A gondolatok sokszor fészkek, melyekbe minden gonosz madár lerakhatja tojásait.


Ahol sok a fény, ott sok az árnyék is.

„Aki könyörül a szegényen, az dicsőíti Istent.” (Péld 14,31)

Ha az ember végigmegy egy fővárosi utcán, fél óra alatt annyi rászoruló szólítja meg, hogy kétségbeesik. Nem győzi, pedig szíve szerint segítene. Egész havi fizetését szétoszthatná egy hét alatt, annyi a rászoruló. Hogyan dicsőítsük Istent, ha nekünk is fogynak a tartalékaink? Lehet, hogy a pénzünk kevés – de lelki gazdagságunk végtelen, ha Istenből merítünk! Ha ő a Forrás, akkor nem apad el, van miből osztani. Akkor leleményesen tudok áldott szolgálatot véghezvinni. Adni. Abból, amit én is úgy kaptam – és így magam is gazdag maradok! Bár a matematika nem így tudja. De Isten matematikája más… (Kőháti Dóra)

Amikor remélünk, akkor legyőzzük a félelmet, megértjük a megpróbáltatás értelmét. Bizalmunkat Istenbe vetjük, hiszünk a lehetetlenben, észrevesszük az éjszakában jelenlévő Istent, megtanulunk imádkozni.
Carlo Caretto


Az élet ünnepi istentisztelet, az áhítatnak és hálaadásnak a műve.


Az önzetlenség olyan erény, amit mindig másoktól várunk el.


Azért, mert idefenn
Dermesztő tél havaz,
S rajtunk szeszélyeit,
Zsarnok szeszélyeit tölti
– csitt, semmi az,
A mélyben szent és örök a tavasz.

A fák lombja hová lett?
Elhalt, elfeketült?
Csitt, szunnyad új rügyekben,
Csupán beljebb került,
Beljebb az anyafába.
Erős várba és nagyobb biztonságba.

A rét virágai,
Mezők pompája hol?
Csitt, csak alább süllyedt,
Ott szunnyad valahol
A néma, ős gyökérben:
Örök nyárban és örök erősségben.

Azért, mivel a Csend
Oly dermedt, hangtalan,
Csitt, Isten tudja csak,
Mennyi örvénye van!
S aki tanult a viharokkal bánni,
A csendet nem tudja megzabolázni.

Szín, illat, álom,
Rajongás: hová lettek?
Csitt, élnek mind,
A mélybe menekedtek!
A mélybe ás, aki aranyat ás,
S a mélyből jön minden megújulás.

Egyszer egy ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja, és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta:
- Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!
- Miért mondod ezt? – kérdezte a vendég.
- Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szerető Isten, akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.
A keresztény kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit, nem akart vitába keveredni a fodrásszal.

Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a keresztény férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta:
- Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek! – mondta fennhangon a fodrászának.
- Te meg hogy mondhatsz ilyet? Akkor ki csinálta meg az előbb a frizurádat, ha nem egy fodrász?
- Nem! Ha léteznének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.
- Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!
- Pontosan ahogy mondod! Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle.

Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék, Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla. (Ravasz László)


Gyakran kicsinyke gyermek tolvajok másznak be egy-egy keskeny ablakon vagy egy résen a házba, hogy a nagyobbaknak ajtót nyissanak.
Servier

„Így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól!” (Ez 14,6)

Letérni a helyes, jelzett útról sötétedés előtt az erdőben? Kitérni a felénk irányuló segélykérés elől? Eltérni a könyvek könyvében megírtaktól? Mind-mind egyfajta irányba térést, kanyarodást jelent, elvezet Istentől az istenek, a bálványok, a „mintha hit” felé. Egyetlen út visz Istenhez: a megtérés. Ha szívünket az ő szeretete tölti be, nem lesz szükségünk kisbetűs, tiszavirág-életű bálványokra. (Bogdányi Mária)

„Ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.” (Jer 31,33)

Annyira jó érzés valahova tartozni: egy valamirevaló ország állampolgára, egy híres iskola tanulója, egy boldog, kiegyensúlyozott, fészekmeleg család gyermeke lenni. Isten gyermekeként végtelen szabadságot, szeretetköteléket tudhatunk magunkénak. A szívünkbe írt törvény, mint egy nemes pecsét, megmutatja a világnak: nem magunknak és nem csupán önmagunkért élünk. (Bogdányi Mária)

„Krisztus mondja: „Ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.”” (Mt 6,14)

Olyan lelki folyamat a megbocsátás, amelyre nemcsak annak van szüksége, aki elkövetett egy bűnt, hanem annak is, aki elszenvedte. Ezt sokszor sem belátni, sem megvalósítani nem könnyű. Mégis azt mondja a jézusi tanítás: ne mérlegeljünk, hanem bocsássunk meg. Hiszen nekünk mennyivel többet bocsát meg az Isten! A harag teher, rabság, a gyűlölet és az indulat ártalmas, Jézus meg akar szabadítani ezektől bennünket. Bocsánatot adni és kapni egyaránt a gyógyulás útja, és ő erőt ad, hogy rálépjünk erre az útra! Isten teszi értünk a legnagyobbat, amikor Krisztusért minden bűnünket megbocsátja! (Kőháti Dorottya)

Ne bámulni és kritizálni menjünk a Biblia királyi palotájába, hanem menjünk, hogy megtaláljuk a Királyt, és nyerjünk kegyelmet tőle. (Ravasz László)

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.


