2018. január 20., szombat

A gondolatok sokszor fészkek, melyekbe minden gonosz madár lerakhatja tojásait.


Ahol sok a fény, ott sok az árnyék is.


„Aki könyörül a szegényen, az dicsőíti Istent.” (Péld 14,31)
Ha az ember végigmegy egy fővárosi utcán, fél óra alatt annyi rászoruló szólítja meg, hogy kétségbeesik. Nem győzi, pedig szíve szerint segítene. Egész havi fizetését szétoszthatná egy hét alatt, annyi a rászoruló. Hogyan dicsőítsük Istent, ha nekünk is fogynak a tartalékaink? Lehet, hogy a pénzünk kevés – de lelki gazdagságunk végtelen, ha Istenből merítünk! Ha ő a Forrás, akkor nem apad el, van miből osztani. Akkor leleményesen tudok áldott szolgálatot véghezvinni. Adni. Abból, amit én is úgy kaptam – és így magam is gazdag maradok! Bár a matematika nem így tudja. De Isten matematikája más… (Kőháti Dóra)


Amikor remélünk, akkor legyőzzük a félelmet, megértjük a megpróbáltatás értelmét. Bizalmunkat Istenbe vetjük, hiszünk a lehetetlenben, észrevesszük az éjszakában jelenlévő Istent, megtanulunk imádkozni.
Carlo Caretto


Az élet ünnepi istentisztelet, az áhítatnak és hálaadásnak a műve.


Az önzetlenség olyan erény, amit mindig másoktól várunk el.


Azért, mert idefenn
Dermesztő tél havaz,
S rajtunk szeszélyeit,
Zsarnok szeszélyeit tölti
– csitt, semmi az,
A mélyben szent és örök a tavasz.

A fák lombja hová lett?
Elhalt, elfeketült?
Csitt, szunnyad új rügyekben,
Csupán beljebb került,
Beljebb az anyafába.
Erős várba és nagyobb biztonságba.

A rét virágai,
Mezők pompája hol?
Csitt, csak alább süllyedt,
Ott szunnyad valahol
A néma, ős gyökérben:
Örök nyárban és örök erősségben.

Azért, mivel a Csend
Oly dermedt, hangtalan,
Csitt, Isten tudja csak,
Mennyi örvénye van!
S aki tanult a viharokkal bánni,
A csendet nem tudja megzabolázni.

Szín, illat, álom,
Rajongás: hová lettek?
Csitt, élnek mind,
A mélybe menekedtek!
A mélybe ás, aki aranyat ás,
S a mélyből jön minden megújulás.


Egyszer egy ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja, és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta:
- Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!
- Miért mondod ezt? – kérdezte a vendég.
- Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szerető Isten, akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.
A keresztény kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit, nem akart vitába keveredni a fodrásszal.
Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a keresztény férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta:
- Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek! – mondta fennhangon a fodrászának.
- Te meg hogy mondhatsz ilyet? Akkor ki csinálta meg az előbb a frizurádat, ha nem egy fodrász?
- Nem! Ha létzenének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.
- Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!
- Pontosan ahogy mondod! Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle.


Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék, Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla. (Ravasz László)


Gyakran kicsinyke gyermek tolvajok másznak be egy-egy keskeny ablakon vagy egy résen a házba, hogy a nagyobbaknak ajtót nyissanak.
Servier


„Így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól!” (Ez 14,6)
Letérni a helyes, jelzett útról sötétedés előtt az erdőben? Kitérni a felénk irányuló segélykérés elől? Eltérni a könyvek könyvében megírtaktól? Mind-mind egyfajta irányba térést, kanyarodást jelent, elvezet Istentől az istenek, a bálványok, a „mintha hit” felé. Egyetlen út visz Istenhez: a megtérés. Ha szívünket az ő szeretete tölti be, nem lesz szükségünk kisbetűs, tiszavirág-életű bálványokra. (Bogdányi Mária)


„Ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.” (Jer 31,33)
Annyira jó érzés valahova tartozni: egy valamirevaló ország állampolgára, egy híres iskola tanulója, egy boldog, kiegyensúlyozott, fészekmeleg család gyermeke lenni. Isten gyermekeként végtelen szabadságot, szeretetköteléket tudhatunk magunkénak. A szívünkbe írt törvény, mint egy nemes pecsét, megmutatja a világnak: nem magunknak és nem csupán önmagunkért élünk. (Bogdányi Mária)


„Krisztus mondja: „Ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.”” (Mt 6,14)
Olyan lelki folyamat a megbocsátás, amelyre nemcsak annak van szüksége, aki elkövetett egy bűnt, hanem annak is, aki elszenvedte. Ezt sokszor sem belátni, sem megvalósítani nem könnyű. Mégis azt mondja a jézusi tanítás: ne mérlegeljünk, hanem bocsássunk meg. Hiszen nekünk mennyivel többet bocsát meg az Isten! A harag teher, rabság, a gyűlölet és az indulat ártalmas, Jézus meg akar szabadítani ezektől bennünket. Bocsánatot adni és kapni egyaránt a gyógyulás útja, és ő erőt ad, hogy rálépjünk erre az útra! Isten teszi értünk a legnagyobbat, amikor Krisztusért minden bűnünket megbocsátja! (Kőháti Dorottya)


Ne bámulni és kritizálni menjünk a Biblia királyi palotájába, hanem menjünk, hogy megtaláljuk a Királyt, és nyerjünk kegyelmet tőle. (Ravasz László)

2018. január 19., péntek

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.


A szív és az értelem ellentmondásában a szívedre hallgass.


A tudat, hogy szerethetsz és szeretnek, olyan melegséget és gazdagságot ad az életnek, amit semmi más nem pótolhat.
Oscar Wilde


„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 106,1b)
Mennyire fontos a hálaadás az életünkben? Szoktunk például köszönetet mondani szeretteinknek, kollégáinknak, barátainknak, vagy csak akkor jutnak eszünkbe, ha kérni akarunk tőlük valamit? Ha képesek vagyunk felismerni, mi mindenért adhatunk hálát Istennek, akkor nem fog eltelni egy napunk sem hálaadás nélkül. Amint hitünkben növekszünk, felismerjük majd, hogy ő még a rosszból is jót hoz ki, a fájdalom, a veszteség, a szenvedés is javunkat szolgálja. Még azért is hálával tartozunk Istennek. Hitbeli növekedést, lelki békét, örömöt hoz a hálaadás képessége. (Kőháti Dorottya)


Az élet hit nélkül sivár puszta, remény nélkül sötét éjszaka, szeretet nélkül üres tarisznya.


Éljünk mindig úgy, ahogy a miniatűrfestők festenek, kik minden ecsetvonásra és a legkisebb árnyékolásra nagy gondot fordítanak. (Spurgeon)


„Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23)
Nemrég minden az ajándék körül forgott. Kinek mit vegyünk? Mekkora értékben? Fog-e örülni? Vagy egy hét múlva becseréli, kidobja, továbbadja? Mi az, ami mindig ajándék marad? Például ami személyes, amit mi nem tudnánk magunknak megszerezni. Ami a legnagyobb szükségletünket tölti be. Megváltoztatja a mindennapjainkat, mindig velünk lehet, és rágondolva örül a szívünk. Isten a legnagyobbat adja gyermekeinek! Napi öröm a javából. Amelyet nem tudnánk megvenni. Amelyet csak tőle, személyesen kaphatunk. Amely az egész életünkre kihat, és azon túl is. Itt van immár: Krisztusban miénk az ajándék. (Kőháti Dóra)


„Jézus így szólt: »Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.«” (Lk 6,28)
Életünkben sokszor keserűen tapasztalhatjuk, hogy bizonyos emberek céltáblái vagyunk, kiszemelt áldozatok. Valamit tennünk kell, hogy mindezt feldolgozzuk. A szőnyeg alá söprés a lehető legrosszabb technika. Az ősi elv pedig: „Fuss el vagy üss vissza!” Jézus e két problémamegoldás egyikének sem híve. Azt mondja: imádkozzatok értük! Agresszió agressziót szül. Harag haragot szül. Bosszú bosszút szül. Szeretet szeretetet. „Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.” (Bogdányi Mária)


Kit ne kísértett volna meg a nagy illúziókeltő, a sátán, hogy elhagyja szolgálata helyét. A kísértés idején minden más hely ragyogni kezd, míg az, ahol vagyok, kibírhatatlanul nehéz, szürke és unalmas lesz… Ki ne élte volna ezt át? Az „ott és majd” kísértését. Pedig csak „itt és most” lehet szolgálni az Urat.
Mária élete nem volt más, mint néha igen egyszerű pillanatok sorozata, amelyeket a legnagyobb szeretettel élt át. Szeplőtelen fogantatása által csodálatosan tiszta lénye felajánlotta magát az egymást követő pillanatok mindegyikében; minden pillanatban egész lényét ajánlotta fel a Világosságnak, amely átjárta, átformálta, lelkivé tette őt. Máriában a nap nem talál árnyékot. Teljes egészében nyitott volt az istenire, testestül-lelkestül az éghez tartozott. Szűz Mária szeretete az által teljesedhetett ki, hogy a jelen pillanatot annak teljességében élte át.


Mindent számításba véve egy ember sosem beszélhet önmagáról úgy, hogy ne veszítene vele: a vádjait mindig elhiszik, a dicséreteit soha.


Nem az átlagos, nyers élet a szép, hanem a csodálatos lehetőségek, amelyek minden élet mélyén ott szunnyadoznak. (Ravasz László)


Nem elég Istent megismernünk, engedni kell, hogy Ő éljen bennünk. (Kapi)


Nem tekintem, csak a jelen pillanatot, elfelejtem én a múltat, és óvakodom attól, hogy a jövőt elképzeljem.
Kis Szent Teréz


Valami haladásod útjába állt? Megállított? Visszavetett? Rögtön elveszted a kedved, mert szeretnél megállás nélkül haladni? Igen, mert szeretnél mindennap tükörbe nézni: milyen szép vagy – és egyre szebb. Mi ez? Hiúság!
Menj csak egyszerű szívvel előre Isten útján a mindennapi teendőkben és légy türelmes magadhoz. Isten nem köteles tudtunkra adni, hogyan is állunk az Ő színe előtt. Te pedig nagyon tévedhetsz, ha minden visszaesést valódi visszaesésnek tartasz. Légy állhatatos lelki dolgaidban, egyébként hagyj rá mindent a jóságos Istenre.

2018. január 18., csütörtök

A babérkoszorút elfújja a szél. A töviskoszorút a vihar sem tépi le a fejről.


A jutalom ígéretét kapják azok, akik elindulnak,
de magát a jutalmat azok nyerik el, akik kitartottak.


Aki ötvenévesen ugyanúgy látja a világot, mint húszévesen, az elpazarolt harminc évet az életéből.


Áldott az az élet, melyből nála jobb, szebb életek fakadnak. (Ravasz László)


Az út hosszú és rögös. Tele van buktatókkal.
Ha egyedül járod utadat, nehezen jutsz előre.
Nyiss társaid felé és ne csak füleddel hallgasd meg őket.
Adj magadból önzetlen és fogadd el a segítséget.


