2007. július eleje óta itt vagyok köztetek, aki tudja a napját azt előreteszem a meglátogatásban.

Azt nem igérem, hogy minden itten is fenn leszen, vannak olyanok amelyek máshová kerültek, vannak olyanok amik sajnos már beigazolódtak, így értelme nincsen újra felhelyezni. Továbbá köszönöm, mindenkinek aki gondol ráNk, valamilyen módon hozzájárult ahhoz amiről még a jegyesegyetlenem nek sem beszélhetek, csak az előtte lévő napokban, bár ő sejtheti, ha olvas naponta legalább négyszer, de hamarosan már ez sem leszen elég mivel az események egyre gyorsabban közelítenek, s egyes-egyedül ha majdan rájön, önmaga ellen kellene meghozni azt a lépést, amivel már annyian segítségüket felajánlották, s természetesen mivel nem volt képes ezt felfogni, ezért ellenem használni akarták, csak éppen ennek szerencsére jelentősége még nincsen, s nem rajtam múlik, hogy mikor leszen már jelentősége. Még annyit talán, okot ismerhetitek akik olvasnak, de a célt csak akkor ha számotokra megadatik a lehetősége. Még beszélhetnék, de nagyon jól tudják azok, akik okozták amazon eseményeket, hogy nem kellett volna tenniük, mivel csak arra van lehetőségük, amit megadatattak, viszont ez olyan mély sebeket ejt mindannyiunkon, hogy legalább tudjuk, hol a helyünk, legalább képesek vagyunk felfogni, hogy átutazóban vagyunk. Nem magunké vagyunk, nem magunkért vagyunk, nem magunkból vagyunk, hanem sokkal de sokkal magasabb szintről kapott utasítások elfogadása- vagy halasztása, netalán elvetése által adunk-kapunk, adunk-kapunk, melyhez a Szentháromság hatvanszorosát, nyolcvanszorosát de akár százszorosát is hozzáadja azért, hogy testvéreink javára felhasználván, újra és újra a segítségeket igénybe vevén a szük meredek ösvényen, ahol többször már a saját lábunk nyomát sem látjuk, ha visszatekintünk. Még egyszer ami ide tartozik, s itt volt akkortájt az ide visszakerül folyamatosan, ha valakinek a segítségnyújtása nem fontosabb. A többi ha aktuális, akkor a megfelelő helyre, az uzenetblogol.blog.hu illetve az nyomaban.blog.hu alá. Mint tudjátok testvéreim, és felebarátaim előbb vagy utóbb, mindenkinek lehetősége leszen felismerni ezt a csodálatos ajándékot. Még talán annyit megjegyezhetek, ha nem lenne gond, okkal van minden, de míg emberi szemmel tekintünk feléje, addig véletlennek tünik. Nincsenek véletlenek, ezt már ti is megtapasztaltátok, ha találkoztok valakivel, okkal találkoztatok, okkal beszélgettetek, s a ráhatása annyi, amennyit ő fel képes használni belőle az évek folyamán. Vannak akiknek sokkal több idő kell, hogy belássák teremtményi mivoltukat, ezért nehezebben tanulnak. S persze addig támadnak, amit nem szabadna, mivel azzal először saját magát, környezetét rombolja, majdan ha hatalom is adatik a kezébe, akkor régiókat, nemzeteket, földrészeket.

Kérdezhetitek miért az a sok üres hely az nyomaban.blog.hu illetve az uzenetblogol.blog.hu alatt. Nem üresek maradjunk annyiban, csak éppen még nem érett meg a helyzet arra, hogy az odavalókat odahelyezhessem. Ahogyan az események egyre közelebb hozzák, magatok is rájöttök, mi kerülhetne oda, s lesznek azok akik természetesen még el is küldik, a kérdés csak az, hogy megérkezik-e. Lehetne addig tenni oda, de mostanában nem látom az értelmét, hogy a településről filmet tegyek oda ajánlónak, mivel nem rajtam múlik, s meddig maradna ottan, ha aminek oda kell helyeződnie, annak ottan kell lennie. Most érzem, hogy meg szeretnétek tudni, hogy mikor, engem ez sem érdekel, úgy készülök, hogy akár holnap, bár akkor ott kellene személyesen is lennie a segítségemnek, amit jelenleg nem tapasztalok, de tudom, hogy egyszer eljön annak az ideje is. Vannak álmaim, amiről nem beszélhetek, csak akkor amikor már annak hatását éljük meg, legyen elég nektek ennyi testvéreim. Az egységetek is kap útmutatást, nem kell ezért irigykedni, hogy valamelyikünk többet, valamelyikünk pedig életében egyet kap, de akkora horderejűt ami felér száz látással. Egyet soha ne felejtsetek, nem vagytok magatoké, nagy a váltságdíj mindannyiunkért, s erről minden lehetőséggel beszélnünk kell, hogy minél többen tudjanak róla, teremtmények vagyunk akik csak átutazóban vannak, teremtmények vagyunk akik minden segítséget megkapunk, ha javunkra válik, teremtmények vagyunk s hamarosan megtapasztalhatjuk a leghatalmasabb beavatkozást a Szentlélek teljes kiáradását, azaz a Nagy Figyelmeztetést! Mint tudjátok, minden 7. életévét betöltött személy megtapasztalja, s megtudja, hogy mit rontott el, hogyan teheti helyre, hová kerülne, ha akkor lenne a végítélete. Nagyon kérlek benneteket testvéreim, ez hihetetlennek hangzik, mivel erre egyes-egyedül a Szentháromság képes, hogy megállítsa az időt, s egyszerre mindannyiunkért mindannyiunknak átadják azt a mentőövet, amit sokan el fognak fogadni, de akik nem fogadják el, ők fogják azokat üldözni, akik elfogadták a kiáradás üzenetét. Ekkora keresztényüldözés nem volt, s nem is leszen, mivel akkor már nemcsak a hamis proféta, hanem az antikrisztus is színre lép, tudjátok aki foglalhatja el az Európai Parlament 666-os számú székét Strasbourgban. Még talán annyit kellene ebben a szorongattatásban megjegyezni, hogy ez egyre nagyobb leszen, s csak az érdekünkben történik. Nem kell megrettenni, ha földrengésekről beszélnek, imádkozni kell nyílt szívvel, nem kell megretteni a cunamiktól, árvízektől úgy kell imádkozni, mint Arnóton, s nem úgy ahogyan Püspökladányon, nem kell megretteni a vulkánkitörésektől, ez a születés jele, egyre több leszen, egyre durvábbak, azért, hogy minél többen felébredjenek halotti mivoltukból, engesztelni böjtölni kell értük mindannyiunknak felajánlani a Szent Szívek által.

Siegfried Atya 2020-as adveni/karácsonyi levele

 

J+M+J -St Petersberg, 2020.11.20.

 

Kedves Magyar Testvéreim!

