2017. október 23., hétfő

A sátán hatalmas, de Isten mindenható!


Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz. (Kroecker)


Akkor vagy igazán erős, ha egy lépést sem tudsz lépni anélkül, hogy Istenre ne támaszkodnál.


„Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nyomorultat ne zsákmányoljátok ki!” (Zak 7,10)
Nem árt, ha elgondolkodunk azon, hogy mindennapjainkat keresztényi módon éljük-e meg, vagy csak üres szavakat beszélünk, és hiányoznak a hitből fakadó jó cselekedeteink. Vajon észrevesszük-e, ha a környezetünkben valaki segítségre szorul? Meglátjuk-e, ha valaki hiányt szenved? Tudunk-e vigasztalást nyújtani a betegeknek, elesetteknek? A hozzánk betévedő idegent pártfogoljuk-e, vagy ellenségesen kirekesztjük? Mind-mind próbakövek ezek: Isten feladatokat ad nekünk, amelyekben fejlődhetünk. Ne feledjük: a szeretet végtelen! (Juhászné Szabó Erzsébet)


Ha engedelmesség helyett azoknak rokonszenvét és részvétét keresed, akik igazat adnak neked, akkor lelki érzéked elhomályosul, és te használhatatlan leszel.


„Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket.” (Hós 14,5)
Gyógyulni… „Én már úgysem tudok megváltozni. Én már úgysem tudok meggyógyulni!” Sokszor hallott mondatok ezek elcsüggedt emberektől, akik félnek valamit kezdeni az életükkel. Pedig Isten minden gyógyulásra szoruló ember felé nyújtja a kezét, és azt mondja, sose add fel, sose csüggedj el, mert én szívből szeretlek, és kigyógyítalak minden betegségedből. Mert vele jó gyógyulni… (Pongrácz Máté)


Krisztus nélkül élni a legboldogtalanabb állapot. (Spurgeon)


Mennyei Atyám! Köszönöm Neked hazámat és nemzetemet! Köszönöm, hogy magyar lehetek! Add, hogy tanuljunk abból, ami elmúlt és éljünk úgy a jelenben, hogy Rád tekintve, akaratodat cselekedve várjuk az áldásoddal teljes jövőt! Áldd meg nemzetünket az ország határain belül és azon túl is! Segíts bennünket abban, hogy tisztességre, becsületre törekvő, Téged hűen képviselő gyermekeid legyünk! Jézusért kérünk. Ámen



Miért éppen én? Kérdezd inkább így: miért legyek éppen én mentes a szenvedéstől?


NEM EJT HIBÁT!

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok ösvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül a nap,
amely csak gyötrelmet ád…
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.
Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja túl mély nekem…
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át…
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.
És ha szívem megoldatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet…
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.
Azért csend szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni kezdesz:
Ő mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át,
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!
Túrmezei Erzsébet


„Pál írja: Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (1Kor 3,6–7)
Nem azért gondolkodunk így, mert nem érdekelnek az emberek, hanem azért, mert az eseményeket és az embereket is Isten munkája felől nézzük és értékeljük. Ő a középpont, s ha ez így van, mindent és mindenkit a maga helyi értékén tudunk kezelni. Akkor a másikban is meglátjuk Isten áldását. (Hafenscher Károly [ifj.])


Senki sem kerülheti el az öregedést. De azt el kell kerülni, hogy eljárjon felettünk az idő.
A. de Mello


VÉGY KARODBA
Engedd el Uram a könnyeimet,
mint gyertyán a végiggördülő viaszt.
Engedd el Uram a könnyeimet,
mint csillagokba kiáltott panaszt.
Kérlek, tedd kezed vállamra,
mint atya gyermekét ölelj most át,
végy karodba, mint elveszett bárányt,
örvendve, mint akit gazdája megtalált.