BOLDOG ÖREGKÖR
A legnagyobb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni.
Pihenni ott, ahol tenni vágyol.
Hallgatni, ha valaki vádol.
Nem lenni bús, sem reményvesztett,
Csenden viselni el a keresztet.
Irigység nélkül nézni végül
Mások tevékeny, erős életét.
Kezed letenni az öledbe,
Hagyni, hogy gondodat más viselje.
Járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.


„Felkiáltott a beteg gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”” (Mk 9,24)
A hit paradoxona… Értjük, mekkora erő, bátorság van ebben a mondatban? Valaki kimondta, s mi is megtehetjük! Az igazi Krisztus-hit hatalmas erőket mozgósít, és életünk minden területét átjárja. Az erő Krisztusé, nekünk nem kell mást tennünk, mint leborulni elé. Azt adni, azt vállalni, akik vagyunk. Hitetlen, de hitre vágyó lelkünket a kezébe tenni. Elfogadni a munkáját bennünk. Amikor elesünk, kérni, hogy segítsen fel. És hálát adni, hogy nem kell előtte másnak mutatkoznunk. Úgy szeret és fogad el, amint vagyunk – betegen, sérülten, bűneinkkel, hinni vágyó hitetlenségünkkel is. Rajtunk is tud Jézus segíteni. (Kőháti Dorottya)


Hogyha kérdezed, miért jöttem, mi szél fújt erre,
Válaszom, hogy a békés végtelen küldött mindörökre.
Hogyha kérdezed hol jártam, viharokkal szemben,
ilyen úton az egy, mit megtanulsz:
Légy hű örökre.


Isten! Te mindenütt jelen vagy, Te mindent látsz, és az ember a nyomorult féreg, mégis olyan vakmerő, hogy szemed előtt vétkezik.


„Jézus ezt mondta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.”” (Mt 17,20)
Szemléletes példa, mert a mustármag az egyik legkisebb méretű mag, a belőle kinövő fa pedig hatalmas. Az igazi hitből tehát nagyon kicsi is elegendő, hogy óriási dolgokat vigyen véghez. Az erős hit a természeti törvényeknél is hatalmasabb erő! Ezt Jézus bizonyította be, aki hitével legyőzte a természeti törvényeket is, gyógyított, feltámasztott, vízen járt. Ha csak egy kis hittel odamennénk Jézus elé, csodálatos megtapasztalásunk lenne! Ne restelljük, ha most csak egy pici mag van a szívünkben. Adjuk át, hogy az Úr fává növelje! Neki semmi sem lehetetlen. (Kőháti Dóra)


Milyen sokszor bízunk egymásban, de kételkedünk Urunkban. Halandó emberek szavaiban megbízunk, de nem szavazunk bizalmat Isten Igéjének. De ó, milyen világosság és dicsőség ragyogna ránk életünk minden napján, ha sosem felednénk, hogy Isten komolyan gondolja, amit kimondott. (A. B. Simpson)



Minél jobban érted saját magad, annál jobban meg fogsz tudni érteni másokat is.


„Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává?” (Jer 2,21)
A vetőmagokat, oltványokat korunk „vívmányaként” úgy nemesítik (sajnos nem ritkán génmanipulálják is), hogy betegségeknek egyre inkább ellenálló, egyforma, tartós és szép termést adjanak. A gondos gazda tudja, hogy a nemes, ősi fajták az igaziak, próbálja sok-sok munkával, törődéssel óvni az ültetvényeit. A vadhajtásokat időben kimetszi. Isten nagyon odafigyel ránk, és azt kéri, mi is maradjunk vele állandó kontaktusban. Nem érdemes jobb remények fejében felcserélni az igazit romlandó hamisra! (Bogdányi Mária)


Nem az átlagos, nyers élet a szép, hanem a csodálatos lehetőségek, amelyek minden élet mélyén ott szunnyadoznak. (Ravasz László)


„Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!” (Péld 4,13)
A 21. század nagy vívmánya az „élethosszig tartó tanulás”, a felnőttképzés új alapokra való helyezése. Régen nem elég már az életben való boldoguláshoz az, amit valaha az iskolában (gimnáziumban, felsőoktatásban) megtanultunk. Mindig tanulni kell, előrejutni az ismeretekben, de persze nem csupán elméleti szinten, hanem a hasznosíthatóság szintjén is. Röviden: nem elég tudni valamit, tenni, élni is kell! Vajon a hittanórákon, a konfirmációi vizsgával mi is „mindent” elsajátítottunk, és azóta is használjuk az akkor megszerezett ismereteket? Ne iratkozzunk ki Isten iskolájából, hanem legyünk és maradjunk is szorgalmas diákjai! (Bogdányi Mária)

2018. január 17., szerda

A félelem bekopogott az ajtón. A remény ajtót nyitott. De nem volt ott senki!


A hit a dolgok legegyszerűbbje – lehet, hogy éppen ezért oly nehéz megmagyarázni.


A JÓSÁG JUTALMA
A jóság jutalma
sohasem marad el,
ezt tudni nagyon jó,
e tudat felemel.

Légy azért mindig jó,
megsegít az Isten.
Most lehet rossz sorsod,
jóra fordul minden.


A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)


Éljünk mindig úgy, ahogy a miniatűrfestők festenek, kik minden ecsetvonásra és a legkisebb árnyékolásra nagy gondot fordítanak. (Spurgeon)


Ha nem merészkedsz a hullámokba, sosem tanulsz meg úszni örvénylő vizekben. (Robert Livingstone)


„Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: »Abbá, Atya!«” (Gal 4,6)
Urunk Szentlelkét árasztja szívünkbe naponként, ha kérjük, és hajlandók vagyunk befogadni őt. Segít és tanít imádkozni, segít szoros szeretetkapcsolatot ápolni vele. Annyi mindenbe belekapunk, és olyan kevés dolgot tartunk meg állandó jelleggel a napirendünkben! Az imádság legyen egyike a „szent kivételeknek” Isten segítségével! Mint lelki köldökzsinórral kapcsolódni az Úrhoz: olyan biztonság, békesség, amelyre annyira vágyunk! (Bogdányi Mária)


Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkát és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, életem telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.



„Krisztus ezt mondja: „Jöjj, és kövess engem.”” (Mt 19,21)
Jöjj, és kövess! Mondja a celeb, a popsztár, a politikus, a multicég, a közösségi portál, a pletykalap, a bank, az alkoholgyártó, a divatdiktátor. Mindenki meg akarja szerezni a pénzünket, időnket, testünket, de főleg: a lelkünket. Mert akkor mindenünk az övék. És bekebeleznek. Amit adnak: kihullik kezünkből. Szegénnyé tesz, kifoszt. Jöjj, és kövess – mondja Jézus. Nem kérek mást, csak őszinte szívet. Bízz bennem, mert nem kifosztani jöttem, hanem betölteni. Gazdaggá tenni a lelkedet, az életedet. Nem uralkodni jött: szolgálni. Pedig ő az Úr mennyen és földön. Nem elvakít ígéretével, hanem tisztasággal és igazsággal a szennyesből hófehérré tesz. És mindezt ingyen, kegyelemből. (Kőháti Dóra)


Ne félj, mert Isten előtted megy – kövesd Őt!
Melletted megy – fogja kezed.
Mögötted megy – védelmez.


Nemrég olvastam egy tanulságos történetet, mely egy házaspárral esett meg. De inkább mondja is el nekünk a történetet a feleség:
“Egy éve történt, hogy férjemmel kirándulni mentünk a Zemplénbe. Célul tűztük ki a Nagy Milic megmászását, de mivel nem jártunk ott korábban, nem tudtuk pontosan mennyi időt vesz igénybe. Október utolsó vasárnapja volt, és nem számoltunk az óraátállítással. A nap azonban nem maradt tovább az égbolton a mi kedvünkért. Naplemente előtt pár perccel értünk a csúcsra, ami azt eredményezte, hogy amint elindultunk lefele, egyre sötétebb lett az erdőben. Köd szállt a tájra, ami még jobban fokozta az erdő titokzatos hangulatát. Mondanom sem kell, milyen hevesen vert a szívem. Az út majdnem felét teljes sötétségben tettük meg, tapogatózva, hiszen a turistajelzéseket nem láttuk. Akkor ott a sötétben, amikor félelmeim felerősödtek, párom kézfogása mindennél többet jelentett. Egy pillanatra sem engedte el kezemet. Akkor ott eszembe jutott, hogy Isten is így van jelen a mi életünkben. Bármilyen félelmetes legyen is a helyzetünk, bármilyen sötétben legyünk is, ő ott van mellettünk, velünk járja végig az utat és nem engedi el a kezünk.”


Nincs nagyobb hatalom a világon, mint az a szeretet, mely céljának eléréséért szenvedni is kész. (Fosdick)


Senkit sem tudsz kisegíteni a fertőből, ha te magad is abban vagy. (Spurgeon)


„Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenek feje!” (1Krón 29,11b)
Jézus ezt mondja Pilátusnak: „Az én országom nem e világból való.” És: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna.” Minden hatalom Istentől való. Egyesek földi hatalommal vannak felruházva, hogy az isteni igazságot és értékeket valósítsák meg a földön. Van, aki hű ehhez, más visszaél vele. A hatalom, az ítélet, a számonkérés azonban mindig Istené. Aki magának akarja a hatalmat, a dicsőséget, az imádatot, s nem Istennek szolgál, felelni fog tettéért. Mindannyian őelé állunk egyszer. Adjuk át neki magunkat, életünket, legyünk egészen az övéi, életünk rá mutasson, akié minden dicsőség! (Kőháti Dorottya)


„Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot!” (Ézs 48,20b)
Evangélikusok vagyunk, nevünkben hordozzuk az evangéliumot, az örömhírt. Ezt a nevet sokszor nem éljük (és nem is érdemeljük) meg. Sokkal inkább a panasz, az elégedetlenség hírnökeiként hatunk a körülöttünk élők között. Hogyan kellene inkább örömhírt mondókká válnunk? Aki hallgatja az örömhírt, és átjárja szívét-lelkét naponta az éltető ige, Isten tapintható és érezhető szeretete, gondoskodása, az tud róla beszélni, bizonyságot tenni – és ami a legfontosabb, ennek „hatása alatt” élni. (Bogdányi Mária)

2018. január 16., kedd

A nagy szentek Isten dicsőségére dolgoztak, de én nagyon kicsi lélek vagyok. Én az ő örömére dolgozom… és boldogan elviselném a legnagyobb szenvedéseket is, anélkül, hogy erről tudna, ha ez lehetséges volna… csak hogy mosolyt csaljak ajkára.

Kis Szent Teréz


A probléma nem annyira az, hogy az emberek elidegenedtek az egyháztól, hanem az, hogy az egyház idegenedett el egyre jobban az emberektől.
(Klaus Douglass)


A szeretet olyan, mint egy édesanya: elnézi a fogyatékosságot abban, akiben a hit még csak bölcsőkorát éli.


