A harag pálcája a déli napsütést is halálos veszedelemmé varázsolja, de a megértés köntösén a legélesebb tőr is kicsorbul.


A hívő ember átéli azt a csodát, hogy nem ő hordozza az igazságot, hanem az igazság hordozza őt.

„A pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.”” (Lk 2,15)

Karácsonyi evangéliumot olvasni nyáridőben azért jó, mert a betlehemi gyermek születésének nem csak karácsony napjaiban lehet örülni! A tavalyi karácsonyi ajándékainkra talán már nem is emlékszünk… Bánatunkban sem vidítanak fel, reményt sem adnak. Isten ajándéka viszont mindig a miénk. Lehet, hogy most éppen nem süt ránk a napsugár – átvitt értelemben. Lehet, hogy árnyékban vagyunk, mert a gondok földre nyomnak. De Isten Jézusban testté lett ajándéka velünk van: napról napra. (Kőháti Dóra)

A tökéletesség nem a mennyiségben van, hanem a minőségben. Ami igazán jó, mindig kevés és ritka. (Baltasar Gracian)


Alapjában véve az a mindennapokra való hit a legjobb, amelynek köze van a kenyérhez, a vízhez, a ruházathoz, a gyermekhez, a jószághoz, a lakbérhez, az időjáráshoz… Hitünket legbiztosabban növeli nagyra, ha évről évre, hónapról hónapra gyakoroljuk magunkat abban, ahogy az Úrra bízzuk minden bajunkat, például hitvestársunk betegségét, gyermekünk szenvedéseit, üzletünk hanyatlását, barátaink pogányságát és minden egyéb gondot! (C. H. Spurgeon)


Amikor rosszul vagy attól, hogy eleged van abból, hogy rosszul vagy, akkor meg fogsz változni.

„Az Isten által vetett szilárd alap megáll, amelynek a pecsétje ez: »Ismeri az Úr az övéit.«” (2Tim 2,19)

Sok emberrel vagyunk úgy, hogy évek óta ismerjük, mégsem tudunk róluk semmit. Az ember igazán azokat az embertársait ismeri, akiket szeret. S ezekkel a szeretteinkkel képesek vagyunk különleges, bensőséges kapcsolatba lépni. Isten és az ember kapcsolatában pont az a legcsodálatosabb, hogy Isten szeret minket. És éppen ezért ismeri és tudja, mire van szükségünk: arra a szilárd alapra, amelyet ő maga állított elénk egyszülött Fiának halálával. (Pongrácz Máté)

Isten Igéje követeléseket támaszt. Megköveteli, hogy időt szakíts rá a napodból – még akkor is, ha ez csak nagyon rövid idő – amikor Isten az egyedüli társaságod… Isten nem szenvedheti, hogy távirati stílusú imádságokat sóznak rá, vagy foghegyről kezelik, mint egy alkalmatlan látogatót, akinek csak résnyire nyitjuk ki az ajtót, hogy amilyen hamar csak lehet, megszabaduljunk tőle. (Helmut Thielicke)


Járj, amerre tetszik, keress, ahol akarsz: nem találsz fölötted magasabb, alattad biztosabb utat a kereszt útjánál. (Kempis Tamás)

„Jézus ezt mondta: »Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.«” (Mk 4,26–27)

A földből élő, kétkezi munkát végző ember számára a magvetés a hétköznapok része volt. Évente újra és újra megélte a magból sarjadó élet csodáját. A mag magában hordozza a már kész növényt. A dinnyemag magában hordozza a finom, édes dinnye minden zamatát és ízét, csak föld és víz kell hozzá, s persze idő a növekedésre. Isten országának tanítása, magja magában hordozza Isten országát annak, aki engedi, hogy szíve földjébe hulljon. Engedd ma is Isten szavát az életedbe, a többit a mag elvégzi. (Sándor Frigyes)

KEGYELEMNEK SZÉP RÓZSÁJA

Kegyelemnek szép rózsája,
Virágoknak szép virága,
Könnyek között mélységekben
Fájdalmaknak földjén terem.
Könnyek között mélységekben
Fájdalmak között mélységekben.

Ez a rózsa Krisztus-kereszt.
Illatozik, sebet hegeszt.
Bár nem tetszik a testednek,
Üdvösséges a lelkednek.
Bár nem tetszik a testednek,
Üdvösséges a lelkednek.

Tanítványok ékessége:
E rózsának elnyerése.
E keresztet hitből kapjuk.
Ajándékként hordozhatjuk.
E keresztet hitből kapjuk.
Ajándékként hordozhatjuk.

A Krisztus-kereszt, csodavirág!
Vele járni nagy boldogság.
Hordozd kereszt boldogságát,
Úgy kövessed Jézus nyomát.
Hordozd kereszt boldogságát,
Úgy kövessed Jézus nyomát!



Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.



Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Rm 5:1

Pál apostol ebben az Igében jelen időben mondja: Békességünk van. Felismerhetjük először is, hogy akinek békessége van, az a jelenben él. Az elsőrendű visszajelzés szívünk állapota felől, hogy hol is élünk valójában? Sok ember szüntelen a múltba réved. Ezeknek az embereknek a figyelme azon nyugszik, amit helytelenül cselekedtek, vagy amit az emberek tettek velük. Ez a békességem volt állapota. De mivel elveszítették, vagy soha nem volt, ennek a súlya nehezedik rájuk. Másoknak éppen ellenkezőleg, a jövőben járnak a gondolataik. Az ilyen embereknek vagy haszontalan sóvárgással tele a szívük olyan dolgok iránt, amit szeretnének megszerezni, vagy éppen ellenkezőleg, a jövőtől való aggodalom cikázik a gondolataiban. Nekik pedig szüntelen a Mikor és hogyan lesz békességem? körül járnak a gondolataik. Ha bármelyik is jellemző valakire, akár a múlt árnya, akár a jövő állandó kémlelése, egészen biztosan nincs békessége. Békessége csak a jelenben élő embernek van. Te mit mondasz magadról: békességed van?

Berencsi Balázs


Ne találj kibúvót hibáid alól, inkább javulj meg.

Don Bosco


Nincs igazi béketűrése annak, aki csak annyit akar szenvedni, amennyi neki tetszik, s csak attól, aki neki tetszik.

Kempis Tamás

Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort, s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.

Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt. Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

Semmi sem szabadítja fel annyira a titkos vágyakat, mint a hatalom.