A szív és az értelem ellentmondásában a szívedre hallgass.


A tudat, hogy szerethetsz és szeretnek, olyan melegséget és gazdagságot ad az életnek, amit semmi más nem pótolhat.
Oscar Wilde

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 106,1b)

Mennyire fontos a hálaadás az életünkben? Szoktunk például köszönetet mondani szeretteinknek, kollégáinknak, barátainknak, vagy csak akkor jutnak eszünkbe, ha kérni akarunk tőlük valamit? Ha képesek vagyunk felismerni, mi mindenért adhatunk hálát Istennek, akkor nem fog eltelni egy napunk sem hálaadás nélkül. Amint hitünkben növekszünk, felismerjük majd, hogy ő még a rosszból is jót hoz ki, a fájdalom, a veszteség, a szenvedés is javunkat szolgálja. Még azért is hálával tartozunk Istennek. Hitbeli növekedést, lelki békét, örömöt hoz a hálaadás képessége. (Kőháti Dorottya)

Az élet hit nélkül sivár puszta, remény nélkül sötét éjszaka, szeretet nélkül üres tarisznya.

Éljünk mindig úgy, ahogy a miniatűrfestők festenek, kik minden ecsetvonásra és a legkisebb árnyékolásra nagy gondot fordítanak. (Spurgeon)

„Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23)

Nemrég minden az ajándék körül forgott. Kinek mit vegyünk? Mekkora értékben? Fog-e örülni? Vagy egy hét múlva becseréli, kidobja, továbbadja? Mi az, ami mindig ajándék marad? Például ami személyes, amit mi nem tudnánk magunknak megszerezni. Ami a legnagyobb szükségletünket tölti be. Megváltoztatja a mindennapjainkat, mindig velünk lehet, és rágondolva örül a szívünk. Isten a legnagyobbat adja gyermekeinek! Napi öröm a javából. Amelyet nem tudnánk megvenni. Amelyet csak tőle, személyesen kaphatunk. Amely az egész életünkre kihat, és azon túl is. Itt van immár: Krisztusban miénk az ajándék. (Kőháti Dóra)

„Jézus így szólt: »Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.«” (Lk 6,28)

Életünkben sokszor keserűen tapasztalhatjuk, hogy bizonyos emberek céltáblái vagyunk, kiszemelt áldozatok. Valamit tennünk kell, hogy mindezt feldolgozzuk. A szőnyeg alá söprés a lehető legrosszabb technika. Az ősi elv pedig: „Fuss el vagy üss vissza!” Jézus e két problémamegoldás egyikének sem híve. Azt mondja: imádkozzatok értük! Agresszió agressziót szül. Harag haragot szül. Bosszú bosszút szül. Szeretet szeretetet. „Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.” (Bogdányi Mária)

Kit ne kísértett volna meg a nagy illúziókeltő, a sátán, hogy elhagyja szolgálata helyét. A kísértés idején minden más hely ragyogni kezd, míg az, ahol vagyok, kibírhatatlanul nehéz, szürke és unalmas lesz… Ki ne élte volna ezt át? Az „ott és majd” kísértését. Pedig csak „itt és most” lehet szolgálni az Urat.
Mária élete nem volt más, mint néha igen egyszerű pillanatok sorozata, amelyeket a legnagyobb szeretettel élt át. Szeplőtelen fogantatása által csodálatosan tiszta lénye felajánlotta magát az egymást követő pillanatok mindegyikében; minden pillanatban egész lényét ajánlotta fel a Világosságnak, amely átjárta, átformálta, lelkivé tette őt. Máriában a nap nem talál árnyékot. Teljes egészében nyitott volt az istenire, testestül-lelkestül az éghez tartozott. Szűz Mária szeretete az által teljesedhetett ki, hogy a jelen pillanatot annak teljességében élte át.


Mindent számításba véve egy ember sosem beszélhet önmagáról úgy, hogy ne veszítene vele: a vádjait mindig elhiszik, a dicséreteit soha.


Nem az átlagos, nyers élet a szép, hanem a csodálatos lehetőségek, amelyek minden élet mélyén ott szunnyadoznak. (Ravasz László)


Nem elég Istent megismernünk, engedni kell, hogy Ő éljen bennünk. (Kapi)


Nem tekintem, csak a jelen pillanatot, elfelejtem én a múltat, és óvakodom attól, hogy a jövőt elképzeljem.
Kis Szent Teréz


Valami haladásod útjába állt? Megállított? Visszavetett? Rögtön elveszted a kedved, mert szeretnél megállás nélkül haladni? Igen, mert szeretnél mindennap tükörbe nézni: milyen szép vagy – és egyre szebb. Mi ez? Hiúság!
Menj csak egyszerű szívvel előre Isten útján a mindennapi teendőkben és légy türelmes magadhoz. Isten nem köteles tudtunkra adni, hogyan is állunk az Ő színe előtt. Te pedig nagyon tévedhetsz, ha minden visszaesést valódi visszaesésnek tartasz. Légy állhatatos lelki dolgaidban, egyébként hagyj rá mindent a jóságos Istenre.

