A hitetlenség a nehézségekre, a hit pedig az Úrra néz.


A kereszt az a hajógerenda, amelyen az élet hajótöröttjei a földi lét hullámverésén át a mennyei partra menekülhetnek. (Spurgeon)



A szenvedés titkának megértéshez nem a magunk bajából kell kiindulnunk, hanem Krisztus szenvedéséből.

Horváth István Sándor


A türelem igazi próbája az, amikor valaki jótett helyébe jót vár. (Feleki László)



Aki önmagának is útjában áll, nem veszi észre a felebarátját.

„Az Isten »bolondsága« bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten »erőtlensége« erősebb az emberek erejénél.” (1Kor 1,25)

Bizonnyal lehetne ez a két szó egy kvízjáték szlogenje is: „Bölcsebb és erősebb.” Szeretünk bölcsnek és erősnek látszani. Ezért adunk könnyen tanácsokat másoknak, még akkor is, ha saját életünk romokban hever. Könnyen mutatjuk magunkat erősnek addig, amíg mások látnak, aztán szobánk sarkában összetörten merengünk a mennyezetet nézve. Ki a bölcs és az erős? Az, aki Istenre és beszédére építi az életét. Légy bölcs és erős! (Sándor Frigyes)

Ha két ötven fillérest összeteszünk, egy pengő lesz belőle. Ötszáz darab ötven filléres kétszázötven pengőt ér, de ezer fél keresztény nem ér egy egész keresztényt.

Bagdazarián


Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.


Magyarázat van rá, mentség nincs.

„Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon.” (Zsolt 91,11)

Többször át kellett élnem már autóvezetés közben, hogy a pár perccel előbb vagy később indulás igenis megmentett bizonyos veszélyes helyzetektől. A pár perccel későbbi indulás révén megmenekedtem attól, hogy egy előttem felboruló autónak nekiütközzem, vagy hogy egy előttem átfutó őzt elüssek. Ilyen helyzetekben döbbenek rá, mennyire nem vagyok ura saját életemnek, mennyire ki vagyok szolgáltatva a világ erőinek, és milyen elképesztő módon vagyok rászorulva az őrzőangyal vigyázó tekintetére. (Pongrácz Máté)

Mint mindig, Isten megnyitja magát a kisgyermekek előtt és sűrű sötétségben rejtőzik a bölcsek és okoskodók elől. Egyszerűbbé kell tennünk Hozzá közeledésünket. A lényegre kell szorítkoznunk (és azt fogjuk látni, hogy a lényeges dolgok üdvösen kevesek). Nem kell erőlködnünk azon, hogy jó benyomást keltsünk, hanem őszinte gyermeki ártatlansággal kell közelítenünk. Ha így teszünk, Isten kétségtelenül hamar válaszolni fog. (Tozer)



Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!

Anthony de Mello

„Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen.” (Ézs 53,5)

Először ő: Isten cselekedett! Azért, hogy a mi életünk átformálódjon, és megszabaduljunk a bűneinktől, először neki kellett lépnie. Lehet, hogy Isten már nagyon sokszor volt itt, a közelünkben, de észre sem vettük. Csak azt, hogy annyira jó a békesség, a nyugalom az életünkben. Ám ezek mind Isten titokzatos jelenlétét jelentik! Csak amikor elvész, döbbenünk rá, hogy valaki nagyon hiányzik az életünkből. Jézus, kérünk, add meg nekünk a te békességedet! (Kőháti Dóra)

A kegyelem a bűnözők reménysége és a szentek menedéke.

Spurgeon


A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. (Weöres Sándor)



A Szentlélek szerint hirdetett evangélium vagy meggyőz, vagy felingerel. (Russel)


A világ Isten szőtte szőnyeg, mi csak a visszáját látjuk itt, és néha - legszebb perceinkben - a színéből is valami. (Reményik Sándor)



Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. (Marquez Gabriel Garcia)



Anyám azt mondta: az embereket hibáikkal együtt kell szeretni. Hogy ez mennyire igaz, akkor tudjuk meg, ha elvesztünk valakit.