Kedves rokonok, ismerősök, barátok, jótevők!

Kedves Testvéreim a Gyermek-Jézusban, Aki jön, és az Úrban, Aki visszajön!

---

 

Gondolom, mindannyian érezzük, hogy rendkívüli korban élünk. Talán még sohasem volt ily sok zűrzavar, félelem és rémület a szívekben. Mindenütt megosztás (szétválás) van. Családok, közösségek és emberi kapcsolatok mennek tönkre, illetve szakadnak szét, csak azért, mert különböző nézeteket vallanak bizonyos ügyekről, mint például az Egyház hitelessége, vagy a végidőkről szóló bizonyos üzenetek, vagy az aktuális vírushelyzet, ill. a védőoltás kérdése. Úgy tűnik, hogy azok a dolgok vagy tények, amelyek oly biztosak voltak az életünkben, most alapjaiban rendülnek meg. Ezek az újfajta nézetek sok mindent megkérdőjeleznek, még az alapvető igazságokat is, mint ISTEN Tízparancsolatát, a család, a nemzet szükségességét és szerepét, vagy magát a férfiúi és a női szerepet is. A fatimai jövendölések és különböző egyéb üzenetek már hosszabb idő óta arra hívják fel a figyelmünket, hogyha papoka papok ellen, püspökök a püspökök ellen, bíborosok a bíborosok ellen lesznek – és most mi ezt saját szemünkkel látjuk, saját fülünkkel halljuk. És közben teljesen nyilvánosan beszélnek arról, hogy minden embert szükséges megjelölni, az aktuális vírushelyzet miatt, stb. így tehát nem meglepő, hogy sok ember teljesen összezavarodik, és emiatt nem tudja, mit higgyen vagy mit is tegyen. Sokan magányosnak, elhagyatottnak érzik magukat, mivel sötétségben és rémületben élnek, és nem látnak semmi kiutat.

Ebben a különleges korban, amilyenhez hasonló eddig talán még sohasem volt, nem kérdéses, hogy ez az Adventi időszak életünk egy egészen különleges és kegyelemmel teljes ajándéka. Egy oly advent és oly karácsony, amilyen eddig még sohasem volt.

Így nagy a felelősségünk nekünk, keresztényeknek, akik még hívők vagyunk és akik ebben a szellemi sötétségben egy biztos és belső vezetést élünk meg. Az adventnek ezt a kegyelmi idejét ki kell használnunk, hogy valóban fel legyünk készülve és készen álljunk JÉZUS KRISZTUS eljövetelére. Legyünk készek arra, hogy az Isteni Gyermek valóban megszülethessen szíveinkben. Ezzel a személyes felkészüléssel arra is késznek kell lennünk, hogy világító gyertyákká (lámpásokká), tartóoszlopokká váljunk azok számára, akik nem látnak semmi kiutat. Az okos szüzeknek kell lennünk megtöltött olajos korsókkal, és épp azért kell ebben az Adventben lámpásainkat tökéletesen feltöltenünk a kegyelem és karizmák olajával, a végidők próféciáinak olajával, hogy netévelyegjünk a sötétségben, s hogy ne kelljen Krisztus Király Birodalmának, ill. az Új Ég és az Új Föld (2 Pé 3,13) bezárt menyegzős terme (Mt 25,1-13) előtt állnunk.

Mit várnak el tőlünk, hogy bölcsen használjuk ki ezt a kegyelmi időt? Úton vagyunk egy háború felé? Igen!!! Akkor viszont fel kell venni a fegyvereket és a harci ruhákat. Most annak az időnek a közepén vagyunk amelyre a Mennyország évtizedek óta felkészít minket. Erre a nagy szorongatások idejére már tucatnyi üzenet révén megkaptuk az összes szükséges kegyelmet, beleértve az egyház által elismerteket is. Most alkalmazni kel ezeket. A szükséges kegyelmi eszközökből sokat már a Szentírás is említ, különösen ilyenek az Úr példabeszédei az Ő visszajöveteléről és ISTEN Országának a beteljesedéséről: „Példabeszéd a búzáról és a konkolyról” (M 13,24-30) – „Példabeszéd a hű és gonosz szolgáról” (Lk 12,36-48) – „Példabeszéd az okos és balga szüzekről” (Mt 25,1-3) – Példabeszéd „Krisztus, mint a népek Pásztora, mint a Beteljesítő” (Jn 10,1-16). A 91. zsoltár és a: 51. bűnbánati zsoltár különösen is értékesek a lelki fegyverek tekintetében, amelyeket gyakran, akár naponként is kellene imádkoznunk önmagunkért és minden ember nevében, annak a veszélye miatt, nehogy elaludjuk Krisztus visszajövetelét.

Most nézzünk csak a fiatal Máriára, a názáreti Szűzre, és utánozzuk, amit tett. Hitt Gábor angyal szavána és tökéletesen bízott Istenben. Jobban bízott és hitt Istennek, mint bárki másnak, és követte az angyaltól kapott tanítást, ill. útmutatást, és így ez vezette el Erzsébet meglátogatásához. Ezt jelenti az Advent. Méhében a pici Istengvermekkel meglátogatni Erzsébetet. Nem ijedt meg, tökéletesen bízott az Úrban, mindannak ellenére, hogy tudta, hogy a szeretett József nagyon fog szenvedni. Ugyanis József kiszolgáltathatta volna őt a törvény őreinek, lemondhatott volna róla, és hagyhatta volna, hogy megkövezzék őt. Azonban bizalma teljesen Istenre irányult, és soha nem vette le pillantását az ATYAISTENRÖL, tekintetük szüntelenül egymásra irányult. A nehéz helyzet ellenére is boldog volt, szívében csupa öröm, és mindenekelőtt: szeretett. Bár minden reménytelennek és kilátástalannak tűnt, mégis boldogan útra kelt Erzsébethez. Telve örömmel és bizalommal dicsőítette és magasztalta az Urat. Magnificat! Ez ami utunk is feladataink beteljesítésében, és ezért kell nekünk is azt tennünk, amire Isten teremtett minket.

Fontoljuk meg tehát ennek az Adventnek a követelményeit, illetve feltételeit, hogy valóban irgalmas szívűek lehessünk, és hogy hogyan kell felkészülnünk rá. Tehát szeretnénk még egyszer közelebbről szemrevételezni szellemi fegyvereinket.

