A cél: Isten dicsősége. Ezt keressük, amikor a szentek hitének erősítésén, és a bűnösök megmentésén fáradozunk. (Spurgeon)


A hit annyi, mint helyes gondolkozás Istenről.


A pénz és a siker nem változtatja meg az embert, csupán fölerősíti meglévő tulajdonságait. (Will Smith)


A történelem számomra nem más, mint eszköz arra, hogy egyre jobban megismerjem Istent, aki – hitem szerint – abszolút módon irányítja a történelmi eseményeket. Vagyis Istent úgy ismerhetem meg egyre teljesebben, ha az ő kijelentéseinek – a Bibliának – az elmélyült tanulmányozása mellett Istent az ő cselekvéseiben és munkálkodásában ismerem meg, ami egyenlő a történelemmel. Isten kijelentései (a Biblia) és Isten működése e világban (a történelem) tökéletes egységben tárul elénk. (Kovács Géza)

„Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!” (Zsolt 105,1)

Három felszólítás hangzik ma felénk. Keresztény életünk alapjai kellene, hogy legyenek ezek a felszólító igék. Hálát adni Istennek az tud, akinek szíve Isten szeretetével és jóságával van tele. Aki a gondok között is tud hálát adni, az valóban megtapasztalhatta már Isten nagyságát és közelségét a saját életében. A segítségül hívás jól megy nekünk, de nem mindegy, hogy kitől várjuk a segítséget. Ezért merjünk bátran Isten elé állni és tőle várni megoldást az életünk kérdéseire. És minderről pedig bátran tegyünk vallomást, hiszen Isten szeretete Jézus Krisztusban megragadhatóvá lett minden embernek. (Tamásy Tamásné)

Az én Tehozzád tartozásom
Te vagy magad, Uram.
Belőled indul,
hozzád érkezik meg
érzés és gondolat,
erő és akarat.
Nélküled semmi vagyok,
nélküled nem akarok lenni.
Veled a helyemen vagyok,
bárhol is legyek,
ha hozzád tartozom.


Ha két fillérest összeteszünk, egy pengő lesz belőle. Ötszáz darab ötven filléres kétszázötven pengőt ér, de ezer fél keresztény nem ér egy egész keresztényt.


Isten minden hő gyermeke, aki a keresztet hordozza, segít minden embertársának a kereszt hordozásában, vagy leveszi vállukról az elviselhetetlennek látszó terhet.
A szeretet minden csekély cselekedete, amely valahol megtörténik, még akkor is, ha az csak egy magányos, rejtett imádság, kérés vagy könnyezés – valahol behatol a hívők közösségébe, mint éltető, felüdítő vagy melengető erő.
Peter Lippert

„Jézus mondta: »Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek!«” (Mk 11,24) Tényleg elhiszem, hogy amit imádságban kérek, az meg is adatik nekem? Tudat alatt néha talán tisztában is vagyok azzal, hogy nem érdemlem meg, vagy pedig nagyon kicsi az esélyem rá, hogy megkapjam, amit szeretnék. Vajon őszintén viszem-e kéréseimet Isten elé? Vajon hittel fogadom-e, amit kapok? Mielőtt nekiállok reklamálni az Úrnál, és követelni a jussomat, mindezt végig kell gondolnom. – Adj, Uram, alázatot és egy mustármagnyi hitet, és hegyeket mozgathatok meg! Ámen. (Gerlai Pál)

Köszönöm Istennek, hogy szánalmat és felelősséget éreztetett bennem ezrek lelke iránt, hogy nagy igyekezettel és őszinteséggel munkálkodjam, keresvén olyan igéket, amelyek megragadják és felébresztik lelkiismeretüket. (John Bunyan)

„Krisztus mondja: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”” (Mt 9,12) Jézus köré rengeteg tolvaj, gyilkos, gonosztevő, prostituált gyülekezett. Szinte menekültek hozzá, hogy hallják, hogy megérintsék, mert gyógyulni akartak. Igazság szerint ez ma sincs másként. Boldog az, aki éhezi és szomjazza a bűnbocsánatot, új életre és az áldott orvos érintésére, szavára vágyik. Boldog az, aki így keresi őt: „Szükségem van rád, Uram!” (Eszlényi Ákos)

Neked adom gyávaságom,
add érte bátorságod!
Neked adom lanyhaságom,
Add érte lángolásod!
Neked adom gyöngeségem,
add érte a te erődet!
Neked adom bűneimet.
Vedd el tőlem azokat!
neked adom, ami enyém,
add érte, ami Tiéd!
Hozzád megyek, mint kis vízcsepp,
változtass át borrá engem!
Hozzád megyek, földi ember,
változtass magaddá engem!
Szunyogh Xavér Ferenc


Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.
Thomas Alva Edison

„Te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.” (Zsolt 63,8)

Behúzódni a biztonságos menedékbe és tudni, hogy ki az, aki megsegített. Tudni és megköszönni neki. Megpihenni és ujjongani, mert a segítség nem egyszeri, a „szárnyak árnyéka” alatt van hely a számunkra, sőt ott, nála van igazán a helyünk, az otthonunk. (Kőháti Dóra)

A hit az engedelmesség gyökere. Az igazi hit arra törekszik, hogy mások szívében továbbgerjedjen. (C. H. Spurgeon)


A kereső hit a nehézségeken áttekint Jézusra, a győzelmes hit Jézuson át a nehézségekre.