A babérkoszorút elfújja a szél. A töviskoszorút a vihar sem tépi le a fejről.


A jutalom ígéretét kapják azok, akik elindulnak,
de magát a jutalmat azok nyerik el, akik kitartottak.


Aki ötvenévesen ugyanúgy látja a világot, mint húszévesen, az elpazarolt harminc évet az életéből.


Áldott az az élet, melyből nála jobb, szebb életek fakadnak. (Ravasz László)


Az út hosszú és rögös. Tele van buktatókkal.
Ha egyedül járod utadat, nehezen jutsz előre.
Nyiss társaid felé és ne csak füleddel hallgasd meg őket.
Adj magadból önzetlen és fogadd el a segítséget.


BOLDOG ÖREGKÖR
A legnagyobb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni.
Pihenni ott, ahol tenni vágyol.
Hallgatni, ha valaki vádol.
Nem lenni bús, sem reményvesztett,
Csenden viselni el a keresztet.
Irigység nélkül nézni végül
Mások tevékeny, erős életét.
Kezed letenni az öledbe,
Hagyni, hogy gondodat más viselje.
Járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.

„Felkiáltott a beteg gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”” (Mk 9,24)

A hit paradoxona… Értjük, mekkora erő, bátorság van ebben a mondatban? Valaki kimondta, s mi is megtehetjük! Az igazi Krisztus-hit hatalmas erőket mozgósít, és életünk minden területét átjárja. Az erő Krisztusé, nekünk nem kell mást tennünk, mint leborulni elé. Azt adni, azt vállalni, akik vagyunk. Hitetlen, de hitre vágyó lelkünket a kezébe tenni. Elfogadni a munkáját bennünk. Amikor elesünk, kérni, hogy segítsen fel. És hálát adni, hogy nem kell előtte másnak mutatkoznunk. Úgy szeret és fogad el, amint vagyunk – betegen, sérülten, bűneinkkel, hinni vágyó hitetlenségünkkel is. Rajtunk is tud Jézus segíteni. (Kőháti Dorottya)

Hogyha kérdezed, miért jöttem, mi szél fújt erre,
Válaszom, hogy a békés végtelen küldött mindörökre.
Hogyha kérdezed hol jártam, viharokkal szemben,
ilyen úton az egy, mit megtanulsz:
Légy hű örökre.


Isten! Te mindenütt jelen vagy, Te mindent látsz, és az ember a nyomorult féreg, mégis olyan vakmerő, hogy szemed előtt vétkezik.

„Jézus ezt mondta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.”” (Mt 17,20)

Szemléletes példa, mert a mustármag az egyik legkisebb méretű mag, a belőle kinövő fa pedig hatalmas. Az igazi hitből tehát nagyon kicsi is elegendő, hogy óriási dolgokat vigyen véghez. Az erős hit a természeti törvényeknél is hatalmasabb erő! Ezt Jézus bizonyította be, aki hitével legyőzte a természeti törvényeket is, gyógyított, feltámasztott, vízen járt. Ha csak egy kis hittel odamennénk Jézus elé, csodálatos megtapasztalásunk lenne! Ne restelljük, ha most csak egy pici mag van a szívünkben. Adjuk át, hogy az Úr fává növelje! Neki semmi sem lehetetlen. (Kőháti Dóra)

Milyen sokszor bízunk egymásban, de kételkedünk Urunkban. Halandó emberek szavaiban megbízunk, de nem szavazunk bizalmat Isten Igéjének. De ó, milyen világosság és dicsőség ragyogna ránk életünk minden napján, ha sosem felednénk, hogy Isten komolyan gondolja, amit kimondott. (A. B. Simpson)



Minél jobban érted saját magad, annál jobban meg fogsz tudni érteni másokat is.

„Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává?” (Jer 2,21)

A vetőmagokat, oltványokat korunk „vívmányaként” úgy nemesítik (sajnos nem ritkán génmanipulálják is), hogy betegségeknek egyre inkább ellenálló, egyforma, tartós és szép termést adjanak. A gondos gazda tudja, hogy a nemes, ősi fajták az igaziak, próbálja sok-sok munkával, törődéssel óvni az ültetvényeit. A vadhajtásokat időben kimetszi. Isten nagyon odafigyel ránk, és azt kéri, mi is maradjunk vele állandó kontaktusban. Nem érdemes jobb remények fejében felcserélni az igazit romlandó hamisra! (Bogdányi Mária)

Nem az átlagos, nyers élet a szép, hanem a csodálatos lehetőségek, amelyek minden élet mélyén ott szunnyadoznak. (Ravasz László)

„Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!” (Péld 4,13)

A 21. század nagy vívmánya az „élethosszig tartó tanulás”, a felnőttképzés új alapokra való helyezése. Régen nem elég már az életben való boldoguláshoz az, amit valaha az iskolában (gimnáziumban, felsőoktatásban) megtanultunk. Mindig tanulni kell, előrejutni az ismeretekben, de persze nem csupán elméleti szinten, hanem a hasznosíthatóság szintjén is. Röviden: nem elég tudni valamit, tenni, élni is kell! Vajon a hittanórákon, a konfirmációi vizsgával mi is „mindent” elsajátítottunk, és azóta is használjuk az akkor megszerezett ismereteket? Ne iratkozzunk ki Isten iskolájából, hanem legyünk és maradjunk is szorgalmas diákjai! (Bogdányi Mária)

A félelem bekopogott az ajtón. A remény ajtót nyitott. De nem volt ott senki!


A hit a dolgok legegyszerűbbje – lehet, hogy éppen ezért oly nehéz megmagyarázni.


A JÓSÁG JUTALMA
A jóság jutalma
sohasem marad el,
ezt tudni nagyon jó,
e tudat felemel.

Légy azért mindig jó,
megsegít az Isten.
Most lehet rossz sorsod,
jóra fordul minden.


A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)


Éljünk mindig úgy, ahogy a miniatűrfestők festenek, kik minden ecsetvonásra és a legkisebb árnyékolásra nagy gondot fordítanak. (Spurgeon)


Ha nem merészkedsz a hullámokba, sosem tanulsz meg úszni örvénylő vizekben. (Robert Livingstone)

„Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: »Abbá, Atya!«” (Gal 4,6)

Urunk Szentlelkét árasztja szívünkbe naponként, ha kérjük, és hajlandók vagyunk befogadni őt. Segít és tanít imádkozni, segít szoros szeretetkapcsolatot ápolni vele. Annyi mindenbe belekapunk, és olyan kevés dolgot tartunk meg állandó jelleggel a napirendünkben! Az imádság legyen egyike a „szent kivételeknek” Isten segítségével! Mint lelki köldökzsinórral kapcsolódni az Úrhoz: olyan biztonság, békesség, amelyre annyira vágyunk! (Bogdányi Mária)

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkát és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, életem telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

„Krisztus ezt mondja: „Jöjj, és kövess engem.”” (Mt 19,21)

Jöjj, és kövess! Mondja a celeb, a popsztár, a politikus, a multicég, a közösségi portál, a pletykalap, a bank, az alkoholgyártó, a divatdiktátor. Mindenki meg akarja szerezni a pénzünket, időnket, testünket, de főleg: a lelkünket. Mert akkor mindenünk az övék. És bekebeleznek. Amit adnak: kihullik kezünkből. Szegénnyé tesz, kifoszt. Jöjj, és kövess – mondja Jézus. Nem kérek mást, csak őszinte szívet. Bízz bennem, mert nem kifosztani jöttem, hanem betölteni. Gazdaggá tenni a lelkedet, az életedet. Nem uralkodni jött: szolgálni. Pedig ő az Úr mennyen és földön. Nem elvakít ígéretével, hanem tisztasággal és igazsággal a szennyesből hófehérré tesz. És mindezt ingyen, kegyelemből. (Kőháti Dóra)

Ne félj, mert Isten előtted megy – kövesd Őt!
Melletted megy – fogja kezed.
Mögötted megy – védelmez.

Nemrég olvastam egy tanulságos történetet, mely egy házaspárral esett meg. De inkább mondja is el nekünk a történetet a feleség:
“Egy éve történt, hogy férjemmel kirándulni mentünk a Zemplénbe. Célul tűztük ki a Nagy Milic megmászását, de mivel nem jártunk ott korábban, nem tudtuk pontosan mennyi időt vesz igénybe. Október utolsó vasárnapja volt, és nem számoltunk az óraátállítással. A nap azonban nem maradt tovább az égbolton a mi kedvünkért. Naplemente előtt pár perccel értünk a csúcsra, ami azt eredményezte, hogy amint elindultunk lefele, egyre sötétebb lett az erdőben. Köd szállt a tájra, ami még jobban fokozta az erdő titokzatos hangulatát. Mondanom sem kell, milyen hevesen vert a szívem. Az út majdnem felét teljes sötétségben tettük meg, tapogatózva, hiszen a turistajelzéseket nem láttuk. Akkor ott a sötétben, amikor félelmeim felerősödtek, párom kézfogása mindennél többet jelentett. Egy pillanatra sem engedte el kezemet. Akkor ott eszembe jutott, hogy Isten is így van jelen a mi életünkben. Bármilyen félelmetes legyen is a helyzetünk, bármilyen sötétben legyünk is, ő ott van mellettünk, velünk járja végig az utat és nem engedi el a kezünk.”