Előkészület (erre az Adventre és különösen a végidőkre):

1. Először a lelkünket kell megtisztítani. Ehhez egy életgyónásra! van szükség, amelyben a lelkiismeretünket megvizsgáljuk a legkisebb bűnök vonatkozásában is, jellemhibáinkkal és vétkeinkkel együtt, gyermekkorunk óta. Kérjük a Szentlélek segítségét (aki meggyőz minket bűneikről; Jn 16,8), hogy semmit se hagyjunk figyelmen kívül, amit eddigi életünkben még nem gyóntunk meg. Mert készen kell lennünk, ha majd a kereszt megjelenik az égen (Mt 24.30; Jel 1.7), és Isten színe előtt állunk, és megismerjük egész életünket, úgy, ahogy Isten lát minket, és semmi sem marad figyelmen kívül vagy elfedve. Használjuk ki a bűnbánat szentségét, ameddig még lehetséges… Mert már csak rövid időnk van, hogy felkészüljünk. Tehát a kegyelmi idő utolsó perceiben vagy óráiban vagyunk. Számot kell adnunk a felhasznált vagy fel-nem-használt időnkről is, és az elpazarolt időnkről is.

2. Ezen megtisztulás után intenzíven törekedjünk, hogy megmaradjunk a kegyelem állapotában és ehhez szükségünk van a rendszeres szentgyónásra, ameddig még erre idő adatik.

3.     Egészen át kell adni életünket Istennek, teljesen feláldozni Istenért.

a.      Tekintsd át életedet, vajon szabad vagy-e egészen Isten számára, hogy követhesd Istent Jézus Krisztusban?

b.     Vizsgáld meg magad, hogy nem élsz-e rendetlen, tisztátalan kötelékben, függőségben vagy kapcsolatban!

c.      Add át Istennek a tulajdonodat, szokásaidat, gyermekeidet, férjedet vagy feleségedet, és saját akaratodat és a birtoklás bármely formáját!

d.     Add át Istennek szeretett népedet, családodat, stb.

4.     Megbocsátás és kiengesztelődés.

a.      Saját magunknak megbocsátani az életünkben elkövetett nagy baklövéseket.

b.     Istennek is meg kell bocsátanunk azt, hogy az életünk folyamán súlyos megpróbáltatásokat és szenvedéseket engedett meg, és a kisebb-nagyobb szorongattatásokat, különösen most, jelen napjainkban…

c.      Szívből megbocsátani minden embernek és bocsánatot is kérni tőlük, legyenek ezek a rokonaink, szüléink, élők vagy megholtak – ehhez tekintsünk vissza gyermekkorunk legkorábbi szakaszáig. Magunknak hangosan ki kell mondani: „Én megbocsátok neked: N.N. (név szerint meg kell nevezni a személyeket) mindazért, amit tettél, mondtál ellenem”. „A bocsánatodat kérem: N.N. (név szerint meg kell nevezni a személyeket) mindazért, amit én tettem, mondtam ellened”. Ugyanis a hangosan kimondott szavaknak erőteljes teremtő hatása, illetve megbocsátó hatalma van.

5.     Jóvátétel, elégtétel, engesztelés

a.     Mindent elfogadni, amit életünkben az Úr megenged. Mindent elfogadni és engesztelésül felajánlani!

b.     Minden nehézséget, reménytelen dolgot, szenvedést, betegséget, próbatételt és mindazt, ami értelmetlenségnek tűnik: Fogadj el mindent panaszkodás és morgás nélkül és adj hálát mindenért Istennek és dicsőítsd és imádd Őt!

c.     Végezzünk jóvátételt és engesztelést önmagunkért, családunkért, népünkért (nemzetünkért), papokért, minden emberért, mindazon személyekért és mindazok nevében, akik nem tartanak bűnbánatot és engesztelést vétkeik és bűneik miatt…

Lelki fegyverek: 91. és 51. zsoltár, és a különböző ismert imák, egyéni imák, mint amilyet a rózsafüzérben is mondunk; ugyanis, ha háborúba vonulsz, fegyvereidet tisztán és rendben kell tartanod, mert a jelenlegi nagy szorongattatás idején a szellemi pacifizmust többé már nem engedhetjük meg magunknak. Különben az ellenség nehézség nélkül megnyer magának minket.

1.     Szentmise, szentáldozás, Eucharisztia (Szentségimádás)

2.     Életünket átadni az Úr Jézus Krisztusnak és Máriának, az Istenanyának, mert ebben a végső időben a mi menedékünk és oltalomhelyünk, mint védelem és biztonság, Jézus és Mária egyesült Szíve, melyben lennünk kell és itt kell tartózkodnunk, nehogy a Jel 13 két vadállata, a hamis próféta és az antikrisztus a rabszolgájává tegyen.

3.     Jó kapcsolat ápolása a szent angyalokkal és a szentekkel.

4.     Alkalmazzuk továbbá az Élő Isten pecsétjét, a Szent Vér pecsétjét, Mária védőpalástját, folyamodjunk a Szent Kereszthez és Jézus Szent Arcához.

5.     Legyen otthonotokban szenteltvíz, szent olaj, megáldott tömjén és exorcizált só.

6.     Megáldott érmek: Skapuláré, szent Benedek érem, az Üdvösség érme, máriás érmek (különösen a Csodásérem, stb.)

7.     Imák:

a.     Rózsafüzérek: klasszikus rózsafüzérek, valamint a rövid rózsafüzérek, pl. mint az Irgalmasság- rózsafüzér, Szent Vér rózsafüzér, Szent Sebek rózsafüzére, Szeretetláng rózsafüzér, Könnyek Anyja rózsafüzére, stb.

b.     Életünkben (a hétköznapokban) mindent, mint imádságot ajánljuk fel Istennek; tegyetek mindent áldozattá, mondta az angyal Fatimában a gyermekeknek.

c.     Szeretteinket és embertársainkat helyezzük Jézus Szent Szívébe, az Ő Szent Sebeibe, és legyen Szent Vére és Szent Könnyei minden ember javára.

d.     Imádkozni az ellenségekért, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért és mindig minden papért imádkozni és áldozatot hozni.

e.    _;Önkéntes böjt vállalása, önmegtagadás gyakorlása és mindezt Istennek felajánlani.

f.      A Szentírás és egyéb értékes lelki könyvek olvasása.

Feltehetjük a kérdést, ha a helyzet egyre csak rosszabbodik, vajon lesz-e még ennél is nehezebb? Miért engedi meg az Úr ezeket a nagy szenvedéseket? Ha csak egy kevéssé is ismerjük a Szentírást, tudnunk kellene, hogy az Úr apokaliptikus beszédeiben az első három Evangéliumban és a Szentírás más helyein gyakran mondta: „mindezeknek be kell teljesednie, mielőtt visszajövök…” Sok minden utal arra, hogy ebben a megjövendölt apokaliptikus időben élünk, és hogy ezek az események a szemünk előtt játszódnak le. 2000 év óta sok nemzedék szeretett volna ebben a korszakban élni. S bár a szenvedések hatalmas nagyok lesznek, viszont a kegyelmek még bőségesebben fognak áradni, mint eddig még soha, mert „amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20). Korunk egyik Kiválasztottja így fogalmazott: „A térdeinken kell hálát adnunk Istennek, hogy ebben a korban élhetünk, mert ez nagyobb az Üdvtörténet minden eddigi korszakánál, kivéve azt az időtartamot, amikor Jézus itt a Földön járt,“ mert ez Jézus Krisztus visszajövételének az ideje. Az Úr azt is megígérte, hogy gondoskodni fog a Hozzá hű gyermekeiről. Megígérte, hogy megvédi családjainkat, ezért kell útmutatásait követnünk. Már több, mint egy évszázada minden segítséget megad az Úr, minden szükséges kegyelmet és minden fontos információt, amire ebben az apokaliptikus időben szükségünk van.