„A ti mennyei Atyátok nem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Mt 18,14) Nagy bátorítás mindenkinek ez a számontartás, gondoskodás. Atyánk számára nincs olyan élet, amely értéktelen lenne, még ha eltékozolt is. Nincs olyan, amely felesleges lenne, még ha elkóborolt, tőle a lehető legtávolabbi lenne is. Nincs olyan, amelyről lemondott volna, még ha reménytelenül üres lenne is. Istenünk megtalálni, megtartani, éltetni, betölteni, üdvözíteni akar minket. Mindent kész értünk vállalni. Ezért indult el lélekszakadva a századikért is – utánam… (Eszlényi Ákos)

Az anya szeretete áll a legközelebb Isten szeretetéhez.


Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat, ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?
Robert F. Kennedy


Az önmérséklet megedzi az embert.

Seneca

„Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” (1Jn 3,20)

Életünk nagy hibája, hogy túlságosan felértékeljük vagy épp túlságosan leértékeljük magunkat. Ezektől szenvedünk, és keressük a helyes utat, melyet egyedül Isten szava mutathat meg nekünk. Mi a helyes út? Ha tudom, hogy Isten teremtménye vagyok, és tudom, hogy ha alázattal állok meg Isten előtt, akkor ő fel fog menteni az ítélet alól Fia, Jézus Krisztus által. Amit ne felejtsünk: ő mindent tud! A szívünkbe is belelát, őt nem lehet becsapni. De azt se felejtsük, hogy ő a mi szívünknél is nagyobb!

(Tamásy Tamásné)


Csak az egész keresztények boldog emberek. (Zeller)


GYENGE VAGYOK
Gyenge vagyok,
önerőből nem boldogulok az életemmel.
De megtapasztalhatom Isten erejét,
s azért nem kell már lázonganom.
Elfogadhatom gyengeségemet.
Sebezhető vagyok,
nem tudom magam fájdalom nélkül túltenni azon,
ha elutasítás vagy igazságtalanság ér.
De megtapasztalhatom Isten gyógyító jelenlétet,
sebeim elveszítik nehézségi erejüket.
Újra szóba tudok állni az emberekkel.
Hibáztatom magam,
hogy mindig csődöt mondok,
holott mindenben úgy szeretnek élni, ahogy Isten akarja.
De Ő érezteti velem, hogy mindvégig kitart,
ezért nem kell kétségbe esnem.
Türelmes lehetek magammal.
Tele vagyok kétségekkel,
mindig újra visszaesem a bizalmatlanságba,
de Isten Szentlelke áthidalja az én korlátaimat,
és megtehetem a bizalom lépéseit ott,
ahol azt egyáltalán nem vártam.
Letehetem Istennél a bizalmatlanságomat.
Gyakran azt kívánom,
hogy más legyek, mint vagyok.
De így, ahogy vagyok, tapasztalom meg:
szükségem van az Úrra.
Gyarlóságaim jelentik azt az edényt,
amelyben nekem adja Magát.
Ezért köszönöm Neki,
hogy olyan vagyok,
amilyen vagyok.
Sabine Nageli


Hálát adok neked, Istenem, minden kegyelmedért, amelyet adtál nekem, különösen a szenvedésekért, melyeket megtisztításomra küldtél. Földi zarándokutam végén remélem, hogy örülni fogok neked az égben; de nem az a szándékom, hogy érdemeket gyűjtsek, hanem irántad való szeretetből akarok tenni mindent, hogy neked kedved teljék bennem, hogy neked örömet szerezzek, és lelkeket mentsek, akik örökre szeretnek majd téged! Hogy az egész életem a szeretet ténye legyen, irgalmas szeretetednek ajánlom föl magamat.
Engedd, hogy a szeretet áldozata legyek, emésszen föl ez a szeretet egészen, míg örök egyesülésben bele nem olvadok a te szeretetedbe, ó, végtelen Irgalmasság!
Kis Szent Teréz

„Jézus mondja: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.«” (Mt 11,28)

Vannak határaink, mindannyiunk életében vannak megoldhatatlan dolgok, elhordozhatatlan terhek, megválaszolhatatlan kérdések. A nyugodt, békés, kiegyensúlyozott élet titka nem az, hogy úgy fogadjuk el ezeket, mint a sors, a körülmények hatalmát. Ez lehangoló, ezzel megfosztjuk magunkat valami nagyon fontostól. Jézus hívó szava átvitt értelemben felemeli a tekintetünket: nézzünk fel! Van, aki nagyobb, mint mi, és nagyobb, mint a gondok. Van nála megoldás arra az esetre, amikor belefáradunk az egész életbe. Abba, amelyikben nincs igazi kapaszkodónk. Nem egy személytelen erő mozgatja a világot s benne az embert, hanem egy közeli és mélységesen szerető, teremtő erő, az isteni szeretet. Adjuk át magunkat neki! (Kőháti Dóra)