Nincs nagyobb hatalom a világon, mint az a szeretet, mely céljának eléréséért szenvedni is kész. (Fosdick)


Senkit sem tudsz kisegíteni a fertőből, ha te magad is abban vagy. (Spurgeon)

„Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenek feje!” (1Krón 29,11b)

Jézus ezt mondja Pilátusnak: „Az én országom nem e világból való.” És: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna.” Minden hatalom Istentől való. Egyesek földi hatalommal vannak felruházva, hogy az isteni igazságot és értékeket valósítsák meg a földön. Van, aki hű ehhez, más visszaél vele. A hatalom, az ítélet, a számonkérés azonban mindig Istené. Aki magának akarja a hatalmat, a dicsőséget, az imádatot, s nem Istennek szolgál, felelni fog tettéért. Mindannyian őelé állunk egyszer. Adjuk át neki magunkat, életünket, legyünk egészen az övéi, életünk rá mutasson, akié minden dicsőség! (Kőháti Dorottya)

„Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot!” (Ézs 48,20b)

Evangélikusok vagyunk, nevünkben hordozzuk az evangéliumot, az örömhírt. Ezt a nevet sokszor nem éljük (és nem is érdemeljük) meg. Sokkal inkább a panasz, az elégedetlenség hírnökeiként hatunk a körülöttünk élők között. Hogyan kellene inkább örömhírt mondókká válnunk? Aki hallgatja az örömhírt, és átjárja szívét-lelkét naponta az éltető ige, Isten tapintható és érezhető szeretete, gondoskodása, az tud róla beszélni, bizonyságot tenni – és ami a legfontosabb, ennek „hatása alatt” élni. (Bogdányi Mária)

A nagy szentek Isten dicsőségére dolgoztak, de én nagyon kicsi lélek vagyok. Én az ő örömére dolgozom… és boldogan elviselném a legnagyobb szenvedéseket is, anélkül, hogy erről tudna, ha ez lehetséges volna… csak hogy mosolyt csaljak ajkára.

Kis Szent Teréz

A probléma nem annyira az, hogy az emberek elidegenedtek az egyháztól, hanem az, hogy az egyház idegenedett el egyre jobban az emberektől.

(Klaus Douglass)

A szeretet olyan, mint egy édesanya: elnézi a fogyatékosságot abban, akiben a hit még csak bölcsőkorát éli.

„Amiket emberkéz alkot, azok nem istenek.” (ApCsel 19,26)
Nemcsak emberkéz alkotásai lehetnek istenek, hanem minden, ami a szívünkben az első helyen áll, minden, ami megelőzi az élő, egy igaz Istent. Minden, amihez szívvel, lélekkel ragaszkodunk, ami nálánál fontosabb a számunkra. Minden, aminek az első helyet szánjuk az életünkben – legyen az pénz, hatalom, családtagjaink, egészségünk, lakásunk és még sorolhatnánk. Mindezek adhatnak több-kevesebb erőt, jelenthetnek kisebb-nagyobb biztonságot, szerezhetnek örömöt, de életünk valójában csak Isten által válhat valódi, élettel teli életté. (Gazdag Zsuzsanna)

Azok a dolgok, amelyek pénzen megvehetők, nem lehetnek igazán értékesek.

Bármi legyen is, amire figyelmünket leginkább fordítjuk, erősebbé fog válni az életünkben.

Dosztojevszkij híres regényében, a Karamazov testvérekben szerepel egy jelenet, amikor egy úri hölgy keresi fel Zoszima sztarecet. Ő egy szentéletű, bölcs szerzetes, aki általában csak meghallgatja a hozzá érkező embereket, máskor viszont bölcs tanácsokat ad nekik. A hölgy elmondja élete gondját: késznek érzi magát arra, hogy más embereken segítsen, életét nekik szentelje, ápolja a betegeket és gondozza a szenvedőket, de amikor arra gondol, hogy esetleg hálátlanságot fog tapasztalni jócselekedeteiért cserébe, akkor elszáll a bátorsága és elmúlik elszántsága. Úgy érzi tehát, hogy a szeretet megvalósítása csak ábrándozás marad.
A szentéletű szerzetes egészen meglepő módon válaszol neki: Bizony, ez csak ábrándozás! De te csak ábrándozz tovább, hátha egyszer ebből az ábrándozásból megszületik a tevékeny szeretet.

Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.

Jóllakott ember van elég, de becsületes annál kevesebb. (Gorkij)

Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de ne apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden mindenekben, – sőt a mindennél is valamivel több.

Spurgeon

Mikor egy családban szeretet és bűn összetalálkoznak, ha a szeretet igazi, a kettőnek kereszteződése fájdalmat szül, – és adva van a kereszt.

Stanley

Minden reggel ajánljátok magatokat és embertársaitokat Istennek, és helyezzétek testetek és lelketek a Szűzanya oltalma alá.


Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.