„Az Isten Fia, Krisztus Jézus nem lett »igen«-né is, meg »nem«-mé is, hanem az »igen« valósult meg őbenne.” (2Kor 1,19)

Nagy kérdés, hogy mit jelent az „igen” az életünkben. Egy diplomata így viccelődött: „Ha egy diplomata azt mondja, igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, akkor az azt jelenti: nem. Ha azt mondja, nem, akkor nem is diplomata.” El lehet igazodni egy ilyen mesterkélt világban, esetleg ezt a képességet kellene valahogy minél előbb elsajátítani? Felesleges: sehova sem vezet, mert semmibe veszi a másikat. Jézus nyomatékosan utalt rá, hogy igenjeink legyenek igenek, nemjeink pedig nemek. Legyen a mi szavunk is igen, ha igen, és nem, ha nem. Megéri! (Sándor Frigyes)

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Mt 5,7)

Döbbenetes élmény újra és újra átélni, milyen relatív a boldogság. Néha egy ölelés, egy kedves szó, egy elesett ember megsegítése akkora örömöt tud szerezni, amelyet máskor valami nagy értékű ajándék sem. Az irgalom valóban boldoggá tud tenni. De az igazi boldogságot akkor tudjuk átélni, ha megtapasztaljuk az igazi irgalmat, méghozzá azt, hogy Isten önmagát áldozta fel, hogy élhessünk. (Pongrácz Máté)

Egyszer egy fiatal lány jött valamelyik Indián kívüli országból a Szeretet Misszionáriusaihoz, hogy velük együtt dolgozzék.
Szabályzatunk szerint annak, aki dolgozni jön hozzánk, a megérkezése utáni napon el kell mennie a Haldoklók Házába. Megpróbáltam elmagyarázni ennek a lánynak: "Látta a papot a szentmisén, milyen gyöngéd szeretettel és milyen óvatosan fogta meg az ostyakenyér Krisztusát? Amikor a Haldoklók Házába megy, tegyen Ön is ugyanígy; mert szegényeink elgyötört testében ugyanazt a Krisztust fogja megtalálni."

Kalkuttai Teréz Anya



Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom.
Csak ostromolhatom nehéz kövekkel vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni, ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Weöres Sándor



FOGADD EL...

Megfáradt testtel és lélekkel
Egy túlzsúfolt, hajszolt nap után.
Hadd mondjak néma áldást Néked,
Szerető, Teremtő Atyám...

Hadd mondjak áldást szívemből,
Hisz szavakhoz oly gyönge a szám.
De oly csekély a szó ereje,
Félek, nem ér fel hozzád imám.

Hadd mondjak áldást mindenért,
Mi utamon ért, s még mi vár.
S hadd köszönjem meg halkan az erőt,
Mit Te adtál, átlépni gondok garmadán.

Hadd mondjak áldást a könnyért,
És hadd áldjalak minden mosolyért.
De tudom: az áldás is kevés.
Fogadd el hát szívem, s életem,
Fogadd el Atyám mindenért...


Istenünk, add, hogy megértsük: a szolgáló szeretet nagyobb hatalom minden földi hatalomnál. Add, hogy szembe tudjunk nézni kudarcainkkal, és megértsük: életünkből nem hiányozhat soha a kereszt, amelynek vállalásából számunkra is élet fakad. Add, hogy tudjuk vállalni mindig a jövőt! Add, hogy tudjuk elfogadni és igazán életre nevelni a gyermekeket: tudjunk különbséget tenni igazi értékek és látszat-javak között. Add, hogy egymást elfogadó, egymásnak szolgálni képes emberek lehessünk!


Mások megértéséhez csakis önmagad megismerésén keresztül juthatsz el.


Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)

„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” (Róm 12,17)

Isten országában más a „fizetőeszköz”, mint a világban… Jézusnak egyetlen tanítása sem csupán elmélet. A golgotai kereszt mutatta meg, hogy milyen az: szeretni az ellenséget. Tűrni az arculütést, és nem ütni vissza. Tűrni szidalmat, és nem visszavágni. Nekünk nem kell kereszthalált elszenvedni, ezt megtette helyettünk Krisztus. Ha őt követjük, akkor bocsánatot kérünk, és megbocsátunk. Jóra magyarázunk, és embertársunk javát akarjuk, nem romlását. Adunk, és nem várunk viszonzást, mert bőségesen meg vagyunk jutalmazva Isten atyai kezéből. (Kőháti Dóra)

 Önmagunk megüresítése nem abban áll, hogy olykor-olykor hajlandók legyünk valami gyöngeséget elhagyni, hanem abban, hogy a fejszét saját énünk gyökerére vessük.

A jelentéktelen dolgokat is lassan és jól kell elvégezni.

Don Bosco

A nagymacska meg a kismacska együtt horgászott. Szitakötő röppent el mellettük. A kismacska azonnal lecsapta a horgászbotot, és üldözőbe vette a szitakötőt, de a szitakötő elmenekült. A kismacska üres manccsal tért vissza a partra. Ezalatt a nagymacska jókora halat fogott.
Kicsit később pillangó szállt el a közelben. A kismacska megint letette a horgászbotot, és a pillangó után vetette magát, de a pillangó tovalibbent, s a kismacska ismét üres manccsal tért vissza a partra. A nagymacska ezalatt megint kövér halacskát fogott.
- Hát az én horgomra miért nem akad egyetlen kis hal sem? - háborgott a kismacska.
A nagymacska ránézett, és azt felelte:
- A horgászásra kell figyelned, nem holmi szitakötőket meg pillangókat üldöznöd. Ha nem figyelsz, soha nem fogsz egyetlen halat sem.
A kismacska megfogadta a nagymacska tanácsát. Amikor megint feltűnt egy pillangó, ügyet sem vetett rá. Nem tellett sok időbe, a kismacska jókora halat emelt ki a vízből.

A szivárvány gyönyörű színeiben csak az eső prizmáján keresztül gyönyörködhetsz.


Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot. Aki nem, talál rá kifogást. (Stephen Dolly)


Ahol szeretet van, ott nem terhes a munka, de ha terhes is lenne, kedvessé teszi azt a szeretet.


Az élet nehézségeit ugródeszkaként is használhatjuk...



Az emberélet keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek: fölemelnek. (Beethoven)


Az óember nem a kereszt alá, hanem a keresztre való. Ha Jézussal együtt megfeszíttettél, te is diadallal kiálthatod: elvégeztetett!



Bátor dolog a veszélyt választani, amikor el is menekülhetsz. De ha már választhatsz, légy bátor!



Csak, ha leereszkedünk a szakadék mélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.

Joseph Campbell


Ha majd lemegy a Nap. Mi marad? Mit viszel magaddal az éjbe? Bántottál, szerettél, nevettél és féltél. Messze még a holnap reménye. (Károlyfi Zsófia)


Jézus a testbe öltözött kegyelem.

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6)

Az élet egyik legnehezebb dolga akkor és addig értékelni valakit, amíg velünk van. Az ember valahogy úgy él a világban, hogy sosem méltányolja, becsüli meg a jelent. Mindig a múltba vagy a jövőbe vágyódik. Így van ez Isten és az ember kapcsolatával is. A jelenben sokaknak nem számít igazán Isten. Sokszor hallott mondat: „Régen a szüleim, nagyszüleim mindig jártak templomba. Majd ha öreg leszek, én is elmegyek.” Ézsaiás ezek ellen a mondatok ellen emeli fel szavát. Mert tudja, most van itt az alkalmas idő. Most kell átélni Isten közelségének csodálatos élményét. Most, amíg közel van! (Pongrácz Máté)

„Pál írja: Tanulják meg a mieink, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy gyümölcstelenek legyenek.” (Tit 3,14)

Isten hív bennünket, hogy ne csak szavainkkal tegyünk bizonyságot a benne megújult életről, hanem cselekedeteinkkel is. Ő ad nekünk lehetőséget arra, hogy gyümölcstermők legyünk, szavaink ne mondjanak ellene tetteinknek, és fordítva. Mire való az a fa, amely nem terem jó gyümölcsöket? Ugyanakkor tudnunk kell, gyümölcseinket Isten irgalmának köszönhetjük, és azért adja, hogy másokkal is megosszuk őket. „Tanuljátok meg…!” – figyelmeztet Pál. A tanulás hosszú folyamatában is Isten van velünk, hogy amit megtanultunk, azt tovább is tudjuk adni, nem a magunk, hanem az ő dicsőségére. (Beke Mátyás)

„Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt 80,20)

Milyen jó „valami újat” először kézbe venni! Egy új ruhába belebújni, egy új könyvbe beleszagolni, egy új autóba beleülni… Milyen jó a szabadság átélése – a szó szoros és átvitt értelmében is. No és mi? Mi magunk hogyan lehetnénk újak és szabadok? Magunktól biztos, hogy sehogy, csak ha Isten formál és változtat meg minket. Utunk Isten nélkül sötét és reménytelen. Általa a megszabadított, új életnek és a földi léten is átívelő szabadságnak örülhetünk mint Krisztus megváltottjai. (Kőháti Dóra)

A felvonó, amelynek egészen az Égig kell emelnie engem, a te karjaid, ó Jézus! Ehhez nem szükséges nagyobbodnom, ellenkezőleg, az kell, hogy kicsi maradjak s hogy egyre inkább azzá legyek.

Kis Szent Teréz



A szavak, amelyek nem Krisztus világosságát hozzák, sötétséget hoznak.

Kalkuttai Teréz Anya


A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog.


Ahhoz hogy megleld a boldogságot, képesnek kell lenned, hogy figyelmen kívül hagyd azt, amivel az élet tartozik neked, és elgondolkozz azon, hogy te mivel tartozol az életnek. (D.B.)



Akit nem érdekel Krisztus keresztje, nem érdekli dicsősége sem.

Keresztes Szent János


Ami fáj, az nevel. (Benjamin Franklin)



Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.



Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára. Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el.

Boldog Charles de Foucauld

„Dániel emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét.” (Dán 6,11)

Dániel példája figyelmeztet mindnyájunkat: Istennel való élő kapcsolat nélkül az életünk olyan légüres térben van, amely semmi mással nem tölthető ki, és éppen ezért a pusztuláshoz vezet. Dániel tisztában volt vele, hogy imádságával szembeszáll a király akaratával, és életét teszi kockára, de azt is megtapasztalta, hogy életét igazán csak akkor tenné kockára, ha Istennel akarna szembeszállni. Istennel való élő kapcsolat nélkül semmi az ember élete. Istennel pedig azon teljesség felé haladhatunk, amelyre ő maga hív, amelynek értelme, célja van. (Beke Mátyás)

„Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7)

Temetési liturgiánk egyik mondata ez az igevers. Aki állt már koporsó mellett, az tudja igazán, hogy milyen vigasztaló erő rejlik ebben az egy mondatban. Emberi ésszel nézve sokszor értelmetlen mindaz, amivel találkozunk, amit át kell élnünk életünkben, főleg a szenvedés terén. Hamar szeretnénk választ kapni életünk alakulásának titkaira, miértjeire. És eközben Isten csendben lehajol hozzánk. És rá figyelve sokszor talán nem konkrét, egyértelmű választ kapunk életünk kérdéseire, hanem a hit szemet és szívet megnyitó, minden értelmet meghaladó erejét a Krisztus Jézusban. (Menyes Gyula)