„Amiket emberkéz alkot, azok nem istenek.” (ApCsel 19,26)
Nemcsak emberkéz alkotásai lehetnek istenek, hanem minden, ami a szívünkben az első helyen áll, minden, ami megelőzi az élő, egy igaz Istent. Minden, amihez szívvel, lélekkel ragaszkodunk, ami nálánál fontosabb a számunkra. Minden, aminek az első helyet szánjuk az életünkben – legyen az pénz, hatalom, családtagjaink, egészségünk, lakásunk és még sorolhatnánk. Mindezek adhatnak több-kevesebb erőt, jelenthetnek kisebb-nagyobb biztonságot, szerezhetnek örömöt, de életünk valójában csak Isten által válhat valódi, élettel teli életté.
(Gazdag Zsuzsanna)


Azok a dolgok, amelyek pénzen megvehetők, nem lehetnek igazán értékesek.


Bármi legyen is, amire figyelmünket leginkább fordítjuk, erősebbé fog válni az életünkben.


Dosztojevszkij híres regényében, a Karamazov testvérekben szerepel egy jelenet, amikor egy úri hölgy keresi fel Zoszima sztarecet. Ő egy szentéletű, bölcs szerzetes, aki általában csak meghallgatja a hozzá érkező embereket, máskor viszont bölcs tanácsokat ad nekik. A hölgy elmondja élete gondját: késznek érzi magát arra, hogy más embereken segítsen, életét nekik szentelje, ápolja a betegeket és gondozza a szenvedőket, de amikor arra gondol, hogy esetleg hálátlanságot fog tapasztalni jócselekedeteiért cserébe, akkor elszáll a bátorsága és elmúlik elszántsága. Úgy érzi tehát, hogy a szeretet megvalósítása csak ábrándozás marad.
A szentéletű szerzetes egészen meglepő módon válaszol neki: Bizony, ez csak ábrándozás! De te csak ábrándozz tovább, hátha egyszer ebből az ábrándozásból megszületik a tevékeny szeretet.


Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.


Jóllakott ember van elég, de becsületes annál kevesebb. (Gorkij)


Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de ne apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden mindenekben, – sőt a mindennél is valamivel több.
Spurgeon


Mikor egy családban szeretet és bűn összetalálkoznak, ha a szeretet igazi, a kettőnek kereszteződése fájdalmat szül, – és adva van a kereszt.
Stanley


Minden reggel ajánljátok magatokat és embertársaitokat Istennek, és helyezzétek testetek és lelketek a Szűzanya oltalma alá.


Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.


„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Gal 6,7)
Ki amit vet, azt aratja – ez az emberi élet örök igazsága. A nem bibliaolvasók is ismerik ezt mint közmondást. Életünk ideje egy hosszú vetésidő. És már ez idő alatt is aratunk, de az ítéletkor minden tettünk napvilágra kerül. Pál a legfontosabbra mutat rá: mi ugyan hihetjük, hogy nem lesz következménye annak, amit vetünk, ahogy élünk – de ezzel csak magunkat csapjuk be. Mit vetünk ma, az ökumenikus imahét kezdetén? Vessünk nyitott szívvel, béketeremtő, egymásnak Krisztus közösségében örvendező tetteket és szavakat!
(Kőháti Dóra)


Nem Isten van miértünk, hanem mi vagyunk Istenért. (Ravasz László)


„Pál írja: Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,6)
Belekapunk ebbe-abba, azután félbehagyott levelek, meg nem valósult látogatások, évekkel ezelőtt elkezdett, félkész pulóverek jelzik csekély kitartásunkat. Bízzunk Istenben, ő nem feledkezik meg rólunk, határozott célja van, s milyen jóleső érzés, ha végre elhisszük: ebben mi is benne foglaltatunk! Ennek tudatában éld mindennapjaidat!
(Bogdányi Mária)


„Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, el ne hajoljatok, ne szolgáljatok más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt.” (5Móz 11,16)
Ne legyen más istened rajtam kívül! Bizony, a felvilágosult, modern ember is ismer és imád más isteneket! Még ha nem tudja is, hogy aki vagy ami a szívét betölti, annak lett rabja, hiszen szolgálja, és függ tőle. Izrael népe és a mai ember számára ugyanaz az ige hirdettetik: a teremtő – s számunkra a megváltó és megszentelő – Istenen kívül ne lakjon más szívünkben. Őt imádjuk és szolgáljuk, és egyedül tőle kapunk meg mindent, ami életünket teljessé, egésszé, értelmessé teszi.
(Kőháti Dorottya)

2018. január 15., hétfő

A bontás mindig könnyebb, mint az építés.


Aki nagy keresztet kap és azt szeretettel próbálja elfogadni, nagy eséllyel fog üdvözülni.


Aki szeret, elenged és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.


Az élet mindig kegyelem. Amíg élünk, a kegyelem birodalmában vagyunk, a halál az ítélet birodalma.


Az élet ünnepi istentisztelet, az áhítatnak és hálaadásnak a műve.


Az engedelmeskedni szó csak jelen időben létezik.
(Spurgeon)


Az igazi szeretet sohasem fél attól, hogy túl sokat talál adni.


„Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.” (Jak 1,26)
Sokat és sokfélét beszélünk. Nyelvünk édesen és éles késként döfve is tud szólni, gyógyítva vagy épp sebezve házastársat, gyermeket, szülőt, munkatársat, szomszédot, ismeretlent. Igen fontos testrészünk a nyelv, figyeljünk rá, és ne hagyjuk, hogy tevékenysége „kikerüljön irányításunk alól”! Imádkozzunk bölcs, építő beszédért! (Bogdányi Mária)


Isten ellenségének tekint, míg nem leszünk barátai. (Spurgeon)


„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18)
Közel van minden és mindenki. A technika legyőzött minden távolságot: van repülőgép, van mobiltelefon, internet. Közel lenni jó, korunk embere mégis magányos. Mert igazi otthonát, a lelkit nem leli. Atyánk közelsége nélkül hideg űr a világ. Hívjuk őt – az imádság, az igeolvasás nem igényel sem pénzt, sem eszközt, „csak” odaszánt időnket, lelki megnyílásunkat. Ő már megtette a távolságot leküzdő, hatalmas utat: emberré lett. Közel jött. Közel van! Hívjuk és engedjük be őt életünkbe! (Kőháti Dóra)


„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36)
Anyagiasság, a pénz szeretete, a gyűjtögetés, felhalmozás kényszere, a birtoklás mámora – a másik oldalon pedig kiüresedés, értelmetlenné váló élet, és a végén semmi sem marad… Csak az, amit lelkünkből, szívünkből, szeretetünkből itt hagyunk. Abból fognak élni, arra fognak emlékezni, az fog minket jelenteni nekik, nem a tárgyak. Isten színe előtt minek van jelentősége? A lefelé tekintő ember és a spirituális szemléletű, „ég felé” tekintő ember közötti különbség megfogalmazását számunkra Jézus tanítása, példázatai, figyelmeztetései teszik kikerülhetetlenné. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja… Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” Halljuk meg idejében a figyelmeztetést! (Kőháti Dorottya)


„Nem maradok el tőled, nem hagylak el.” (Józs 1,5)
Mi olykor-olykor eltávolodhatunk ugyan Istentől, de szerencsére ő soha nem távolodik el tőlünk. Örömben, de különösen nehézségek, bánat közepette velünk és mellettünk van. Hagyatkozhatunk rá, bízhatunk benne, és segítségül hívhatjuk őt. Adjunk hálát azért, hogy ha a bajban egyesek elhagynak is, Isten ezt soha nem teszi! (Gazdag Zsuzsanna)

Ó, Uram, taníts meg Téged szeretni; és taníts meg, hogy segítsek felebarátaimnak az egyetlen szükséges vállalkozásban: megtalálni téged! (Karl Rahner)


PÉNZÉRT LEHET…
Pénzért lehet nyugalmat venni, de békességet nem.
Pénzért lehet szolgát venni, de barátot nem.
Pénzért lehet kacagást venni, de boldogságot nem.
Pénzzel ajtót lehet nyitni, de a menny ajtaját nem.
Pénzért lehet szórakozást venni, de örömöt nem.

2018. január 14., vasárnap

A jó Isten egyszerűnek
alkotta az eszemet.
Nincsen abban nagy modernség,
csak szelídség, szeretet.
Karinthy Frigyes


A szeretetnek a lelke nem abban áll, hogy elnézzük az ellenség hibáit, hanem abban, hogy szeretjük annak érdemeit.


A teremtésben, gondviselésben, megváltásban annyi a csoda, mint tengerben az élőlény. (Spurgeon)


Álmod úgy valósul meg, ha apránként építesz.
Ne tégy sokat, de azt jól, öröm lesz a bére.
Életed éld szabadon, szánj időt a szépre,
kőre követ nap mint nap, titkod lassan érik.
Így növekszel nap mint nap, míg felérsz az égig.


„Az angyal így szólt Józsefhez: „Mária fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.”” (Mt 1,21)
„Magasságos, / Te tudod: nehéz ez az apaság, / Amit az én szegény vállamra tettél. / Apja volnék – és mégsem az vagyok. / Ez a gyermek… ha szemébe tekintek, / Benne ragyognak nap, hold, csillagok. / Anyja szemei s a Te szemeid, / Istenem, a Te szemeid azok. (…) Oly ismerősek s oly idegenek…” Reményik Sándor megkapó szépséggel szólal meg József hangján. A fogantatás, a születés, József és Mária aggodalma, majd öröme, hálája – olyan emberi, olyan szép. Jézus így érkezett: egyszerűen, emberien, hiszen Isten Fiaként emberré lett. Isten hatalmas, üdvözítő tervének teljesedésekor gondja van az egyszerű, fiatal emberpárra, akiket angyali üzenettel erősít. Gondviselő szeretet… (Kőháti Dóra)


Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.


Csak az parancsol biztosan, aki megtanult jól engedelmeskedni.


HÁLAADÁS
A szívemet öröm érte,
hálát adok neked érte!
Te küldöd a bánatot,
a vigaszt is Te adod.

Vigyen ez az öröm feléd,
boruljon le lelkem eléd
köszönetet mondani,
Téged, Uram, áldani.

Kezdjen ajkam víg éneket,
örök hálát mondjon neked,
zengje hegyen, völgyön át
jóságodnak himnuszát.
Bán Aladár


Hordozzuk a keresztet hősiesen és ne rakjuk át másra, inkább segítsünk nekik a sajátjuk hordozásában.


„Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni.” (Zsolt 49,16)
Minden vasárnap elmondjuk az egész kereszténység hitvallását és benne a bizonyságtételt: „Hiszek a Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki … alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadott halottaiból, felment a mennyekbe, ott ül Istennek, a mindenható Atyának jobbján, ahonnan eljön ítélni élőket és holtakat.” Krisztus második eljövetelének és az ítéletnek a gondolata önmagában ijesztő. De ugyanakkor örvendetes is: hiszen előttünk áll majd Krisztus, aki hitünk szerint halála által mindnyájunkat kiváltott a holtak hazájából. Éljünk úgy, hogy számunkra is igazzá váljék a mondat, amelyet a lator hallott, azaz egykor mi is vele, a mi Urunkkal lehessünk a paradicsomban. (Gazdag Zsuzsanna)


„Krisztus mondja: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”” (Mk 16,15)
Ez az ige „véletlenül” mindig elém kerül, amikor ezt a rovatot írom… És máskor, máshol is… Akkor ráz fel, amikor éppen „lent” vagyok, vagy annyira lelkes, hogy szétforgácsolódik a figyelmem, és nem a lényegre nézek. Mindig jókor talál meg. Ha én nem keresem, ő talál rám. Nem először, sokadszor. A missziói parancs igéje végigkísér, mióta először léptem be a teológia, majd évek múltán az Evangélikus Missziói Központ kapuján. S azóta is… Istenre hagyatkozva ki-ki megtalálhatja az élete hivatását. Minden keresztény embernek szól ez a missziói parancs: hirdesd az evangéliumot! Légy bátor, kreatív, lelkes, és Isten megadja hozzá a társakat, az eszközöket, a feltételeket, hogy az örömhír hirdetése téged is boldoggá tegyen, és azokat is, akik közé küldve vagy. (Kőháti Dorottya)


Mert van valami a világban és a világ fölött, amit megváltoztatni úgysem lehet, sem tűzzel, sem vérrel, sem gyűlölettel. És ez az élet törvénye, aminek gyökere az igazságban van.
Wass Albert


Mikor szereted felebarátodat? Mikor azt megfedded, ha vétkezik, táplálod ha éhezik, tanítod, ha tudatlan.


Minden dolgot a megváltás fényében kell szemlélnünk, ez a helyes szemlélet. (Spurgeon)


Nagyobb boldogság adni, mint kapni. ApCsel 20:35
Adni és kapni – életünk része. Ilyenkor mindkettő örömmel tölt el. De van, aki nem tud adni azoknak sem, akiket nagyon szeret. Aki viszont tud, másoknak is örömöt szerezhet. Erről szól a következő történet:
Sok-sok esztendeje egyszer korgó gyomorral, üres zsebbel virradtunk karácsony napjára. Kopogtak. Kinyitottuk az ajtót és egy férfi lépett be óriási élelmiszeres csomaggal. Nem hittünk a szemünknek.
- Ki maga és honnan jött? – csodálkozott apám.
- Egy barátjuk küldött – válaszolta az idegen -, aki tudja, hogy nélkülöznek, de visszautasítanák a közvetlen segítséget, ezért küldött engem. Áldott ünnepeket!
- Nem, ezt nem fogadhatjuk el – szabódott apám.
- Pedig kénytelenek – felelte az ismeretlen férfi, sarkon fordult, és behúzta maga mögött az ajtót.
Ez az élmény maradandó hatást gyakorolt az életemre. Megfogadtam, hogy egyszer majd én is viszem annyira anyagilag, hogy másoknak ugyanígy segíthessek. Tizennyolc éves koromra kialakítottam a magam karácsonyi rituáléját. Mivel szeretem a kötetlen megoldásokat, azt találtam ki, hogy egyszerűen bevásárolok egy vagy két család számára elegendő élelmiszert, azután küldöncnek öltözve felkeresem a legszegényebb környéket és találomra becsöngetek valahova. Az ajándékba mindig elrejtettem egy levelet, amelyben leírtam gyerekkori élményemet.
Számomra ez az évente ismétlődő szertartás nagyobb gyarapodást jelent minden pénznél, amit valaha kerestem.


„Nem ember az Isten, hogy hazudnék.” (4Móz 23,19a)
Emberekben csalódhattunk már éppen eleget, de Urunkban sohasem. Az ő örökké tartó és mindig érvényes ígérete olyan biztos kapaszkodó az életben, amelyhez semmi sem fogható. Láthatatlan tenyerében tart bennünket, és vigyáz ránk – ígéretét megtartva. Légy csendben mindennap őelőtte, és figyelj szavára. Megéri! (Bogdányi Mária)


Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad-nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egy lehessek! Ámen


Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön.
Spurgeon


Valahol olvastam, hogy a mai Spanyolország területén található egy régi római vízvezeték. Valamikor a Krisztus utáni II. században építették, abban az időben, amikor a terület a Római Birodalomhoz tartozott. A kőből és téglából épült, több kilométer hosszú, boltíves építmény a hegyekből szállította a vizet a városba. A város lakóit sok évszázadon keresztül látta el friss vízzel. A XX. században a település vezetése felfedezte, hogy nekik milyen nagy kincsük van. Azt mondták: “Meg kell őriznünk ezt a régi vízvezetéket az utókornak! Nem szabad tovább használnunk, nehogy tönkremenjen.” Aztán elhatározták, hogy új, modern vízvezetéket építenek drága pénzen. Amikor az új csőhálózat elkészült, a régit kiiktatták a rendszerből. Néhány év múlva a régi vízvezeték teljesen kiszáradt. A nyári forróságban a kiszáradt habarcs kipotyogott a kövek és a tégla közül, s az építmény több helyen összeomlott. A víz 1800 éven keresztül életben tartotta a vezetéket, amikor viszont megszűnt, az építmény teljesen tönkrement.
Ehhez a vízhez hasonlít életükben a hála. A hála ott húzódik az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunk mélyén. Sokszor nem is vesszük észre jótékony, éltető hatását, de ha hiányzik, menthetetlenül összeomlik kapcsolatunk Istennel és embertársainkkal. Az igazi hála ugyanis több mint udvariasságból mondott egyszerű köszönetnyilvánítás. És több mint egy jól nevelt ember köszönete. A hála az az alapvető emberi magatartásunk, amellyel az Istennek és az embereknek tartozunk mindazért a jóért, amit Tőle, illetve tőlük kapunk.
Emberként minden nap rácsodálkozhatunk azokra az ajándékokra, amelyeket kapunk, s amelyeket sok esetben nem is tudunk viszonozni. A legkevesebb tehát az, hogy legyünk hálásak mindenért! Mert a hálátlanság mély sebet üt és igen nagy fájdalmat okoz annak, aki a másikért valamilyen jót tesz.
De ne csak a kellemes meglepetéseket, hanem a keresztet se felejtsük el megköszönni, bízva Istenben, hogy szenvedéseink is javunkat szolgálják.

2018. január 13., szombat

A bűn szabadossága rabszolgaság, a bűntől való szabadulás igazi szabadság. Spurgeon


Az evangéliumnak azért van sokak előtt a legcsekélyebb tekintélye, mert azt munkálja, hogy az elsők utolsók legyenek, és az utolsók elsők. (Luther)



Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, két szóval. Alázat és önismeret. Ennyi a titok. (Márai Sándor)


Csak az beszél biztosan, aki szívesen hallgat.


Én Uram, és Én Istenem!
Ismét eltelt egy esztendő. Köszönöm áldásaidat, és azt hogy a nehéz helyzetekben sem hagytál teljesen egyedül. Engedd meg, hogy egy szebb évet hadd kérjek tőled, mint ami a tavalyi volt. Áldj meg minket, és vigyázz a családomra is, és  kérlek, adj  jobb egészséget annál, ami most van. Ámen (S.A.)


Igaz, az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha a madarak fészket is vernek az eresz alatt, ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel. Mert beleegyezett.


„Jézus mondta: »Nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.«” (Lk 15,7)
Naponkénti megtérésünk, Urunktól kapott naponkénti új szívünk arra ad újra és újra lehetőséget, hogy Istenre figyelve teljes, neki és felebarátainknak szentelt életet éljünk. Sokszor úgy érezhetjük, belefáradtunk már az egész hiábavalóságba, annyi emberi kudarc, kisiklott élet vesz körül mindannyiunkat, sokszor a saját bőrünkön is érezzük az emberi gyarlóságot. Mindezek ellenére Isten mindennap hív magához megtérésre, mert javunkat akarja, és velünk akar örülni. Engedjünk neki! (Bogdányi Mária)

„Jézus rátette a kezét az asszonyra, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.” (Lk 13,13)
„Leveszem rólad a kezem.” Ezt annak mondjuk, akit sorsára hagyunk, akivel többé nem törődünk. Jézus ráteszi kezét a hozzá fordulóra. Megérinti. Legyen testi vagy lelki baj, az érintése csodát tesz – halottat is feltámaszt. Megfékezi még a tengert is. Ha valóban szeretnénk meggyógyulni, bűneink börtönéből kiszabadulni és felegyenesedni, lelki tartást, új esélyt kapni, csak egyet kell kérni: Jézus, tedd rám a kezedet. Beteg, görnyedt vagyok. Elveszett. Ments meg. Hadd dicsőítselek téged, aki megváltottál engem. (Kőháti Dóra)


„Krisztus mondja: »Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.«” (Jn 13,15)
Amikor Krisztus a földön járt, szavai és cselekedetei által is megmutatta, mennyire jóságos Atyánk az Isten. Tanított, betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel. Példát adott az Isten akarata szerint való életre, hogy mi is hasonlóképp, Isten országát és a másik ember javát szem előtt tartva cselekedjünk. Nem tekintette méltóságán alulinak azt sem, hogy megmossa tanítványai lábát. Ezzel minket is alázatra tanít. A Jézus által idézett első és nagy parancsolat (Mt 22,38) szerint ezt úgy tehetjük, ha az Urat teljes szívvel, lélekkel és elmével szeretjük, a felebarátunkat pedig úgy, mint önmagunkat. Ez utóbbit leginkább úgy tudjuk megtenni, ha szem előtt tartjuk az aranyszabályt: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Mt 7,12) (Gazdag Zsuzsanna)


Minél őszintébben törekszünk Istent szolgálni, annál jobban érezzük szolgálatunk fogyatékosságát. (Spurgeon)


Sohase mondjuk, hogy “ezt mi is meg tudtuk volna csinálni”, mert nem mi csináltuk!
Karim Rashid


Szeretet nélkül a puszta cselekedet mit sem ér, de ami szeretetből származik, ha még oly csekély és egyszerű is, gyümölcsöző lesz. (Kempis)


Úgy véled, kérő imádra csak kétféle válasz jöhet: igen vagy nem. Isten harmadik válasza: légy türelemmel!


„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek.” (Ézs 40,1)
A fogság teljes reménytelenségében élő nép számára csak Istennek a próféták által közvetített szava jelentett vigaszt. Ők tartották a „lelket” a kétségbeesésben, a kilátástalanságban vergődő zsidókban. A mi vigaszunk Jézus Krisztus személye és tanítása, amelyet minden alkalommal megkaphatunk, amikor hallgatjuk a hirdetett igét, és élünk a szentségekkel. Jézus nem ígért könnyű életet követőinek, de az egyházon és szolgáin keresztül örök életre szóló vigaszt nyújt népének. (Kőháti Dorottya)

2018. január 12., péntek

A szeretetlenség annyi, mint létromlottság.


A szeretet a létezés mértéke. (Hamvas Béla)


A Szentírás a kisded Jézus pólyája, bontsd ki, és megtalálod benne a Megváltódat. (Spurgeon)


„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban.” (Ef 1,3)
Mennyi erő és biztatás van ezekben a szavakban! Vajon tudatosul-e bennünk mindennap, hogy mi mindnyájan Isten áldottai vagyunk…? (Gazdag Zsuzsanna)


Az ember akkor öregszik meg, amikor a siránkozás lép az álmok helyébe.


Az igazi keresztényt arról lehet megismerni, hogy úgy szereti ellenségét, mint a saját lelkét. – Az ő számára is kívánja az üdvösséget.


