A barátság lényege inkább abban van, hogy mi szeressünk mást, semmint abban, hogy mások szeressenek minket. (Arisztotelész)

A KUDARC NEM AZT JELENTI…

A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
hanem azt, hogy nem arattam sikert.

A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
hanem azt, hogy tanultam valamit.

A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.

A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.

A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értettem a lényeget,
hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.

A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.

A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.

A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.

A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.

A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem elhagytál engem,
hanem azt, hogy Neked bizonyosan van egy jobb ötleted.

Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több. (Nansen)

Az emberek szeretik az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, amikor leleplezi őket.

Augustinus

Az Istenhez való visszatérés ebben áll, és ez elengedhetetlen kezdete is: Saját bűneinket elismerni, magunkba mélyedve ezekre reflektálni, önmagunkat alázatosan bűnösnek vallani: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened". Be kell látnunk, hogy közel sem vagyunk tökéletesek, hogy bűnre hajlók vagyunk és képesek vagyunk vétkezni. De ennyi pusztán nem elég... Jó szándék kell, hogy éljen bennünk: azaz akarnunk kell változni, akarnunk kell szebb, igazabb, jobb és önzetlenebb életet élni, különben bűnbánatunknak nincs igazán értelme.

Magunk elégtelenek vagyunk a változáshoz, mivel önmagunktól, magunk súlyától kell megszabadulnunk... Ezért kell kérnünk fáradhatatlanul és bizalommal telve Istenünk világosságát elménkre, gyógyító szeretetét szívünkre, szabadítását lelkünkre.

Akarjuk a Vele való egységet, és kerüljük a bűnt, ami Tőle elszakít: ennyi elég...

Az utolsó hópehely utat enged a tavasz első bimbóinak. Hadd emlékeztessen a természet bennünket arra, hogy még a legnehezebb idők is véget érnek egyszer, és új élet kezdődik.


De van reménység: a halál és a feltámadás. A halálon inneni halál és a feltámadáson inneni feltámadás. (Farkas József)

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok!” (Ézs 55,3)

Még ha bicebócán jövök is, még ha félvakon botorkálok is, és nagyothallásom bosszantóan eluralkodott is rajtam, a figyelmemet még akkor is kívánja Isten. Nem azért, mert ez neki lenne jó, hanem mert féltve szeret. Tudatni akarja velem, van életem. Lehet erőm őbenne, sőt vakságom, süketségem, sántikálásom nála meg is gyógyulhat. De ha mégsem, akkor is élhetek teljes életet ővele, őbenne. Csak hittel kell mozdulnom a hívására. (Benkóczy Péter)

„Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele.” (1Tim 4,4)

Megszabadított életű, lelkiismeretű ember szavai ezek. Nem méricskél a „szabad – nem szabad” kínzó kérdéseivel, nem szab emberi határokat, hanem élvezi Isten határtalan bölcsességének gyümölcseit (1Móz 1,31). Tudja, minden teremtmény tisztasága alapvetően az Istennel való kapcsolatától függ. Márpedig a világon csak az ember szakadt el Urától. Aki pedig kegyelemből új életet kapott, az éli Istentől erre a világra kapott feladatát, küldetését: dicséri, magasztalja Atyját az erre kapott ajándékokkal, eszközökkel. (Eszlényi Ákos)

Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként Simon Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen kudarcokat élünk meg. Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire eredménytelennek érezzük. Hozzánk is szólsz Jézus által, miként Péterhez: vessétek ki a hálót halfogásra. Magunktól már sokszor feladtuk volna. Add, hogy sose vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát követve megtapasztalhassuk az Ő életet átalakító erejét. Add, - hogy elhagyva mindent, ami fölöslegesen megköt minket, - szabadon követhessük Jézust!

Keresd az Istennel való találkozást még akkor is, ha ehhez az időt az alvásból kell elvenned. Az Úr sokkal többet erőt tud adni, mint az ágy.

Legyen időd gondolkodni...
ez az erő eredete.

Legyen időd játszani...
ez az örök fiatalság titka.

Legyen időd olvasni...
ez a bölcsesség forrása.

Legyen időd imádkozni...
ez a legnagyobb erő a Földön.

Legyen időd szeretni, s hogy mások szerethessenek...
ez Isten adta kiváltság.

Legyen időd barátságosnak lenni...
ez az út a boldogság felé.

Legyen időd nevetni...
ez a lélek muzsikája.

Legyen időd adni...
túlságosan rövid a nap, ahhoz hogy önző legyél.

Legyen időd dolgozni...
ez a boldogulás ára.

Legyen időd cselekedni tiszta szeretetből...
ez a mennyország kulcsa.

Figyelj a mára!
a tegnap csak egy álom,
a holnap csak egy látomás:
a helyesen megélt ma tesz
boldog álommá minden tegnapot,
és minden holnapot reményteljes látomássá.

Sajgó Szabolcs

Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől.

A tavasz legelső virága a hóvirág, ez a kis virág nem fél évről évre újra előbújni. Zöld és hófehér színével a reményt és a tisztaságot jelképezi. Jelentése virágnyelven: "Örvendj a jelennek és a jövőnek, s a szomorú múlt emlékeinek ne engedj helyet a szívedben!"