Közömbösség jellemzi az életünket akkor is, amikor megpróbáljuk a felelősséget magunkról elhárítani. Amikor látjuk azt, hogy valaki bajban van, segítségre szorul, de majd valaki más, miért pont én segítsek? Majd jön egy másik vagy egy harmadik ember, majd ő fog segíteni, miért pont én legyek az, aki lehajolok és bekötöm a sebeket? Miért pont én legyek az, aki megállok beszélgetni XY-nal és meghallgatom gondját, baját? Majd valaki más.
Egy rövid történet jobban megérteti velünk saját szerepünket. Egyszer egy férfi meglát egy kislányt, aki fázik, szakadt ruhában éhesen álldogál az utcán és igen szomorú. Ekkor a férfi az Úristenhez kiált: Uram, mit tettél ezért a gyermekért? Mondd meg nekem, mit tettél ezért a kislányért? Az Úr ennyit mond: Tettem valamit, Téged teremtettelek.

Senkit nem közömbösségre teremtett az Úr közülünk. S bár mindenkin nem tudunk segíteni, de ez nem ok arra, hogy senkihez ne forduljunk oda valódi segítőszándékkal!

Napi Ige és gondolat levelezőlista

Meg kell látnom, hogy a világon mindennél nagyobb az én bűnöm, hogy megérezhessem, hogy még ennél is ezerszer nagyobb a kegyelem. (Ravasz László)

„Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.” (Ézs 48,10)

A kohó nem könnyen elviselhető klímájú hely. Kemence, amelyben égő szénnel vagy más energiaforrással a fémet az ércekből kiválasztják. Az értéktelen szétolvad, a nemes megmarad benne. A hasonlat találó. Aki már volt igazán mélyen – szinte felemésztő lelki vagy testi fájdalomban, gyászban, félelemben –, vagy éppen most él meg ilyet, az tudja: a szenvedés kohója valóban kihozza belőlünk az értékeset. Megmutatja, milyen a hitünk. Van-e olyan erős, hogy kiállja a tűzpróbát? A próba mindig tanulsággal jár. A nyomorúság, fájdalom kohójában is formálni és tanítani, magához fordítani akar Isten. Nem szenvedésünkben leli örömét. Ha kicsi a hitünk, ha „fáj” az életünk, forduljunk, kiáltsunk hozzá. Nem szégyen, hogy nélküle elveszettek vagyunk: ez tény. És az is, hogy ő éppen hozzánk, elveszettekhez jött el Jézus személyében. (Kőháti Dóra)

Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.


Semmi sem képes oly magasra nőni és oly mélyre hullani, mint az ember. (Hölderlin)


Sokszor rosszat teszünk, és aztán még rosszabbal mentegetjük magunkat. (Kempis Tamás)

A félelmet és a reményt jobban megszoktuk, mint hogy benne legyünk mindannak a kellős közepében, amit reméltünk, vagy amitől féltünk. (Lars Gustafsson)


A kegyelem csak annyi újat és annyi erőt tud bennünk teremteni, amennyit a Szentlélek világosságában – régi, megbízhatatlan és megromlott természetünkből halálra ítéltünk.



A nagy megpróbáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő.

Szent Bernát



Az imádság egyedülálló lehetőség: mert az imádság által képesek vagyunk embereket, dolgokat, szükségeket és kapcsolatokat átalakítani. Az imádság ereje végtelen.



Bensődben a szeretet legyen a gyökér, ebből a gyökérből csak jó jöhet létre.



Ha ki tudjuk nevetni saját hülyeségünket, még nem lettünk teljesen hülyék.

„Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” (1Tim 2,4)

Jó, ha gyakran eszünkbe jut Isten akarata, mert – vele ellentétben – ha őszinték vagyunk, bizony mi nem szeretnénk, ha minden ember üdvözülne. Ki-ki szinte pontosan föl tudja sorolni azokat, akikkel ilyen-olyan oknál fogva nem akar semmilyen közösséget sem vállalni. Elég, ha mindenki csak magában végiggondolja, és megdöbben, hogy mennyire szűkkeblű. Isten azonban azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, tehát nem csak azok, akiket én szeretnék. Krisztus keresztje kétezer év óta hirdeti mindnyájunk számára, hogy az ő vére kellett minden embernek az üdvösséghez. (Beke Mátyás)

„Krisztus mondja: „Én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.”” (Lk 22,27)

Az utolsó vacsora után szólt így tanítványaihoz, akik között versengés támadt, hogy ki a nagyobb. Ne várjuk, hogy mások lépjenek oda hozzánk, és tegyenek nekünk szolgálatot! Ne várjunk, hogy legyen más a világ, hozzánk legyenek jók, és akkor majd mi is mozdulunk. Nekünk már van honnan erőt meríteni, példát venni, van kire nézni! Nincs „alacsonyrendű”, alantas szolgálat Krisztus tanítványai számára, mióta erről maga Jézus adott példát. Csak szolgálat van. Lábmosás. Lehajlás. Nem e világ logikája, hanem Jézusé: ez emel fel, ez tesz naggyá… (vö. Mt 20,26) (Kőháti Dóra)

„Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni.” (Lk 6,44a)

Jézus kijelentését lehet negatívan és pozitívan is értelmezni. Ma viszont egyre inkább azt vehetjük észre, hogy elveszítjük, vagy elveszik tőlünk gyümölcsfelismerő képességünket. Olyan erkölcsi válságban kell megélnünk a hitünket, hogy egyre nehezebben tudunk különbséget tenni jó és rossz gyümölcsöt termő fa között. A gyümölcsfelismerő képességet kellene visszakapnunk vagy megőriznünk – ez csak Jézusra tekintve lehetséges. (Menyes Gyula)

Nem az a dolgom, hogy magamra legyen gondom. Az a dolgom, hogy Istenre legyen. Az meg az Isten dolga, hogy rám legyen gondja.
Teréz Anya

"Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?
Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?
Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!
Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja."
Máté 6.25-34


Nem egyformán szégyelljük magunkat ismeretlenek és ismerősök előtt; az ismerősök előtt a valóban gyalázatos tetteinket szégyelljük, az ismeretlenek előtt pedig azokat, amiket a közvélemény elítél. (Arisztotelész)


SZERETLEK ATYÁM

Itt vagyok most jó Uram, hozzád száll e dal,
Tudom sokszor hívtalak, de ma másképp szó e dal,
Mert ma nem azt kérem, hogy adj még,
Nem könyörgöm, figyelj rám,
Csak azt mondom, hogy szeretlek Atyám!

Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
Hiszen mindent látsz Te bennem,
Hatalmad olyan nagy!
Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
És éneklem, hogy áldott légy Uram!

Ismét térden állok én, s tudom, hogy hallgatsz rám,
Bár sokszor hideg szavakat szólt kopott és halk imám,
De most el kell, hogy mondjam egyszer, amit oly rég szeretnék,
Hogy szeretlek és szívem csak Tiéd!

Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
Hiszen mindent látsz Te bennem,
Hatalmad olyan nagy!
Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
És éneklem, hogy áldott légy Uram!

A mi időnket és Isten idejét nem ugyanazzal az órával mérik.


A pokol kapuja felett ez áll: a megérdemelt jutalom. A menny kapuja felett pedig ez: Isteni kegyelem.


A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen.



Az “én” rendkívül fogékony az őt megillető jogok irányában, de vak az Isten igazságán és jogán esett csorba meglátására.



Az imádság lelkünk anyanyelve, ne felejtsük el soha!



EGY ÉLET A KEZEDBEN

Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.

S ami igaz a gyermekekre, az igaz mindenkire,
Hisz mindnyájan gyermekek vagyunk.


Egy nemzet erkölcsi állapota aszerint alakul, amilyen fogalmat alkot magának Isten jelleméről. Amilyen az ember Isten-fogalma, olyan lesz az erkölcsről, felelősségről alkotott fogalma, és ez formálja ki életének tisztaságát, erejét.


Életünk külső változásai semmisek azokhoz a változásokhoz képest, amelyek gondolatainkban mennek végbe. (Tolsztoj)

„Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk.«” (Mk 9,2.5)

Ott a hegyen a tanítványok őszinte örömmel mondták: „…jó nekünk itt lennünk.” Sokan nem találják a helyüket a világban, és éppen ott, ahol vannak, nem érzik jól magukat, akár pontosan megfogalmazható, akár csak sejthető hiánytól gyötrődnek. Kellene egy hely mindenkinek, ahol jó lennie… Isten Krisztusban elhívta az anyaszentegyházat, amely minden bűne ellenére ez a hely szeretne lenni. Teret adni az Istennel és az egymással való találkozásnak, függetlenül attól, hogy hova születtem, milyen nyelven beszélek. Hogy ez valóság legyen, ahhoz hív bennünket is Isten, hogy ami rajtunk múlik, megtegyük ott, ahová ő állított bennünket. (Beke Mátyás)

Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát!
Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át!

Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás.
Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás.

Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!
Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad minden élő, minden ép.

Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet!
Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg!

Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet!
Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást mindörökké mennyeket!


Két dolgot tehetünk az Evangéliummal: hiszünk benne és megéljük.

Susannah Werly

„Még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.” (Zsolt 71,20–21)

Államalapításunk ünnepén adjunk hálát István királyért, akinek a több mint ezeréves keresztény Magyarországot köszönhetjük. Mi, evangélikusok pedig immár lassan ötszáz éve gyakorolhatjuk hitünket. Mindezért Istennek tartozunk hálával, aki ezt az országot és benne mindannyiunkat megtart, „még a föld mélyéből is újra fölhozva”, amikor emberi bűnök, pusztítások, természeti csapások tépázták világunkat. Van okunk ma ökumenikus körben az ünneplésre, hiszen Isten most sem vetette el ezt a sokat szenvedett népet. Mint Himnuszunkban, imádkozzunk azért, hogy áldást, jókedvet, bőséget adjon hazánknak a világ és minden nép Ura. (Kőháti Dóra)

Minden embernek, aki Krisztust nem ismeri, vagy csalódott szíve van, vagy olyan szíve, amely olyan dolgok után vágyik, amelyekben egész biztosan csalódni fog. (Vida Sándor)

Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. (János 15:13)

Egy család súlyos autóbalesetet szenvedett. Misi, a két fiútestvér közül a fiatalabbik, súlyosan megsebesült, és vérátömlesztésre volt szüksége. Misi nyolc éves bátyjának, Daninak megegyezett a vércsoportja az öccséével. Édesapja leült mellé, és elmagyarázta neki, miért szükséges ez a vérátömlesztés, és hogy milyen csodálatos lesz ez Misi számára. Rövid hallgatás után Dani azt mondta:
- Jól van, apa, odaadom a véremet Misinek, hogy meggyógyulhasson!
A kórházban félliternyi vért vettek Dani vénájából. Csak miután kivették a tűt, fordult édesapjához, s miközben könnyek peregtek le az arcán, azt kérdezte:
- Apa, mikor halok meg?
Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy Dani félreértette a véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell adnia, hogy megmentse öccse életét. Azt hitte, hogy amikor a véradás befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen.

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!” (Jak 5,13)

Jakab apostol nem magányos Krisztus-követő embereket lát maga előtt, amikor levelét írja, hanem gyülekezetekhez tartozó keresztényeket. A közösség egyik legfontosabb erejét, az egymás terhének hordozását fejezi ki ez az igevers. Hullámvölgyek és -hegyek jellemzik hitéletünket. A hívő ember a szenvedésben és az örömben egyaránt Istenhez fordul. Az előbbi lelkiállapotban erőért, az utóbbiban háláért. Bánatunk és örömünk is Isten szeretetében oldódik fel. (Menyes Gyula)

Uram, ha azt hiszem, hogy szívemet elárasztja a szeretet, de egy őszinte pillanatban észreveszem, hogy a szeretett személyben önmagam szeretem, szabadíts meg önmagamtól!