„»Krisztusban lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.«” (Kol 2,9–10) Néha elveszítem bizalmamat, és aggódom a világért, nemzetemért, egyházamért, gyülekezetemért. De ez csak addig tart, amíg eszembe nem jut, hogy te felette állsz az emberi, világi hatalomnak. Bármennyire tévúton járunk is, bármennyire a nyereség- és hatalomvágy vezet is bennünket, te helyreteszed a hibáinkat. – Értesd meg velünk, Urunk, hogy nem elég itt a földön kincseket gyűjteni, világi karriert építeni! Láttasd meg velünk, Urunk, hogy tebenned rejlik az igazi teljesség és megelégedettség! Ámen. (Gerlai Pál)

Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését. (II. János Pál)


Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van. (Anthony de Mello)



Szolgálok hát, mint a köszörűkő, mely az acélnak jó élt ád, noha ő maga metszeni tompa. (Horatius)


Valaki megkérdezte Assisi Ferencet, hogy miként képes olyan sokat elvégezni. Ezt válaszolta: – Az Úr letekintett a mennyből és így szólt: “Hol találhatom a leggyengébb, legkisebb embert a földön?” Aztán meglátott engem és ezt mondta: “Megtaláltam. Általa munkálkodom, és nem bízza el magát.”

A harag malomkő, egy szempillantás alatt összezúzza lelkünk minden tiszta búzáját.
Sainte-Beuve


Akármilyen jelentőségteljesek is a politikai személyiségek, a katonai vagy vallási vezetők, egyikük sem mérhető ahhoz a hatáshoz, amit az édesanyák gyakorolnak. Az anyák szavait sosem felejtjük el teljesen, az ő érintésük kitörölhetetlen nyomokat hagy. Jelenlétük emléke egy életen át elkísér.


Az igazi bátorság nem a félelem hiánya, inkább a félelem legyőzése.


Ha egyházi életünk itt-ott fagyos, kedvetlen, kényszeredett egyszerűen az az oka, hogy nincs benne Szentlélek. (Victor János)


Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne. (Teréz anya)


HÁLAADÁS
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Dzsida Jenő



Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

„Istenetek, az Úr harcolt értetek.” (Józs 23,3)

Minden ellensége kezéből kimentette az Úr Izraelt, Józsué búcsúbeszédében tehát erre, a legfontosabbra emlékezteti a törzseket: a nyugalom, a birtokba vett föld, a lelki béke, minden Isten kezéből származik. A siker, az eredmény, a hadi győzelem feletti öröm miatt nagyra nőhet a nép önmaga szemében. De az Úr harcolt értetek – ő az, aki nagy, aki cselekedett. Józsué ismétli, újra és újra, végrendeletszerűen: szeressétek az Urat, mert ő tette mindezt veletek. A magunk napi harcaiban meglátjuk-e, mint Ady, az értünk jött, velünk harcoló Urat? „És hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött.” („Ádám, hol vagy?”) (Kőháti Dóra)

„Krisztus mondja: „Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!”” (Mt 23,11) A versengés, a nagyravágyás a vérünkben, az óemberünkben van. Mindnyájan küzdünk, harcolunk a pozícióinkért. Jézus igéjében mégsem a hataloméhség ellen szól egyfajta „kicsinységre hívással” egyetemben. Tudja jól, hogy annak az eredménye nem lenne több vallásos alázatoskodásnál, újabb képmutató versengésnél, ítélkezésnél. Jézus nem a nagyobbról vagy a kisebbről beszél, hanem egy egészen más, maradandó, örök életről, amely benne és belőle él – másokért. Erre a többre indít, formál át, szül újjá Urunk. (Eszlényi Ákos)

Míg nem ismertem Jézust, azt hittem, az a boldogság, hogy mindenki szeret engem. Aztán rájöttem, az a boldogság, hogy Őáltala mindenkit tudok szeretni.

Miért éppen én? Kérdezd inkább így: miért legyek éppen én mentes a szenvedéstől?

Minden igazság csupán kinyújtott ujj, mely Jézusra mutat, aki az Igazság.