„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Gal 6,7)
Ki amit vet, azt aratja – ez az emberi élet örök igazsága. A nem bibliaolvasók is ismerik ezt mint közmondást. Életünk ideje egy hosszú vetésidő. És már ez idő alatt is aratunk, de az ítéletkor minden tettünk napvilágra kerül. Pál a legfontosabbra mutat rá: mi ugyan hihetjük, hogy nem lesz következménye annak, amit vetünk, ahogy élünk – de ezzel csak magunkat csapjuk be. Mit vetünk ma, az ökumenikus imahét kezdetén? Vessünk nyitott szívvel, béketeremtő, egymásnak Krisztus közösségében örvendező tetteket és szavakat! (Kőháti Dóra)

Nem Isten van miértünk, hanem mi vagyunk Istenért. (Ravasz László)

„Pál írja: Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,6)
Belekapunk ebbe-abba, azután félbehagyott levelek, meg nem valósult látogatások, évekkel ezelőtt elkezdett, félkész pulóverek jelzik csekély kitartásunkat. Bízzunk Istenben, ő nem feledkezik meg rólunk, határozott célja van, s milyen jóleső érzés, ha végre elhisszük: ebben mi is benne foglaltatunk! Ennek tudatában éld mindennapjaidat! (Bogdányi Mária)

„Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, el ne hajoljatok, ne szolgáljatok más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt.” (5Móz 11,16)
Ne legyen más istened rajtam kívül! Bizony, a felvilágosult, modern ember is ismer és imád más isteneket! Még ha nem tudja is, hogy aki vagy ami a szívét betölti, annak lett rabja, hiszen szolgálja, és függ tőle. Izrael népe és a mai ember számára ugyanaz az ige hirdettetik: a teremtő – s számunkra a megváltó és megszentelő – Istenen kívül ne lakjon más szívünkben. Őt imádjuk és szolgáljuk, és egyedül tőle kapunk meg mindent, ami életünket teljessé, egésszé, értelmessé teszi. (Kőháti Dorottya)

A bontás mindig könnyebb, mint az építés.

Aki nagy keresztet kap és azt szeretettel próbálja elfogadni, nagy eséllyel fog üdvözülni.

Aki szeret, elenged és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.

Az élet mindig kegyelem. Amíg élünk, a kegyelem birodalmában vagyunk, a halál az ítélet birodalma.


Az élet ünnepi istentisztelet, az áhítatnak és hálaadásnak a műve.

Az engedelmeskedni szó csak jelen időben létezik.
(Spurgeon)

Az igazi szeretet sohasem fél attól, hogy túl sokat talál adni.

„Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.” (Jak 1,26)

Sokat és sokfélét beszélünk. Nyelvünk édesen és éles késként döfve is tud szólni, gyógyítva vagy épp sebezve házastársat, gyermeket, szülőt, munkatársat, szomszédot, ismeretlent. Igen fontos testrészünk a nyelv, figyeljünk rá, és ne hagyjuk, hogy tevékenysége „kikerüljön irányításunk alól”! Imádkozzunk bölcs, építő beszédért! (Bogdányi Mária)

Isten ellenségének tekint, míg nem leszünk barátai. (Spurgeon)

„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18)

Közel van minden és mindenki. A technika legyőzött minden távolságot: van repülőgép, van mobiltelefon, internet. Közel lenni jó, korunk embere mégis magányos. Mert igazi otthonát, a lelkit nem leli. Atyánk közelsége nélkül hideg űr a világ. Hívjuk őt – az imádság, az igeolvasás nem igényel sem pénzt, sem eszközt, „csak” odaszánt időnket, lelki megnyílásunkat. Ő már megtette a távolságot leküzdő, hatalmas utat: emberré lett. Közel jött. Közel van! Hívjuk és engedjük be őt életünkbe! (Kőháti Dóra)

„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36)

Anyagiasság, a pénz szeretete, a gyűjtögetés, felhalmozás kényszere, a birtoklás mámora – a másik oldalon pedig kiüresedés, értelmetlenné váló élet, és a végén semmi sem marad… Csak az, amit lelkünkből, szívünkből, szeretetünkből itt hagyunk. Abból fognak élni, arra fognak emlékezni, az fog minket jelenteni nekik, nem a tárgyak. Isten színe előtt minek van jelentősége? A lefelé tekintő ember és a spirituális szemléletű, „ég felé” tekintő ember közötti különbség megfogalmazását számunkra Jézus tanítása, példázatai, figyelmeztetései teszik kikerülhetetlenné. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja… Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” Halljuk meg idejében a figyelmeztetést! (Kőháti Dorottya)

„Nem maradok el tőled, nem hagylak el.” (Józs 1,5)

Mi olykor-olykor eltávolodhatunk ugyan Istentől, de szerencsére ő soha nem távolodik el tőlünk. Örömben, de különösen nehézségek, bánat közepette velünk és mellettünk van. Hagyatkozhatunk rá, bízhatunk benne, és segítségül hívhatjuk őt. Adjunk hálát azért, hogy ha a bajban egyesek elhagynak is, Isten ezt soha nem teszi! (Gazdag Zsuzsanna)

Ó, Uram, taníts meg Téged szeretni; és taníts meg, hogy segítsek felebarátaimnak az egyetlen szükséges vállalkozásban: megtalálni téged! (Karl Rahner)

PÉNZÉRT LEHET…

Pénzért lehet nyugalmat venni, de békességet nem.
Pénzért lehet szolgát venni, de barátot nem.
Pénzért lehet kacagást venni, de boldogságot nem.
Pénzzel ajtót lehet nyitni, de a menny ajtaját nem.
Pénzért lehet szórakozást venni, de örömöt nem.