Uram, ha meggyőződéssel vallom, hogy szegény vagyok, de egy őszinte pillanatban észreveszem, hogy büszkeségem és irigységem gazdagon burjánzik, szabadíts meg önmagamtól!

Uram ha véletlenül összekeverem a mennyek országát e világ birodalmaival, add, hogy benned boldogságot találjak, és csak benned bízzak!

Teréz anya


Veszedelmes, ha bajunk okát rajtunk kívül keressük. Lehetetlen akkor a megbánás.

Robertson

A felületes bűnbánat nemtörődömségbe visz. (Spurgeon)


A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.

„A mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,10)

A halál mint a legvégső ellenség áll előttünk, ereje vitathatatlan. „Egyszer mindenkinek meg kell halnia.” Az elmúlás tragikus hirtelenséggel, váratlanul is meglepheti az embert, egyik pillanatról a másikra. Fájdalmasan korán elment barátok, rokonok jutnak eszünkbe. Még élhettek volna! A halál ereje azonban megtört. Erről beszél az üres kereszt. Jézus elhozta az elmúlhatatlan életet. Halálunk óráján majd meg kell állnunk Isten színe előtt, de tudva, hogy Jézusban kegyelmet és örök életet nyertünk. Halálunkkor Isten egyik tenyeréből áttesz a másik tenyerébe, mert nekünk is van már helyünk az atyai házban. (Beke Mátyás)

Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít.


Ha az Isten azt mondja "ma", akkor senki ne mondja, hogy "holnap".


Ha van benned akaraterő, tevékenységed legyen szeretetteljes. Ha gyönge vagy, s nincs benned tetterő, legyen gyöngeséged szeretetteljes.

Lev Tolsztoj

„Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (5Móz 6,4)

A híres Söma ószövetségi hitvallás mondata ez az igevers. Izráel népe páratlan módon az ókori kelet többistenhitet valló népei között az egyetlen Istenben való hitet vallotta. Ekkor fogalmazódott meg ez a hitvallás. Izráel népe a teremtő és gondviselő Istent tisztelte, aki elhívta ősatyjukat, Abrámot (Ábrahámot), és aki kivezette őket Egyiptomból, és megőrizte őket a pusztában. Mi már a megváltó és megszentelő Istent is tisztelhetjük Jézus feltámadása és az első pünkösd óta. Mi is valljuk a Sömát, de már a Szentháromság egységében. (Menyes Gyula)

Jézusom édes Szíve, én nem tudlak úgy szeretni, ahogy kell, csak általad. Nem tudok hozzád jönni, ha nem vonzol engem. Nem tudok rád hagyatkozni, ha te nem támogatsz. Hogy mindenem a tiéd lehessen, végy birtokodba, Uram, hogy ne legyek többé a magamé, hanem a Tiéd.


Mi azt kérjük Istentől, amit szeretnénk, és azt kapjuk amire szükségünk van.


Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.

„Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.” (Zsolt 102,26)

„Az Univerzum keletkezésével, azaz a Nagy Bummal kapcsolatos elméleti fizikai kutatásokat szuperszámítógéppel végzik az ELTE-n” – olvasom. A tudósok nem lankadnak, az idézett cikk például tízéves. Művészek alkotásainak ihletője a teremtés, a keletkezés. A költőien szép leírást a zsoltárból a hívő ember hitvallásaként a ma embere a Szentlélek által kapja meg mint a kérdéseire érkező maradéktalan feleletet. Isten, a Teremtő, az Atya most is kezében tartja ezt a világot, és minden egyes ember biztonságban van a kezében. (Kőháti Dóra)

Tisztelni kell minden emberben az embert, ha nem is azt, aki, legalább azt, akinek lennie kellene. (Amiel)



Utak váltakoznak...
Fény - mélységes éj...
De minden kegyelem!
Ne félj!

Balti házi mondás