Mostantól kezdve már nem engedhetjük meg magunknak, hogy pazaroljuk időnket. Fel kell készülnünk és készen kell állnunk Jézus Krisztus visszajövetelére. Ehhez szükséges, hogy ebben az adventi várakozásban, illetve karácsonyi időben a kicsi Jézus megszülessen szívünkben. Legyünk szilárdan álló oszlopok és fényesen világító lámpások! Hagyjunk fel a világias dolgokkal való törődéssel. Készüljetek fel, hogy készen álljatok az Ö jövetelére. „Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.” (Lk 21,36)

Ismételten mondom: kövessük a kicsiny, fiatal Máriát, az Advent Édesanyját, hogy az Ö engedelmességét és alázatát, a Mennyei Atya iránti hatalmas és tökéletes bizalmát és az Ő nagy és tökéletes szeretetét szívünkben hordozzuk. Kövessük Ót Istenhez vezető útján, s úgy hordozzuk a kicsi Jézust lelkűnkben, szívünkben, mint egy eleven/élő Tabemákulum.

Talán ebben az évben családunk nélkül kell a Szent Karácsonyt megünnepelni, talán közösségünk és egyházközségünk nélkül (sőt talán szentmise nélkül is), mégis: nem leszünk egyedül és magányosak. A Szentcsaláddal leszünk, együtt a Szűz és Istenanya Máriával, szent Józseffel és az újszülött Kisjézussal. Mert ebben a végső időben szüntelenül egységben kell élnünk a Szentcsaláddal. Csak Jézusunkat kövessük tökéletes bizalommal, és soha ne fordítsuk el szemünket Tekintetéről, és minden pillanatban dicsőítsük az Urat és magasztaljuk Ót mindazért, ami majd történik életünkben. Gyakran imádkozzuk a Magnifikátot.

Egy ilyen út 2020 Adventjében irgalmas és szent felkészülés lehet Jézus Krisztus második eljövetelének végső idejére, azzal, hogy életünk küldetését egységben a Két Szent Szívvel, Jézus és Mária egyesült Szívével (mint az Igazság és a Szeretet két tanújával) teljesítjük be, egységben a szent angyalokkal. Tegyük egyedivé, különlegessé és valóban szentté ezt az Adventet.

Ne aggodalmaskodjatok, hanem legyetek szentek, illetve éljetek szentül!

Adventi/karácsonyi levelem befejezéseként szeretnék mindenkinek kegyelmekben gazdag, boldog és várakozással teli Karácsonyi Ünnepet kívánni, kettős értelemben is: az Úr első jövetele Betlehembe, mely az ismét megtalált Paradicsom; és visszajövetele az ég felhőin.

Bárcsak a 2021-es év egy kicsit közelebb vezetne mindannyiunkat az Ó- és Újszövetségi próféták nagyszerű ígéreteihez Mária Szeplőtelen Szívének diadala által.

Az eljövendő Megváltóra és Szabadítóra való örömmel teli várakozásban küldöm szívből köszöntésemet:

P. Siegfried M. Láng ORC

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A fiatalok és az öröm Istene

A sátán többnyire kétféle megtévesztéssel akarja eltántorítani az erénytől a fiatalokat.

Az első, amikor azt ülteti a fejükbe, hogy az Úr szolgálata unalmassá teszi az életet, s így kivész belőle minden szórakoztató és örömteli dolog. Kedves fiatalok, ez nem így van! Én olyan keresztény életmódot szeretnék tanítani nektek, amely egyben vidám és boldog. Megismertetem veletek az igazi szórakozásokat és örömöket, hogy azt mondhassátok Szent Dávid prófétával: Szolgáljunk az Úrnak szent örömmel, szolgáljátok az Urat vidám énekszóval.

A másik megtévesztés az a remény, hogy az élet hosszú, kényelmesen ráérünk hát a megtéréssel öreg korunkban, vagy a halálunk óráján. De ki biztosít téged arról, hogy eléred az idős kort? Ehhez szövetséget kellene kötni a halállal, hogy várjon, amíg elérkezik az a bizonyos idő, ám az élet és halál az Úr kezében van. Mert ha a mi Istenünk hosszú életet szánna is nekünk, gondoljátok csak meg: amilyen úton egy fiú fiatal korában jár, azon fog járni idős korában is, amíg csak meg nem hal. Ha fiatalon jó életet választunk, akkor jó lesz az öregkorunk, jó lesz a halálunk és az örök boldogságunk kezdete is.
Bosco Szent János

A Magnificat tanítása

Mária elmondta Erzsébetnek rendkívüli tapasztalatát. A Magnificatban – amelyben ezt megosztotta – már látható, hogyan ad értelmet a Máriában már élő Krisztus az elmúlt századoknak, a jelennek és a jövő évszázadoknak (...).

Máriának ez a látogatása azonban nem csak azért történt, hogy kifejezze szeretetét, és nem is csak azért, hogy elénekelje a Magnificatot. Krisztus jelenléte benne megszentelte Erzsébet méhében annak fiát, Keresztelő Jánost.

Szem előtt tartva a kellő arányosságot, valami hasonló történik, amikor valaki (...) alázattal, tárgyilagosan és meggyőződéssel elmond valamit Krisztus jelenlétéről saját lelkében, s megosztja saját természetfölötti tapasztalatát. Gyakran előfordul, hogy aki ezt hallja, azt megérinti a kegyelem, megtér. Egy ilyen elbeszélésben ugyanis van valami, ami messzebbre nyúlik az illető egyszerű történeténél. Benne megláthatjuk egy több évszázados fa most nyíló virágát, amely ennek a fának, vagyis az Egyháznak az életerejét tanúsítja.

Chiara Lubich

Amikor nincs közöttünk Jézus

Azt kérdezitek tőlem: „Hogyan lehetnek olyan szerencsétlenek, hogy nem vágynak Krisztus jelenlétére maguk között?” Igen, mi magunk vagyunk azok, akik egymással harcolunk.

Valaki talán ironikusan rávághatja: „Mit beszélsz? Nem látod, hogy egy fedél alatt, ugyanabban a templomban vagyunk, közösen imádkozunk? Milyen megosztottságot látsz közöttünk?”

Itt semmilyet, de amikor összejövetelünk véget ér, kritizáljuk egymást, óvakodunk és félünk egymástól, a szomszédunkkal suttogunk, és ha látjuk, hogy közeledik egy harmadik, gyorsan elhallgatunk és témát váltunk.