„Mi az igaz hit?” – „Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbeli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem az evangélium által, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.” (21. kérdés-felelet)


Nem nagy szó derék és szelíd emberekkel egyetértésben élni: ez mindenkinek természet szerint kellemes, hiszen ki-ki örömest marad békében, s akik úgy gondolkodnak, mint ő, azokat jobban szereti. De nagy kegyelem és nagyon dicséretes, s valóban férfira valló tett békében meglenni goromba, gonosz, fegyelmezetlen emberekkel, vagy akár olyanokkal, akiknek észjárása más, mint a miénk.

Kempis Tamás (1390 - 1471) németalföldi teológus, egyházi író

Nincs semmi különbség a keveset és sokat vétkező bűnös között. Mindketten egyformán elvesznek, ha nem mentek be Isten országába.

OLAJFÁK KERTJE

Bűvöl egy álomtalan álom
az ezerálmú getszemáni éjben.
A szenvedés, mely úr lesz a halálon,
s a szeretet, mely úr a szenvedésen.

A szeretet, mely értünk mindent vállal,
és vigasztalást kínál a latornak,
mert angyal jön a keserű pohárral,
s a földi kín az öröklétbe olvad.

Kozma László

Óvakodjunk az olyan alázatosságtól, amit a démon sugall: a legborzasztóbb nyugtalanságba taszít minket azzal, hogy elénk tárja bűneink súlyosságát, gyötri a lelkeket: Bármit tesznek, úgy érzik, mindenhonnan veszély leselkedik rájuk, jócselekedeteik hiábavalónak tűnnek. Az elkeseredés miatt feladják a küzdelmet, képtelennek érzik magukat bármiféle jóra, mert azt képzelik, hogy mindaz, ami másoknál dicséretes, az bennük rossz…

Az alázat, akármilyen nagy is, nem aggasztja, nem nyugtalanítja, nem kavarja fel a lelket, hanem békesség, öröm és nyugalom kíséri. Az igazi alázat olyan édességet és megelégedést áraszt a lélekbe nyomorúságának láttán is, amiről nem szeretne lemondani, egyáltalán nem nyugtalanítja és nem szorongatja a lelket, hanem kitágítja és még alkalmasabbá teszi Isten szolgálatára….

Avilai Szent Teréz

A dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz. (Hioszi Tatiosz)

A gond az imádság karjaiba űz, az imádság pedig kiemel a gond karjaiból. (Zwingli)

A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.

Ajándékozó szeretet.

A mai rohanó világunkban az egyik legszebb ajándék talán az, ha figyelmünkből és időnkből ajándékozunk a másiknak...


A mindennapi életben sokszor egyáltalán nem vesszük észre, hogy valójában sokkal többet kapunk, mint amennyit adunk, s hogy életünk csak a hálaadástól válhat igazán gazdaggá. (Dietrich Bonhoeffer)


Istenünk kérünk, add, hogy ne csak magunkra figyeljünk, ne csak saját gondjainkkal legyünk elfoglalva, hanem tégy minket Önmagadat odaajándékozó szereteted részesévé. Hogy képesek lehessünk mi is odaadni embertársunknak azt, ami fontos számunkra, időnket és vele önmagunkat. Istenem, adj önzetlen, ajándékozó szívet!

Alkalmatlanságunk és semmiségünk látványa legyen számunkra a békesség igazi forrása, mert így abban a meggyőződésben élhetünk, hogy maga Isten akar munkához látni, hogy véghezvigye bennünk és általunk mindazokat a nagy dolgokat, melyekre hivatva vagyunk. Szerintem azonban ennél még nagyobb ok az örömre az, hogy végletes nyomorúságunk és utálatosságunk miatt feltétlenül szükségünk van arra, hogy mindig Istenünkhöz folyamodjunk, hogy teljesen hozzákössük magunkat, életünk minden pillanatában, minden helyzetében. Minél erőtlenebbek vagyunk, annál nagyobbnak kell lennie örömünknek és boldogságunknak is, mert Istentől való függésünk akkor még szükségesebb.

Ezért hát, ne aggódjon többé, ha gyengének érzi magát, hanem örvendezzen, mert Isten lesz az ereje. Csak arra legyen gondja, hogy lelkét mindig Őfelé fordítsa a legnagyobb békességben, a legtökéletesebb ráhagyatkozásban, teljes alázattal és egyáltalán nem bízva saját magában.

P. Fracois-Marie-Jacob Limermann

Bocsáss meg nekem Uram, ha azt gondolom, Te csak bizonyos módokon tudsz rajtam segíteni. Tévedek, mert utad van számtalan sok. Köszönöm azt, amelyiket használod a javamra! Ámen

Egy napon egy idős asszony leckét adott unokaöccsének. A kisfiú általánosságban jó, figyelmes gyermek volt, de ezúttal nem figyelt feladatára. Hirtelen megszólalt: - Nagynéni, letérdelhetnék és kérhetném Istent, hogy segítsen megtalálni a játékomat? A nagynéni beleegyezett, mire a kisfiú letérdelt széke mellett, becsukta a szemét, és csöndben imádkozott. Aztán fölkelt, és megelégedéssel folytatta a lecke átvételét.
Másnap a nagynéni csaknem félt megkérdezni a kisfiútól, hogy megtalálta-e játékát, mert attól tartott, hogy talán egyszerű hitét is elveszti a kudarc esetén. De mégis megkérdezte: - Drágám, megtaláltad a játékodat? - Nem, nagynéni - válaszolta a kisfiú -, de Isten elvégezte, hogy már nincs is rá szükségem.