Ne vesztegessétek az időt, tegyetek jót, sok jót, soha nem bánjátok meg. (Don Bosco)

„Óvta népét, mint a szeme fényét.” (5Móz 32,10) Csodálatos ige a mai! Isten mint a gyermekét óvó édesapa jelenik meg előttünk. Olyan édesapaként, aki a legjobban tudja, mit jelent óvni egy gyermeket. Mert a gyermek – s nyugodtan gondoljon ki-ki magára – testét, életét ennek az apának köszönheti. De neki köszönhetjük a tehetségünket, az erőnket, az időnket, a kapcsolatainkat, a lehetőségeinket. Neki köszönhetjük a testi egészséget és a lelkit is, amikor a szív is vidám és erős. Azt, hogy ha a gond egy pillanatra hatalmába kerít is, de már a következő pillanatban ott vagyok Isten óvó kezében, mert vigyáz rám, mint a szeme fényére. (Tamásy Tamásné)

Több hónappal ezelőtt csodás eset történt egy amerikai városban egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket, ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál. Perceken keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel.
Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra segítették.
Amikor azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve, felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent, mert ilyet még senki nem látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna az életre.

„»Uram, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid.«” (2Sám 7,28a)

Mennyire nehéz ezt kimondanom akkor, amikor csalódással kell elfogadnom, hogy mást mérsz rám, mint amit elvárok! Dávid király mondta ezt az imádságot válaszul az Úrnak, aki Nátán prófétán keresztül kinyilatkoztatta, hogy bár olyan nagy nevet szerzett neki, amilyen csak keveseknek adatik meg, Dávid mégsem építheti fel a templomot. Uram, én is folyton fel akarom építeni a magam templomát, a magam egzisztenciáját, neked sokszor mégis más az elképzelésed. Hiszem, hogy szebb is, igazabb is, mint amit én gondolok. – Adj erőt, Uram, elfogadni a te végzéseidet, mert hiszem, hogy igazságos vagy! Ámen. (Gerlai Pál)

A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.

„Aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből.” (1Kor 9,10)

Pesszimista életszemléletünket, amelybe gyakran beleragadunk, cseréljük le, és reménységgel induljunk neki az előttünk álló feladatoknak! Lássuk meg, hogy a feladat ugyan nehéz, és megpróbáltatások is várnak ránk, de mindvégig ott áll mellettünk az, aki a gyümölcsöt érleli. Isten munkatársai vagyunk, így azzal a reménységgel élhetünk, hogy megízlelhetjük munkánk igazi gyümölcseit. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Eszembe jutott egy patikusról szóló történet, akinek hívő felesége volt. Az asszony kérte a férjét, keresd az Istent, imádkozz, de mindhiába, a patikusnak esze ágában nem volt Istenhez szólni, Őt keresni. Egy éjszakai ügyelet alkalmával ott ült a patikában. Jött egy kislány, akire rámordult: miért éjjel jössz, nem szeretem, ha zavarnak! Nem ért volna rá az a gyógyszer reggel? – Nagyon beteg a nagymamám, – mondta a kislány – azt mondta, azonnal hozzam a gyógyszert. A gyógyszerész megcsinálta a gyógyszert, a kislány megköszönte és elment. Aztán amint a patikus ott tett-vett, egyszer csak észrevette, hogy véletlenül kétkeresztes mérget tett a gyógyszerbe. Egy perc alatt átélte, hogy mindennek vége, ha azt a nagymama bevette.

Abban a pillanatban ott a patikában térdre rogyott, – Istenem, ha vagy, kérlek, hogy segíts! A gyermek már hazaért, semmit nem tudok tenni, végem van. Istenem, ha vagy, Hozzád akarok térni!

Egy idő múlva sírva csengetett be a kislány a patikába és elmondta: – Már tíz perce itt járkálok, nem mertem becsengetni, rohantam, megbotlottam, eltört az üveg, kifolyt a gyógyszer, ne tessék haragudni! A gyógyszerész sírva borult a kislány nyakába, – van Isten! Van bocsánat, van újrakezdés!

Valaki kiáltott az éjszakában és bár kicsiny reménységgel, de ha már kiáltott, hit volt mögötte…

„Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják.” (Ezsd 8,22)

Istenünk egyik legnagyobb szabadítása az, amikor az aggodalmaskodó szív megnyugszik benne. Ezért hangzik biztatásként ez az ige. A Mindenható ereje javunkra van, mozdulata mind a mi érdekünkben, védelmünkben történik. Ezsdrás számára így vált biztosítékká, valósággá Isten ígérete, szava, hogy az Úr vigyáz népére a hazavezető úton. Hitte az Úr megtartó, megőrző hatalmát. Atyánk ugyanezt a rendíthetetlen bizalmat ébresztgeti bennünk szavával, hogy rábízzuk magunkat az ő tervére, gondviselésére. (Eszlényi Ákos)

„Jézus így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.” (Lk 19,5–6) Úrvacsorai liturgiánkban gyakran imádkozom: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de segítségedre szorulok, és vágyódom kegyelmedre.” Valóban méltatlanok vagyunk Jézus jelenlétére. Zákeus sem volt méltó rá, Jézus mégis betért hozzá, hogy üdvössége lehessen. Ma, amikor ezt az igeverset olvassuk, tulajdonképpen mi vagyunk azon a fán. Előttünk áll meg Jézus, és nekünk mondja: nálad akarok megszállni, otthon lenni, veled akarok találkozni. Legyen a mi találkozásunk is örömmel teli Jézus-befogadás! (Tamásy Tamásné)

Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő. (Irenius)

»Jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.«” (Zsolt 23,6) Egyedül egy rideg, idegen helyen vagy elégedetten, az otthon melegében másképp ér ez az ige bennünket. Bizony néha kietlen és hűvös ez a világ, de ha megismerjük, ha betöltjük szeretettel, békességgel, imádsággal, akkor a mi számunkra is igazi otthon lesz. Az Úr mindenütt a közelünkben van, nem lehet Istent a templom falai közé beszorítani. – Add, Uram, hogy lássuk, hogy nemcsak a templom a te házad, hanem az egész világ, ahol élünk! Ámen. (Gerlai Pál)

Lelkemet két dolog tölti annál jobban megújuló és öregbedő csodálattal és tisztelettel, minél többször és tartósan foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem. (Kant)


Ne tartsuk számon, mit tettünk. Ne legyünk lelki könyvelők. Egyetlen vágyunk az legyen, hogy Istennek tetszően cselekedjünk. (Martyn Lloyd-Jones)


Önmagunkon uralkodni a legnagyobb uraság. (Ecsedy)


Rózsaszedés közben tövissel találkozunk, de a tövis mellett mindig ott van a rózsa.
Don Bosco


Szeress nagyon, szeress a csalódások ellenére is, mert ezt a szeretet nélküli világot csak a nagyon szeretők tudják megmenteni.


Te, Uram, aki kívül vagy az időn,
csak mosolyogsz, amikor látod,
hogyan viaskodunk mi vele.
Jól tudod, mit csinálsz.
Nem követsz el hibát,
akkor sem követtél el,
amikor kiosztottad az időt az embereknek.
Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
mit is akarsz vele.
Igen, van időm, Uram.
Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
életemnek évei,
éveimnek napjai,
napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod,
hogy engedelmeskedjem Neked,
aki a vizet borrá változtathatod,
mint egykor Kánában tetted…
Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
hogy ezt vagy azt tehessem.
Csak kegyelmet kérek Tőled,
hogy a nékem adott időben azt tegyem,
amit Te akarsz.
Michel Quist


Uram! Adj hitet számomra, hogy úgy éljek és gondolkozzam, hogy Te mindentudó és mindenható Isten vagy. Előtted semmi sem lehetetlen. Milyen sokszor elfelejtem ezt, bocsáss meg nekem érte! Add, hogy őszinte hittel merjek emberi életeket eléd vinni, mert a Te hatalmadnak nincsenek korlátai. Ámen


Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.


Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha miénk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.

A bennünket érő próbák felfedik igazi mivoltunkat, megmutatják, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk-e. (Martyn Lloyd-Jones)


A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhatik több hitre, mint amennyi saját magának van. (Fosdick)

„Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.” (Zsolt 138,3) Sűrűn mondogatjuk, idézzük a 130. zsoltárból: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” Mai zsoltárversünk már nemcsak a mi nyomorúságunkról, mélységeinkről szól, hanem Isten nagyszerűségéről is, aki nemcsak meghallgat minket, de bátorít és erőt is ad. Tudatosítsuk magunkban, hogy Isten mindig több oldalról és többszörösen siet segítségünkre, mint amekkora a mi gondunk! Higgyünk abban, hogy Istennek örömére van, ha minket kiegyensúlyozott, bátor, boldog, erős embernek lát – és mi is így látjuk magunkat, hiszen mindezt tőle kaptuk. (Tamásy Tamásné)

Az önmagunkról való lemondás, önmagunk teljes felajánlása Krisztusnak, a szentek közösségében valósul meg. (Nicolae Balota)


Ha tudnák az emberek, milyen nagy boldogság rejlik a legyőzetésben, akkor senki sem menekülne előle. (Trudel)

„Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt.” (Zsolt 109,30) Dávid azt énekli a zsoltárban, hogy azért magasztalja az Urat, mert a szegény pártjára áll. Én vajon mindig a magam pártján érzem az Istent? Amikor ezen merengek, inkább saját magamnak kell feltennem a kérdést: vajon mindig a maga pártján tud engem az Úr? Mennyire nincs merszem őt dicsérni, amikor lenne rá alkalmam! – Add, Uram, Szentlelkedet, hogy legyen erőm kimondott, hangos, hallható szóval dicsérni téged! Ámen. (Gerlai Pál)

Isteni Üdvözítőnk, aki földi tartózkodásod alatt olyan gyöngéd szeretettel viseltettél a szegények iránt, adj a mi szívünkbe is a tiedhez hasonló megértést. Engedd, hogy érzéki természetünk ellenkezését legyőzzük! Engedd, hogy a szegényeket segítsük, fájdalmaikban vigasztaljuk, tudatlanságukban tanítsuk, s minden nyomorúságukban könnyebbséget igyekezzünk nekik szerezni. Add, hogy a szegényekkel szemben tanúsított barátságunk a te barátaiddá tegyen bennünket, ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol örökkön örökké!
Páli Szent Vince

