb a szükség, annál nagyobb a segítség, hogy választott népének élete legyen, és bővölködjenek. Számodra is elkészítette már az újat, a te életedbe is hozza már ajándékait. Hamarosan látni fogod. (Smidéliusz András)