Életed szántóföldjét nem művelheted meg csupán önmagad. Szíved dzsungelében egymagad nem tudsz rendet teremteni. Saját magadnak nem mondhatsz segítő és vigasztaló szavakat.


Csak az forog biztosan az emberek között, aki szívesen rejtőzködik.


Ha nem tanulsz meg nevetni a nehézségeken, semmin sem tudsz majd nevetni, mire megöregszel.
Edward W. Howe

„Íme, az én Uram, az Úr, megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani?” (Ézs 50,9a)
Jézus Krisztusban új életet kapunk, és a lutheri „simul iustus et peccator” (egyszerre igaz és bűnös) elv alapján őelőtte és őáltala igazak vagyunk bűnös létünk ellenére is. Nem a mi érdemünk ez, nem példás kereszténységünk jutalma, hanem Isten sokszor szinte érthetetlenül jóságos, megsegítő kegyelmének eredménye. Fel tudjuk-e ezt fogni? Ha igen, adjunk hálát érte! (Bogdányi Mária)


Jövőm az Isten kezében van. Nekem csak imádkoznom kell, hogy tisztán lássak.


„Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhezés vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver?” (Róm 8,35)
Milyen keserves lista, amelyet Pál felsorol. Igen, ezek egyike is elég, hogy a hívő hite megbicsakoljon. Igen ám, de ha valaki, Pál tudja, hogy mi a nyomorúság, a börtön, az üldözés. És olyan levelekkel ajándékozott meg, amelyek a Szentírás igazi kincsei. Mert megtapasztalta Krisztus szeretetét. Hogy Jézus ott van, ahol mi vagyunk: még a bajban, a szenvedésben is. Nem láthatóan, hanem lelkünk mélyén munkálkodva. Erőt, vigaszt nyújtva. Szeretete és léte nem attól függ, milyen állomásánál tartunk életünknek. Azt ígérte, minden napon velünk lesz. Csak mi vagyunk, akik hátat fordítunk neki – ő soha! Merjünk hinni és bízni, kérjük a hitet, ha meginognánk, mert azt is megadja. (Kőháti Dóra)

Könnyebb hűségesen munkálkodni, mint hűségesen imádkozni.


„Krisztus mondja: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”” (Jn 16,33b)
Az emberi sors megpróbáltatásai alól senki sem mentesülhet, aki erre a földre született. Keresztje mindenkinek van. A veszteség, a félelem, a bánat, a gyász minden ember számára létező. És mégis: nincs aggódnivalónk! Nem a világ nyomorúságát vette el Krisztus, hiszen mi, akik benne hiszünk, szintén átélünk szenvedéseket. De itt a földön, az életünk végén és az után is ugyanannak a Jézusnak a kezében vagyunk! Ő győzött, hogy bennünket ne törjön össze félelem, szorongás, bánat, gyász, halál. Ő legyőzte a szabadulás akadályait, a bűnt, a halált és a poklot: aki őt követi, annak immár szabad az út az örökkévalóságba. (Kőháti Dorottya)

Mikor egy családban szeretet és bűn összetalálkoznak, ha a szeretet igazi, a kettőnek kereszteződése fájdalmat szül, – és adva van a kereszt. (Stanley)


Minden nap kiülök a végtelenül kék tenger partjára, a sziget eldugott, ember-nem-járat csücskén. És nézem a hullámzó tengert, mely a változó világot, a felfoghatatlan emberi történelmet és életem kiszámíthatatlan alakulását jelenti. Még nincs üvegtenger. Az üvegtenger az örökkévalóság jelképe. Hullámzó, félelmetesen morajló nagy vizek vannak.
Nézem a tengert és így elfelejtem lassan az apró napi gondokat, amelyek már-már szorongássá növő kozmikus gondokként kezdtek feltűnni pszichém egén. A nagyobb gondok hullámai is elülnek, amikor magának a létezésnek a hullámzására figyelek. Ismét eszembe jut Jézus szava, amelyet nekem mondott a lelkiismeret egy pillanatnyi világvégi csendjében: Ha a kis dolgok úgy felizgatnak, hogy nem tudsz imádkozni, gondolj a nagy dolgokra. Ha a nagy dolgok úgy felizgatnak, hogy nem tudsz imádkozni, gondolj az örökkévalókra; és ha az örökkévalók kezdenek izgatni, az már maga az imádság.
Igen, a létezésnek az örökkévalósággal való érintkezése izgat. Miért van ez a tenger, vagyis a létezés, miért nem a semmi van? Erre felsejlik a személyes Isten arca, hirtelen egy emlék jelenik meg, jánosi emlék: a haldokló Istenember a Golgotán… és maga a Lélek szól a lelkemhez: szeret az Isten; Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte!
Nem sajnálom az evilági életet, szívem az örök élet vizeire szomjazik!
Kis Szent Teréz


Urunk, Jézus, aki a világra jöttél, s születésed pillanatától fogva gyermeki arccal tekintettél minden emberre, ne rejtsd el előlünk soha a te arcodat! Szemlélni szeretnénk az isteni irgalmat és jóságot sugárzó arcodat. Segíts minket abban, hogy minden embertársunkon felismerjük a te arcod, a te tekinteted! És segíts minket abban, hogy egyre jobban hasonlítsunk hozzád, aki Üdvözítőnk és Megváltónk vagy!

2018. január 11., csütörtök

A kereszt bölcsességét csak akkor értjük meg, ha saját magunkon érezzük.
Edith Stein


A legtöbb ember csak azért panaszkodik, hogy leplezze, milyen jó dolga van.


A szelídség! Mennyivel nagyobb erő, mint a nyers erőszak!
Charlotte Bronte


Addig sohase lépj az emberek elé, míg előbb nem láttad Isten arcát. (Steinberger)


Akik megmerítkeznek a szenvedés tengerében, ritka drágagyöngyöket hoznak elő. (Spurgeon)


Az életet egyetlenegy alapérzéssel lehet boldogan leélni – pedig éppen erre gondolnak az emberek a legkevésbé, – a hála érzésével. (Ravasz László)


Az igazi hit éppen akkor művel csodát, amikor a látszat-hit mentegetőzve hátrál.
Viktor János


Egy szeretetből meghozott döntés, sosem rossz döntés. Még akkor sem, ha a későbbiekben az látszana beigazolódni, hogy a másik út talán jobb lett volna.

„Jézus Krisztus az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.” (Kol 1,18)
Az ember annak szenteli oda ideje nagy részét, ami számára igen lényeges, ami nála első helyen áll a fontossági sorrendben. Ez lehet a család, a hivatás, a tanulás, a sport vagy bármi más. Nálunk, keresztény embereknél – még mindezek előtt – a legeslegelső hely Istent illeti, hisz belőle indul ki minden élet, minden szeretet, minden érték. Mindez a miénk is lehet, ha őt, a vele való szoros kapcsolatot az első helyre tesszük életünkben. Csakis akkor. (Bogdányi Mária)


„Ki hozta létre kezdettől fogva a nemzedékeket? Én, az Úr, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok.” (Ézs 41,4)
Az első kérdés izgatja, nyomasztja az emberiséget a kezdetektől. Istent „kihagyva” nem született még időtálló válasz arra, kik vagyunk, honnan jövünk, hová megyünk. Mi is válaszra várunk. És amikor a hit útján elindulunk, az újjászületett életben járónak – egyik ajándékként – ezek a válaszok megérkeznek! Világosság támad. Az ige felel. Isten megmutatja: van rend a világban, és az ő kezében van az a hatalom, amely életünket, ezt a kis, törékeny létet fenntartja. Csakúgy, mint a nagy világmindenséget. Nem káosz – isteni szeretet, bölcsesség vezérel. Adjunk érte hálát. (Kőháti Dóra)

Könnyebb az ember hajszálait számon tartani, mint érzelmeit és szívének hullámzását.


Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de ne apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden mindenekben, – sőt a mindennél is valamivel több. (Spurgeon)


„Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1Jn 2,8)
Már január első napjaiban észrevehető a változás. Csak percek, de ezek a percek nagyon értékesek. Mert a reményt hordozzák. Idén is véget fog érni a sötét, a dermesztő tél, a szürke napok lassan derengővé, majd fényessé válnak. Ez sem a mi hatalmunkban áll – mi csak részesei lehetünk a csodának. Ámulva nézhetjük, hogy milyen rend, precizitás és szépség vesz körül minket. A lelkünk fényét is megtaláltuk már? Volt igazi, lélekben átélt karácsonyunk? Megszületett-e számunkra a Gyermek, az Isten Fia, aki a világ Megváltója lett? Ha igen, akkor bennünk már nem a sötétség erői laknak. Isten Lelke járjon át mindannyiunkat, adjon örömöt és békességet ebben az évben! (Kőháti Dorottya)


Nem az a kérdés, hogy jobb vagyok-e, mint mások, hanem, hogy jobbá leszek-e, mint vagyok.


Sokszor egy rossz döntés jobb, mint az, hogy nem döntünk.


Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.
Mahatma Gandhi

„Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. Te teremtettél északot és délt.” (Zsolt 89,12–13)
Isten mindenek alkotója. A teremtés legapróbb részleteit a hívők sem ismerik, de elfogadják, hogy a földkerekség eredete és vége az ő kezében van. És mivel azt valljuk, hogy a földet Istenünk formálta, igyekezzünk óvni és védeni környezetünket! (Gazdag Zsuzsanna)

2018. január 10., szerda

A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.
Teréz anya


A növekedni nem akaró gyülekezet azt mondja a világnak: “Mehettek a pokolba.”


Aki lelki értelemben elindult az úton, annak előre kell tekintenie. Nem fordulhat vissza, mert ha ezt teszi, nem lesz alkalmas Isten országára. Ma olyan időket élünk, amikor sokan félbehagyják az iskolát, kilépnek a házasságból, nem kitartók kapcsolataikban és valószínű, hogy az Istennel való kapcsolatukban sem. Pedig csak az jut célba, aki végig, töretlenül kitart.


Az ember élete két részből áll. Az elsőben remélünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre. (Széchenyi István)


Az emberi természet változhatatlan, hacsak Isten meg nem változtatja.


Bátorság kell ahhoz, hogy olyan igazságot hangoztassunk, amelyet korunk elfogadhatatlannak tart.
John Steinbeck


Egy faluban laktunk, amikor kislányunk középiskolába járt. Nem értettük, miért érkezik haza a vasútállomásról 10 perc helyett néha 40 – 45 alatt. Aztán egyszer elmondta. Az utcában, ahol jött volt egy igen vad kutya, oda aztán senki be nem mehetett. Kislányunk minden nap odament ehhez a kutyához és beszélgetett vele: “Mi baj van? Haragszol valamiért? Miért vagy ennyire mérges?” Addig beszélgetett vele, míg aztán a kutya már alig várta, hogy megérkezzen a vonat és erre jöjjön az a kislány, aki “beszélget” vele. Odatartotta a hátát a kerítéshez egy kis vakargatásra. A kutya gazdái nem győztek csodálkozni ezen.
Sok időbe tellett, míg ez megtörtént. De kislányunk nap mint nap odament hozzá, beszélgetett vele, míg végül – irányába – megenyhült. A kutya megérezte a szeretetet.
Vajon megtörtént volna ez az eset akkor is, ha csak egyszer-kétszer ment volna oda? Bizonyára nem. A szeretethez idő kell, meg odafigyelés, meg jóakarat.


