A szeretetlenség annyi, mint létromlottság.


A szeretet a létezés mértéke. (Hamvas Béla)

A Szentírás a kisded Jézus pólyája, bontsd ki, és megtalálod benne a Megváltódat. (Spurgeon)

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban.” (Ef 1,3)

Mennyi erő és biztatás van ezekben a szavakban! Vajon tudatosul-e bennünk mindennap, hogy mi mindnyájan Isten áldottai vagyunk…? (Gazdag Zsuzsanna)

Az ember akkor öregszik meg, amikor a siránkozás lép az álmok helyébe.

Az igazi keresztényt arról lehet megismerni, hogy úgy szereti ellenségét, mint a saját lelkét. – Az ő számára is kívánja az üdvösséget.

Életed szántóföldjét nem művelheted meg csupán önmagad. Szíved dzsungelében egymagad nem tudsz rendet teremteni. Saját magadnak nem mondhatsz segítő és vigasztaló szavakat.


Csak az forog biztosan az emberek között, aki szívesen rejtőzködik.

Ha nem tanulsz meg nevetni a nehézségeken, semmin sem tudsz majd nevetni, mire megöregszel.

Edward W. Howe

„Íme, az én Uram, az Úr, megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani?” (Ézs 50,9a)

Jézus Krisztusban új életet kapunk, és a lutheri „simul iustus et peccator” (egyszerre igaz és bűnös) elv alapján őelőtte és őáltala igazak vagyunk bűnös létünk ellenére is. Nem a mi érdemünk ez, nem példás kereszténységünk jutalma, hanem Isten sokszor szinte érthetetlenül jóságos, megsegítő kegyelmének eredménye. Fel tudjuk-e ezt fogni? Ha igen, adjunk hálát érte! (Bogdányi Mária)

Jövőm az Isten kezében van. Nekem csak imádkoznom kell, hogy tisztán lássak.

„Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhezés vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver?” (Róm 8,35)

Milyen keserves lista, amelyet Pál felsorol. Igen, ezek egyike is elég, hogy a hívő hite megbicsakoljon. Igen ám, de ha valaki, Pál tudja, hogy mi a nyomorúság, a börtön, az üldözés. És olyan levelekkel ajándékozott meg, amelyek a Szentírás igazi kincsei. Mert megtapasztalta Krisztus szeretetét. Hogy Jézus ott van, ahol mi vagyunk: még a bajban, a szenvedésben is. Nem láthatóan, hanem lelkünk mélyén munkálkodva. Erőt, vigaszt nyújtva. Szeretete és léte nem attól függ, milyen állomásánál tartunk életünknek. Azt ígérte, minden napon velünk lesz. Csak mi vagyunk, akik hátat fordítunk neki – ő soha! Merjünk hinni és bízni, kérjük a hitet, ha meginognánk, mert azt is megadja. (Kőháti Dóra)

Könnyebb hűségesen munkálkodni, mint hűségesen imádkozni.

„Krisztus mondja: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”” (Jn 16,33b)

Az emberi sors megpróbáltatásai alól senki sem mentesülhet, aki erre a földre született. Keresztje mindenkinek van. A veszteség, a félelem, a bánat, a gyász minden ember számára létező. És mégis: nincs aggódnivalónk! Nem a világ nyomorúságát vette el Krisztus, hiszen mi, akik benne hiszünk, szintén átélünk szenvedéseket. De itt a földön, az életünk végén és az után is ugyanannak a Jézusnak a kezében vagyunk! Ő győzött, hogy bennünket ne törjön össze félelem, szorongás, bánat, gyász, halál. Ő legyőzte a szabadulás akadályait, a bűnt, a halált és a poklot: aki őt követi, annak immár szabad az út az örökkévalóságba. (Kőháti Dorottya)

Mikor egy családban szeretet és bűn összetalálkoznak, ha a szeretet igazi, a kettőnek kereszteződése fájdalmat szül, – és adva van a kereszt. (Stanley)