A jó Isten egyszerűnek
alkotta az eszemet.
Nincsen abban nagy modernség,
csak szelídség, szeretet.
Karinthy Frigyes


A szeretetnek a lelke nem abban áll, hogy elnézzük az ellenség hibáit, hanem abban, hogy szeretjük annak érdemeit.


A teremtésben, gondviselésben, megváltásban annyi a csoda, mint tengerben az élőlény. (Spurgeon)


Álmod úgy valósul meg, ha apránként építesz.
Ne tégy sokat, de azt jól, öröm lesz a bére.
Életed éld szabadon, szánj időt a szépre,
kőre követ nap mint nap, titkod lassan érik.
Így növekszel nap mint nap, míg felérsz az égig.

„Az angyal így szólt Józsefhez: „Mária fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.”” (Mt 1,21)

„Magasságos, / Te tudod: nehéz ez az apaság, / Amit az én szegény vállamra tettél. / Apja volnék – és mégsem az vagyok. / Ez a gyermek… ha szemébe tekintek, / Benne ragyognak nap, hold, csillagok. / Anyja szemei s a Te szemeid, / Istenem, a Te szemeid azok. (…) Oly ismerősek s oly idegenek…” Reményik Sándor megkapó szépséggel szólal meg József hangján. A fogantatás, a születés, József és Mária aggodalma, majd öröme, hálája – olyan emberi, olyan szép. Jézus így érkezett: egyszerűen, emberien, hiszen Isten Fiaként emberré lett. Isten hatalmas, üdvözítő tervének teljesedésekor gondja van az egyszerű, fiatal emberpárra, akiket angyali üzenettel erősít. Gondviselő szeretet… (Kőháti Dóra)

Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.


Csak az parancsol biztosan, aki megtanult jól engedelmeskedni.


HÁLAADÁS
A szívemet öröm érte,
hálát adok neked érte!
Te küldöd a bánatot,
a vigaszt is Te adod.

Vigyen ez az öröm feléd,
boruljon le lelkem eléd
köszönetet mondani,
Téged, Uram, áldani.

Kezdjen ajkam víg éneket,
örök hálát mondjon neked,
zengje hegyen, völgyön át
jóságodnak himnuszát.
Bán Aladár


Hordozzuk a keresztet hősiesen és ne rakjuk át másra, inkább segítsünk nekik a sajátjuk hordozásában.

„Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni.” (Zsolt 49,16)

Minden vasárnap elmondjuk az egész kereszténység hitvallását és benne a bizonyságtételt: „Hiszek a Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki … alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadott halottaiból, felment a mennyekbe, ott ül Istennek, a mindenható Atyának jobbján, ahonnan eljön ítélni élőket és holtakat.” Krisztus második eljövetelének és az ítéletnek a gondolata önmagában ijesztő. De ugyanakkor örvendetes is: hiszen előttünk áll majd Krisztus, aki hitünk szerint halála által mindnyájunkat kiváltott a holtak hazájából. Éljünk úgy, hogy számunkra is igazzá váljék a mondat, amelyet a lator hallott, azaz egykor mi is vele, a mi Urunkkal lehessünk a paradicsomban. (Gazdag Zsuzsanna)

„Krisztus mondja: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”” (Mk 16,15)

Ez az ige „véletlenül” mindig elém kerül, amikor ezt a rovatot írom… És máskor, máshol is… Akkor ráz fel, amikor éppen „lent” vagyok, vagy annyira lelkes, hogy szétforgácsolódik a figyelmem, és nem a lényegre nézek. Mindig jókor talál meg. Ha én nem keresem, ő talál rám. Nem először, sokadszor. A missziói parancs igéje végigkísér, mióta először léptem be a teológia, majd évek múltán az Evangélikus Missziói Központ kapuján. S azóta is… Istenre hagyatkozva ki-ki megtalálhatja az élete hivatását. Minden keresztény embernek szól ez a missziói parancs: hirdesd az evangéliumot! Légy bátor, kreatív, lelkes, és Isten megadja hozzá a társakat, az eszközöket, a feltételeket, hogy az örömhír hirdetése téged is boldoggá tegyen, és azokat is, akik közé küldve vagy. (Kőháti Dorottya)

Mert van valami a világban és a világ fölött, amit megváltoztatni úgysem lehet, sem tűzzel, sem vérrel, sem gyűlölettel. És ez az élet törvénye, aminek gyökere az igazságban van.
Wass Albert


Mikor szereted felebarátodat? Mikor azt megfedded, ha vétkezik, táplálod ha éhezik, tanítod, ha tudatlan.