Ha boldogok akarunk lenni, szépítsük meg mások életét. Szerencsés a rossz ember is lehet, de boldog csak a jó.

„Krisztus mondja: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”” (Jn 14,18)

Nincs olyan ember, aki ne rémülne meg a magánytól, a világnak való kiszolgáltatottságtól, és akit az elhagyottság vagy az egyedüllét félelmetes érzése ne keserítene meg. Éppen ezért Mesterünk életet adó vigasztalást nyújtott mindenkori tanítványainak ebben az ígéretében: jövök. „Bizony, hamar eljövök” (Jel 22,20b) – Krisztust mint ígéretét megtartó Urat ismerjük, reméljük. Ha ő mondja, úgy lesz, mert nem hazudik, és mert övé minden hatalom. Nem létezik olyan erő, amely jövetelét, hozzánk érkezését, értünk jövetelét megakadályozhatná. Ezért hangzik hitelesen, erőt adóan az ige: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek…” (Jn 14,1a) (Eszlényi Ákos)

Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.

Seneca

Oly sok fa törik le saját termésének súlyától, pedig a vad szelek sem bírták megroppantani.

„Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk!” (2Krón 14,10)

Járókeret, mankó vagy egyszerű sétapálca. Mind a járást segíti, kinek-kinek az igénye és gyengesége szerint. Stabil test, amelybe kapaszkodni, amelyre nehezedni lehet. Ilyen biztos segítséget jelentett Ászá király és serege számára az Úr az etiópok elleni csatában. És Jézus se hagy magunkra, amikor arra buzdít, induljunk el az ő útján, mert tudja: pusztán csak a magunk ereje nem elég. Ha kell, szilárd mankóvá lesz számunkra, amelyre támaszkodni lehet. (Benkóczy Péter)

Sohasem fogja tudni gyakorolni az erényt, maga hegyet akar megmászni, a jó Isten pedig azt akarja, hogy leszálljon a termékeny völgy mélyére, ahol megtanulja az önmegvetést.

Kis Szent Teréz

TANÁCS

Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...

Túróczy Zoltán

Urunk, Jézus Krisztus! Téged keresünk, mert te vagy az Atyához vezető Út. Valahányszor tanúságot teszünk szeretetedről, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor megvalljuk, hogy az Egyházhoz tartozunk, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor megosztjuk kenyerünket az éhezőkkel, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor a gyengék védelmére kelünk, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor szeretettel fordulunk a betegekhez, közelebb kerülünk hozzád. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Van szeretet, amelyik olyan, mint a ciszterna. Addig van benne a víz, míg kívülről táplálják, addig szeret, míg viszontszeretik. – Az igazi szeretet olyan, mint a forrás, belülről táplálkozik.

A hibák oka a jobb nem ismerése. (Démokritosz)

A világnak nem annyira nagy igehirdetőkre van szüksége, mint nagy imádkozókra. (Stewart)

Aki fél a szenvedéstől, annak tudnia kell, hogy maga a félelem is szenvedést okoz.

Általában nem tudjuk, mi az, amit beteljesítettünk a létezésünkkel; nagyon meglepődnénk, ha kiderülne, hogy amit értékesnek tartottunk, Isten előtt nem sokat jelent, amit viszont bukásnak könyveltünk el, az valójában bő termést hozott.

Roger testvér édesapja

Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog.
Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte!
Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál.
Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és a bensődben derül.

Seneca

Bárminő titokra is bukkansz magad körül, ne feledd, a legfőbb titkokat tenmagadban leled!

EGYEDÜLI REMÉNYEM

Egyedüli reményem, ó Isten, csak te vagy.
Jövel és nézz meg engem, magamra ó ne hagyj!
Ne légy tőlem oly távol, könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

Ha a nehéz időkben elcsügged a szívem, vigasztalást igédben, Uram, te adj nékem!
Ha kétség közt hánykódom és mentségre nincs módom, te tarts meg, Istenem!

A földön, ha elvesztem szerelmem tárgyait, maradjon meg mellettem szerelmed és a hit;
Csak azt el ne veszítsem, mi benned, ó, Úr Isten, remélni megtanít!

Földi jó és szerencse mulandó, mint magunk, de a hit drága kincse örök és fő javunk;
Hitünk áll rendületlen, hogy Isten véd szüntelen: élünk vagy meghalunk.

Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, az árvát, elhagyottat gyámolítsd te magad!
A szegényt, ki remélve csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

Fejes István

Gyümölcseiről ismerjük fel a helyes imádságot. Ha imádságod természeti hajlamaidat és a világhoz való ragaszkodásodat megöli benned, és helyette az Úr Jézus képét tükrözteti vissza, akkor imádságod jó. (Tersteegen)

Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.

„Jézus mondta: „A szombat lett az emberért.”” (Mk 2,27)

Ebben a rövid, logikus mondatban rajzolódik ki Isten munkálkodásának legfontosabb szava: az „emberért”. Mindent ennek vetett alá, legyen az akár a világ teremtése, akár a törvények alkotása. Értünk. Számtalan ajándékának az egyetlen értelme, hogy az ember (örök) életét célozza, azt szolgálja. Így kapta az Ószövetség népe a szombatot mint a nyugalom napját, illetve ezzel a rajongással ajándékozta Urunk a világnak a vasárnapot, Krisztus feltámadásának ünnepnapját. Értünk – mindent. Hitünk gyönyörű, határtalan ténye: ilyen Atyánk van! (Eszlényi Ákos)

Kevéssé bízik a mi Urunkban. Nem szabad félni tőle: Ő olyan szelíd, olyan szeretetre méltó, s annyira telve van irántunk gyengédséggel és irgalommal. Szegénysége és elvetemültsége miatt nagy zavarral állhat elé, de legyen ez a tékozló fiú zavara, aki megtér atyjához, telve bizalommal és gyengéd szeretettel. Még mindig attól fél, hogy nem szereti Őt: valószínűleg éppen ezekben a pillanatokban szereti a legjobban, és Ő ilyenkor közelebb van magához, mint bármikor máskor. Ne az érzései alapján mérje le a mi Urunk iránti szeretetét, ez igen kicsi mérték. Hagyatkozzon bizalommal a kezére; szeretete egyre növekedni fog, de nem fogja észrevenni, ami egyáltalán nem is szükséges…

P. Fracois-Marie-Jacob Limermann

Krisztus ragyogó világosság. Aki azt mondja, hogy a világosságban van – abban nem szabad megmaradni sötét indulatoknak. Csak egy érzés van, amely elbírja a világosságot: a szeretet. (Victor János)


Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki sem önmagát!


 Szeressünk, MÉGIS szeressünk, akkor is, ha számtalanszor kiütötték tenyerünkből mások felé nyújtott szívünket. Szeressünk, s nem azért, mert ‘érdemes’, hanem azért, hogy embernek érezzük magunkat, az Emberfia rokonának, ma élő tanítványának, mert szeretet nélkül nem lehet és nem érdemes élni, mert ‘a szeretet a legnagyobb és soha el nem múlik’. (Gyökössy Endre)

„Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot.” (Zsolt 74,16)

Elámulok, ha hallom, hogy milyen felfoghatatlan messzeségekben is vannak csillagok, galaxisok, hány évmilliárdot tesz meg a fény, mire elér hozzánk. És a Tejútrendszer csak egy apró darabkája a végtelen világegyetemnek. Ehhez a nagysághoz képest bolygónk egy porszem. A Földön az emberi lény voltaképpen jelentéktelen semmiség. És mégis… Isten rendjében és rendszerében helyem van. Tud rólam, és vezet engem, fontos vagyok én is. Kicsi vagyok, de az ő végtelen szeretete minden oldalról körbevesz. (Benkóczy Péter)

VÁLLALD A KÖNNYEKET!

Testvéred bús arcán könnypatakok folynak,
Nem tudja, hogy mitől, sem hogy miért sorvad;
Te keresztet kaptál mennyei Atyádtól,
Hogy el ne szakadhass soha szent Fiától.

Vállalod -e érte, nemcsak tőle a kínt,
Testvéredért, hogyha Isten rád így tekint?
Nem csak tőle, érte vállald a könnyeket,
Benne Jézus vár rád, megpróbál, mert szeret.

Jézusért fogadd el minden keresztedet,
Az Isten Országát ő nyitja meg neked,
Nincs itt más boldogság - boldog csak az lehet,
Ki minden testvérben Jézust lát, mert szeret!

Kerekes Károly

A divat kegyetlen úr, utadba áll, hogy ne tudd meglátni az örök értékűt. (Auguste Renoir)

A fák és a kövek olyasmit fognak neked megtanítani, amit a tanítóktól soha meg nem hallhatsz.

Szent Bernát

A legfőbb módszerek, melyekkel Jézus csodálatos uralmát felállíthatjuk magunkban, éppen az állandó belső ima lelkülete és a lélek békéje… Az erőlködés és a túlzott sietség összeszorítja a lelket, de a szelíd nyugalom, a békés cselekvés, a higgadt, megfontolt, nyugodt belső hozzáállás kitágítja. El kell feledkeznünk magunkról, hogy lelkünket állandóan Isten felé fordítsuk, s szelíden és békésen előtte tartsuk...