Minden nap kiülök a végtelenül kék tenger partjára, a sziget eldugott, ember-nem-járat csücskén. És nézem a hullámzó tengert, mely a változó világot, a felfoghatatlan emberi történelmet és életem kiszámíthatatlan alakulását jelenti. Még nincs üvegtenger. Az üvegtenger az örökkévalóság jelképe. Hullámzó, félelmetesen morajló nagy vizek vannak.
Nézem a tengert és így elfelejtem lassan az apró napi gondokat, amelyek már-már szorongássá növő kozmikus gondokként kezdtek feltűnni pszichém egén. A nagyobb gondok hullámai is elülnek, amikor magának a létezésnek a hullámzására figyelek. Ismét eszembe jut Jézus szava, amelyet nekem mondott a lelkiismeret egy pillanatnyi világvégi csendjében: Ha a kis dolgok úgy felizgatnak, hogy nem tudsz imádkozni, gondolj a nagy dolgokra. Ha a nagy dolgok úgy felizgatnak, hogy nem tudsz imádkozni, gondolj az örökkévalókra; és ha az örökkévalók kezdenek izgatni, az már maga az imádság.
Igen, a létezésnek az örökkévalósággal való érintkezése izgat. Miért van ez a tenger, vagyis a létezés, miért nem a semmi van? Erre felsejlik a személyes Isten arca, hirtelen egy emlék jelenik meg, jánosi emlék: a haldokló Istenember a Golgotán… és maga a Lélek szól a lelkemhez: szeret az Isten; Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte!

Nem sajnálom az evilági életet, szívem az örök élet vizeire szomjazik!

Kis Szent Teréz

Urunk, Jézus, aki a világra jöttél, s születésed pillanatától fogva gyermeki arccal tekintettél minden emberre, ne rejtsd el előlünk soha a te arcodat! Szemlélni szeretnénk az isteni irgalmat és jóságot sugárzó arcodat. Segíts minket abban, hogy minden embertársunkon felismerjük a te arcod, a te tekinteted! És segíts minket abban, hogy egyre jobban hasonlítsunk hozzád, aki Üdvözítőnk és Megváltónk vagy!

A kereszt bölcsességét csak akkor értjük meg, ha saját magunkon érezzük.

Edith Stein

A legtöbb ember csak azért panaszkodik, hogy leplezze, milyen jó dolga van.

A szelídség! Mennyivel nagyobb erő, mint a nyers erőszak!

Charlotte Bronte

Addig sohase lépj az emberek elé, míg előbb nem láttad Isten arcát. (Steinberger)


Akik megmerítkeznek a szenvedés tengerében, ritka drágagyöngyöket hoznak elő. (Spurgeon)

Az életet egyetlenegy alapérzéssel lehet boldogan leélni – pedig éppen erre gondolnak az emberek a legkevésbé, – a hála érzésével. (Ravasz László)

Az igazi hit éppen akkor művel csodát, amikor a látszat-hit mentegetőzve hátrál.

Viktor János

Egy szeretetből meghozott döntés, sosem rossz döntés. Még akkor sem, ha a későbbiekben az látszana beigazolódni, hogy a másik út talán jobb lett volna.

„Jézus Krisztus az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.” (Kol 1,18)

Az ember annak szenteli oda ideje nagy részét, ami számára igen lényeges, ami nála első helyen áll a fontossági sorrendben. Ez lehet a család, a hivatás, a tanulás, a sport vagy bármi más. Nálunk, keresztény embereknél – még mindezek előtt – a legeslegelső hely Istent illeti, hisz belőle indul ki minden élet, minden szeretet, minden érték. Mindez a miénk is lehet, ha őt, a vele való szoros kapcsolatot az első helyre tesszük életünkben. Csakis akkor. (Bogdányi Mária)

„Ki hozta létre kezdettől fogva a nemzedékeket? Én, az Úr, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok.” (Ézs 41,4)

Az első kérdés izgatja, nyomasztja az emberiséget a kezdetektől. Istent „kihagyva” nem született még időtálló válasz arra, kik vagyunk, honnan jövünk, hová megyünk. Mi is válaszra várunk. És amikor a hit útján elindulunk, az újjászületett életben járónak – egyik ajándékként – ezek a válaszok megérkeznek! Világosság támad. Az ige felel. Isten megmutatja: van rend a világban, és az ő kezében van az a hatalom, amely életünket, ezt a kis, törékeny létet fenntartja. Csakúgy, mint a nagy világmindenséget. Nem káosz – isteni szeretet, bölcsesség vezérel. Adjunk érte hálát. (Kőháti Dóra)

Könnyebb az ember hajszálait számon tartani, mint érzelmeit és szívének hullámzását.


Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de ne apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden mindenekben, – sőt a mindennél is valamivel több. (Spurgeon)

„Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1Jn 2,8) Már január első napjaiban észrevehető a változás. Csak percek, de ezek a percek nagyon értékesek. Mert a reményt hordozzák. Idén is véget fog érni a sötét, a dermesztő tél, a szürke napok lassan derengővé, majd fényessé válnak. Ez sem a mi hatalmunkban áll – mi csak részesei lehetünk a csodának. Ámulva nézhetjük, hogy milyen rend, precizitás és szépség vesz körül minket. A lelkünk fényét is megtaláltuk már? Volt igazi, lélekben átélt karácsonyunk? Megszületett-e számunkra a Gyermek, az Isten Fia, aki a világ Megváltója lett? Ha igen, akkor bennünk már nem a sötétség erői laknak. Isten Lelke járjon át mindannyiunkat, adjon örömöt és békességet ebben az évben! (Kőháti Dorottya)

Nem az a kérdés, hogy jobb vagyok-e, mint mások, hanem, hogy jobbá leszek-e, mint vagyok.

Sokszor egy rossz döntés jobb, mint az, hogy nem döntünk.

Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.

Mahatma Gandhi

„Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. Te teremtettél északot és délt.” (Zsolt 89,12–13)

Isten mindenek alkotója. A teremtés legapróbb részleteit a hívők sem ismerik, de elfogadják, hogy a földkerekség eredete és vége az ő kezében van. És mivel azt valljuk, hogy a földet Istenünk formálta, igyekezzünk óvni és védeni környezetünket! (Gazdag Zsuzsanna)

A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.

Teréz anya

A növekedni nem akaró gyülekezet azt mondja a világnak: “Mehettek a pokolba.”

Aki lelki értelemben elindult az úton, annak előre kell tekintenie. Nem fordulhat vissza, mert ha ezt teszi, nem lesz alkalmas Isten országára. Ma olyan időket élünk, amikor sokan félbehagyják az iskolát, kilépnek a házasságból, nem kitartók kapcsolataikban és valószínű, hogy az Istennel való kapcsolatukban sem. Pedig csak az jut célba, aki végig, töretlenül kitart.

Az ember élete két részből áll. Az elsőben remélünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre. (Széchenyi István)


Az emberi természet változhatatlan, hacsak Isten meg nem változtatja.

Bátorság kell ahhoz, hogy olyan igazságot hangoztassunk, amelyet korunk elfogadhatatlannak tart.

John Steinbeck

Egy faluban laktunk, amikor kislányunk középiskolába járt. Nem értettük, miért érkezik haza a vasútállomásról 10 perc helyett néha 40 – 45 alatt. Aztán egyszer elmondta. Az utcában, ahol jött volt egy igen vad kutya, oda aztán senki be nem mehetett. Kislányunk minden nap odament ehhez a kutyához és beszélgetett vele: “Mi baj van? Haragszol valamiért? Miért vagy ennyire mérges?” Addig beszélgetett vele, míg aztán a kutya már alig várta, hogy megérkezzen a vonat és erre jöjjön az a kislány, aki “beszélget” vele. Odatartotta a hátát a kerítéshez egy kis vakargatásra. A kutya gazdái nem győztek csodálkozni ezen.

Sok időbe tellett, míg ez megtörtént. De kislányunk nap mint nap odament hozzá, beszélgetett vele, míg végül – irányába – megenyhült. A kutya megérezte a szeretetet.
Vajon megtörtént volna ez az eset akkor is, ha csak egyszer-kétszer ment volna oda? Bizonyára nem. A szeretethez idő kell, meg odafigyelés, meg jóakarat.

Gondolkodásunk kiindulópontja ne az egyház valósága legyen, hanem Isten lehetőségei! (Klaus Douglass)

Hagyd a holnap dolgát, holnapra, – a mi Istenünk holnap is Isten.

„Halljátok meg az Úr igéjét! Pere van az Úrnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban.” (Hós 4,1) Hóseást olvasva felrémlik előttünk egy erkölcsi züllésbe tartó, rideg, embertelen, Istent nem ismerő, törvényét tipró, bálványoknak áldozó ország képe, ahol csak az anyagi az érték, az ifjúság gazdátlanul kallódik, az öregek feleslegesek, a szegények kitaszítottak. Bűn tornyosul az utcákon, a lelkekben. Talán a mi országunk, ahol élünk? Jajveszékelni, ítélkezni, kezeket tördelni lehet – de nem erre van szükség! Bűnbánatra és cselekedetre szól a hívás. Most van igazán feladata a Krisztus-követőnek. Haladéktalanul, mert itt az idő. (Kőháti Dóra)

Krisztus nélkül élni a legboldogtalanabb állapot. (Spurgeon)


Nem lehet gyakran imádkozni. Az imádkozás annyira természetünkké válhat, mint a mágnestűnek, az hogy észak felé fordul. (Spurgeon)

OLVASD A BIBLIÁT!