Minden dolgot a megváltás fényében kell szemlélnünk, ez a helyes szemlélet. (Spurgeon)

Nagyobb boldogság adni, mint kapni. ApCsel 20:35

Adni és kapni – életünk része. Ilyenkor mindkettő örömmel tölt el. De van, aki nem tud adni azoknak sem, akiket nagyon szeret. Aki viszont tud, másoknak is örömöt szerezhet. Erről szól a következő történet:
Sok-sok esztendeje egyszer korgó gyomorral, üres zsebbel virradtunk karácsony napjára. Kopogtak. Kinyitottuk az ajtót és egy férfi lépett be óriási élelmiszeres csomaggal. Nem hittünk a szemünknek.
- Ki maga és honnan jött? – csodálkozott apám.
- Egy barátjuk küldött – válaszolta az idegen -, aki tudja, hogy nélkülöznek, de visszautasítanák a közvetlen segítséget, ezért küldött engem. Áldott ünnepeket!
- Nem, ezt nem fogadhatjuk el – szabódott apám.
- Pedig kénytelenek – felelte az ismeretlen férfi, sarkon fordult, és behúzta maga mögött az ajtót.

Ez az élmény maradandó hatást gyakorolt az életemre. Megfogadtam, hogy egyszer majd én is viszem annyira anyagilag, hogy másoknak ugyanígy segíthessek. Tizennyolc éves koromra kialakítottam a magam karácsonyi rituáléját. Mivel szeretem a kötetlen megoldásokat, azt találtam ki, hogy egyszerűen bevásárolok egy vagy két család számára elegendő élelmiszert, azután küldöncnek öltözve felkeresem a legszegényebb környéket és találomra becsöngetek valahova. Az ajándékba mindig elrejtettem egy levelet, amelyben leírtam gyerekkori élményemet.
Számomra ez az évente ismétlődő szertartás nagyobb gyarapodást jelent minden pénznél, amit valaha kerestem.

„Nem ember az Isten, hogy hazudnék.” (4Móz 23,19a)

Emberekben csalódhattunk már éppen eleget, de Urunkban sohasem. Az ő örökké tartó és mindig érvényes ígérete olyan biztos kapaszkodó az életben, amelyhez semmi sem fogható. Láthatatlan tenyerében tart bennünket, és vigyáz ránk – ígéretét megtartva. Légy csendben mindennap őelőtte, és figyelj szavára. Megéri! (Bogdányi Mária)

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad-nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egy lehessek! Ámen


Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön.
Spurgeon

Valahol olvastam, hogy a mai Spanyolország területén található egy régi római vízvezeték. Valamikor a Krisztus utáni II. században építették, abban az időben, amikor a terület a Római Birodalomhoz tartozott. A kőből és téglából épült, több kilométer hosszú, boltíves építmény a hegyekből szállította a vizet a városba. A város lakóit sok évszázadon keresztül látta el friss vízzel. A XX. században a település vezetése felfedezte, hogy nekik milyen nagy kincsük van. Azt mondták: “Meg kell őriznünk ezt a régi vízvezetéket az utókornak! Nem szabad tovább használnunk, nehogy tönkremenjen.” Aztán elhatározták, hogy új, modern vízvezetéket építenek drága pénzen. Amikor az új csőhálózat elkészült, a régit kiiktatták a rendszerből. Néhány év múlva a régi vízvezeték teljesen kiszáradt. A nyári forróságban a kiszáradt habarcs kipotyogott a kövek és a tégla közül, s az építmény több helyen összeomlott. A víz 1800 éven keresztül életben tartotta a vezetéket, amikor viszont megszűnt, az építmény teljesen tönkrement.

Ehhez a vízhez hasonlít életükben a hála. A hála ott húzódik az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunk mélyén. Sokszor nem is vesszük észre jótékony, éltető hatását, de ha hiányzik, menthetetlenül összeomlik kapcsolatunk Istennel és embertársainkkal. Az igazi hála ugyanis több mint udvariasságból mondott egyszerű köszönetnyilvánítás. És több mint egy jól nevelt ember köszönete. A hála az az alapvető emberi magatartásunk, amellyel az Istennek és az embereknek tartozunk mindazért a jóért, amit Tőle, illetve tőlük kapunk.
Emberként minden nap rácsodálkozhatunk azokra az ajándékokra, amelyeket kapunk, s amelyeket sok esetben nem is tudunk viszonozni. A legkevesebb tehát az, hogy legyünk hálásak mindenért! Mert a hálátlanság mély sebet üt és igen nagy fájdalmat okoz annak, aki a másikért valamilyen jót tesz.
De ne csak a kellemes meglepetéseket, hanem a keresztet se felejtsük el megköszönni, bízva Istenben, hogy szenvedéseink is javunkat szolgálják.