„Jézus azt mondta Péternek: „Én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.”” (Lk 22,32)

A hit nem emberi erő, teljesítmény vagy döntés, amelyre büszkék lehetnénk. A hit Isten ajándéka. Olyan bizalom, amely az igében születik, Isten ígéretébe kapaszkodik, kegyelméért kiált a legnagyobb mélységekben, a bukások ellenére is. Csodálatos kincs. Megmaradása, formálódása, „elmélyülése” is az Úr kegyelme. Áldott az a gondviselő szeretet, amely szüntelenül azért esedezik, munkálkodik, hogy mi, akik az övéi vagyunk, ki ne essünk ölelő karjaiból! (Eszlényi Ákos)

KÍNOD LEGYEN AZ ERŐM
Uram, te a legkisebb segítségért is önmagaddal ajándékozol meg.
Add, hogy mindig önzetlenül tudjak segíteni keresztjüket viselő felebarátaimon!
Taníts meg bűneimet megsiratva, igaz szívvel megtérni!
Taníts meg másokért élő, áldozatos szeretetre!
Add, hogy ne pazaroljam el örök javaimat,
Hanem megőrizzem a megszentelő kegyelem égi köntösét,
Legszebb kincsemként ápolva azt!
Gyengeségemben kínod legyen az erőm.
Gyávaságomban bátorságot,
Szenvedésben vigaszt adjon
Tőrrel átszúrt Szíved.
A kereszt fénye legyen lámpásom,
S fájdalma út, melyen járva eltalálhatok Hozzád.


Krisztus eledele az volt, hogy az Atya akaratát cselekedje, tekintet nélkül arra, hogy ezért korona vagy kereszt várt-e Rá.


Mi az hogy adni? Egyszerűnek látszik a felelet erre a kérdésre, pedig valójában tele van kétértelműséggel és bonyolultsággal. A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az “felad” valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad.
Erich Fromm


Ó, ha tudnánk, hogy mit nyerünk, ha mindenről lemondunk!
Kis Szent Teréz

„Szeressétek az igazságot és a békességet!” (Zak 8,19b) Hazug világban, hazugságok között igazi parancs Zakariás szava. Nem véletlen a próféta intése, hiszen akkor lehet együtt élni egymással a világban, ha betartjuk a játékszabályokat. Az emberi együttélés egyik legfontosabb szabálya, hogy törekedjünk az igazságra, és abból az egyetlen igazságból merítsünk, amelyet Isten Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá tett a számunkra. Az igazság követése egyenes úton vezet bennünket a békesség felé. A hazug világ ellen egyetlen „fegyver” van: az igazság, Isten igazsága. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon életünknek.


Uram, akarod a kezemet,
hogy ez a nap a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen el?
Uram, neked adom ma a kezemet.
Uram, akarod a lábamat,
hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
akiknek barátra van szükségük?
Uram, neked adom ma a lábamat.
Uram, akarod a hangomat,
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat.
Uram, akarod a szívemet,
hogy ez a nap a magányosok
szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet.
Kalkuttai Boldog Teréz


Vedd komolyan amit csinálsz, és ha felelősséget érzel iránta, jól fogod csinálni. (Csíkszentmihályi Mihály)

A kereszténység legfontosabb üzenete, hogy jog szerint minden ember egyenlő és csak a szeretet által létezik igazi megismerés. (Fazekas István)


A megkeseredett keresztyén valódi problémája az, hogy sosem tört még igazán össze bűnei alatt. (Martyn Lloyd-Jones)


A szerető ember nem magára figyel, még a másik emberben sem keresi magát, mert elfelejtette önmagát; ezáltal önzetlen az ő szeretete.


Adni csodálatos dolog. Még ha csak gondolatban kívánunk áldást valakinek az életére, ha szeretettel gondolunk rá, ha némán imádkozunk érte, akkor is nagy hatással lehetünk az életére.


Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.

„Az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.” (Jak 1,20)

„Igazam van! Haragszom mindhalálig!” Ki tudja, hányszor fogalmazódott meg bennünk ez a jónási mondat, amikor múltbéli eseményekre gondoltunk. „Megbántottak, megaláztak, összetörtek, gyűlölnek.” Az a „legtermészetesebb”, hogy fellángol bennünk a harag. Csakhogy ez a „természetes” a sátán munkája bennünk. Évekig, évtizedekig, sőt mindhalálig képes mételyezni kapcsolatainkat. Csak rombol, bezár, elválaszt. Krisztus azonban építeni, ebből szabadítani (Jn 8,32), gazdagítani jött közénk. Őrá figyeljünk, hogy Isten igazsága, országa a kapcsolatainkban is épüljön – így leszünk szabadok a szeretetre. (Eszlényi Ákos)

Befejezetlen szentély a szíved, szentséges titkok gyönyörű temploma; áldozatból épül benne oltár; s véget nem érő a kegyelmek folyama.
Simon András


Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni. (Don Bosco)


Krisztust nem lehet megmagyarázni. Vele találkozni kell, szóba állni Vele és átélni Őt.

„Mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátennivaló, és nincs belőle elvennivaló.” (Préd 3,14a)

A teremtés műve nem igényel kiegészítést, korrekciót. Bár létezik az Istentől kapott teremtésbeli mandátumunknak olyan felfogása, mely minket a teremtés folytatóiként láttat, de ha így van is, mi, a teremtés továbbvivői rossz úton járunk. Nem tanulunk a teremtésből, nem használjuk annak mintáit, módszereit. De Isten nem csupán a teremtés művével, hanem a megváltás művével is alakítja életünket. Ennek Jézus számunkra az alapja, „alapköve”, mely további építkezést, ráépülést feltételez. Együtt kell látnunk a kettőt és így, ebben az egységben szolgálni a teremtés művét és a megváltás művét. (Réz-Nagy Zoltán)

„Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.” (Zsolt 33,10)

Ember tervez, Isten végez! Életünk során számtalan tervünk van, amelyet igyekszünk megvalósítani. Közülük sokat saját erőnkből teljesítünk, de vannak olyanok, amelyekért hiába küzdünk, mégsem valósulnak meg. Mindazok a tervek, amelyekből kihagyjuk Istent, rövid távon ugyan hozhatnak sikert, de hosszú távon nem tesznek boldoggá. A legjobb terv az emberi életben Istenre bízni magunkat és az ő útján járni. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni.

„Téged hívlak, Uram, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán!” (Zsolt 28,1a)

A legnagyobb büntetés nem a haragos kiabálás, hanem az, ha már szóra sem méltatnak, ha keresztülnéznek rajtam. Dávid is ezért könyörög az Istenhez: ha elfordulsz tőlem, Istenem, az olyan, mintha meghalnék… Dávid helyzetébe kerülve feltehetem a kérdést: vajon a némaság honnan ered, miért van? Lehet, hogy csak én nem hallom Isten szavát? Lehet, hogy nem is ő fordul el tőlem, hanem csupán az én elfordulásom szemszögéből tűnik úgy? – Adj erőt, Uram, hozzád fordulni mindenkor! Ámen. (Gerlai Pál)

Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.
Tatiosz


Uram, Jézus, add meg nekem, hogy mindig elégedett legyek azzal, amit te adsz nekem, s adományaidban felfedezzem az életemet boldogító kegyelmet. Segíts nekem, hogy ne a földi kincsek felé fordítsam szívemet, hanem egyedül feléd, aki tudod, mire van szükségem az örök élethez. Nyisd meg szememet, hogy észrevegyem a körülöttem élő nélkülözőket és szegényeket, hogy önzetlenül, szeretettel segítsem őket. Ámen

A fájdalom Istennek a követe, akit hívogatóba küld hozzánk, az utcán kóborló koldusokhoz. Minket hív királyi vacsorára: az Ő Fiának lakodalmára.

Adj nekem, jóságos Jézusom
Téged megértő értelmet,
Téged átélő érzelmet,
Hozzád siető lelket,
Irántad buzgó bensőséget,
Rád bukkanó bölcsességet,
Téged felismerő világosságot,
Érted égő szeretetet,
Benned élő szívet,
Téged dicsérő tetteket,
A Te szavaidra hallgató füleket,
A te szépségedet szemlélő szemeket,
A Te fölségedet magasztaló nyelvet,
Neked kedves életmódot,
A Tőled küldött bajokat elviselő békességet,
Hozzád vágyó hű kitartást,
És adj, Jézusom, boldog halált!
Jutalmazz jelenléteddel,
Fényes feltámadással,
És az örökké boldog életben add jutalmul magadat!
Ámen

Aki megtalálja Jézust, drága kincset, sőt mindenekfelett való kincset talál. És aki elveszti Jézust, nagyon sokat, sőt többet veszít az egész világnál. (Kempis Tamás)

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.
A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:
- Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság. Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van. A tanítványaira nézett, és így folytatta:
- Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.

Én mindig a dolgok jó oldalát látom. Vannak emberek, akik mindent úgy fogadnak el, hogy számukra teher legyen. Nálam a helyzet éppen a fordítottja; még akkor is, ha számomra nincs más, mint szenvedés. Legyen az ég még oly sötét is…

Kis Szent Teréz

„Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt.” (Ef 2,4–5)

Vétkeink a halál jelei rajtunk. Ha nem lehet semmissé tenni a bűnt, a test halálánál rosszabb történik velünk, de van segítség. Ha halálos bajunk van, és csak egy megoldás van, nem töprengünk, hogy miért nincs több lehetőség. Halálos bajunkra Isten szeretete a megoldás. Ő halálra adta az Úr Jézust. Jézus keresztáldozatába került, hogy mi életre keljünk, megszabaduljunk bűneinktől, és lekerüljenek rólunk a halál jelei. Krisztus sebei által meggyógyulunk, feltámadásának ereje által életre kelünk. Ez akkor történik velünk, ha bűneink súlya miatt összeroskadva őszintén megbánjuk azokat. (Bozorády Zoltán)

Isten talál hírnököket mindaddig, amíg lesz üzenete. (Spurgeon)

Istenem, szeretlek.

