2019. április 12., péntek

Vianney Szent János gondolatai

A jó Isten ezt fogja mondani halálunkkor: „Miért bántottál meg engem, amikor annyira szeretlek?” … Milyen kár megbántani a jó Istent, aki sosem tett velünk mást, mint jót! És kedvében járni a sátánnak, ki nem tud mást tenni, mint rosszat…


A szentekben nem volt gyűlölet és nem volt keserűség; ők mindent megbocsátottak, és mindig úgy találták, hogy a jó Istennel szemben elkövetett vétkeikért sokkal többet érdemelnének. De a rossz keresztények gyakran zúgolódnak és zsörtölődnek.


A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik.


Aki menekül a kereszttől, az összetört akar maradni; aki vágyódik a kereszt után, az többé nem érzi annak keserűségét.


Az imádság megszabadítja lelkünket az anyagtól, felemeli a magasba, mint léggömböt a meleg levegő.


Milyen öröm fogta el az apostolokat Krisztus Urunk föltámadása után a Mester láttára, akit annyira szerettek! Így kellene örülnünk minden szentmisén, amikor átváltoztatáskor megpillantjuk Krisztus Urunkat.


Mivel a jó Isten szeretetének szentségében önmagát akarta nekünk adni, azért már előre hatalmas, olthatatlan vágyat oltott szívünkbe, amelynek csak Ő tud eleget tenni… - Mi e nagy szentség mellett olyanok vagyunk, mint aki nagy kincs mellett szegény marad, pedig csak a kezét kellene kinyújtania!


Olyan a kereszt az ég felé vezető úton, mint szép kőhíd a patak fölött, hogy át lehessen kelni. Azok a keresztények, akik nem szenvednek, csak gyenge, törékeny fahídon kelnek át, amely minden pillanatban leszakadással fenyeget lábuk alatt.


Szeretnétek bepillantani az ember szívébe? Hallgassátok meg, amikor felebarátjáról beszél!


Tegyétek meg, gyermekeim, hogy amikor éjjel fölébredtek, odahelyezkedtek lélekben az oltár elé, és elmondjátok krisztus Urunknak: „Istenem, íme itt vagyok! Jöttem, hogy imádjalak, dicsőítselek, áldjalak, köszönetet mondjak neked, szeresselek téged, és őrséget álljak előtted az angyalokkal!...”


Tény, hogy nem szabad szeretnünk a bűnös hibáit és vétkeit. Ellenben szeretnünk kell az embert, mivel, jóllehet bűnös, továbbra is Isten teremtménye és képmása.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Nincsenek megjegyzések: