A lelki szolgálat nem robot, hanem valóságos boldogság. Erről a gyönyörről azok semmit sem tudnak, akik mindenből kenyérkérdést csinálnak.


Amikor adsz, magad töltődsz fel, és amikor önzően megragadsz valamit, magad üresedsz ki. Az, hogy elveszel valamit, nem ugyanaz, mint amikor kapsz. Amikor jó szándékúan elfogadsz, akkor is feltöltődsz. Adj és fogadj el, de ne vegyél el!

„Amikor látta Jézus a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.” (Mt 9,36)

A pásztor szó nem csupán a lelkipásztort jelenti, hanem a vezetőt. A pásztorok a nép vezetői. S amint arról több ószövetségi szakasz is szól (például Ezékiel 34), a hűtlen vezetők legnagyobb vétke az, hogy megnyomorítják a rájuk bízottak életét. Éppen ezért várja annyira Izrael a Messiást, az igazi pásztort, a hűséges vezetőt, az utolsó idők teljes joggal felruházott királyát, aki majd helyreállítja Izrael dicsőségét, és elhozza a békesség és jólét idejét. (Kőháti Dóra)

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”
Rómaiakhoz írt levél 8.28 Sokáig húzódott, amíg Pál apostol eljutott Rómába. Emiatt, hogy bátorítsa az ott élő keresztényeket, írta ezt a levelet nekik. Pál mindenképpen a saját tapasztalatait is hozzáadva teszi ezt a meglepő kijelentést. Írja ezt azokban az években, amikor szorgosan üldözték a hívőket.
Pál, korábban maga is buzgó farizeusként azon volt, hogy letartóztassák a keresztényeket, bebörtönözzék és, ha kell meg is öljék őket. Isten egyik kiemelkedő csodája volt, amikor Pált ebben az igyekezetben megállította. Egy csapat ember élén Damaszkuszba ment letartóztatási paranccsal, hogy elfogja az ottani keresztényeket. Az úton hirtelen nagy világosság támadt, Pál leesett a lováról és megvakult. Jézus Krisztus jelent meg neki, és feltette a nagy kérdést: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (Saul volt Pál másik neve.) Az emberei bevitték a városba. Isten pedig szólt egy ottani kereszténynek, Anániásnak, hogy menjen el Pálhoz, aki vakon fekszik egy házban és imádkozzon érte. És Isten csodát tett! Pál megtért, meggyógyult és Jézus Krisztus követője lett.
De a zsidó főpapok és azok követői ellene fordultak. Így hát Pál igen sok üldöztetést szenvedett el. Így ír a saját dolgairól a 2 Kor. 11.23-28-ban: „Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.”
Nem megdöbbentő? És ugyanez a Pál apostol írja, hogy akik Istent szeretik, minden a javukra szolgál. Talán mást vártál. Elfogadhatóbb lenne, ha olyasvalaki írta volna ezt az igeverset, aki egy igaz „nagymenő” volt. Akinek minden sikerült az életben. Olyasvalaki, aki szerette Istent és minden bajtól, nehézségtől mentes lett volna az élete. Az igen! Annak igazán könnyű lett volna ezt írnia. De nem így volt. Pál sokkal több szenvedésen ment át, mint sokunk együttvéve egész életünkben. És mégis azt írja, hogy mindez a javát szolgálja. Mennyire ellentétes ez az egész a mai sikerorientált közgondolkodással. Mert ma az a nagymenő, akinek minden egy csapásra sikerül. Aki könnyedén átjut minden nehézségen. De az élet nem ilyen egyszerű. A hollywoodi filmek sokszor álomvilágba ringatnak. Az élet egy harc, amiben vagy egyedül, vagy segítséggel küzdünk.
Bizonyára sokszor megtapasztaltad te is, hogy szülőkre, rokonokra, barátokra számítottál. Ez több alkalommal bejött. De néha nem, és keserű csalódás volt benned. „Már senkire sem számíthatok!?” – kiáltottál fel. Erre az a válaszom, hogy van valaki, akire mindig számíthatsz: Ő Jézus Krisztus, az Isten Fia! Pál is Őrá alapozta megtérése után az egész életét. Tudta, hogy Ő a Megváltója és Szabadítója. Ő az, aki életét adta érte a kereszten, Ő a világ Megmentője.
Pálban volt egy megrendíthetetlen hit. Hitte azt, hogy Isten szemmel követi életét. Gondot visel rá. Mélyen hitte, hogy semmi nem történik vele, amiről Isten ne tudna. Tudta azt, hogyha bajok és nehézségek közé is jut, Isten segítséget ad neki. Micsoda mély hit!
Ez egy olyan hit, ami a tied is lehet. Azért volt benne ez a mély meggyőződés, mert Istenre bízta az életét. Ennek következtében más szemszögből nézte az élete eseményeit. Tudta azt, hogy a mindenható Isten, aki teremtette az egész világmindenséget, minden percben látja őt.
„Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat szolgálja…” – írja mintegy próféciaként a Rómában élőknek: azoknak, akik közül sokakat a vadállatok elé vetettek.
Manapság nem kell ilyen borzalmakkal szembenéznünk. Ugyan vannak emberek, akik most is életveszélyben vannak, de a mi nyugati világunkban ilyen nem fenyeget. De vigyázzunk, mert a jólétnek is nagy veszélyei vannak, mert az emberi gyarló természetünk végett lanyha hithűvé és világiassá válhatunk. Mekkora csapda ez! De jó lenne, ha felismernénk, hogy a biztonság és a jólét közepette is buzgón keresnünk és kérnünk kell Istent.