Gondolkodásunk kiindulópontja ne az egyház valósága legyen, hanem Isten lehetőségei! (Klaus Douglass)


Hagyd a holnap dolgát, holnapra, – a mi Istenünk holnap is Isten.


„Halljátok meg az Úr igéjét! Pere van az Úrnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban.” (Hós 4,1)
Hóseást olvasva felrémlik előttünk egy erkölcsi züllésbe tartó, rideg, embertelen, Istent nem ismerő, törvényét tipró, bálványoknak áldozó ország képe, ahol csak az anyagi az érték, az ifjúság gazdátlanul kallódik, az öregek feleslegesek, a szegények kitaszítottak. Bűn tornyosul az utcákon, a lelkekben. Talán a mi országunk, ahol élünk? Jajveszékelni, ítélkezni, kezeket tördelni lehet – de nem erre van szükség! Bűnbánatra és cselekedetre szól a hívás. Most van igazán feladata a Krisztus-követőnek. Haladéktalanul, mert itt az idő. (Kőháti Dóra)


Krisztus nélkül élni a legboldogtalanabb állapot. (Spurgeon)


Nem lehet gyakran imádkozni. Az imádkozás annyira természetünkké válhat, mint a mágnestűnek, az hogy észak felé fordul. (Spurgeon)


OLVASD A BIBLIÁT!
Olvasd a Bibliát
Reggel, délben, este,
Legdrágább könyved ez:
Isten üzen benne.

Olvasd a Bibliát
Ha emészt a bánat,
Vigaszt adó szózat
Ebből bőven árad.

Olvasd a Bibliát,
Hogyha megtévedtél,
Bűnbocsánat vár rád
Atyád hű szívénél.

Olvasd a Bibliát,
Míg erődből futja -
Boldog és áldott lesz
Élted minden útja.
Boros Gergely

„Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz!” (Jóel 2,13a)
A felsőruha megszaggatása a bűnbánat és töredelem kifejezése az ókori Keleten. Az Istenhez térési szándék kifejezése. Egy külső cselekedet azonban hamar kiüresedik, ha elvész mögüle a lelki tartalom! Képmutatóvá válhatunk, ha nem szívleljük meg a figyelmeztetést. A prófétai intelem arra figyelmeztet, hogy ne kifelé, a látható területén „cselekedjük” a bűnbánatot, hanem szívünkben, lelkünkben. (Kőháti Dorottya)

2018. január 9., kedd

A holnap félelmes titok,
de hittel, bátran rányitok,
s az ajtón túl, ím Jézus áll!
Így többé nem kell félni már!


„Atyánk, szenteltessék meg a te neved.” (Lk 11,2a)
Jézus imádkozni tanít. Minden szava fontos, hiszen nem szószátyár, bőbeszédű imádkozásra ad példát. Isten nevének szentsége tehát az Úr Jézus tanítása szerint a legfőbb dolog. Miért? Mert amikor Isten elé állunk imádságunkkal, megszólítjuk őt, akkor a hozzá való viszonyunk lepleződik le. Nekem valóban ő a legfontosabb? Az ő nevét akarom dicsérni, ha megszólalok, ha olyat teszek, amit látva mások a mennyei Atyát dicsőítik? Mindennél szebb, nagyobb és szentebb nekem a teremtő Isten neve? Csak ne vegyük soha átkozódva, gyalázatra a szánkra a minket végtelenül szerető Isten nevét! Bárcsak soha senki e földön ne tenne így, hanem áldaná és dicsőítené őt! (Kőháti Dóra)


Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcnak, vereségnek, újrakezdésnek is.  Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig  párnázott úton rejtve maradnak. / Popper Péter /


Az imádságban nem Istent hajlítjuk a saját akaratunk tetszéséhez, hanem a saját akaratunkat hajlítjuk az Isten akaratának tetszéséhez. (Stanley)


Évekkel ezelőtt egy viharban egy sétahajó süllyedni kezdett a Michigan-tavon. A közeli egyetem diákjai azonnal mentőcsapatokat szerveztek, hogy kimentsék a bajba jutott embereket. Az egyik diák, Edward Spencer tizenhét embert mentett meg a süllyedő hajóról. Évekkel később egy Los Angeles-i keresztyén összejövetelen az előadó erről az esetről is beszélt, és a hallgatóságból egy férfi közölte vele, hogy Edward Spencer is jelen van a teremben. Az előadó az emelvényre hívta Spencert, aki már nagyon idős volt. Spencer lassan fölment a lépcsőkön, miközben nagy tapssal köszöntötték. Az előadó megkérdezte tőle, hogy maradt-e valami különös emléke arról az alkalomról. A férfi ezt válaszolta: “Csak az, hogy az általam megmentett tizenhét ember közül egyetlen egy sem mondott köszönetet.”


Gyakoroljátok az apró önmegtagadásokat és készüljetek fel a nagyobbak elviselésére.
Don Bosco


Ha a szeretet irányít, megtalálod minden számításodat. (Don Bosco)


Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.


„Hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1Kor 2,5)
Meddig terjed az emberi bölcsesség? A ma felfedezése holnapra talán elavul. Megdől egy elmélet, egy új információ minden korábbi tudást felülír. Új távlatok nyílnak, mégis vannak megfejthetetlen talányok, leküzdhetetlen problémák és betegségek. Változunk, de megváltoztatni a világmindenséget, életnek és halálnak uraivá válni nem áll hatalmunkban. Isten adta az első emberbe az élet leheletét. Őáltala élünk, mozgunk és vagyunk. Ő itt va
n, velünk van. Hitünkkel belé kapaszkodjunk!
(Kőháti Dorottya)


„Így szól az én Uram, az Úr: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!” (Ézs 56,8)
Hála legyen az Úrnak azért, hogy még tart a kegyelem ideje! Még szól és még olvasható az ige, még ma is keres, megszólít és hívogat az Isten, gyarapítva követői számát. Adja a minden kegyelem Istene, hogy akik egyszer átadták neki az életüket, azok meg is álljanak a hitben. Adja a minden kegyelem Istene, hogy életük példa legyen a külvilág szemében, olyan példa, amely kérdésekre és keresésre ösztönöz, és segít abban, hogy ki-ki haza- vagy visszataláljon Atyja házába. (Gazdag Zsuzsanna)


Ki magához nem jó, mást sem szerethet.
William Shakespeare


Krisztust jobban lehet megismerni azáltal, amit Ő maga mond, mint azáltal, amit barátai mondanak Róla. (Spurgeon)


Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken stb. Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.
Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték egymás közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett:
- A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem segíthet a másiknak. Mindenki csak magára számíthat! – harsogta fennhangon.
Erre az indiánok dühösek lettek, és az egyikőjük felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a testvérem! Csak az számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!
Nem én, hanem mi!


Ne mondd: Istenre várok. Isten vár tereád.


Te vagy a szentséges, Úristen, az egyetlen, aki csodákat művelsz.
Te vagy az erős, te vagy a nagy, te vagy a fölséges.
Te vagy a mindenható király, szentséges Atyánk, mennynek és földnek királya.
Te vagy a jóság, te vagy minden jóság, te vagy a legfőbb jóság, az Úr, az élő és igaz Isten.
Te vagy a szeretet, te vagy a bölcsesség, te vagy az alázatosság, te vagy a béketűrés.
Te vagy a biztonság, te vagy a megnyugvás, te vagy az öröm és a vigasság.
Te vagy az igazság és mértékletesség, te vagy a mindeneknek elégséges gazdagság.
Te vagy a szépség, te vagy a gyöngédség.
Te vagy a mi védelmezőnk, te vagy a mi őrállónk és oltalmazónk.
Te vagy az erősség, te vagy az enyhülés.
Te vagy a mi reményünk, te vagy a mi hitünk, te vagy a mi nagy édességünk.
Te vagy a mi örök életünk, nagy és csodálatos Úr, mindenható Isten, irgalmas Megváltónk.

Assisi Szent Ferenc

2018. január 8., hétfő

A gyáva ember reszket a harc előtt, a bátor remeg a győzelemért. (Spurgeon)


A REMÉNY
Én vagyok a remény!
Akármilyen kemény,
hideg legyen a tél,
ha én veled vagyok,
szíved tavaszt remél.
Zárj be a szívedbe,
őrizz, – mert csak az él,
aki sötét éjben,
örömben, bánatban,
remél – egyre remél!


A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.
Kalkuttai Teréz Anya


Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)


Az igazság győzelme a szelídekre és a türelmesekre vár.
Pilinszky János


Dolgozz és szenvedj Jézusért, aki sokat dolgozott és szenvedett érted. (Don Bosco)


Érezni az érintést…. Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk, csakhogy érezzük egymást…


„Jézus mondta: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.”” (Mk 4,24b)
Túl sokat ítélkezünk. Indulatból, felületesen, elhamarkodottan, első látásra. Könnyű meglátni a másik szemében a szálkát, a magunkéban pedig nem látjuk a gerendát sem. Mi azt látjuk, ami a szemünk előtt van, Isten viszont azt is látja, ami a szívben van. Megbocsátani is nehezen tudunk. Előfordul, hogy „megbocsátunk, de nem felejtünk”. Isten nem ezt várja tőlünk! Jaj nekünk, ha olyan mértékkel mérnek majd rajtunk, amilyennel mi mérünk embertársainknak. Isten megbocsát és kegyelmez nekünk – nem érdemünk miatt, hanem Krisztusért. Indítson ez el minket a szeretet és az egymás iránti elfogadás, a bocsánatkérés és -adás útján. (Kőháti Dorottya)


Két művész illusztrálta a nyugalmat. Az első egy csöndes, zavartalan hegyi tavat ábrázolt. A másik egy félelmetes vízesést, amelyre ráhajolt a partról egy törékeny fa. A fa egyik ágán, a vízesés felszálló párájától csaknem teljesen átázva egy vörösbegy ül.
Az első kép csak a mozdulatlanságot, a másik az igazi nyugalmat ábrázolta.


