A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.

Teréz anya

A növekedni nem akaró gyülekezet azt mondja a világnak: “Mehettek a pokolba.”

Aki lelki értelemben elindult az úton, annak előre kell tekintenie. Nem fordulhat vissza, mert ha ezt teszi, nem lesz alkalmas Isten országára. Ma olyan időket élünk, amikor sokan félbehagyják az iskolát, kilépnek a házasságból, nem kitartók kapcsolataikban és valószínű, hogy az Istennel való kapcsolatukban sem. Pedig csak az jut célba, aki végig, töretlenül kitart.

Az ember élete két részből áll. Az elsőben remélünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre. (Széchenyi István)


Az emberi természet változhatatlan, hacsak Isten meg nem változtatja.

Bátorság kell ahhoz, hogy olyan igazságot hangoztassunk, amelyet korunk elfogadhatatlannak tart.

John Steinbeck

Egy faluban laktunk, amikor kislányunk középiskolába járt. Nem értettük, miért érkezik haza a vasútállomásról 10 perc helyett néha 40 – 45 alatt. Aztán egyszer elmondta. Az utcában, ahol jött volt egy igen vad kutya, oda aztán senki be nem mehetett. Kislányunk minden nap odament ehhez a kutyához és beszélgetett vele: “Mi baj van? Haragszol valamiért? Miért vagy ennyire mérges?” Addig beszélgetett vele, míg aztán a kutya már alig várta, hogy megérkezzen a vonat és erre jöjjön az a kislány, aki “beszélget” vele. Odatartotta a hátát a kerítéshez egy kis vakargatásra. A kutya gazdái nem győztek csodálkozni ezen.

Sok időbe tellett, míg ez megtörtént. De kislányunk nap mint nap odament hozzá, beszélgetett vele, míg végül – irányába – megenyhült. A kutya megérezte a szeretetet.
Vajon megtörtént volna ez az eset akkor is, ha csak egyszer-kétszer ment volna oda? Bizonyára nem. A szeretethez idő kell, meg odafigyelés, meg jóakarat.

Gondolkodásunk kiindulópontja ne az egyház valósága legyen, hanem Isten lehetőségei! (Klaus Douglass)

Hagyd a holnap dolgát, holnapra, – a mi Istenünk holnap is Isten.

„Halljátok meg az Úr igéjét! Pere van az Úrnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban.” (Hós 4,1) Hóseást olvasva felrémlik előttünk egy erkölcsi züllésbe tartó, rideg, embertelen, Istent nem ismerő, törvényét tipró, bálványoknak áldozó ország képe, ahol csak az anyagi az érték, az ifjúság gazdátlanul kallódik, az öregek feleslegesek, a szegények kitaszítottak. Bűn tornyosul az utcákon, a lelkekben. Talán a mi országunk, ahol élünk? Jajveszékelni, ítélkezni, kezeket tördelni lehet – de nem erre van szükség! Bűnbánatra és cselekedetre szól a hívás. Most van igazán feladata a Krisztus-követőnek. Haladéktalanul, mert itt az idő. (Kőháti Dóra)

Krisztus nélkül élni a legboldogtalanabb állapot. (Spurgeon)


Nem lehet gyakran imádkozni. Az imádkozás annyira természetünkké válhat, mint a mágnestűnek, az hogy észak felé fordul. (Spurgeon)

OLVASD A BIBLIÁT!

Olvasd a Bibliát
Reggel, délben, este,
Legdrágább könyved ez:
Isten üzen benne.

Olvasd a Bibliát
Ha emészt a bánat,
Vigaszt adó szózat
Ebből bőven árad.

Olvasd a Bibliát,
Hogyha megtévedtél,
Bűnbocsánat vár rád
Atyád hű szívénél.

Olvasd a Bibliát,
Míg erődből futja -
Boldog és áldott lesz
Élted minden útja.

Boros Gergely

„Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz!” (Jóel 2,13a)

A felsőruha megszaggatása a bűnbánat és töredelem kifejezése az ókori Keleten. Az Istenhez térési szándék kifejezése. Egy külső cselekedet azonban hamar kiüresedik, ha elvész mögüle a lelki tartalom! Képmutatóvá válhatunk, ha nem szívleljük meg a figyelmeztetést. A prófétai intelem arra figyelmeztet, hogy ne kifelé, a látható területén „cselekedjük” a bűnbánatot, hanem szívünkben, lelkünkben. (Kőháti Dorottya)