El ne felejtsük, hogy Jézus rejtett kincs: kevés a száma azoknak a lelkeknek, akik föl akarják fedezni, mert az emberek azt szeretik, ami fényes…
Kis Szent Teréz


HINNI TANÍTS URAM
Hinni taníts Uram, kérni taníts,
gyermeki nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet,
buzduljon fel neked,
gyűjteni lelkeket! – kérni taníts!
Hinni taníts Uram, kérni taníts,
lélekből lelkesen kérni taníts!
Üdvözítőm Te vagy,
észt, erőt, szívet adj,
Lelkeddel el ne hagyj! – kérni taníts!
Hinni taníts Uram, kérni taníts,
gyorsan elszáll a perc, kérni taníts!
Lásd gyengeségemet,
erősíts engemet,
míg diadalt nyerek, – kérni taníts!
Hinni taníts Uram, kérni taníts!
Jézus, te visszajössz, várni taníts!
Majd, ha kegyelmesen nézed az életem,
állhassak csendesen, – kérni taníts!


Imádkozni nem annyi, mint koldulni, hanem annyi, mint Istenben élni és Benne lélegezni.

„Ítéljétek meg, mi a kedves az Úrnak.” (Ef 5,10)

Isten népe nem kész recepteket kap az élethez, az egyház nem aprólékos előírásokat ad, hanem élő, ige által átjárt és „befolyásolt” lelkiismeretet. S ezekhez a szabadságot: mindenki maga ítélje meg, mi a kedves az Úr előtt! Ami pedig kedves az Úr előtt, az csakis a javunkra válik. Így élhető az élet! (Hafenscher Károly)

„Jézus által vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” (Zsid 13,15)

Sokszor hallunk a Lélek gyümölcseiről, s jól ismerjük őket a Galatákhoz írt levélből: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”. Mai igénk egy új gyümölcsről ír: Isten dicsőítéséről. Mennyire hiányzik ez az életünkből! Árad a panasz, könyörgés, kérés imádságainkban, de Isten végtelen nagyságának és szeretetének dicsőítése alig hangzik fel ajkainkról. Egy dal mindezt így fogalmazza meg: „Itt vagyok most, jó Uram, hozzád száll e dal. Tudod, sokszor hívtalak, de ma másképp szól e hang. Mert ma nem azt kérem, hogy adj még, nem könyörgök: figyelj rám, csak azt mondom, hogy szeretlek, Atyám!” Gyönyörű gyümölcs az ember életében, ha bármilyen élethelyzetben ki tudja mondani: Szeretlek, Atyám! (Deák László)

Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha Szentlelkednek harmata nem öntözi és szereteted sugara nem melegíti; kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.


Különbség van abban, hogy az Úr kezéből csak felüdülést fogadunk el, vagy pedig békét találunk nála.


Maradj a keskeny úton, az igazság és őszinteség útján, és meglátod, ez vezet számodra a lehető legjobb megoldáshoz.


Megtaláltalak,
mert megnyitottad,
mert megmutattad
az önmagadhoz
vezető utat.
Meg-megindulok,
bár gyengeségem,
tört reményem
szinte
visszafog.
De mégis,
és benned bízva csak,
járok, mert jó úton halad,
tudom, a sorsom,
hisz megtaláltalak.


Minél inkább törekszünk az igazság felé, annál nagyobb szükségünk van a pontosság és aprólékosság tulajdonságaira. (C.W.Gluck)


ODAADÁS
Járjak vakon Uram, a Te utaidon,
Mint kisgyermek, terved tudni nem akarom.
A bölcsességnek Atyja vagy, s az én jó Atyám.
Hozzád vezetsz, bár vezess át vak éjszakán.
Uram, legyen, amit Te akarsz: készen vagyok!
Ha az életben nem adsz is boldog napot.
Hiszen az idő Ura vagy, Tiéd a kor,
És örök imád enyém lesz majd valamikor.
Valósítsd meg terveidet, gondolatod.
Segíts, ha áldozatra késztet sugallatod!
Felejtsem el mindenestől kis önmagam,
Halljon meg az én, és csak Neked éljek, Uram!
Edith Stein


Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki ő, s közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem ez rettenetes dolog.

A hit a dolgok legegyszerűbbje. Lehet, hogy éppen ezért oly nehéz megmagyarázni.


A jó vezető pontosan olyan, mint egy kertész: felelősséget kell vállalnia azért, amit elültetett. Néha ki kell kapálnia a vadhajtásokat, de a jövőért dolgozik, azokért a gyümölcsökért, amelyek majd később fognak megérni. (Nelson Mandela)


A KÜLÖNÖS RUHA
Szenvedésed Isten-adta ruhád.
Először sehogyan se illik rád.
Úgy találod, hogy nagy neked.
Belenőhetsz, ha békén viseled…
S ha Isten ráteszi áldó kezét,
erőt arra is ád,
hogy úgy viseld végül a szenvedést,
mint drága ünneplőruhát.
Túrmezei Erzsébet

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 9,1)

Az ószövetség népének hite bizalmon alapszik: hogy Isten szól kiválasztott emberei, a próféták által. Hogy irányt mutat a célig, amikor eljön majd a Messiás. Amíg elérkezik az idő. Amikor a sötétségből fény születik. Ez megtörtént! S ez az új kezdet a mi életünkben, a mi adventünkben is eljön, amikor sötét éjszakánkban Krisztus veszi át a hatalmat. Rettentő nehezen viseljük azt a pár hónapot, amikor fényszegény a külső környezet. De az egész életet lelki sötétben leélni, amikor a világ világossága fényében is élhetnénk…? (Kőháti Dóra)