Azt mondjátok erre: „Mindezt nem azért tesszük, hogy megbántsunk másokat, hanem hogy megvédjük magunkat.” Pont ez az, ami fájdalommal tölt el engem: testvérek között élünk, s mégis szükségét érezzük, hogy őrködjünk, hogy ne érjenek sérelmek, és megannyi óvintézkedést hozunk.

Azt mondhatnád erre: „De engem megbántottak.” Ha testvéred igazságtalan volt veled szemben, imádkozz Istenhez, hogy legyen hozzá irgalmas. A te testvéred, tagja a te testednek, ugyanahhoz az asztalhoz hivatalos, amelyikhez te.

Aranyszájú Szent János: 8. homília a Római levélhez

Az életet megvilágosító fény

Amint zarándoklata során ott ült Manréza közelében a folyóparton, értelmének szemei kezdtek megnyílni. Nem látomást látott, hanem sok mindent megértett és felismert, lelki dolgokat csakúgy, mint a hitre és a tudományra vonatkozókat. Mindezt olyan nagy megvilágosodással, hogy mindent egészen újnak látott. Nem tud külön-külön elmagyarázni minden részletet, amit akkor megértett, bár sok ilyen volt. Inkább nagy világosságot kapott értelmében, úgyhogy ha összegyűjti az egész élete során, egészen hatvankét éves koráig Istentől kapott számos segítséget és azt a sok mindent, amit megtanult, még ha mindent egybetesz is, akkor sem kapott annyit, mint ezen egyetlen alkalommal.
Loyolai Szent Ignác: A zarándok elbeszélése

Bocsássunk meg fáradhatatlanul!

Mit jelent, hogy „mossátok meg egymás lábát”? Hogyan váltható ez tettekre a gyakorlatban? Minden jócselekedet, melyet másokért teszünk, lábmosás, szolgálat. Az Úr arra hív bennünket, hogy hajoljunk meg, tanuljuk meg az alázatot, vegyük a bátorságot a jósághoz. Készen arra, hogy esetleg elutasítanak, mégis higgyünk a jóságban és legyünk benne állhatatosak.

Ennek a gesztusnak azonban mélyebb jelentése is van. Az Úr az Ő jóságának erejével tisztára mossa szennyes lelkünket. Egymás lábának megmosása ezért mindenekelőtt azt jelenti, hogy fáradhatatlanul megbocsátunk egymásnak, minden alkalommal közösen újrakezdünk, bármilyen haszontalannak is tűnik ez. Azt jelenti, hogy egymást támogatva megtisztítjuk egymást, elfogadva azt, hogy a többiek tartanak fenn minket. Azt jelenti, hogy megmossuk egymást, így kölcsönösen Isten Igéjének megszentelő erejét ajándékozzuk egymásnak, és felkészítjük egymást az isteni szeretet Szentségének befogadására.

XVI. Benedek pápa: Nagycsütörtöki levél, 2006

Cölibátus: a szeretet ajándéka

A papi cölibátus olyan ajándék, amely a mennyei életet készíti elő. A legnagyobb ajándék, amelyet az ember papszentelése napján felajánlhat Jézusnak, az a szűzi szíve, a szűzi teste. Mi papi cölibátusnak hívjuk. Olyan, mint Krisztus szűzi szerelme Egyháza iránt, melyet a papok jelenítenek meg. Az Egyház Krisztus teste, Krisztus menyasszonya.
A cölibátus nemcsak a mi ajándékunk, hanem sokkal inkább képességünk arra, hogy befogadjuk Isten ajándékát, Isten választását. Buzgón elmélkedjétek át a tényt, hogy Neki, a világegyetem Teremtőjének van ideje számotokra, kicsiny teremtményei számára.
A papi cölibátus olyan űrt hoz létre, amely lehetővé teszi, hogy befogadjunk egy másik csodálatos ajándékot, melyet csak Jézus tud nyújtani és ajándékozni: az isteni szeretetet. Jézus Önmaga értékes ajándékát nyújtja, személyes és hűséges barátságát, amely egy egész életen át tart gyöngédségben és szeretetben. Semmi sem veheti el hűségét. Ő hűséges marad.
Boldog Kalkuttai Teréz: Csak szeretetből

Őrizzük meg a jelek hatalmát

Uram, vésd belénk mások iránt tanúsított magatartásodat, amely mindig kész volt mások szolgálatára. Taníts meg minket úgy cselekedni, ahogyan te: hogy “levessük a ruhánkat” (amint te tetted, az utolsó vacsorán).
Levessük a haszonra törés, a számítgatás, a személyes érdekek ruháit, és öltsük fel a közösségi lelkület ruhátlanságát. Vessük le a nagypolgári viselkedést, hogy felölthessük a szerénység, az egyszerűség és könnyedség átlátszóságát.
Vessük le a uralkodás, az arrogancia, a hegemóniára törés, a hivatalunkkal való visszaélés, a halmozás ruháit, hogy gyengeségbe, szegénységbe öltözzünk, jól tudva, hogy a “szegény” nem annyira a “gazdag” ellentéte, mint inkább a “hatalmasé”.
El kell hagynunk a hatalom jeleit, hogy képesek legyünk csak a szegénység jeleit megőrizni.
Tonino Bello: Stóla és munkaruha

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A testvérek közötti béke

A testvérek közötti béke Isten akarata és Krisztus öröme.
A szentség tökéletessége, az igazságosság mércéje,
a tanítás mestere, az erkölcsök őre,
és minden dologban dicséretreméltó életszabály.

Aranyszavú Szent Péter

A testvéri társadalomért

A hívek egyek az egymás közti és a Krisztus iránti szeretetben? Akkor ez egy élő plébánia, itt jelen van az élő egyház. Mivel virágzik, ez az isteni és emberi jelenség biztosítja Krisztus jelenlétét közöttünk.

Milyen nagyszerű lenne, ha plébániáink jól bemutatnák, milyennek kellene lennie a keresztény társadalomnak! Olyan emberek, akik korábban nem ismerték egymást, különböző szokásaik vannak, más az iskolázottságuk, származásuk, koruk – mégis amikor találkoznak a templomban, testvéri közösségként jelennek meg, és annak is érzik magukat.

Barátokká válnak, segítséget nyújtanak egymásnak, nem mondanak rosszat felebarátjukról, hanem azt nézik, van-e beteg vagy munkanélküli, akit segíthetnek, egyszóval nemes tevékenységük a felebarát javát keresi, hogy azonnal, szívvel-lélekkel mondhassák: Itt vagyunk, ha Krisztus hív minket.