Kis Szent Teréz

„Istennél van segítségem és dicsőségem.” (Zsolt 62,8)

Hétköznapjaink egyik legnagyobb kérdése az, hogy ki tud segíteni nekünk. Legtöbbször önmagunkban bízunk, abban, hogy saját erőnkből képesek vagyunk megoldani a problémáinkat. Túlzott önbizalmunk következtében hátat fordítunk annak, aki valóban segíteni tud rajtunk. A zsoltáros őszinte vallomása nekünk is biztatást adhat, amikor érezzük, hogy erőnk végéhez értünk: nincs tovább, nincs más lehetőségünk, mint Istenben bízni. (Csorbáné Farkas Zsófia)

„Jézus mondta: »Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrjük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!«” (Lk 12,24) Köszönöm, hogy emlékeztetsz, Úr Jézus, az Atya szeretetére! Olyan könnyen elfelejtem, hogy gondot visel rólam. Sokszor csak a nyerészkedéssel, az anyagi biztonságommal törődtem, pedig mennyivel fontosabb a lelki biztonság! Szinte hallom: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet!” – Add, Uram, hogy valóban jót és értékeset gyűjtögessek e világban! Ámen. (Gerlai Pál)

Más hibáinak elviselésében türelemre törekedjél, mert benned is elég sok van, amit másnak kell eltűrnie.

Kempis Tamás

Nagy erő kell ahhoz, hogy az ember a küzdelemben megálljon, de még nagyobb, hogy a győzelem mámorában el ne essék.

Spurgeon

Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)

Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét.

John Bunyan


Sohase aggódjunk olyan dolgok miatt, amiket nem tudunk megváltoztatni, mert az egyszerűen energiapazarlás. (Martyn Lloyd-Jones)

„Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az Urat, amikor a helyes úton akart vezetni.” (Jer 2,17)

Hogy az emberiség nem jár helyes úton, arra talán elég Jean-Claude Carriere-nek az az adata, hogy valamikor a 17. században az életszínvonalbeli különbség egy szegény és egy gazdag ország között 1 : 5 aránnyal volt kifejezhető, az 1970-es évekre ez az arány 1 : 800, mára pedig 1 : 4000. Madagaszkáron azért irtják a helyi lakosok az erdőt – elpusztítva ezzel saját jövőjüket –, hogy faszenet állítsanak elő belőle, és potom pénzért eladják. Isten világosan megmutatta: csak egy szolidáris, egymás terhét hordozó társadalomnak van jövője. Ennek előképe, prototípusa lehetne az egyház. (Réz-Nagy Zoltán)

Türelemmel kell lennünk mások nyomorúsága iránt, de még nagyobb türelemmel viseljük el a magunkét.

Valahol a fronton katonák vannak együtt. Az egyik katona hívő, már megismerte Jézust. Nagyhét van, bár ott a fronton ez nem érdekes. De ez a fiatalember ott ül, és nézegeti a kezét. A másik megkérdezi: mit nézegeted a kezed? Azon gondolkozom, hogy itt szögezték át Jézus kezét. Micsoda gondolataid vannak neked, hogy jut ilyesmi eszedbe? – mondja a másik, mikor most mindenkit az a gondolat foglalkoztat, hogy jut innen haza.

Jól tudják ugyanis, hogy van egy olyan írás, amit úgy hívnak, hogy nyílt parancs, amivel valaki minden őrszemen keresztüljut, minden országhatáron átjut; a gyorsfutárok kapják. Arra gondol az egyik fiatalember, most talán nem vigyáznak úgy az irodára, leszaladok, ellopom a nyílt parancsot és megszököm. Sikerül is, de még akkor este felfedezik a lopást és az egész társaságot kiállítják.

Átkutatnak mindenkit, hogy kiderítsék, ki az, aki meg akar szökni. A hívő fiú látja, hogy a szomszédja hol elsápad, hol vörös és folyik róla a víz. Megkérdezi, – nálad van? – Igen. – Add ide! Két kéz egymás mellett, egyik kinyílik, másik becsukódik. Aztán már ott vannak a vizsgálók és megtalálják kezében a nyílt parancsot. – Na te hívő képmutató, te akartál szökni? Nincs sok teketória, kiállítják, a fegyverek eldördülnek és leesik a földre.

Aki ellopta a nyílt parancsot, nem tud aludni. Egy hang kiált benne: gyilkos, gyilkos! Éjszaka kikúszik a halott mellé, akit még nem takarítottak el, hadd lássák a többiek, ez a vége annak, aki ilyent tesz. Odakúszik hozzá, egyik keze messze a testétől és egy golyó pontosan ott ment át rajta, ahol mutatta. Ráborul a kézre, és életében először megérti, mit jelent az, hogy Krisztus magára vette a bűneinket.