A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket nem mertek kimondani.
Szent-Gály Kata


A valódi krisztushit nem csodálat, hanem követés. (Kierkegaard)

Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te tanácsot akarsz adni, akkor nem azt tetted, amire kértelek.
Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te azt mondod nekem, nem kellene így vagy úgy éreznem, akkor az érzelmeimre tapostál.
Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te azt hiszed, hogy neked kell megoldani a problémámat, – akkor is, ha furcsának tűnik – cserbenhagytál.
Figyelj! Csak azt kértem tőled, hogy figyelj! Nem azt, hogy bármit is mondj vagy tégy, hanem csak hogy figyelj. Olcsó a tanács, és pár fillérért megvásárolható újságokban, folyóiratokban. Ezt magamnak is meg tudom tenni. Nem vagyok tehetetlen! Talán elvesztettem a kedvemet, és botladozom, de nem vagyok tehetetlen. Amikor helyettem teszed, amit nekem kellene – sőt szükségem van arra, hogy magam jöjjek rá -, akkor a bizonytalanságomat, félelmeimet erősíted!
De amikor egyszerűen elfogadod, hogy amit érzek, azt tényleg érzem, nem törődve azzal, hogy mennyire irracionális… Amikor már nem kell erőfeszítéseket tennem, hogy te is meglásd, akkor tudok figyelni arra, hogy mi áll az érzéseim mögött.
Amikor ez már tiszta, akkor a tennivaló is nyilvánvaló, és nincs szükségem „jó tanácsra”. Az irracionális érzelmek mind érthetővé válnak, amikor látjuk, mi van mögöttük. Talán az ima is azért sikerül az embernek, mert Isten csendben figyel. Ő nem ad „jó tanácsokat”, s nem mondja, hogyan kell valamit megoldani. Ő figyel, és abban segít, hogy én jöjjek rá a megoldásra.
Szóval, nagyon kérlek, figyelj, és hallgass meg! Ha te is akarsz mondani valamit, várj egy kicsit, és amikor befejeztem, akkor mondjad. Én majd szívesen figyelek rád!

Az emberi tapasztalás bámulatos gazdagsága nem szerezne annyi örömet, ha nem kellene korlátokat leküzdenünk. A csúcsra érés feleannyira sem boldogítana, ha nem kellene sötét völgyeken is áthaladnunk.
Helen Keller


Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlen lehetséges lesz. (Kelly)


Az Isten szeretete nem cukros víz, nem ömlengés, hanem erő és alkotás. (Prohászka)


Az újjászületésnél nem a régi ház tatarozásáról, hanem annak lebontásáról van szó. Nem a szív renoválását, hanem egy új szív, és egy megújhodott lélek elnyerését jelenti. (Spurgeon)

„Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden.” (Zsolt 3,9) Hazánk nem könnyű helyzetében, szomorú állapotában a keresztény ember felelőssége ebben is áll: tudni s másokban tudatosítani, hogy az Úrtól jön a szabadítás. Ez nem a lelki üvegbura alá menekülés. Ellenkezőleg: a felelősen cselekvő szeretet kiindulópontja. (Hafenscher Károly)

Isten ígéretei a csendben válnak naggyá bennünk. (Spurgeon)


Ne vesztegessétek az időt, tegyetek jót, sok jót, soha nem bánjátok meg.
Don Bosco


Sokszor a legkisebb remény is elegendő.

„Uram, egyengesd előttem az utat!” (Zsolt 5,9)

Magyarország a Hortobágy, paprika, gulyás és a kátyúk országa. Kocsik tucatjai mennek tönkre naponta a rengeteg hibás útszakasz miatt… és eközben hány lélek megy tönkre a kátyús lelki utak miatt? Hány szív törik ketté a göröngyös, becstelen életutakon? Rengeteg. Éppen ezért van szükségünk Isten igazságára, amely elüldöz minden hamisságot, és kiegyenesíti a felé vezető utunkat. Engedd, hogy segítsen! (Deák László)

A fösvénység inkább ellenkezik a jó gazdálkodással, mint a bőkezűség. (Rochefoucauld)

„A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!” (Zsolt 19,13)

A zsoltáríró aggodalma arra vonatkozik, amikor valaki nem szánt szándékkal, előre megfontoltan követ el bűnt, hanem ember voltából adódóan téved, hibázik. Isten látja mindazt, amit teremtménye tesz – de még ennél is többet tud: azt, hogy egy adott cselekedet milyen lelkületből fakadt. Erre a bensőséges közelségre szabad és szükséges emlékeztetnünk önmagunkat és imádságban kérni Istent, hogy óvjon meg minket a „titkos bűnöktől”, formáljon, munkálkodjon bennünk. (Kőháti Dóra)

Aki hisz a keresztben, annak magára is kell vennie a keresztet.
Spurgeon


Csak az Isten választottja, aki Istent választotta.

„Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Móz 6,26)

Az ároni áldást az istentisztelet végén állva hallgatjuk. Ezt a gazdag, szép, mély kívánságot az Ószövetség örökségeként mi, evangélikusok drága kincsként őrizzük. Hogy mi a béke? S miért nem lehetséges ez Isten orcája nélkül – a vele való állandó együttlét, az előtte, vele való élés, jelenlétének tudata, mély átélése nélkül? Ady tömören összefoglalja az isteni békesség lényegét: „Békíts ki magaddal s magammal, hiszen te vagy a béke.” A sorrend megfordíthatatlan. Előbb Istennel békél meg a hívővé váló ember, majd békességet talál önmagában is, mert Jézus beköltözik az életébe. (Kőháti Dóra)

Ha túlélő akarsz lenni ezen a világon, meg kell tanulnod gyorsan tanulni. (Chaim Potok)

Isten szól hozzánk, azért szól hozzánk, hogy bátorítson minket. Szól hozzánk hozzátartozóink, és azoknak az embereknek a hangján, akik rövid időre átsuhannak az életünkön, azokon az embereken keresztül, akik az előző generációkhoz tartoztak, illetve akikről könyvekben olvashatunk, beszél hozzánk életünk körülményei és eseményei által, a Szentíráson keresztül, az Egyházon keresztül, és még százféle módon, de különösen is az imádság benső csendjében.
Ahhoz, hogy meghalljuk a hangját, az kell, hogy akarjunk változni és engedelmeskedni az Ő szavának. Ahhoz, hogy elménk és szívünk az ehhez szükséges állapotba kerüljön, rá kell ébrednünk, hogy Isten jó, és arra hív minket, ami a legjobb. Istennek az a hívása, hogy változzunk, tulajdonképpen meghívás a növekedésre és a beteljesülésre.
A beteljesülés az ember számára sohasem helyet, célba érkezést jelent, hanem utat. A haladás az úton a beteljesülés. Aki megáll az úton, az visszaesik. Amikor megállsz az úton, megtagadod a küzdelmet, és visszautasítod, hogy változz és növekedj. Egyidejűleg elutasítod a boldogságot, a békét, a szeretetet, és minden mást, ami örökérvényűen jó. Ma nem leszel boldogabb, mint tegnap voltál, hacsak nem teszel valami mást, vagy ha ugyanazt teszed, legalább másképpen, más hozzáállással, más lelkiállapotban.

Jézus a szívünk vendége. Ne legyünk szótlanok mellette. Szóljunk a vendéghez, Ő várja azt. (Stewart)


Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.


Nagy emberek dicsőségét mindig össze kell mérni azzal a móddal, ahogyan megszerezték. (La Rochefoucauld)


Nem csupán cselekvéssel, szenvedéssel is lehet nagyot alkotni.
Boda László


Önmagunkon uralkodni a legnagyobb uraság.
Ecsedy


Pál apostol azt írja, hogy nekünk nemcsak az adatott meg, hogy higgyünk a Krisztusban, hanem az is, hogy szenvedjünk érte. Fel kell vennünk a keresztet. Ezt is vállalni kell, még ha nem is könnyű feladat!


Senki nem tud igazán örülni, ha nincs benne szeretet.
Aquinói Szent Tamás

A csendben, a napsütésben,
ahogy a völgyet nézem:
a fákat, a kúszó felleget,
a lelkemmel szinte látom,
ahogy áldón a láthatáron
ott nyugszik teremtő kezed.

Hajdú Zoltán Levente

A fény csak belőled árad, ó Jézus, nem belőlünk. Te ragyogsz rajtunk keresztül mások felé. Hadd dicsőítsünk Téged, ahogyan neked a legkedvesebb, fényedet árasztva azokra, akik köröttünk élnek. Hadd hirdessünk Téged szavak nélkül, életünk példájával, annak megragadó erejével, amit Érted cselekszünk, szívünk Irántad érzett teljes szeretetének minden jelével.

Kalkuttai Teréz Anya

A szolgálathoz egy erény szükséges: a hűség. (Turóci)

„Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.” (1Jn 4,17)

Ki mondhatja el azt, hogy bizalommal tekint az ítélethirdetés napjára? Aki ártatlan. Igen ám, de aki vétkes, az teljes joggal számíthat a súlyos büntetésre. Feltéve, ha… De mégsem, nem fogja megúszni, mert ott és akkor minden napvilágra kerül. És ezen a ponton történik valami. – Isten üdvözítő szeretetében, teljessé lett szeretetében odaadta értünk Jézust, hogy viselje ő a büntetést, és távozhassunk mi büntetlenül. Ítélet napja: bűn, büntetés, bűnbánat, bűnbocsánat… Ebben a földi életben Krisztus által megadatik a bűnbocsánat! (Kőháti Dóra)

Az imádságnak mindig ígéreten kell alapulnia. De hála az Istennek, hogy az Ő ígéretei mindig szélesebbek, mint a mi imádságaink. (Havergal)



Az örökélet annyi: örökre az Úrral lenni.

CSEND VAN BENNEM

Csend van bennem, és emlékezem,
Képe a múltnak ím, megjelen,
Vétket látok s gondozó kezet,
Szennyből, a sárból mint kivezet.

Mért szeret Isten, mért szeret még,
Hogy lehet mért nem mondja ki: elég!
Féltő karja újra átölel,
Áttört kezéhez szívem közel.

Csend van bennem, és emlékezem,
Mily sok ajándék, nagy kegyelem,
Mily sok áldás, mily sok türelem,
Kísérte végig az életem.
Mért szeret Isten…

Csend van bennem, és emlékezem,
Sokszor volt könnyes mindkét szemem,
Oly sok bánat, fájdalom is ért,
Hozzá futottam irgalomért.
Mért szeret Isten…

Csend van bennem, és emlékezem,
Hála, dicséret él szívemen.
Hogy köszönjem múltat és jelent,
Holnapom védő, őrző kezet.
Mért szeret Isten…

Felmagasztaltattál! Golgotának hegyén testedet emelték az ég és föld közé.
Felmagasztaltattál! Világnak csúfjára. Fölemelték tested keresztnek fájára.
Felmagasztaltattál! Bűneink hordoztad. Ott fenn a kereszten véreddel lemostad.
Felmagasztaltattál! Győzelmet arattál! Gyötrelmek fájára dicsőséget hoztál.
Felmagasztaltattál! Hogy minket fölemelj. Kitárt karjaiddal, hogy magadhoz ölelj.