Olvasd a Bibliát
Reggel, délben, este,
Legdrágább könyved ez:
Isten üzen benne.

Olvasd a Bibliát
Ha emészt a bánat,
Vigaszt adó szózat
Ebből bőven árad.

Olvasd a Bibliát,
Hogyha megtévedtél,
Bűnbocsánat vár rád
Atyád hű szívénél.

Olvasd a Bibliát,
Míg erődből futja -
Boldog és áldott lesz
Élted minden útja.

Boros Gergely

„Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz!” (Jóel 2,13a)

A felsőruha megszaggatása a bűnbánat és töredelem kifejezése az ókori Keleten. Az Istenhez térési szándék kifejezése. Egy külső cselekedet azonban hamar kiüresedik, ha elvész mögüle a lelki tartalom! Képmutatóvá válhatunk, ha nem szívleljük meg a figyelmeztetést. A prófétai intelem arra figyelmeztet, hogy ne kifelé, a látható területén „cselekedjük” a bűnbánatot, hanem szívünkben, lelkünkben. (Kőháti Dorottya)

A holnap félelmes titok,
de hittel, bátran rányitok,
s az ajtón túl, ím Jézus áll!
Így többé nem kell félni már!

„Atyánk, szenteltessék meg a te neved.” (Lk 11,2a)

Jézus imádkozni tanít. Minden szava fontos, hiszen nem szószátyár, bőbeszédű imádkozásra ad példát. Isten nevének szentsége tehát az Úr Jézus tanítása szerint a legfőbb dolog. Miért? Mert amikor Isten elé állunk imádságunkkal, megszólítjuk őt, akkor a hozzá való viszonyunk lepleződik le. Nekem valóban ő a legfontosabb? Az ő nevét akarom dicsérni, ha megszólalok, ha olyat teszek, amit látva mások a mennyei Atyát dicsőítik? Mindennél szebb, nagyobb és szentebb nekem a teremtő Isten neve? Csak ne vegyük soha átkozódva, gyalázatra a szánkra a minket végtelenül szerető Isten nevét! Bárcsak soha senki e földön ne tenne így, hanem áldaná és dicsőítené őt! (Kőháti Dóra)

Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcnak, vereségnek, újrakezdésnek is.  Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig  párnázott úton rejtve maradnak. / Popper Péter /


Az imádságban nem Istent hajlítjuk a saját akaratunk tetszéséhez, hanem a saját akaratunkat hajlítjuk az Isten akaratának tetszéséhez. (Stanley)

Évekkel ezelőtt egy viharban egy sétahajó süllyedni kezdett a Michigan-tavon. A közeli egyetem diákjai azonnal mentőcsapatokat szerveztek, hogy kimentsék a bajba jutott embereket. Az egyik diák, Edward Spencer tizenhét embert mentett meg a süllyedő hajóról. Évekkel később egy Los Angeles-i keresztyén összejövetelen az előadó erről az esetről is beszélt, és a hallgatóságból egy férfi közölte vele, hogy Edward Spencer is jelen van a teremben. Az előadó az emelvényre hívta Spencert, aki már nagyon idős volt. Spencer lassan fölment a lépcsőkön, miközben nagy tapssal köszöntötték. Az előadó megkérdezte tőle, hogy maradt-e valami különös emléke arról az alkalomról. A férfi ezt válaszolta: “Csak az, hogy az általam megmentett tizenhét ember közül egyetlen egy sem mondott köszönetet.”

Gyakoroljátok az apró önmegtagadásokat és készüljetek fel a nagyobbak elviselésére.
Don Bosco


Ha a szeretet irányít, megtalálod minden számításodat. (Don Bosco)


Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.

„Hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1Kor 2,5)

Meddig terjed az emberi bölcsesség? A ma felfedezése holnapra talán elavul. Megdől egy elmélet, egy új információ minden korábbi tudást felülír. Új távlatok nyílnak, mégis vannak megfejthetetlen talányok, leküzdhetetlen problémák és betegségek. Változunk, de megváltoztatni a világmindenséget, életnek és halálnak uraivá válni nem áll hatalmunkban. Isten adta az első emberbe az élet leheletét. Őáltala élünk, mozgunk és vagyunk. Ő itt va
n, velünk van. Hitünkkel belé kapaszkodjunk! (Kőháti Dorottya)

„Így szól az én Uram, az Úr: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!” (Ézs 56,8)

Hála legyen az Úrnak azért, hogy még tart a kegyelem ideje! Még szól és még olvasható az ige, még ma is keres, megszólít és hívogat az Isten, gyarapítva követői számát. Adja a minden kegyelem Istene, hogy akik egyszer átadták neki az életüket, azok meg is álljanak a hitben. Adja a minden kegyelem Istene, hogy életük példa legyen a külvilág szemében, olyan példa, amely kérdésekre és keresésre ösztönöz, és segít abban, hogy ki-ki haza- vagy visszataláljon Atyja házába. (Gazdag Zsuzsanna)

Ki magához nem jó, mást sem szerethet.
William Shakespeare


Krisztust jobban lehet megismerni azáltal, amit Ő maga mond, mint azáltal, amit barátai mondanak Róla. (Spurgeon)

Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken stb. Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.
Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték egymás közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett:
- A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem segíthet a másiknak. Mindenki csak magára számíthat! – harsogta fennhangon.
Erre az indiánok dühösek lettek, és az egyikőjük felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a testvérem! Csak az számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!

Nem én, hanem mi!

Ne mondd: Istenre várok. Isten vár tereád.


Te vagy a szentséges, Úristen, az egyetlen, aki csodákat művelsz.
Te vagy az erős, te vagy a nagy, te vagy a fölséges.
Te vagy a mindenható király, szentséges Atyánk, mennynek és földnek királya.
Te vagy a jóság, te vagy minden jóság, te vagy a legfőbb jóság, az Úr, az élő és igaz Isten.
Te vagy a szeretet, te vagy a bölcsesség, te vagy az alázatosság, te vagy a béketűrés.
Te vagy a biztonság, te vagy a megnyugvás, te vagy az öröm és a vigasság.
Te vagy az igazság és mértékletesség, te vagy a mindeneknek elégséges gazdagság.
Te vagy a szépség, te vagy a gyöngédség.
Te vagy a mi védelmezőnk, te vagy a mi őrállónk és oltalmazónk.
Te vagy az erősség, te vagy az enyhülés.
Te vagy a mi reményünk, te vagy a mi hitünk, te vagy a mi nagy édességünk.
Te vagy a mi örök életünk, nagy és csodálatos Úr, mindenható Isten, irgalmas Megváltónk.
Assisi Szent Ferenc

A gyáva ember reszket a harc előtt, a bátor remeg a győzelemért. (Spurgeon)


A REMÉNY
Én vagyok a remény!
Akármilyen kemény,
hideg legyen a tél,
ha én veled vagyok,
szíved tavaszt remél.
Zárj be a szívedbe,
őrizz, – mert csak az él,
aki sötét éjben,
örömben, bánatban,
remél – egyre remél!


A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.
Kalkuttai Teréz Anya


Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)


Az igazság győzelme a szelídekre és a türelmesekre vár.
Pilinszky János


Dolgozz és szenvedj Jézusért, aki sokat dolgozott és szenvedett érted. (Don Bosco)


Érezni az érintést…. Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk, csakhogy érezzük egymást…

„Jézus mondta: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.”” (Mk 4,24b)

Túl sokat ítélkezünk. Indulatból, felületesen, elhamarkodottan, első látásra. Könnyű meglátni a másik szemében a szálkát, a magunkéban pedig nem látjuk a gerendát sem. Mi azt látjuk, ami a szemünk előtt van, Isten viszont azt is látja, ami a szívben van. Megbocsátani is nehezen tudunk. Előfordul, hogy „megbocsátunk, de nem felejtünk”. Isten nem ezt várja tőlünk! Jaj nekünk, ha olyan mértékkel mérnek majd rajtunk, amilyennel mi mérünk embertársainknak. Isten megbocsát és kegyelmez nekünk – nem érdemünk miatt, hanem Krisztusért. Indítson ez el minket a szeretet és az egymás iránti elfogadás, a bocsánatkérés és -adás útján. (Kőháti Dorottya)

Két művész illusztrálta a nyugalmat. Az első egy csöndes, zavartalan hegyi tavat ábrázolt. A másik egy félelmetes vízesést, amelyre ráhajolt a partról egy törékeny fa. A fa egyik ágán, a vízesés felszálló párájától csaknem teljesen átázva egy vörösbegy ül.
Az első kép csak a mozdulatlanságot, a másik az igazi nyugalmat ábrázolta.