Soha ne nyugtalankodjon a nyomorúságai miatt, hanem ezek láttán álljon alázattal Isten elé, ha ez felülről megadatik, és legyen nagy békességben. Ne hagyja magát elszomorodni vagy elcsüggedni, ha úgy látja, hogy nem tesz semmit, hogy erőtlen és langyos, hogy még túlságosan alá van vetve a természetes ragaszkodásnak, az önszeretet gondolatainak, a szomorúságnak. Egészen egyszerűen próbálja elfelejteni ezeket a dolgokat, és fordítsa lelkét Isten felé… Csak arra törekedjen, hogy megfeledkezzen önmagáról, és szegénységével együtt járjon Őelőtte, soha nem tekintve saját magára… Ezek a felindulások csak akkor múlnak el, ha megveti és elfelejti őket. Egyébként biztosítom, hogy nincs semmi jelentőségük és semmi következményük: ne törődjön velük, csak Istent lássa, tiszta és egyszerű hittel!

Soha ne aggódjon a bukásai miatt, akármilyen számosak is! Valahányszor újra feláll, nem történik baj, de nagy baj lenne, ha elkeseredne vagy túlságosan gyötrődne ezek miatt.

P. Fracois-Marie-Jacob Limermann

A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi lét kérdésére. (Erich Fromm)

A tökéletesség könnyűnek látszik; látom, hogy elég elismernünk semmiségünket és a jó Isten karjaira hagyatkozunk, mint egy gyermek.

Kis Szent Teréz

Akkor vagy igazán erős, ha egy lépést sem tudsz lépni anélkül, hogy Istenre ne támaszkodnál.

„Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád.” (Jón 2,8)

Azt mondják nekem: „Ha csüggedsz, nem is hiszel eléggé Istenben. Gyenge vagy!” De én hiszek, közel érzem őt magamhoz. Lehet, hogy valóban gyenge vagyok, és ezt nem félek bevallani. Lehet, hogy tartok a holnaptól és a ma terheitől is. Nincs valódi menedékem, nincs senki, aki igazán úgy értene engem, mint ő. Ezért beszélgetek vele, ezért imádkozom hozzá, és tudom, minden kimondott és kimondatlan imádságom eljut hozzá. És lehet, hogy néha gyenge vagyok, de vele erős lehetek. (Benkóczy Péter)

 Egy bűnös sem mentheti fel önmagát, ha ugyanő a bíró. (Ambrosius Theodosius Macrobius)


Ha valaki magamagát keresi, megszűnt szeretni.

Kempis Tamás

Iparkodjál látni! Bekötött szemmel senki sem járhat egyenesen. (Eötvös József)

Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.

Gary Chapman: Egymásra hangolva

Miért nem érzünk nagyobb beteljesedést? Rengeteg ember teszi fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek - valójában nyomorultak vagyunk.

Miért? A szociológus John Brueggemann a "Gazdag, szabad és nyomorult" c. könyvében megosztott egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot - noha ennek semmi valódi társadalmi értéke.

Egy néhány évvel korábban az egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta.

Pontosan ez az. Hajtjuk magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos. Isten azonban nem erre teremtett, nem így "huzalozott" minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól - Isten szeretetéről és egymás szeretetéről.

Jézus azt mondja a Márk 8:356-ben: "Csak a ki feladja az életét értem és az evangéliumért, az fogja valaha is megtudni, mit jelent igazán élni." (TLB fordítás) Isten úgy alkotott, hogy sosem leszel boldog, hacsak nem adod az életed az ő munkájára. Valami sokkal többre lettél teremtve, mint önmagad. A Biblia úgy nevezi ezt, hogy ez a te küldetésed az életben. Ennek a jelentősége nem a státuszból, fizetésből, nemi hovatartozásból ered. A szolgálatból jön. Csak ha feladod az életed, akkor érezheted meg, hogy az életed fontos, jelentőségteljes.

Szeretni valakit azt jelenti, hogy egyek vagyunk vele. Az érzéseit mi is átéljük, az ő öröme a mi boldogságunk is, sebei nekünk is fájnak. Ha szeretünk, akkor készek vagyunk a másik terheit hordozni, szenvedését átérezzük... Az áldozat a szeretet másik neve... Az áldozat az emberség ára. Hajlandó vagy-e megfizetni? Nem adják olcsóbban.

Székely János


Minden igazság csupán kinyújtott ujj, mely Jézusra mutat, aki az Igazság.

„Tekints le szent lakóhelyedről, a mennyből, és áldd meg népedet, Izráelt.” (5Móz 26,15)

Amikor áldást kérünk Istentől, akkor a lehető legjobbat kérjük tőle. Hiszen nincs jobb az életben, mint Isten áldásával indulni életünk minden útjára. Az Ábrahám felé egykor elhangzott áldás – „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” – Jézus Krisztusban teljesedett be. Hiszen Krisztus által mindnyájan Isten népének, az ő nagy családjának tagjai lehetünk, és így bátran kérhetjük őt, ahogy egyik ifjúsági énekünkben tesszük: „Jézus, jöjj, áldd meg népedet!” (Baranyay Csaba)

Úr Jézus, segíts megértenünk, hogy csak saját magunk és önző vágyaink gyakori halála vezethet el minket a teljesebb élethez; hiszen ha Veled együtt nem halunk meg, akkor Veled együtt föl sem támadhatunk.