Isten a szeretet cselekedeteit nem annyira a nagyságuk, hanem inkább indító okuk miatt becsüli.

Spurgeon

Isten előbb szűnhetne meg létezni, mintsem hogy ígéretét megszegné, vagy adott szaváról megfeledkezne.
(Spurgeon)

„Jézus mondta: »Nektek még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek!«” (Lk 12,7)

Mr. White először utazott repülőgéppel. Világéletében csak vonatra, legfeljebb taxiba volt hajlandó beszállni, de most az egyszer kénytelen volt kivételt tenni: még aznap a tengerentúlon kellett lennie. Amikor bejelentkezett, és a csomagjait egy futószalagra tette, rögtön aggodalmaskodni kezdett. Ki fog azokra vigyázni? Honnan tudják, melyik gépre kell feltenniük? Hogyan fogja ő azokat visszakapni? Aztán átlépett a tranzitváróba, és azon kezdett izgulni, honnan fogja tudni, melyik kapunál kell beszállnia. Honnan fogják tudni, melyik a gépen az ő helye? Vajon tudni fogják-e, hogy ő ablak mellé kérte a jegyet? Aztán meghallotta a hangosbemondót, amint három nyelven szólította a nevét, és kérte, fáradjon a tizenkettes kapuhoz. A kapunál a nevén üdvözölték, mintha csak régi ismerősük lett volna. A gépen egy stewardess odakísérte az üléséhez, igen, az ablak mellé. Az út során névre szólóan kapott ennivalót, és ha az utaskísérő-hívó gombot megnyomta, már jött is a hölgy mosolyogva: „Igen, Mr. White, mit tehetek önért?” „Mondja, maguk ismernek engem?” A stewardess elmosolyodott. „Dehogyis. Viszont van egy utaslistánk, amelyen mindenkinek a neve és az adatai rajta vannak, az is, hogy hová utazik, melyik a csomagja, és melyik ülésen ül.” És Mr. White többé nem aggódott semmi miatt. (Zsíros András)

Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez. (Thorwald Dethlefsen)


Tér és idő végtelenül elválaszt bennünket Istentől. Merrefelé keressük Őt? Hogyan indulhatnánk el feléje? Egy lépésünk sincs fölfelé! Istennek kell lejönnie hozzánk a mindenség meredekén át. (Simone Weil)

A helytelenül értelmezett igazságok több kárt okozhatnak, mint a tévedések.


A rossz terv az, amin nem lehet változtatni. (Publilius Syrus)


A szeretet mindenki számára a legszükségesebb táplálék. (Edith Piaf)


Ahhoz, hogy igaz önmagad megtaláld – egy olyan világban, amely éjjel-nappal arra törekszik minden erővel, hogy olyanná tegyen téged, mint akárki más – Isten segítségével a legszebb, de legnehezebb csatát kell megvívnod amit csak lehet emberileg, és sosem szabad abbahagynod a harcot.


Az Úrtól nyert minden olyan világosság, amit nem közlünk másokkal, lassanként elhalványul. Csak azért ad világosságot, hogy amivel nekünk szolgált, mi is szolgáljunk azzal másoknak.

„Ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel.” (Gal 6,1) Lehet, hogy a világban azt tapasztaljuk, hogy mindent csak indulattal, gyűlölettel, erővel, agresszióval stb. „lehet” rendezni. „De közöttetek ne ez legyen a rend…” „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” – mondja Pál apostol az Első korinthusi levélben. Vagyis az indokolt feddés, intés, helyreigazítás közöttünk, emberek között, egymással való ügyes-bajos dolgaink, konfliktusaink, egyet nem értéseink elrendezése is abból fakadjon, amiből mi magunk, feddésre, büntetésre méltán jogosultak is naponta megkapjuk részünket: az isteni szeretet és kegyelem erejéből merített, egymás iránti szeretetből… (Kőháti Dóra)

„Jézus ezt kérdezte a tanítványoktól: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” „Semmiben” – válaszolták.” (Lk 22,35) Az élethez, boldogsághoz általunk szükségesnek ítélt dolgok listája igencsak hosszú. Akár életünket is adjuk beszerzésükért, megtartásukért, aggódva, rohanva, idegeskedve. Urunk egyszerűen mutat rá a valóságra, hogy noha sok mindenre van szükségünk, de voltaképpen csak egyre… és ez az egy valóban elég. Ez az egy minden felesleges listát, érte való aggodalmat eltöröl, mert „ahol Isten, ott szükség nincsen”. (Eszlényi Ákos)

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézs 43,18–19a) A feleség az anyósülésen böngészgette a térképet. „Igen, a Jakabhegyi úton már végigmentünk, a vasúton is átmentünk, és a Kossuth teret is elhagytuk már.” Felpillantott, körülnézett. Aztán visszabújt a térképbe. „Aha, igen, ez volt jobbra a Petőfi park.” Csend következett. Csak az autó zúgását és a férj egyre idegesebb szuszogását lehetett hallani. „Ja, igen, látom, most tértünk le a Szabadság útról…” – dünnyögte a feleség, és ekkor a férj már nem bírta tovább. „Könyörgök, ne azt mondogasd, hogy hol voltunk! Azt mondd végre, hogy merre menjek! Nézz előre, ha egyszer előre akarsz menni!” (Zsíros András)