„Krisztus mondja: »Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot.«” (Jn 5,39)

Tavaly egy évig ünnepeltük a Bibliát, és „kutattuk az Írásokat”. Áldássá vált – reméljük, sokakban –, hogy kiállításokon, gyülekezeti délutánokon, versenyeken, játékokon, cikkeken, műsorokon, okos és szép könyveken keresztül az élet könyve életközelbe került, olyan kezekbe is, amelyek eddig nem forgatták. Hogy mi lesz a mérlege ennek a rendkívüli évnek? Erről a lelkek vizsgálója tud, aki látja és magához öleli a hozzá térőt. S aki életet és üdvösséget talált, annak a számára a Biblia éve folytatódik, mi több, meghatározatlan (örök) időkig kitolódik. (Kőháti Dóra)

Ne arra menj, amerre a csapás vezet. Arra menj, amerre nem vezet csapás és hagyj nyomot magad után. (Ismeretlen)


Sok kis könnyű gondolatból fejlődik a bűnök nehéz súlya. (Spurgeon)

„Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,5)

Isten annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy ha hiszünk benne, el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Mi sem lenne természetesebb a részünkről, mint a hálaadás ezért a hatalmas szeretetért és jóságért, ennek viszonzása kérdések és feltételek nélkül. Ám mivel egyszerre vagyunk igazak és bűnösök, nem tudunk így szeretni. De naponként imádkozhatunk azért, hogy Isten megtisztítsa a szívünket és az életünket, képessé téve minket ezáltal arra, hogy mindig és minden körülmények közt őt szeressük, rá tekintsünk, felé forduljunk teljes szívünkkel, lelkünkkel és minden erőnkkel. (Gazdag Zsuzsanna)

„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119,11)

Vannak emberek, akiket egy csapásra a szívünkbe zárunk, még csak meg sem kell szólalniuk. Szívünkbe zárunk igaz szavakat, nekünk szánt tanácsokat, elgondolkodtató intelmeket. A zsoltáros nyomán ma azt gyakorolhatom, hogyan élnek, mozdulnak bennem, segítenek engem Isten nekem kimondott, éltető szavai. A régi emberek sokat ismételgették a fontos bibliai mondatokat, emlékeztettek és emlékeztek. Ma is Isten igéjét ízlelgetem. Ez segít, hogy küzdjek a bennem lévő rossz ellen, s hogy emberségesebb emberré váljak. (Varga Gyöngyi)

A bűn elkövetése után nem az imádság az első teendő, hanem a töredelmes bűnbánat.


A hitetlen ember az áldások özönében is folyton zúgolódik, a hívő lélek pedig a legsúlyosabb csapások alatt is talál okot a hálaadásra.


A keresztény győzelem olyan legyen, mint Krisztus győzelme: az alázatosság győzelme a kevélység, a szeretet győzelme az önzés, a tisztaság győzelme a bűn felett.


Adni kell, adni, mindent odaadni, munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást, jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget, melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, a legelső nincstelennek.  Szeretetet adni – adni, s érte semmit sem kívánni! ”  (Kalkuttai Teréz Anya)


Amit tagadunk, az nem gyógyítható. (Klaus Douglass)


Az igaz ember eltávozik, de fénye megmarad. (Dosztojevszkij)

„Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.” (Zsolt 63,7)

Nem tudok elaludni. Újra meg újra végigperegnek bennem a múlt történései, töprengek felettük: miért kellett ennek így történnie? Van válaszod a számomra, Istenem? Megértem majd egyszer, átlátom, hogy miként tervezted és vezetted végig az életemet? Nem akarok még elaludni. Ha végiggondolom, mennyi ajándékot és áldást kaptam tőled, kimondhatatlan hála tölti el a szívem. Ilyenkor mindig arra gondolok: hogy is lehet, hogy mindezt megélhettem veled, benned? (Balogh Éva)