Emlékezzetek Krisztus ünnepélyes szavaira: „Arról ismerik meg, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást”, ha jobban érződik majd az akart rokonszenv, mint a magától jövő, az általunk teremtett jobban, mint a spontán; mindez szívünk nagyságával, és azzal a képességgel, hogy Jézus jelenlétét teremtsük meg magunk között, hogy eljussunk addig, hogy egyek legyünk Benne és Általa.

VI. Pál a Santa Maria Consolatrice plébánián tett látogatásakor

Evangéliumi tanácsok: nemcsak szerzeteseknek

Tény, hogy mi keresztények túlságosan sokáig úgy tekintettünk az evangéliumi tanácsokra, mint olyan valamire, ami a megszentelt szerzetesi élettel jár.
Szokás volt mondani: „Szépek az evangéliumi tanácsok, de a szerzetesek számára. Nekünk, keresztényeknek – vagy egyházmegyés papoknak – akik a világban élünk, egy más stílusra, egy más lelkiségre van szükségünk.”
Nos az evangéliumi tanácsok egyáltalán nem egy kegyes gyakorlat vagy egy valaki számára fenntartott aszketikus találmány, hanem kötelező és létfontosságú áthaladási pont, hogy hitelesítsük életünkkel a keresztény létre, Jézus követésére szóló meghívást.
Jézus számára soha nem elméleti kérdés volt ez. Azt mondta: „Aki utánam akar jönni, és nem tagadja meg apját, anyját, testvéreit, nővéreit, feleségét, gyermekeit, mezejét... aki nem tagadja meg önmagát is, az nem lehet tanítványom!” Ez az alapfeltétele, hogy megkezdhessük Jézus követésének kalandját. Ha Jézus igazi tanítványai akarunk lenni, nem mehetünk olyan úton, mely nem veszi figyelembe az evangéliumi tanácsokat.

Don Silvano Cola

Felelős világiak

A lelkipásztori szemléletmódot oly módon kellene javítani, hogy – miközben ügyelünk a különféle hivatásokra, a fölszenteltek és világiak sajátos szerepére – Isten Népének valamennyi tagja együttesen egyre inkább ráébredjen közös felelősségére. Ez felfogásbeli váltást kíván, főleg a világiak tekintetében. Ahelyett, hogy a „papság munkatársainak” tekintenénk őket, inkább az Egyház létének és tevékenységének „társ-felelőseiként” kell őket elismernünk, előmozdítva azt, hogy kialakuljon az érett és elkötelezett világi hivatás.

A megkereszteltek közösségének Egyház-tudata nem csökkenti a plébánosok felelősségét. Éppen rajtatok múlik, kedves plébánosok, hogy segítsétek azoknak az embereknek a lelki és apostoli növekedését, akik már buzgó módon elkötelezték magukat a plébánián: ők a közösség magvát alkotják, mely kovászként hat majd a többiek körében.

XVI. Benedek beszéde a római egyházmegye pasztorális találkozóján, 2009

Szeretet nélkül ne prédikálj!

Az Úr kettesével küldte tanítványait az evangélium hirdetésére, hogy jelezze a szeretet kettős parancsát, vagyis az Isten és a felebarát iránti szeretet fontosságát.

Mert a szeretetet nem lehet gyakorolni, ha nincs legalább két személy. Senki sem önmaga iránt jótékonykodik, hiszen a szeretetnek a másik személyre kell irányulnia, hogy az valóban szeretet lehessen.

Az, hogy az Úr kettesével küldte a tanítványokat prédikálni, szavak nélkül is világosan jelzi, hogy semmiképpen nem gyakorolhatja az igehirdetés szolgálatát az, aki nem szereti felebarátját.

Nagy Szent Gergely pápa

Szolgálat, nem hatalom

A papságnak megfelelő kategória bizonyosan nem a hatalom. Teljes félreértés, ha valaki a papságot, a püspöki szolgálatot, vagy a pápáét lényegileg hatalomként értelmezi.
Az Evangéliumokból tudjuk, hogy az apostolok is vitatkoztak, ki az első közöttük. Vagyis a kísértés, hogy tanítványi helyzetünket hatalommá változtassuk, már akkor is jelen volt, a kezdetekben, és ez a kísértés azóta is jelen van.
Nem lehet tagadni, hogy ez a kísértés jelen van minden nemzedékben, a jelenlegiben is. Egyidejűleg azonban ott van az Úr példája is, aki megmossa tanítványai lábát, és ezzel teszi őket alkalmassá, hogy asztalhoz üljenek vele, magával Istennel. Ezzel a gesztusával megmagyarázza, hogy neki mi a szándéka a papsággal. Ha ez nem tetszik nektek, ne legyetek pappá!

Joseph Ratzinger bíboros: A föld sója

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A Lélek visszavisz az igazi értékhez

Olyan korban élünk, amikor – úgy tűnik – a Lélek fellazítja az afféle megrögzött kereteket, mint például a zárt spirituális „kasztok” külön kis világai, amelyek alig tartanak fenn kapcsolatokat a társadalmi lét síkján. Társadalmunk hozzászokott, hogy a saját önállóságukat és magánérdekeiket kereső szervezetek szemben állnak egymással. A Lélek igyekszik visszavinni az embert a lényegi értékhez, amelynek Isten Jézus által kizárólagos elsőbbséget adott: a szeretetközösségben megélt kapcsolatokhoz. Ember és ember között, a szerzetescsaládok és az egyházmegyés papok között, valamint a „tökéletesség állapotát” élők és az Igino Giordani által a „lelki proletariátusnak” nevezett rétegekhez tartozók között.

Isten háromságos közösség. Nincs más célja az általa teremtett emberekkel, mint hogy a sajátjához hasonló közösségbe gyűjtse őket.

Silvano Cola

A pap „szentháromságos ember”

Nekünk papoknak, mivel az a hivatásunk, hogy Jézus életét és küldetését éljük, az Egyházat kell szolgálnunk, amely egyre inkább a Szentháromság életét mintázza.
Kell, hogy a pap olyan „szentháromságos ember” legyen, mint Jézus. S úgy mint Ő, arra hivatott, hogy hirdesse és előmozdítsa azt az új életet, amely a háromszemélyű egy Isten kinyilatkoztatása, és egyúttal ennek az isteni életnek a közlése is. Agapéra (ajándékozó szeretetre) alapozott lét, mely az emberi együttélés alapvető kritériuma. Nekünk papoknak kell „egybegyűjtenünk Isten népét, az egy Lélek által éltetett testvéreket” (LG 28.). De hogyan tehetjük ezt, ha nem tapasztaljuk magunk között, a papi testületben a szentháromságos egységet? Ezért a zsinati dokumentum ugyanazon pontja (LG 28.) hozzáteszi, hogy „minden papot bensőséges testvériség kössön össze”.
Nem szabad megengednünk, hogy ez a „szentségi testvériség” csak szép szólam maradjon, ami a valóságban nem jelent semmit az életünkben.