Lelkemet a mindenható Istennek ajánlom, kit mindig mint a legfőbb jót forrón imádtam, habár tőle emberi gyarlóságomnál fogva sokszor el is távoztam, amit keserűen sirattam éltemen keresztül, s most is szívszaggatva bánok.
(Széchenyi István)


NÉKED RAGYOG, ÉRTED RAGYOG
Nézd az égen, fenn,
Egy csillag ott ragyog.
Néked ragyog,
Érted ragyog.
Nézd a szívedben,
Egy jel ott ragyog.
Néked ragyog,
Érted ragyog.
Nem a jégbe fagyott életünknek fénye,
Önző vágyak tüzében örök álmaink égnek!
Néma sikolyok őrzik játszótereink csendjét,
Hazug szerelmek ágyán magány ejti könnyét!
Ne félj, csak hidd, vannak örök vágyaid,
Ahol a szíved ott vár kincsed is.
És nézd, hol élsz, sok a fájó szenvedés,
Tudod, a szeretet nélkül minden oly sötét!
És ma mindenkinek kell egy tiszta szó,
Kell egy új világ, hol testet ölt a jó!
Ne várj tovább, a kezed nyújtsd ki már.
Bátran szeress, és hagyd, hogy szeressenek.
Ne várj tovább, most ölelj mindent át.
Ez a világ az otthonunk, összetartozunk, örökké!


Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.


Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.
Mahatma Gandhi


Vesd a jövő gondját oda, ahová való: Krisztusra.

„Abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk.” (ApCsel 15,11a)

Aki az ígéretekben részesedni, üdvözülni akar, annak – a zsidókeresztény állásponttal szemben, amely nem kis vitát váltott ki Pál apostol és Barnabás, valamint a többi apostol és a vének körében, és határozott, világos válaszadásra késztette őket – nem a mózesi törvények útján kell járnia, nem a körülmetélés jelével kell élnie. A körülmetélés az Izrael házához való tartozás, a szövetség jele volt. Lehet-e valaki kirekesztett abból a mélységes, halálon és feltámadáson át felragyogó isteni szeretetből, az üdvösség Jézus Krisztusban adott ajándékából, amely beteljesedett, megjelent mindenki szeme láttára, valósággá vált?! Minden emberi okoskodás ellenében: a megváltás végbement mindannyiunkért, amelyhez hozzátenni semmit nem lehet és nem kell. Hit, mi is, Krisztus, kegyelem, őáltala – ezek az ige szavai, Péter apostol bizonyságtétele. Semmi több, semmi más, csak hit által, csak a kegyelem! (Kőháti Dóra)

AHOL RÁNK JÉZUS VÁR

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend…
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk – a csendben!

Túrmezei Erzsébet

Az Élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre. (John Maxwell)

„Az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket Jézus vitt véghez.” (Lk 13,17)

Isten kizárólag az ember érdekében szól, cselekszik. Ezek a mozdulatok mindig élményszámba mennek, de nem pusztán azért, mert egy „természetfeletti” erő mutatkozik meg, hanem mert Urunk értünk munkálkodó hatalma, minket szerető indulata ragyog át rajtuk. Vagyis nem az a csodálatos bennük, hogy vakok látnak, bénák járnak, leprások tisztulnak, megkötözöttek szabadulnak meg, hanem hogy ezeken keresztül hirdettetik a drága evangélium, Isten legnagyobb csodája, aki a Krisztus Jézus. (Eszlényi Ákos)

„Az Úr erre azt mondta: „Menj és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a szélviharban. A szélvésznek földrengés lépett a nyomába, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte.” 1Kir 19.11-12

Az enyhe szellőben, a csendben… Ott volt az Úr. Isten csendben, alig mozduló szellőben, a szellő susogásában jön. Nem zajban, nem kavargásban, nem hangos ünneplésben, hanem csendben. A csend az Ő hazája. S a lelki élet légköre is a csend, hiszen a lelki élet Istennel való, Isten jelenlétében folyó élet.

Ez a csend azonban nem külső valami, nem kívül van, hanem egészen belül… Olyan, mint egy titok, kívülről valami látszik, de a maga egészében belül van. A csend mozdulatlan valami, s az ember nyugtalan, mindig cselekedni akaró, mindig mozgó lény. Az ember szétszórt, izgatott, hangoskodó lény, hajlamos arra, hogy kifelé forduljon, hogy ami belül van, azt kidobja, észrevétlenül kiveti magát a csendből. De csend nélkül nincs belső élet! Isten megtalálása és a Vele való egyesülés minden hatékonysága elveszik, ha nem megfelelő légkörben, ha nem csendben fejlődik. Öröktől fogva a csendben beszél az Isten. A szeretet Isten törvénye, a csend az Ő légköre.

Isten minden tevékenységét csend öleli körül. Isten a lelkekben végzett munkájához is megkívánja a csend törvényét bennünk! De vigyázzunk, mert szép a csend, és a lélek útja lehet, de ha a csend arra szolgál, hogy ne szólaljon meg benne odaadásom… akkor a csenddel mintha lefaragnám minden nemesebb képességemet, s megölném – lelki indítékkal – azt, ami bennem emberi! Ha tehát a csend csak külső, csak mechanikus valami, ha csak materiális némaság, akkor semmi köze a lélekhez! A külső csend hatalmas eszköze a lélek belső csendjének, de csak eszköze, s nem több! Isten belül szól a lélekhez.
A belső csend a lélek összeszedettsége. Az összeszedettség, vagyis képességeink elvonása a teremtett dolgoktól, hogy Isten felé irányítsuk őket. Ez annyit jelent, hogy képességeink világában önmegtagadást végzünk, hogy a természetfölötti világába tereljük őket: Isten megismerésére, szeretésére, szolgálatára, dicsérésére. A belső csend nem más, mint meghalni önmagunknak, hogy tudjunk élni Istennek. Úgy is mondhatjuk, hogy benne segítséget adunk Istennek, hogy jobban oda tudja adni magát nekünk. A csendet nem az okos és szép gondolatok adják a léleknek, hanem a lélek szabadsága, minden teremtettől való függetlensége, tiszta hite. Az igazi belső csend fölötte áll tudásnak és nem tudásnak, érzésnek és nem érzésnek, élvezésnek és nem élvezésnek. Minden fölé tud emelkedni, önmagáról elfeledkezik, a világról is elfeledkezik – csak Istenről nem feledkezik el. S Istenben megtaláljuk a csendet!

Ez a csend nem némaság! Csak a világ felé az. Egy másik irányban a csend éppen óriási tevékenységet, beszélgetést, társalgást, érintkezést jelent. Egy végtelenséget bontok ki önmagamból. A csend: a végtelenség önmagamban! Valaki él bennem! Isten, a legszentebb Szentháromság már nem valami elvont gondolat agyamban, hanem valóság. Nem eszme csupán, hanem Valaki! A lelkemben élő örök Titok! Valaki, Aki hív engem, Aki akar velem élni, Aki akarja, hogy találjam meg Vele a bensőséges kapcsolatot! – Itt van a lelki életnek, a benső életnek az igazi titka: az Isten bennem! – S a csend titka: beszélgetek Azzal, Aki bennem él!

„Az a beszéd, amelyet Isten a legjobban meghall: a szeretet csendje.”

Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. Jn 14.28

Biztosan annyira tutijó vagyok?
“Ne a saját elképzelésem alapján akarjak jó feleség lenni. Mert nem a magam felesége vagyok. A férjemé.”
“Ne a saját elképzelésem alapján akarjak jó férj lenni. Mert nem a magam férje vagyok. A feleségemé!” Sokunkban megvan a szándék arra, hogy jó párja legyünk a párunknak.
Akik egy kicsit is tudatosabbak…
- a gyerekkori szerelemnél (Csak az a fontos, hogy nekem legyen jó!), és
- az egyre divatosabb, felelőtlen hozzáállásnál (Az érzelmeim határozzák meg, hogy mit teszek a kapcsolatomban.),
azok már felismerték: tenni kell a szerelemért, a párunk és a saját boldogságunkért. Jó párnak, jó házastársnak kell lennünk.
De vajon hogyan is teszünk ezért?
Azt figyeltem meg, hogy sokan tudatlanságból, mások viszont pont a “nagy tudásuk” miatt abban a tévhitben élnek, hogy ők szinte mindent jól csinálnak a kapcsolatukban.
És ez igaz is lehet, csak éppen a saját szemüvegükön keresztül. És pont ez a gond!
Hiszen lehet, hogy én minden nap sokat dolgozom a családért. De ha a párom a túlórapénzem helyett egy órányi beszélgetésre vágyik, akkor valójában semmit nem csinálok jól.
Ha rendben tartom a háztartást, de mondjuk nem keresem a páromban azt, hogy miért dicsérhetném meg, holott ő imádja, ha dicsérik, akkor valójában semmit nem csinálok jól.
Mielőtt hátradőlünk, és megnyugszunk, hogy mindent jól csinálunk, vegyük fel a párunk szemüvegét, és azon keresztül kérdezzük meg magunktól:Jó felesége vagyok a férjemnek?
Jó férje vagyok a feleségemnek?

Dr. Mészáros Ádám – www.parkapcsolatikonfliktusok.hu

Csak az léphet bátran az emberek elé, aki szívesen rejtőzködik. Csak az szólhat bátran, aki szívesen hallgat. Csak az vezethet bátran, aki szívesen vállalja az alárendelt szerepét. Csak az örvendezhet bátran, akinek jó a lelkiismerete.

Csak azért, mert nem értünk valamit, az még nem jelenti azt, hogy az rossz.

Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott, s ő nyomban neki is látott.

Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült,
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.

Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.

Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat.
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.

Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.

A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.

“Uram, te megmutattad békességedet!”
- szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.

„És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.” (1Móz 2,15)

„Vigyázz erre a kosár gyümölcsre, meg ne egyék a madarak!” – mondta Karcsi bácsi. Jenőke odaállt a kosár mellé, és árgus szemekkel figyelt. Amikor meglátta az első madarat, elhessegette. Amikor a másodikat, azt is. Aztán amikor már csapatostul jöttek, kivett a kosárból egy gyümölcsöt, és megette előlük. „Ebből ti nem esztek, amíg én itt vagyok!” – gondolta magában elszántan. Aztán megevett még egyet és még egyet meg még egyet és végül az egészet. Amikor Karcsi bácsi visszajött, Jenőke büszkén mutatta az üres kosarat: egy szemet sem ettek belőle a madarak! És nem értette, miért lett Karcsi bácsi ideges. És azt sem értette, miért szólította Ádámnak. (Zsíros András)

Ha konkolyt vetünk, konkolyt aratunk, ha gabonát vetünk, gabonát aratunk. Csakhogy a learatott mennyiség sohasem egyenlő az elvetett mennyiséggel.



Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad.