Ha a testet minden nap tápláljuk, miért ne táplálnánk a lelket is? (Don Bosco)

„Ha megtalálta az elveszett juhot, felveszi a vállára örömében.” (Lk 15,5)

Hányféle formát ölthet az elveszettség, mikor nem vagyunk a helyünkön! Nincs lelki békénk, célunk, hitünk, támaszunk. Keservesen béget az elveszett juh, de – úgy tűnik – senki sem hallja gyenge kis hangját. Senki sem nyúl érte. Aztán egy erős, ám gyengéd kar felemeli, és örömmel magához öleli. Az elveszett ember: mi vagyunk. Mert a bűnből és annak következményétől megváltani sem magunkat, sem egymást nem tudjuk. Jézus ebben a halálos elveszettségünkben talál meg. Földi értelemben lehetnek veszteségeink, nyomorúság is jöhet, de az örök életet a Pásztor karjában megbújó báránytól nem veheti el senki soha. (Kőháti Dóra)

Ha önmagad felett győzedelmeskedni akarsz, akkor önmagaddal szemben mindig Isten pártjára kell állnod.

„Isten nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.” (Jób 37,5)

Isten egyes tetteit életünkben néha észre sem vesszük, mások részben vagy egészben érthetetlenek a számunkra. De ha mi „mégis”, minden körülmények közt bízunk benne, elhisszük, hogy ő a javunkat akarja, akkor hosszabb-rövidebb idő elteltével minden világossá válik. Előbb-utóbb megértjük, mi miért történt úgy, ahogy történt. Előbb-utóbb láthatóvá válik, mi volt az Isten akarata és célja az életünkben. Rájövünk, hogy ugyan nem az és nem úgy történt, amit és ahogy mi akartuk, de az és úgy, ahogy az a legjobb volt nekünk, a gondviselő Isten szeretett gyermekeinek. (Gazdag Zsuzsanna)

Kevés gazdag ember birtokolja a vagyonát. Legtöbbször a vagyon birtokolja őket.


Minden szeretet ősképe a golgotai áldozat: önmagamat maradéktalanul odaadni.
Hamvas Béla


Nem a hajón kívüli víz süllyeszti el a hajót, hanem a hajóba kerülő víz. Ugyanígy, az igaz ember sem vész el, bár e világban él. Ha azonban a világ betölti az ember bensőjét, akkor lelke meghal. Mennyire vigyáznak a tengerészek, hogy ne kerüljön víz a hajóba. Ugyanígy kell nekünk is szüntelen vigyázni és imádkozni, hogy a világ ki ne oltsa életünket.


Nincs egy hete, hogy megkezdődött az új év. Pár pillanat erejéig most mégse a kezdetet nézzük, hanem a befejezést, méghozzá a végső befejezést: Tekintsünk halálunk órájára. Mi fáj majd akkor legjobban? Nem annyira az fog kínozni, amit vétettünk – inkább az, amit elmulasztottunk! Elmulasztottunk, mert csak saját magunk kényelmével és érdekeivel voltunk elfoglalva és nem embertársainkra tekintettünk. Mert mindig, amikor egy hang megszólalt bennünk és jó irányba akarta terelni lépteinket, rögtön elhallgatattuk azt, mert bizonyára önmegtagadást is követelt volna az az út.
Ne essünk ebbe a hibába, legyünk bátrak és válasszuk a keskeny és rögös utat, mert életünk csak így lesz valóban boldog és értékes. Aki ugyanis elfelejti önmagát, az találja meg.


TANÍTS MEG…
Taníts meg szent jóságodra, bennem élő Istenem!
Szorítsd meg és ne ereszd el megremegő két kezem!
Önmagammal harcban állva s nem pihenve szüntelen,
taníts meg, hogy megbocsássam, ha magam ellen vétkezem!

Taníts meg, hogy úgy szeressek, mint te szeretsz engemet!
Vond magadhoz, s öleld át felsajduló lelkemet!
Annyi kétség, annyi bánat tépi s marja szívemet,
taníts meg, hogy tisztán nyújtsam színed elé lelkemet!

„Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek.” (Zsolt 17,7)

Jó belekapaszkodni ma újra ebbe a zsoltárimába: kérni, várni a csodát. Mindig lenyűgöz az a hit, amely megcsillan ezekben a könyörgésekben. Szorult helyzetben, nehéz időben fakad fel a zsoltáros szava, de amikor kimondja imádságát, már bizonyos abban, hogy akit szólít, az meg is szabadítja őt. Szeretnék én is így imádkozni, szeretném így tanulni és élni az imádságot. Bízni abban, hogy a legnagyobb hatalom és erő a világban Isten hozzánk hajló szeretete. Egy emlékkönyvben olvastam egyszer: „A világ számára te csupán valaki vagy – de Valaki számára te vagy az egész világ.” (Varga Gyöngyi)

A bűn bűn marad, akár észrevesszük, akár nem. (Spurgeon)

A hívők, az Isten gyermekei soha ne féljenek a környezetváltozástól, mert minden környezetváltozás új és új áldásokat tartogat számukra.

Spurgeon

A keresztények testben élnek, de nem test szerint.


A szeretetet nem lehet szóval parancsolni, de lehet az élő példának ellenállhatatlan erejével átplántálni. (Victor János)

„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.” (Zsolt 40,9)

Néha talán azt gondoljuk, hogy az szerezné a legtöbb örömet, ha végre szabadon azt tehetnénk, amit csak akarunk. Senki sem szólna bele. De hogy annak örüljek, hogy valaki más akaratát teljesítsem…? Igen, ez lehetséges, ha az Isten akaratáról van szó. Ha érzem őt az életemben, akkor tudnom, éreznem kell azt is, hogy amit ő akar velem, az lesz számomra a legjobb. A törvényed ajándék, Uram. A korlátozásnál is erősebben kiteljesít és szabaddá tesz. (Balogh Éva)

Az igazi imádság olyan, mint a postagalamb: okvetlenül Istenhez talál, mert onnan jött.

Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.

Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved.  (Margarete  Seemann)


Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: minden engedelmeskedik nekünk.

Vianney Szent János

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Ezért nem félünk.” (Zsolt 46,2–3)

Erős vár a mi Istenünk – ez a „mi zsoltárunk”. Énekeljük Luther korálját, felállva a templomban, mint a Himnuszt, és szétárad tagjainkban, még inkább a lelkünkben az erő, a hit, a bizalom, a hála, a tettvágy, a bátorság. Mert nem félünk! Várban vagyunk, védve vagyunk. Ellenség erőt nem vehet azon, aki Istennél keres menedéket. (Kőháti Dóra)

Isten kezet nyújtott a bukott embernek. Mi elestünk, Ő aláereszkedett; mi feküdtünk, Ő lehajolt. (Augustinus)

Minél több szeretet ajándékozunk, annál gazdagabbak leszünk.”  (Adrienne von Speyer)


Ne felejtsük el: Az ember pont akkora, mint azok a dolgok, amelyek felidegesítik őt!

„Próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e.” (5Móz 13,4)

Életünk útja – akár akarjuk, akár nem – próbatételekkel teli: legyen az például haláleset, munkahely elvesztése vagy egy komoly betegség. Mindezek a történések alkalmasak arra, hogy kiderüljön, kiben bízunk: a magunk erejében, barátok, orvosok segítségében, szerencsében, avagy az élő Istenben. Minden próbatétel veszélyforrás, hiszen eltávolíthat Istentől. De minden próbatétel – melyek közül egy sem esik meg Isten tudta nélkül – egyben esély is arra, hogy az Úrba vetett hitünk és bizalmunk még jobban megerősödjék. (Gazdag Zsuzsanna)

„Szeretném megismerni Krisztust és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” (Fil 3,10–11)

Vízkereszt fényes csillaga három bölcset vezet a jászolban fekvő kisgyermekhez. Azért indultak el távoli vidékekről, mert meg akarták őt ismerni. Benne valóban Isten erejével találkoztak. Különös, hogy a születés ünnepe már odairányítja tekintetünket a szenvedéstörténetre és a feltámadásra. De hiszen így teljes a kép. Megjelent az Élet, és megismerhetővé vált: része lehet mindennapjainknak. Azzal, hogy kezdjük megismerni, ő bennünk növekszik, minket hordoz. Megtart szenvedéseinkben, örömeinkben, köznapi kicsi halálainkban, veszteségeinkben, gyászunkban. És őbenne naponta fel is támadunk – a végső feltámadásig. Ezt a tudást, ajándékot kéri az apostol, ő erre vágyik – és vele együtt én is kérhetem. (Varga Gyöngyi)