Teréz anya

Uram, kegyelmes Krisztusom,
mondanám azt, hogy:
„A hetet Veled kezdem el!”
...vagy inkább
Te kezdjed - újra - el velem.

Tégy, kérlek, lélekben késszé arra,
hogy ne én akarjalak
terveimhez támaszul hívni Téged,

...hanem merjem, egészen,
a Te kegyelmed
értem lehajló tervére bízni
önmagam.

Ámen
Hajdú Zoltán Levente

A szeretet csak a békességben lakozik… Mindenben és mindenütt békésen kell élni. Érjen minket külső vagy belső szenvedés, békességgel kell fogadni. Ha öröm ér, azt is fogadjuk békességgel… Cselekedjünk békésen, különben a kapkodásunkkal sok hibát követünk el:
- Tiszta szándék legyen bennünk.
- E cél érdekében tegyük meg azt a keveset, amit tudunk.
- A többinek a gondját hagyjuk Istenre.
Isten kevéssel is megelégszik, mert tudja, hogy nem rendelkezünk sokkal. Ahol Ő a legfőbb úr, mindent békességben tart. Persze az is igaz, hogy mielőtt helyreállítja a békét valahol, először háborút kelt benne, a szívet és a lelket elválasztja a számukra legdrágábbaktól, a megszokott és közönséges ragaszkodástól, vagyis a mértéktelen önszeretettől, önbizalomtól, tetszelgéstől és ehhez hasonlóktól.

A békesség az alázatból születik meg. Nyugtalanságunkat semmi más nem okozza, csak az önszeretet és saját magunk túlbecsülése. Ha igazán tudnánk, hogy kik vagyunk, nem képednénk el azon, hogy a földön találtuk magunkat, inkább azon csodálkoznánk, hogyan tudunk állva maradni.

Minden javukra válik azoknak, akik Istent szeretik. Isten jóra tudja fordítani a rosszat: nyomorúságainkat kegyelemmé változtatja, és üdvös gyógyulást ad lelkünknek… Ha tehát előfordul, hogy valami kellemetlenség éri, bármilyen oldalról jöjjön is, biztosítsa lelkét, hogy minden jóra fog fordulni. És még ha nem is látja, hogy milyen mozgató rugók hozzák majd ezt a jót, legyen biztos benne, hogy meg fog érkezni. Az isteni Gondviselés mértéke akkora, amennyire bízunk benne. Ne emberi megértéssel próbáljon felkészülni ennek az életnek a nehézségeire, hanem azzal a tökéletes reménnyel, hogy amikor ezek érkeznek, Isten, akihez tartozik, meg fogja szabadítani tőlük. Ne gondoljon arra, hogy mi fog történni holnap, mert ugyanaz az Örök Atya, aki ma gondot visel Önről, meg fogja tenni holnap és mindig…

Törekedjen arra, hogy szívét békességben tartsa. Nem azt mondom, hogy tartsa békességben, hanem, hogy törekedjen rá, ez legyen a legfőbb gondja. Ne aggódjon azonban, ha nem sikerül azonnal lecsendesítenie érzelmeinek csapongását…

Szalézi Szent Ferenc

A szeretet nem vezet jegyzéket az elszenvedett bántalmakról, hanem megbocsát, elfelejt és segíteni igyekszik. (Fosdick)

Ha gyakran érdemel hitelt hazug beszéd,
fel kell tennünk, hogy ellentéte is megáll:
gyakran süket fülekre lel, mi szent igaz. (Euripidész)

 Isten gyermeke tudja, hogy nem történhet vele jobb annál, mint hogy Isten akarata megvalósul életében, mert tudja, hogy Isten akaratánál nincs jobb akarat. (Cseri Kálmán)


Istenhez való ragaszkodásunknak olyan erősnek kell lenni, hogy ne legyünk kénytelenek az emberek vigasztalását keresni. (Kempis Tamás)

Kis Szent Teréz a boldogságot egyszer így határozta meg: Annak elismerése, hogy mi magunk tökéletlenek vagyunk, míg másokban megtaláljuk, elismerjük a tökéletességet és örvendünk neki.

Nagy dolog a szeretet, minden jónál nagyobb, egymaga könnyűvé tesz minden terhet, méltósággal visel minden méltatlanságot. Mert a terhet nem érzi tehernek, minden keserűt édessé, jóízűvé tesz.

„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.” (Mt 6,34)

Tervezgetem a napom vagy az életem. Mi hogyan lesz? Túl sok ismeretlen és bizonytalan rész van. Jézus biztat: vigyázzak csak arra napra, melyet éppen most élek. Mert abban van meg a létem minden valósága és igazsága, a tettek lehetősége, a bajok megoldása. Isten pontosan tudja, mire van szükségem. Keresnem kell az ő országát és igazságát, és mindent ráadásképpen megkapok. (Benkóczy Péter)

Ó az imádság, az áldozat adja meg erőmet, ezeket a legyőzhetetlen fegyvereket, Jézus adta nekem, ezek jóval inkább megindítják lelkemet, mint a szavak.