Jesús Castellano Cervera: A pap mint szentháromságos ember

Az Ő miséje és a mi misénk

Ha szenvedsz, és szenvedésed akkora,
hogy megbénít minden tevékenységet,
emlékezz a misére.
A misében Jézus ma is, mint akkor,
nem dolgozik, nem beszél:
föláldozza magát szeretetből.
Az életben lehet sokat tenni, sokat beszélni,
de a szenvedés hangja a legerősebb szó:
betör az Égbe.
Ha szenvedsz, merítsd fájdalmadat az Övébe:
mondd a magad miséjét.
És ha a világ nem ért meg, ne jöjj zavarba:
elég, ha ért Jézus, Mária és a szentek.
Tarts velük és hagyd folyni véred
az emberiség javára,
akárcsak Ő!
A mise!
Nagyságát hogy is értenénk!
Az Ő miséje, a mi misénk.

Chiara Lubich

Isteni tánc a földön

Istenbe, vagyis az Atyába, a Fiúba és a Szentlélekbe vetett hitünk nem merül ki abban, hogy szakértői konferenciákon beszélünk Istenről, vagy szép szertartásokon beszélünk hozzá. Ha nem vagyunk készek vállalni a kényelmetlenséget és Istenben élni, a Szentháromság misztériuma mindig olyan lesz, mint egy matematikai fejtörő.

Isten belső mozgásai – mint egy isteni tánc az Atyától a Fiú felé és a Fiútól az Atya felé, valamint a Lélek közvetítése – folyamatosan új lehetőségeket nyitnak e kapcsolatokon belül, föltárva az Egy és Három lényegileg missziós jellegét.

Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetének leírása csúcspont az ősegyház számára, amelyben Isten missziós arculata különlegesen élő. Isten teremtő és megváltó műve még egyszer kirobban az emberi élet szintjén, miközben a Lélek az egyes embereket és az egész közösséget arra indítja, hogy a halállal és a reménytelenséggel szemben életet, reményt és jövőt kérjen.

Myra Blyth

Mindenkivel együtt érző és mindenkit felülmúló

A lelkipásztor legyen mindenkivel együtt érző, és az elmélkedésben mindenkit felülmúló, hogy bensőséges szeretete által mások gyengeségét magára vegye, az elmélkedés mélysége által pedig a természetfölöttiek után vágyakozva önmagát is felülmúlja. Nehogy magasra törve felebarátai gyengeségeit megvesse, vagy felebarátai gyengeségeihez hasonulván elmulassza az odafönt valók utáni vágyódást.

A lelkipásztorok úgy viselkedjenek, hogy titkos dolgaikat se szégyelljék előttük felfedni az alattvalók; hogy midőn e kisdedek a kísértések hullámait szenvedik, a lelkipásztor megértéséhez, mint az anyai ölbe meneküljenek, és azt, ami a kísértő bűn szennyéből rátapadt, buzdításának vigasztalásával és imádságos könnyekkel mossa le.

Nagy Szent Gergely

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

Ami többet ér...

Ha egyek vagyunk, Jézus közöttünk van. Ez számít igazán. Többet ér minden más kincsnél, ami elfoglalhatja a szívünket: többet anyánál, apánál, testvérnél, gyereknél. Többet ér házunknál, munkánknál, tulajdonunknál, többet egy olyan nagyváros műkincseinél, mint Róma, többet ér a mi műveinknél, többet ér a természetnél, amely réttel és virágokkal, tengerrel és csillagokkal körülvesz minket; többet ér a lelkünknél.

Ő alakítja a történelmet minden korban, örök igazságaival megihletve szentjeit. Napjainkban is az Ő idejét éljük: nem annyira egy szentét, hanem az Övét, a köztünk élő Jézusét, aki bennünk él, és aki fölvett bennünket – a szeretet egységében – Misztikus Testébe.

Chiara Lubich

Egy másik önmagad

Istennek minden szava egyben a minimum és a maximum, amit Ő tőled kér. Ezért, amikor ezt olvasod: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt 19,19), akkor a testvériség törvényének legteljesebb mértékét kapod.
A felebarát egy másik önmagad, és mint ilyet kell szeretned! Ha sír, sírj vele; ha mosolyog, mosolyogj vele; ha tudatlan, légy tudatlan vele; s ha elveszítette atyját, azonosulj vele fájdalmában.
Te és ő Krisztusnak két tagja vagytok, s ha egyik vagy másik szenved, ez ugyanúgy érint téged is. Hiszen ami neked fontos, az Isten, aki mindkettőtök atyja.
És ne keress kibúvókat a szeretet alól. Felebarátod mindaz, aki melletted van, szegény vagy gazdag, szép vagy csúnya, tudatlan vagy okos, szent vagy bűnös, népedhez tartozó vagy külföldi, pap vagy világi. Bárki! Próbáld meg szeretni azt, akit életed jelen pillanata eléd hoz, és lelked mélyén új és korábban nem ismert erők fölfakadását fogod tapasztalni: ezek ízt adnak majd életednek, és ezer miértedre fogsz választ kapni.
Chiara Lubich

Evangélium, az egység ereje

A sokféle nyelvek pünkösdi eseményében egyrészt összefoglalást nyer az apostolok által hirdetett evangélium. Másrészt kiemelkedik az evangéliumi üzenet egyetemes, katolikus jelentése, hogy az minden nép nyelvén és minden kultúrában megélhető és kifejezhető.

Mivel egyetemes, az evangélium valamennyi nép számára az egység ereje is. Ez az erő a Szentlélektől jön, amely egységet szül, s legyőzi a bábeli zűrzavart.

Ezért a II. Vatikáni Zsinat megállapíthatta, hogy „az Egyház pedig Krisztusban mintegy szakramentuma, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének” (LG 1). Sohasem feledhetjük el az Egyháznak ezt a hivatását és küldetését.
Cláudio Hummes bíboros: Mindig Krisztus tanítványai

Mária, az egyház modellje

Mária személye, aki hozzánk hasonlóan Isten népéhez tartozott, világosan mutatja, hogy a kereszténység lényege a szeretet, és ezért az egyházi személyeknek, mielőtt papok és püspökök lennének, először is igazi keresztényeknek, élő keresztre feszítetteknek kell lenniük, Jézushoz hasonlóan, aki a kereszten alapította meg Egyházát.

Mária ezenkívül a szeretetnek azt a lényegi tulajdonságát is kiemeli, amely az Egyházat eggyé forrasztja. Így a világnak megmutatja Krisztus Jegyesét, aki után Jézus vágyódott, és akit napjaink minden embere vár: a rendezett Szeretet. Az Egyház csakis ezen alapvető jellegzetességének fölmutatásával tudja méltó módon betölteni szerepét, mely magában foglalja a világgal való kapcsolatot és párbeszédet. A világot ugyanis az intézmény, a hierarchia gyakran kevéssé érdekli, viszont fogékony az Egyházban jelen levő szeretet tanúságtételére, amely az Egyházat a világ lelkévé teszi.

