A félelmet és a reményt jobban megszoktuk, mint hogy benne legyünk mindannak a kellős közepében, amit reméltünk, vagy amitől féltünk. (Lars Gustafsson)


A kegyelem csak annyi újat és annyi erőt tud bennünk teremteni, amennyit a Szentlélek világosságában – régi, megbízhatatlan és megromlott természetünkből halálra ítéltünk.



A nagy megpróbáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő.

Szent Bernát



Az imádság egyedülálló lehetőség: mert az imádság által képesek vagyunk embereket, dolgokat, szükségeket és kapcsolatokat átalakítani. Az imádság ereje végtelen.



Bensődben a szeretet legyen a gyökér, ebből a gyökérből csak jó jöhet létre.



Ha ki tudjuk nevetni saját hülyeségünket, még nem lettünk teljesen hülyék.

„Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” (1Tim 2,4)

Jó, ha gyakran eszünkbe jut Isten akarata, mert – vele ellentétben – ha őszinték vagyunk, bizony mi nem szeretnénk, ha minden ember üdvözülne. Ki-ki szinte pontosan föl tudja sorolni azokat, akikkel ilyen-olyan oknál fogva nem akar semmilyen közösséget sem vállalni. Elég, ha mindenki csak magában végiggondolja, és megdöbben, hogy mennyire szűkkeblű. Isten azonban azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, tehát nem csak azok, akiket én szeretnék. Krisztus keresztje kétezer év óta hirdeti mindnyájunk számára, hogy az ő vére kellett minden embernek az üdvösséghez. (Beke Mátyás)

„Krisztus mondja: „Én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.”” (Lk 22,27)

Az utolsó vacsora után szólt így tanítványaihoz, akik között versengés támadt, hogy ki a nagyobb. Ne várjuk, hogy mások lépjenek oda hozzánk, és tegyenek nekünk szolgálatot! Ne várjunk, hogy legyen más a világ, hozzánk legyenek jók, és akkor majd mi is mozdulunk. Nekünk már van honnan erőt meríteni, példát venni, van kire nézni! Nincs „alacsonyrendű”, alantas szolgálat Krisztus tanítványai számára, mióta erről maga Jézus adott példát. Csak szolgálat van. Lábmosás. Lehajlás. Nem e világ logikája, hanem Jézusé: ez emel fel, ez tesz naggyá… (vö. Mt 20,26) (Kőháti Dóra)

„Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni.” (Lk 6,44a)

Jézus kijelentését lehet negatívan és pozitívan is értelmezni. Ma viszont egyre inkább azt vehetjük észre, hogy elveszítjük, vagy elveszik tőlünk gyümölcsfelismerő képességünket. Olyan erkölcsi válságban kell megélnünk a hitünket, hogy egyre nehezebben tudunk különbséget tenni jó és rossz gyümölcsöt termő fa között. A gyümölcsfelismerő képességet kellene visszakapnunk vagy megőriznünk – ez csak Jézusra tekintve lehetséges. (Menyes Gyula)

Nem az a dolgom, hogy magamra legyen gondom. Az a dolgom, hogy Istenre legyen. Az meg az Isten dolga, hogy rám legyen gondja.
Teréz Anya

"Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?
Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?
Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!
Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja."
Máté 6.25-34


Nem egyformán szégyelljük magunkat ismeretlenek és ismerősök előtt; az ismerősök előtt a valóban gyalázatos tetteinket szégyelljük, az ismeretlenek előtt pedig azokat, amiket a közvélemény elítél. (Arisztotelész)


SZERETLEK ATYÁM

Itt vagyok most jó Uram, hozzád száll e dal,
Tudom sokszor hívtalak, de ma másképp szó e dal,
Mert ma nem azt kérem, hogy adj még,
Nem könyörgöm, figyelj rám,
Csak azt mondom, hogy szeretlek Atyám!

Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
Hiszen mindent látsz Te bennem,
Hatalmad olyan nagy!
Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
És éneklem, hogy áldott légy Uram!

Ismét térden állok én, s tudom, hogy hallgatsz rám,
Bár sokszor hideg szavakat szólt kopott és halk imám,
De most el kell, hogy mondjam egyszer, amit oly rég szeretnék,
Hogy szeretlek és szívem csak Tiéd!

Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
Hiszen mindent látsz Te bennem,
Hatalmad olyan nagy!
Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
És éneklem, hogy áldott légy Uram!