Kis Szent Teréz

Szerintem csak egyetlen ember létezik, és az Jézus. A többi ember annyiban van, vagy annyiban nincs, amennyiben Jézussal azonos vagy nem azonos.

Weöres Sándor

Tehát saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni.
(Kálvin János)

„Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4,23–24)

Melyik az a csecsemő, vagy ki az a legyengült idős ember, aki képes lenne arra, hogy felöltözzön, hogy tiszta ruhát vegyen magára? S hogy van olyan időszaka életünknek, amikor ez könnyedén megy, még inkább kifejezi azt az üzenetet, amelyre az apostol használja a ruhacsere képét. Tudniillik a megújulásra, az életújulásra. Hiszen csak amikor elfogy az erő, amikor kicsúszik a talaj a lábunk alól, amikor összecsapnak fejünk felett a hullámok, akkor mondunk csődöt. S ilyenkor segítség, támasz nélkül szükségszerűen marad a külső és belső romlás és pusztulás. A Krisztusban gyökerező élet azonban magával hozza az új embert, a megújult lelket, az Isten szerinti új élet lehetőségét. (Baranyay Csaba)

Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.


VÁRJ REÁM

Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon.
Várj, ha havat hord a szél;
várj, ha tűz a nap...
Várj reám, s én megjövök.

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én...
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám,
ahogy senki sem tudott.

Konsztantyin Szimonov

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, amikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő-érzékedet. (Weöres Sándor)

A hit nem a megérkezettség állapota, a kegyelem nem a tétlenség útlevele, a kereszténység pedig nem a lelki önzés csendes gyönyörködése az Isten szerelmében. (Turóci)

A jó út kezdete: megtenni, ami helyes.

A rossz inkább mennyiségi jellegű: azt érezzük, hogy sok (vagy kevés) körülöttünk. A jó viszont inkább minőségi jellegű, ezért tudunk egy kicsiny jóval is nagy rosszat legyőzni.

Horváth István Sándor


Az ember csak bűn, az Isten csak kegyelem.

„Az Úr elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat.” (1Móz 24,40)

„Repülés közben meghibásodott a gép egyik motorja. A pilóta az utasokhoz fordul, és arra kéri őket, hogy imádkozzanak, mert Isten segítségére lesz szükségük, hogy szerencsésen le tudjanak szállni. Egy nagyothalló hölgy a mellette ülő paptól kérdezi meg, hogy mit mondott a pilóta. A paptól ezt a választ kapja: Azt mondta, hogy nincs remény.” – A Teremtés könyvéből való mondat akkor hangzik el, amikor Ábrahám elküldi szolgáját, hogy feleséget keressen fia, Izsák számára… Vajon mi hogyan indulunk neki egy-egy utunknak?! Terveinket milyen lelkülettel visszük az Úr elé?! Tudunk-e Istenben bízva és reménységgel tekinteni a jövőbe? A bányászok minden egyes alkalommal így köszöntik egymást: „Jó szerencsét!” Vajon mi mire gondolunk akkor, amikor ezt mondjuk egymásnak: „Isten veled!”? (Baranyay Csaba)

„Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra, mert hozzád imádkozom!” (Zsolt 5,2–3)

Közvetlen szólítom meg az Istent! Imádságban fordulok hozzá: ez a legkevesebb és egyben a legtöbb is, amit tehetek. Nála találok biztonságot és védelmet. Ez megnyugtat és feltölt. Kimondott, kimondatlan szavaimmal is megtalálom őt, hangsúlyommal és teljes testemmel, lényemmel felé fordulok. A jelenlétének tudata oltalmat ad nekem. (Benkóczy Péter)

Ha az alázatost meggyalázták, lelki békéje nem vész el, mert erőssége Isten, és nem a világ.

Kempis Tamás

Ha minden összetörik is, Istenben megbízhatunk!


Könnyeket adtam neked, hogy megtisztítsanak, keresztet, hogy elfogadd...

MENTÉL AZ ÚTON

Mentél az úton megalázva,
bántások, ütések fájdalmával
a biztos halálba.
Rám gondoltál ki még nem is éltem,
de tudtál rólam, ott voltam a szívedben.
S a vágy, hogy megmentsd életem,
hogy örökre velem legyél
legyőzte fájdalmadat.
Mert fontosabb voltam én.

Megyek az úton, s Rád gondolok.
Földi örömet, kincset, szenvedélyt,
mindent odaadok.
Életemet a Te kezedbe teszem.
Követlek, s Néked szolgálok,
mert mindennél fontosabb vagy nekem.

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Példabeszédek 4:23)

A mai Igét a következő történet szeretné elmélyíteni bennünk: Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.
- Miért búsulsz? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.
- A szíved? - csodálkozott a vén remete.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta a feltündöklő fényáradatban. A gyermek szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.
- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide, kérlek! Ezentúl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!
A gyermekvidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.
- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.
- Rendben - egyezett bele. A remete elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. A gyermek leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.
- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.
- Figyelj rám! - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott. - Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.
A gyermek eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. A remete pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.

Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.