„Krisztus mondja: »Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot.«” (Jn 5,39)
Tavaly egy évig ünnepeltük a Bibliát, és „kutattuk az Írásokat”. Áldássá vált – reméljük, sokakban –, hogy kiállításokon, gyülekezeti délutánokon, versenyeken, játékokon, cikkeken, műsorokon, okos és szép könyveken keresztül az élet könyve életközelbe került, olyan kezekbe is, amelyek eddig nem forgatták. Hogy mi lesz a mérlege ennek a rendkívüli évnek? Erről a lelkek vizsgálója tud, aki látja és magához öleli a hozzá térőt. S aki életet és üdvösséget talált, annak a számára a Biblia éve folytatódik, mi több, meghatározatlan (örök) időkig kitolódik. (Kőháti Dóra)


Ne arra menj, amerre a csapás vezet. Arra menj, amerre nem vezet csapás és hagyj nyomot magad után. (Ismeretlen)


Sok kis könnyű gondolatból fejlődik a bűnök nehéz súlya. (Spurgeon)


„Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,5)
Isten annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy ha hiszünk benne, el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Mi sem lenne természetesebb a részünkről, mint a hálaadás ezért a hatalmas szeretetért és jóságért, ennek viszonzása kérdések és feltételek nélkül. Ám mivel egyszerre vagyunk igazak és bűnösök, nem tudunk így szeretni. De naponként imádkozhatunk azért, hogy Isten megtisztítsa a szívünket és az életünket, képessé téve minket ezáltal arra, hogy mindig és minden körülmények közt őt szeressük, rá tekintsünk, felé forduljunk teljes szívünkkel, lelkünkkel és minden erőnkkel. (Gazdag Zsuzsanna)


„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119,11)
Vannak emberek, akiket egy csapásra a szívünkbe zárunk, még csak meg sem kell szólalniuk. Szívünkbe zárunk igaz szavakat, nekünk szánt tanácsokat, elgondolkodtató intelmeket. A zsoltáros nyomán ma azt gyakorolhatom, hogyan élnek, mozdulnak bennem, segítenek engem Isten nekem kimondott, éltető szavai. A régi emberek sokat ismételgették a fontos bibliai mondatokat, emlékeztettek és emlékeztek. Ma is Isten igéjét ízlelgetem. Ez segít, hogy küzdjek a bennem lévő rossz ellen, s hogy emberségesebb emberré váljak. (Varga Gyöngyi)

2018. január 7., vasárnap

A bűn elkövetése után nem az imádság az első teendő, hanem a töredelmes bűnbánat.


A hitetlen ember az áldások özönében is folyton zúgolódik, a hívő lélek pedig a legsúlyosabb csapások alatt is talál okot a hálaadásra.


A keresztény győzelem olyan legyen, mint Krisztus győzelme: az alázatosság győzelme a kevélység, a szeretet győzelme az önzés, a tisztaság győzelme a bűn felett.


Adni kell, adni, mindent odaadni, munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást, jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget, melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, a legelső nincstelennek.  Szeretetet adni – adni, s érte semmit sem kívánni! ”  (Kalkuttai Teréz Anya)


Amit tagadunk, az nem gyógyítható. (Klaus Douglass)


Az igaz ember eltávozik, de fénye megmarad. (Dosztojevszkij)


„Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.” (Zsolt 63,7)
Nem tudok elaludni. Újra meg újra végigperegnek bennem a múlt történései, töprengek felettük: miért kellett ennek így történnie? Van válaszod a számomra, Istenem? Megértem majd egyszer, átlátom, hogy miként tervezted és vezetted végig az életemet? Nem akarok még elaludni. Ha végiggondolom, mennyi ajándékot és áldást kaptam tőled, kimondhatatlan hála tölti el a szívem. Ilyenkor mindig arra gondolok: hogy is lehet, hogy mindezt megélhettem veled, benned? (Balogh Éva)


Ha a testet minden nap tápláljuk, miért ne táplálnánk a lelket is? (Don Bosco)


„Ha megtalálta az elveszett juhot, felveszi a vállára örömében.” (Lk 15,5)
Hányféle formát ölthet az elveszettség, mikor nem vagyunk a helyünkön! Nincs lelki békénk, célunk, hitünk, támaszunk. Keservesen béget az elveszett juh, de – úgy tűnik – senki sem hallja gyenge kis hangját. Senki sem nyúl érte. Aztán egy erős, ám gyengéd kar felemeli, és örömmel magához öleli. Az elveszett ember: mi vagyunk. Mert a bűnből és annak következményétől megváltani sem magunkat, sem egymást nem tudjuk. Jézus ebben a halálos elveszettségünkben talál meg. Földi értelemben lehetnek veszteségeink, nyomorúság is jöhet, de az örök életet a Pásztor karjában megbújó báránytól nem veheti el senki soha. (Kőháti Dóra)


Ha önmagad felett győzedelmeskedni akarsz, akkor önmagaddal szemben mindig Isten pártjára kell állnod.


„Isten nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.” (Jób 37,5)
Isten egyes tetteit életünkben néha észre sem vesszük, mások részben vagy egészben érthetetlenek a számunkra. De ha mi „mégis”, minden körülmények közt bízunk benne, elhisszük, hogy ő a javunkat akarja, akkor hosszabb-rövidebb idő elteltével minden világossá válik. Előbb-utóbb megértjük, mi miért történt úgy, ahogy történt. Előbb-utóbb láthatóvá válik, mi volt az Isten akarata és célja az életünkben. Rájövünk, hogy ugyan nem az és nem úgy történt, amit és ahogy mi akartuk, de az és úgy, ahogy az a legjobb volt nekünk, a gondviselő Isten szeretett gyermekeinek. (Gazdag Zsuzsanna)


Kevés gazdag ember birtokolja a vagyonát. Legtöbbször a vagyon birtokolja őket.


Minden szeretet ősképe a golgotai áldozat: önmagamat maradéktalanul odaadni.
Hamvas Béla


Nem a hajón kívüli víz süllyeszti el a hajót, hanem a hajóba kerülő víz. Ugyanígy, az igaz ember sem vész el, bár e világban él. Ha azonban a világ betölti az ember bensőjét, akkor lelke meghal. Mennyire vigyáznak a tengerészek, hogy ne kerüljön víz a hajóba. Ugyanígy kell nekünk is szüntelen vigyázni és imádkozni, hogy a világ ki ne oltsa életünket.


Nincs egy hete, hogy megkezdődött az új év. Pár pillanat erejéig most mégse a kezdetet nézzük, hanem a befejezést, méghozzá a végső befejezést: Tekintsünk halálunk órájára. Mi fáj majd akkor legjobban? Nem annyira az fog kínozni, amit vétettünk – inkább az, amit elmulasztottunk! Elmulasztottunk, mert csak saját magunk kényelmével és érdekeivel voltunk elfoglalva és nem embertársainkra tekintettünk. Mert mindig, amikor egy hang megszólalt bennünk és jó irányba akarta terelni lépteinket, rögtön elhallgatattuk azt, mert bizonyára önmegtagadást is követelt volna az az út.
Ne essünk ebbe a hibába, legyünk bátrak és válasszuk a keskeny és rögös utat, mert életünk csak így lesz valóban boldog és értékes. Aki ugyanis elfelejti önmagát, az találja meg.


TANÍTS MEG…

Taníts meg szent jóságodra, bennem élő Istenem!
Szorítsd meg és ne ereszd el megremegő két kezem!
Önmagammal harcban állva s nem pihenve szüntelen,
taníts meg, hogy megbocsássam, ha magam ellen vétkezem!

Taníts meg, hogy úgy szeressek, mint te szeretsz engemet!
Vond magadhoz, s öleld át felsajduló lelkemet!
Annyi kétség, annyi bánat tépi s marja szívemet,
taníts meg, hogy tisztán nyújtsam színed elé lelkemet!



„Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek.” (Zsolt 17,7)
Jó belekapaszkodni ma újra ebbe a zsoltárimába: kérni, várni a csodát. Mindig lenyűgöz az a hit, amely megcsillan ezekben a könyörgésekben. Szorult helyzetben, nehéz időben fakad fel a zsoltáros szava, de amikor kimondja imádságát, már bizonyos abban, hogy akit szólít, az meg is szabadítja őt. Szeretnék én is így imádkozni, szeretném így tanulni és élni az imádságot. Bízni abban, hogy a legnagyobb hatalom és erő a világban Isten hozzánk hajló szeretete. Egy emlékkönyvben olvastam egyszer: „A világ számára te csupán valaki vagy – de Valaki számára te vagy az egész világ.” (Varga Gyöngyi)

2018. január 6., szombat

A bűn bűn marad, akár észrevesszük, akár nem. (Spurgeon)


A hívők, az Isten gyermekei soha ne féljenek a környezetváltozástól, mert minden környezetváltozás új és új áldásokat tartogat számukra.
Spurgeon


A keresztények testben élnek, de nem test szerint.


A szeretetet nem lehet szóval parancsolni, de lehet az élő példának ellenállhatatlan erejével átplántálni. (Victor János)


„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.” (Zsolt 40,9)
Néha talán azt gondoljuk, hogy az szerezné a legtöbb örömet, ha végre szabadon azt tehetnénk, amit csak akarunk. Senki sem szólna bele. De hogy annak örüljek, hogy valaki más akaratát teljesítsem…? Igen, ez lehetséges, ha az Isten akaratáról van szó. Ha érzem őt az életemben, akkor tudnom, éreznem kell azt is, hogy amit ő akar velem, az lesz számomra a legjobb. A törvényed ajándék, Uram. A korlátozásnál is erősebben kiteljesít és szabaddá tesz. (Balogh Éva)


Az igazi imádság olyan, mint a postagalamb: okvetlenül Istenhez talál, mert onnan jött.


Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.


Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved.  (Margarete  Seemann)


Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: minden engedelmeskedik nekünk.
Vianney Szent János


„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Ezért nem félünk.” (Zsolt 46,2–3)
Erős vár a mi Istenünk – ez a „mi zsoltárunk”. Énekeljük Luther korálját, felállva a templomban, mint a Himnuszt, és szétárad tagjainkban, még inkább a lelkünkben az erő, a hit, a bizalom, a hála, a tettvágy, a bátorság. Mert nem félünk! Várban vagyunk, védve vagyunk. Ellenség erőt nem vehet azon, aki Istennél keres menedéket. (Kőháti Dóra)


Isten kezet nyújtott a bukott embernek. Mi elestünk, Ő aláereszkedett; mi feküdtünk, Ő lehajolt. (Augustinus)


Minél több szeretet ajándékozunk, annál gazdagabbak leszünk.”  (Adrienne von Speyer)


Ne felejtsük el: Az ember pont akkora, mint azok a dolgok, amelyek felidegesítik őt!


„Próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e.” (5Móz 13,4)
Életünk útja – akár akarjuk, akár nem – próbatételekkel teli: legyen az például haláleset, munkahely elvesztése vagy egy komoly betegség. Mindezek a történések alkalmasak arra, hogy kiderüljön, kiben bízunk: a magunk erejében, barátok, orvosok segítségében, szerencsében, avagy az élő Istenben. Minden próbatétel veszélyforrás, hiszen eltávolíthat Istentől. De minden próbatétel – melyek közül egy sem esik meg Isten tudta nélkül – egyben esély is arra, hogy az Úrba vetett hitünk és bizalmunk még jobban megerősödjék. (Gazdag Zsuzsanna)


„Szeretném megismerni Krisztust és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” (Fil 3,10–11)
Vízkereszt fényes csillaga három bölcset vezet a jászolban fekvő kisgyermekhez. Azért indultak el távoli vidékekről, mert meg akarták őt ismerni. Benne valóban Isten erejével találkoztak. Különös, hogy a születés ünnepe már odairányítja tekintetünket a szenvedéstörténetre és a feltámadásra. De hiszen így teljes a kép. Megjelent az Élet, és megismerhetővé vált: része lehet mindennapjainknak. Azzal, hogy kezdjük megismerni, ő bennünk növekszik, minket hordoz. Megtart szenvedéseinkben, örömeinkben, köznapi kicsi halálainkban, veszteségeinkben, gyászunkban. És őbenne naponta fel is támadunk – a végső feltámadásig. Ezt a tudást, ajándékot kéri az apostol, ő erre vágyik – és vele együtt én is kérhetem. (Varga Gyöngyi)

2018. január 5., péntek

A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)


Amikor nem tudjuk, hogy mi lenne a jobb, gondolkodni, elmélkedni kell és tanácsot kérni, mert nincs jogunk a lelkiismeret bizonytalanságában cselekedni. A bizonytalanságban (ha megmarad) azonban ezt kell mondanunk: bármit teszek, jó lesz, feltéve, ha az a szándékom, hogy jót tegyek. Amit mi jónak tartunk, azt Isten elfogadja és jónak tekinti. Ne keseredjünk el, ha egy idő után azt látjuk, hogy mégsem tettünk jót. Isten a kezdeti szándékunkat nézi…


Bármi nagy legyen is valamely probléma, bonyolultsága sohase mondassa velünk eleve, hogy megoldása lehetetlen, mielőtt minden oldaláról végig nem tanulmányoztuk.
André-Gustave Citroen


Ha nagy csapás, vagy lelki fájdalom ér, gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Tehát… kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyüjtöttél, szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ember vagy, tehát szenvedned kell, de a szenvedésed nem tart örökké, éppen azért, mert – ember – vagy.
Márai Sándor


Hogy mit látunk, az attól függ, hogy hol helyezkedünk el. Perspektívánk együtt változik pozíciónk változásával.


„Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent.” (Jel 15,4)
„Istent félnünk és szeretnünk kell”, tanultuk régen a Kis kátéból. Igen, félnünk kell őt, még ha sokszor nem értjük is akaratát, s ez a félelem majd távol tart bennünket attól, hogy rossz útra térjünk. Ha személyesen ismerjük őt, akkor nem kell félnünk a mindennapok gondjaitól, próbatételeitől, mert az iránta érzett szeretet kiűzi a félelmet. És ez fordítva is igaz – ha szeretem őt, és biztosan tudom, hogy szeret, már tudom a legfontosabbat: ismerem őt. (Balogh Éva)


„Magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.” (Zsolt 18,50)
Dávid győzelmi éneke egy olyan hitvalló embert állít elénk, aki nyíltan, bátran magasztalja Istenét a népek között. Mi jobbára a templomfalakon belül tesszük ezt – biztonságos, ismerős helyen. Nem vagyok híve a szekták által gyakorolt „lerohanós” térítő kampányoknak. De azért fontosnak tartom, hogy hiteles tanúja, tanítványa legyek Jézusnak a népek között. Ma hogyan mutathatom meg a körülöttem élőknek, hogy hozzá tartozom? Le tudom-e győzni kishitűségemet, bátortalanságomat? Ő késszé tehet arra, hogy magasztalhassam a népek között. (Varga Gyöngyi)


„Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” (Ézs 53,6)
Hányan buknak bele adósságukba napjainkban! Tragédiákat okoznak a letörleszthetetlen terhek. Nincs kire tovább tolni. Fizetni kell. Egyszerű matematika pedig, mégsem rendezhető e földi adósságállomány sem. Istennel szemben mink van? Tévelygő, lázadó, bűnével őt megtagadó népe belepusztulna, ha „adósságát” rendeznie, magát tisztáznia kellene! Bárcsak egyre többen értenék meg, hogy Jézus értünk, a mi ügyünk rendezéséért halt meg, és térne meg tévelygőből az Isten útját járóvá! (Kőháti Dóra)


Ne mérgelődj azon, hogy nem tudod az embereket megváltoztatni és olyanná tenni, amilyennek szeretnéd, ha lennének, mivel még magadat sem tudod olyanná tenni, amilyen lenni szeretnél. (Kempis Tamás)


Nem az teszi a gazdagságodat, amit birtokolsz. Ha meg vagy elégedve azzal, amid van – ez a gazdagság.
Mark Twain


Nemcsak azokat fenyegeti veszedelem, akik távol tartják magukat Isten országának megterített asztalától. Lehet, hogy valaki odatelepszik az áldások boldog vendégei közé, s onnan vettetik ki.


Tudnunk kell, mire vagyunk képesek; több vagyunk a semminél, de nem vagyunk minden. (Balise Pascal)


Vannak nehéz utak, de hitben megjárhatók: mondj rájuk ´áment´ ,s ha Isten néha nemet mond is, hidd el,hogy azzal áld meg. (Füle Lajos)



„Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” (Zsid 12,25a)
Olvassuk-e a Szentírást? Járunk-e olyan egyházi alkalmakra, ahol Isten igéjét tisztán és igazán hirdetik? Meghalljuk-e, amit az Isten írott és hirdetett igéjében mond nekünk? És ha igen, akkor vajon engedjük-e, hogy megfeddjen, intsen és biztasson az az Isten, aki mindig, minden körülmények közt a javunkat akarja, vagy elutasítjuk őt, aki hozzánk, értünk és miattunk, a mi érdekünkben szól…? (Gazdag Zsuzsanna)

2018. január 4., csütörtök

A kérés és a hálaadás olyan, mint a frigyláda két kérubja:


A kettőt nem szabad egymástól elválasztani.
Spurgeon


A közömbösség a lélek egyik legsúlyosabb betegsége.


A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, az, hogy őszinte szívvel figyelsz rá. (Richard Moss)


„A mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt.” (Ef 1,17)
Egy mondás szerint pénzért vehetsz könyvet, de tudást nem… Teljességgel lehetetlen az emberek által könyvekben, újságokban és a világhálón összegyűjtött minden gondolathoz, felismeréshez, információhoz hozzájutni. A minden emberi tudásnál hatalmasabb és a minden emberi tudás felett álló Isten azonban mégis megismerhetővé válik számunkra a Szentlélek által. (Gazdag Zsuzsanna)


„A sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem.” (Ez 34,16)
Isten életpárti – némi iróniával persze azt is mondhatnánk: „szegénypárti” –, de ő soha nem a szegénységet, hanem az attól szenvedőket, a kilátástalan életűeket pártolja. Isten mindig az ő oldalukon áll. Ezért vált teljesen hasonlóvá a sérültekhez, az elesettekhez a Názáretiben. Jézus életprogjamja egybecseng a réges-régi prófétai mondattal: így hiteles az Isten országáról szóló evangélium. És én hogyan viszonyulok mindehhez? Mire indít engem Jézus életprogramja? Ma kiket tudok erősíteni? Észreveszem-e és gyógyítom-e a sérüléseket, amelyeket én ejtek másokon? (Varga Gyöngyi)


„A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.” (1Kor 13,6)
Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység – tartja a humoros szólás. Együtt örülni az igazsággal messze többet jelent, mint hogy nem örülök a másik kárának. Együtt örülni valakivel annyit jelent, hogy osztozom az örömében. Akkor tudok együtt örülni a másik igaz örömével, ha van bennem szeretet. Szeretetünk és örömünk megsokszorozódik így. (Balogh Éva)


Ah, ha másért nem, legalább a gyermekeinkért tudnánk jobb keresztyének lenni. (Ravasz László)


Az idő az örökkévalóságra mutat, Mária pedig Jézusra. Jó, hogy vannak közvetítők, így könnyebb felismerni a mély titkokat. Léptünk egyet az évek sorában, Mária is mindig lépett egyet hitének fejlődése útján.
Minden év egy újabb próbatétel, csak e világnak élő ember ábrándozik azon, hogy majd könnyebb lesz a következő év. Miért kell, hogy könnyebb legyen? Azért, hogy jobban elfeledkezzünk a mennyországról, amely az igazi hazánk? Máriához kapcsolódva egyetlen dolgot kérhetünk az új év kezdetekor: Erősítse az Úr hitünket, hogy Isten mindig megújuló kihívásait, amelyeket emberek révén kapunk, hittel fogadjuk. Ha van hitünk, nincs nehéz év, ha nincs hitünk, csak nehéz év van.


Életünk cselekedeteit minden egyes órában kísérjük figyelemmel, és legyünk bizonyosak afelől, hogy Isten mindenütt lát bennünket. A szívünkben támadt gonosz gondolatok roppanjanak össze Krisztuson, a sziklán. (Szent Benedek)


„Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.” (Zsolt 17,15)
Az év első hetében picit fáradtan, kimerülten, picit még visszavágyva az ünnepbe, mégis tovább kell mennünk. A külső körülményekre nézünk: bizony nem ígérnek sok biztatót. Szürke napok, ünnep sehol a láthatáron, ám annál több a feladat, szorongatóak a terhek. Ismerős érzés? Olvassuk hát figyelmesen az igét: üdvösséget, Isten orcáját, örömöt, elkészített, véget nem érő – és immár nekünk Krisztusban „átadott” – ajándékot ígér. Jó irányba kell tekintenünk! Fel kell ébrednünk, és érdemes is, mert örömre ébredhetünk. Nem a teher, hanem a minket hordozó Isten a nagyobb! Hálával, benne bízva kezdjük ezt a hetet, ezt az évet! Ő velünk van minden napon. Ez bizonyos. (Kőháti Dóra)


Ha valamit megtanultam abban az időben, akkor az az, hogy ha erőszakkal akartam megoldani egy problémát, az mindig csak még tovább rontott a helyzetemen.
William Paul Young


LÁTTAM URAM…

Az egyik béna volt, a másik aszott sárga, vagy nem volt lába,
de a Te fényed hullt a betegágyra, hitükkel elrejtőztek nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket a Te erőddel,
mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat,
mert a mázsás teher könnyű, mint a kis szalmaszál VELED,
de nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok és nem tudom mi vár rám,
csak azt tudom, hogy velem vagy és nem hagysz árván,
csak azt tudom, hogy utam már kijelölted,
mint bízó gyermek járhatok előtted.

Te mérsz ki bút, örömet, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett,
csak egyet adj, hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak,
s ha szereteted mázsás teherrel tenné próbára ezt a gyenge vállat,
segítsd úgy hordozni mázsás terhemet a TE ERŐDDEL, mint a szalmaszálat.


Minden élet az adakozás és a lemondás elve alapján jön létre. Ez alól kivétel a kapzsi ember, aki olyan, mint a fogaskerekek közé szorult kődarab: ellenáll a szeretet törvényeinek.


Nyomorúságos állapotunknak nem a bűneink tömege és nagysága az oka, hanem az, hogy a bűn legyőzőjét nem akarjuk bűneink eltörlésére befogadni, hogy lakozást vegyen szívünkben. (Trudel)


Soha sincsen nagyobb szükségünk mély, komoly, erőteljes lelkiéletre, mint éppen olyankor, amikor minden jól megy.


Üdvösség és kárhozat úgy mutatnak egymásra, mint fény és árnyék. Az üdvösség azért üdvösség, mert szabadulás a kárhozat veszedelméből, a kárhozat azért kárhozat, mert az üdvösség nagy ajándékát örökre eljátssza. (Viktor János)



Vagy megtanulsz imádkozni, vagy profi leszel az aggodalomban! Amit odaadsz Istennek, azt ő kézbe veszi. Amit megtartasz, azzal neked kell bajlódni.