Chiara Lubich

Mindenhol otthon

Aki Jézust követi, nem azért teszi, hogy lakhelyet találjon magának (például egy plébánián), vagy biztos menedéket. Aki Jézust követi, Istent követi, és így Istenen kívül nincs más hely számára.
Ezt a tényt negatívumként is fel lehet fogni, mint a mindenről való lemondást, de inkább pozitívumként tekintsünk rá; a világ összes helye, a világ összes otthona a miénk lesz, mert az Emberfia a világegyetem ura. Ezért az ő otthona nem lehet csak egy kisváros egyetlen kis háza. Aki Jézust követi, mindenhol otthonra talál, megtalálja városát mindenhol, és így családra és hazára is talál bárhol.
Ez a hivatás nagyszerű vonása: nem egy meghatározott helyért, egy sajátos lakásért követjük Jézust, hanem azért követjük Őt, hogy gyermekeiként és testvéreiként Vele legyünk az egész világon mindenhol.
Pasquale Foresi: A jelen problémái az Egyházban

Soha nincs minden elveszve

Nem mindig vagyunk képesek Isten hívásának magaslatán állni; előfordulhat, hogy bizonyos alkalmakkor nem sikerül majd követni Isten szeretetét a maga teljességében. Mindez mégsem jelenti azt, hogy a hivatás elveszett. Ennek élő példája Péter marad minden korok számára.

Nincs olyan nyomorúság, nincs olyan emberi gyöngeség, amit ne követhetne bánat, Jézusra való újbóli rátekintés, ahogyan Péter is bocsánatot kért.

Ekkor a hivatás teljes kegyelme újra kiárad lelkünkbe és újra Krisztus tanítványaiként folytatjuk utunkat.
Pasquale Foresi: Napjaink nehézségei az Egyházban

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A katedra

Krisztus az, aki elfogadta az emberi halál teljes valóságát. Éppen ezért Ő az, aki az élet értelmezésének kérdésében alapvető fordulatot hozott. Megmutatta, hogy az élet valójában átmenet: nem csupán a halál mezsgyéjéig tart, hanem új életre vezet.

Így a kereszt Isten és az ember igazságának legmagasabb tanítói székévé, katedrájává lett. Mindannyiunknak e tanszék növendékeivé kell válnunk, akár rendes, akár rendkívüli hallgatóként. Akkor meg értjük, hogy a Kereszt az új ember bölcsője is.

II. János Pál pápa: A római egyetemistákhoz, 1979

Angyali teremtmények

Kérlek Téged, végtelen Jóság, kimondhatatlan Istenség, hallgasd meg szolgádat, és ne tekints bűneim sokaságára!

Kérlek, fordítsd magad felé Jegyesed, a szent Egyház szolgáinak akaratát és szívét, hogy Téged, a szenvedő, szegény, alázatos és szelíd Bárányt kövessenek a szent kereszt útján, úgy ahogy Te szeretnéd, nem pedig ahogy ők!

Legyenek angyali teremtmények, a földön élő angyalok ebben az életben, mert szolgálniuk kell a Szeplőtelen Báránynak, Egyszülött Fiadnak Testét.

Isteni kegyesség, egyesítsd őket, füröszd meg őket jóságod nyugodt tengerében, hogy ne várjanak tovább, mert így elveszítik azt, amijük van azért, amijük nincs.

Sziénai Szent Katalin

Ki vagy?

Ki vagy te, édes fény, aki betöltesz
és megvilágosítod szívem sötétjét?
Vezetsz, mint anyám keze, mégis szabadon hagysz.
Te vagy a tér, mely lényemet
körülveszi és magába zárja.
Tőled elhagyatva a semmi mélyébe zuhanna,
ahonnan létbe emelted.
Te, aki önmagamnál is közelebb vagy hozzám,
és bensőmnél is bensőbb,
és mégis megfoghatatlan és felfoghatatlan,
aki szétfeszítesz minden nevet:
Szentlélek, örök Szeretet.

Edith Stein

Krisztus a Pásztor

A jó pásztorok mind egységben vannak, egyek Krisztussal. Amikor legeltetnek, Krisztus az, aki legeltet. A vőlegény barátai nem a saját hangjukat hallatják, hanem örülnek, amikor meghallják a vőlegény hangját. Amikor ők legeltetnek, Krisztus az, aki legeltet és ezért mondhatja: „Én legeltetek”, mert bennük az ő hangja és az ő szeretete van.
Nézzük Péter példáját. Krisztus abban a tettben, hogy rábízza a saját juhait, azonosítani akarja Pétert önmagával, oly módon, hogy miközben rábízza a juhokat, mindig az Úr marad a fej és Péter képviseli a testet, azaz az Egyházat, és ketten, mint a vőlegény és a menyasszony „egy test lesznek”. Ezért (…) mit kérdez Pétertől, mielőtt rábízza a juhokat? „Péter, szeretsz te engem?” És Péter: „Igen, szeretlek téged”. És újból” „Szeretsz te engem?” És Péter: „Igen, szeretlek téged”. Harmadszor is megkérdezi: „Szeretsz te engem?” S Péter: „Igen, szeretlek.” Megerősíti benne a szeretetet, hogy megszilárdítsa az egységet.
Az ilyen pásztorokban az egyetlen Pásztor legeltet, mivel egységben vannak vele.

Szent Ágoston: A papságról

Semmiféle hatalmi harc

„A szolgálatok és karizmák különböznek ugyan egymástól, de kiegészítik egymást, és a maguk módján valamennyi szükséges az Egyház növekedéséhez” (CL 27.). „Mindannyiunknak, lelkipásztoroknak és hívőknek, ápolnunk és támogatnunk kell a megbecsülés és szívélyes testvériség kötelékeit és az együttműködést a világiak különböző társulásai között” (CL 31.).

Azért, hogy ez a kívánatos együttműködés megvalósuljon és tartós maradjon, a papoknak és a világiaknak Krisztusra kell összpontosítaniuk, nem önmagukra. Arra kaptak meghívást, hogy Krisztus országának ügyét mozdítsák elő, nem pedig saját maguk vagy csoportjaik érdekeit. Nem szabad úgy érezniük, hogy valamiféle hatalomért kell harcolniuk.

Szent Pál egyetlen és kizárólagos törekvése az volt, hogy mindenki Krisztust hirdesse (vö. Fil 1,15-19). Szent Pál óvja a korintusiakat, hogy Pál vagy Apolló, Kéfás vagy Krisztus pártjáról beszéljenek (vö. 1Kor 1,10-16). Az állhatatos ima és alázat, valamint az Isten akaratának megtételére kész lelkület által az Úr Jézus fogja megmutatni a papnak, hogyan építse legjobban a világiakkal való kapcsolatot.

Francis Arinze bíboros