Hippokratész

Hogy hited hídja le ne szakadjon, a pillérnek is jónak kell lenni. A jó pillér Krisztus.

Istenben hinni annyi, mint hűnek tartani Istent.

Még ha földedről menekülsz is, el tudsz futni magadtól?
(Horatius)

Nézz egy fára, egy virágra, egy növényre! Hagyd, hogy tudatosságod megpihenjen rajta! Milyen csöndesek! Milyen mozdulatlanok! Milyen mélyen gyökereznek a Létben! Hagyd, hogy a természet csendre tanítson!

És megelevenedett, beburkolt a szótalanság, a csend, a teremtés előtti, amikor még hangrezgések sem keltenek életre teremtő erőt. Védett a belső csend, a szóteremtő. Puha, meleg szeretettel. Kicsi voltam, aki védhető. És tudtam: Isten nem a leszálló éj. Inkább a pirkadat reménye, amikor legsűrűbb az éj feketéje.

Úgy igyekezzünk élni, hogy azért se kelljen szégyenkeznünk, amik vagyunk, amit gondolunk, s amit teszünk, amikor senki sem látja.

Fosdick


Szabad-e, ha csak egy pillanatunk van is egy ember megmentésére, halogatnunk a segítséget? (Hoffmann)

Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
Hogy adjak számolgatás nélkül,
Hogy harcoljak nem gondolva arra,
Hogy sebeket kaphatok,
Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
Nem várva más jutalmat, mint azt,
Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem.

A hit a lehetetlen dolgokon csak nevet. (Smith Wigglesworth)


A Lélek segíti erőtlenségünket, s ezért a legerőtlenebbnek látszó testvér a legegyszerűbb mondataival Isten színe előtt többet jelent, mint bármely bőszavú, szép beszédű atyafi, laikus vagy lelkész… A Lélek segítsége megmutatkozik gyakorlati módon, látható, megfigyelhető tettekben. Rávezet a megoldásokra, s ezekben a megoldásokban ismét felhasználja az úgynevezett erőtleneket, hogy a mennyei, felsőbbséges erő megmutatkozzék. (Udvarnoki Béla)


Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, – ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)

„Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (1Kor1,28–29) Isten elsősorban nem minket, egyéniségünket, jellemünket, önbizalmunkat akarja építeni, hanem inkább az ő országát bennünk. Ezért, ha kell, megsebez, de be is kötöz, összezúz, de meg is gyógyít, hogy egyedül az ő cselekedete, kegyelmének öröme töltse be életünket, hogy csakis benne bízzunk, ne önmagunkban. Áldott ez a választás, cselekvés, építés! (Eszlényi Ákos)

„Felkiáltott a beteg gyermek apja, és így szólt: »Hiszek, segíts a hitetlenségemen!«” (Mk 9,24) …és mindketten meggyógyulva tértek haza Jézustól. (Zsíros András)

Ha valaki pontosan azt mondja, amit gondol, akkor hibátlan sorrendben tündökölnek a szavak.

Isteni Üdvözítőnk, aki földi tartózkodásod alatt olyan gyöngéd szeretettel viseltettél a szegények iránt, adj a mi szívünkbe is a tiedhez hasonló megértést. Engedd, hogy érzéki természetünk ellenkezését legyőzzük!
Engedd, hogy a szegényeket segítsük, fájdalmaikban vigasztaljuk, tudatlanságukban tanítsuk, s minden nyomorúságukban könnyebbséget igyekezzünk nekik szerezni. Add, hogy a szegényekkel szemben tanúsított barátságunk a te barátaiddá tegyen bennünket, ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol örökkön örökké!

Páli Szent Vince

Látod, Uram, tanácstalan vagyok.
Miért?
Miért kell elszenvednem ennyi bántást?

Talán ezt érdemeltem?
Vagy Te akarsz nevelni ezzel engem?
Nem tudom.

A tanácstalanságom hozom eléd.
És rád bízom a választ.
Mert bízom abban,
hogy Te nem hagysz válasz nélkül engem.
Mert tudom,
hogy a legkétségbeejtőbb életkérdéseimre is,
Te megadod,
Te adod meg a választ.

Hajdú Zoltán Levente

Ó, szerencsétlen és esztelen bűnös, ki néha a haragos emberi tekintettől is félsz, mit felelsz majd Istennek, ki valamennyi gonosz tettedet ismeri?

Semmi sem aláz olyan mélyre, és semmi sem emel olyan magasra, mint a kegyelem.

Saint-Cyran abbé

Sok hitetlentől hallottam már: de szeretnék hívő lenni! Ám még egy hívőtől sem hallottam: de szeretnék hitetlen lenni!

Tér és idő végtelenül elválaszt bennünket Istentől. Merrefelé keressük Őt? Hogyan indulhatnánk el feléje? Egy lépésünk sincs fölfelé! Istennek kell lejönnie hozzánk a mindenség meredekén át. (Simone Weil)

„Tudomást szerzett Jézusról egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt. Miután eljött hozzá, a lábai elé borult, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából.” (Mk 7,25–26) Megtudni az orvos nevét nem elég, el is kell menni hozzá, őszintén meg kell kérni, hogy segítsen, teljes mélységében elé tárva a bajt. Ezt ma mindenki (legalábbis egyre több ember) tudja, teszi, a betegségekbe „ma már” nem kell beletörődni, biztatnak a kampányok is. És mégis, hányan halnak meg úgy, hogy az időben felfedezett kór ugyan gyógyítható lett volna, de már késő… Krisztus óta, a Golgota óta, az üres sír óta „nem kell” meghalnunk! (Kőháti Dóra)