Minden keresztyén annyira keresztyén, amennyire a Krisztus hasonmása. (Spurgeon)

Mindenki magának tulajdonítja a sikert, a balszerencsét viszont másnak róják fel. (Tacitus)

Önmagad fölé kell kerekedned. A célt sohasem éred el, a tökéletesség nem fog sikerülni, és mégis áll a törvény: „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” Mt 5,48
Segítséged az aszkézis, az önfegyelem. Kétféleképp gyakorolhatod:
1. Kertész módjára megmetszed és néha kivágod a felesleges fákat. Ez fájdalmas lehet.
2. Segíted a bimbót, hogy virág legyen belőle. Eddig elhanyagolt, vagy csak kevésbé gondozott jó-tulajdonságodat kibontakoztatod. Ez sok örömmel jár.
Az aszkézis nem csak lemondásból áll. Jelentősége éppen az értékeid kifejlesztése és ápolása.

Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön. De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában. Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó. Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül…

Erdők könyve (Wass Albert)

Bizonyos, hogy az ember tiszta önismeretre csak akkor jut el, ha előbb Isten ábrázatát vizsgálja, s Isten belső szemléletéből tér önvizsgálatra. (Kálvin János)

Egy horgász a tóparton ült, tartotta a horgászbotot és várta, hogy hal kerüljön a horogra. Egy férfi állt a háta mögött és nézte. Hosszú hallgatás után megszólalt:
- Nem tudok unalmasabb dolgot elképzelni a horgászásnál.
- Pedig van - felelte a horgász - csak nézni a horgászást.
Sok ember van, akik a Szentháromság egy igaz Istenben való hittel tesznek úgy, mint ez az ember: Ott állnak mellette, kissé nézegetnek és azután kritikát gyakorolnak. Nem csodálkozhatunk, ha aztán így ítélkeznek: "Ez nem nekem való, nem tudok unalmasabbat elképzelni!" Aki néző marad, az mindig rejtélyek és képtelenségek előtt fog állni, mert Isten Igéje nem elméleti igazság...

Előfordul, hogy az élet bonyolult, de a boldogság teljesen egyszerű. (Anderson)

„Gondoljatok a távolból is az Úrra, jusson eszetekbe Jeruzsálem!” (Jer 51,50)

A fogságban élő nép számára létkérdés volt, hogy ne szakadjon el teljesen otthonától. A fogság idején működő próféták feladata éppen az volt, hogy tartsák a lelket a nép tagjaiban, hogy ne mondjanak le teljesen a hazatérés reménységéről. Ha az ember távol van hazájától, még fontosabbnak érzi, hogy ne vágja el a gyökereit, és megerősödjön benne a vágy az atyai ház után. Vajon Atyánktól eltávolodva eszünkbe jut-e igazi otthonunk?! (Baranyay Csaba)

Ha engedelmeskedünk Isten vezetésének, oda fogunk érkezni, ahol Isten látni szeretne bennünket.


Ha Krisztussal együtt az Istenben akarsz élni és benne állandó lakhelyet lelni, akkor minden emberi támasztól és segítségtől el kell szakadnod, mert Rajta kívül senkid és semmid sem lehet, akire támaszkodva nyugalmat találj.

Mi haszna van annak, ha van szemünk, de a szívünk vak? (Anthony de Mello)

Nincs nagyobb hatalom a világon, mint az a szeretet, mely céljának eléréséért szenvedni is kész.

Fosdick


Saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni. (Kálvin János)

„Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten.” (Lk 12,6)

Fejemben kialakult egy kép a világról. Ennek alapján elveszettnek érzem magam. Gondolataim szorongássá álltak össze. Lehet, hogy el vagyok felejtve? Közönnyel veszik a létem rezdüléseit, ugyanúgy az örömeimet és a szomorúságomat? Belesüllyedek az érzésbe, nem érdekel senkit, hogy vagyok. Mindenki saját magával van elfoglalva. Jézus azonban tudatosítja bennem, hogy nem vagyok elfelejtve. Ő az, aki számon tart, és értékesnek lát. Nem vagyok puszta tereptárgy, hanem élő eszköz az ő kezében. Ez mindennél többet jelent számomra. E tudattól érdekessé válik minden reám bízott, értékessé minden találkozás. (Benkóczy Péter)

Vallásos életünk és minden cselekedetünk üres formasággá válik, ha nem a szeretet törvénye irányít minket. A szeretet nélkül ugyanis nem törekednénk Isten megismerésére és a vele való kapcsolatra és nem törekednénk embertársaink segítésére sem. A szeretet indít bennünk mind Isten, mind a felebarát felé. De soha ne feledkezzünk el arról, hogy a szeretetnek ezen útja keresztutat jelent számunkra a földi életben. Jézus keresztútja azt tanítja nekünk, hogy nem kitalálnunk kell a szeretetet, hanem rá kell találnunk a szeretetre. Nem kitalálnunk kell azt, hogy miként szeressünk, hanem azt kell tennünk, amit Krisztus tett: szeretetből odaadta magát Istennek az emberekért. Erre semmilyen külső törvény nem kényszeríthet bennünket. Erre egyedül a szeretet szívünkbe írt törvénye indít minket.

Horváth István Sándor