2017. augusztus 9., szerda

Aki jó akar lenni, nem mondhat le arról a kiváltságról, hogy igazságtalanság érje.

H.G. Wells


Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.

Albert Einstein

„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Mt 5,5)

Napjainkban inkább a rámenős, lehengerlő magatartás tűnik kifizetődőnek, az akaratát másokon is érvényesíteni képes, a saját érdekeit a mások érdeke elé helyező ember sikere látványos. Jézus mégis a szelíd lelkűek áldásáról beszél. A finom, csendes, a megpróbáltatások idején is hosszútűrő és a szeretetben állhatatos lelkület gyümölcsét mutatja fel. Mellette megértheted: valódi győzelmet sohasem az erőszakosság, hanem csakis a szelídség „gyengesége” adhat.
(Smidéliusz András)



Egyszer egy kolostorra nagyon nehéz idők jártak. Csak öten maradtak: a kolostor vezetője és még négy szerzetes, akik mind 60 év felettiek voltak.
Fent a hegyekben, közel a kolostorhoz élt egy mindenki által nagyra becsült szerzetes. Így a kolostor vezetője elment ehhez a szent emberhez, hogy hátha tudna valamilyen tanácsot adni, amivel a kolostor megmenthető. A kolostor vezetője és a szent ember hosszan elbeszélgettek, de amikor a tanácsát kérték, akkor a szent embernek egy nagyon egyszerű válasza volt. "Nem tudok neked tanácsot adni. Egyedül azt mondhatom, hogy közületek, akik a kolostorban maradtatok, az egyik nagy próféta, aki nagyon fontos szerepet fog játszani az emberiség felemelésében."
A vezető szerzetes visszatért a kolostorba és elmondta a szent ember üzenetét. A következő hónapokban az öreg szerzetesek eltűnődtek a szent ember szavain. "Valaki közülünk nagy próféta?" - tette fel mindegyikük a kérdést magának. Miután elgondolkodtak ezen a lehetőségen, egymás iránti tiszteletük rendkívüli módon megnőtt, attól a gondolattól, hogy esetleg köztük él egy nagy próféta. Egyszerre csak észrevették egymás különlegességeit, és nagyon közel kerültek egymáshoz. Az a lehetőség, hogy valamelyikük saját maga próféta, mindegyikük figyelmét rendkívüli módon saját maguk felé irányította.
Ahogy az idő haladt, a kolostor látogatói azt vették észre, hogy a kolostorban a tisztelet és a szelíd kedvesség aurája lengi körül az öt öregembert. Nem tudni miért, de egyre több ember tért vissza a kolostorba. Elhozták a barátaikat, és a barátaik még további barátokat hoztak. Néhány éven belül a kis kolostor újból virágzó kolostorrá vált a szent ember ajándékának köszönhetően.



Hitünk lehet olyan kicsi, mint a mustármag, de ha élő és valódi, összeköt a Mindenhatóval.


„Jól vigyázzatok, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt.” (Ef 5,15–16)

Az áldásra született ember nem csupán lézeng a világban, sodródva az eseményekkel. Arra kaptuk Teremtőnktől az értelmünket, hogy tudatosan éljünk: számolva azzal, hogy nem végtelen az időnk, és számolva azzal, hogy a szabott időben küldetésünk van. Az idő hamar és könnyen elszáll. De elegendő arra, hogy Isten szeretetének képviselői legyünk ebben a világban. Az idő jó kihasználásához a bölcsességet felülről kell (és lehet) kérni.
(Dr. Hafenscher Károly [ifj.])


„Krisztus mondja: »Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.«” (Jn 12,46)

Hát ne maradjunk a sötétségben! Vigyük hírül: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Lk 7,22–23) Éljünk ennek fényében: „…nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.” (Jn 12,47)
(Kőháti Dóra)



LÉGY FÉNYSUGÁR!

Légy fénysugár az élet útján!
Légy fénysugár sötét helyen!
Engedd be Jézust, ha kopogtat,
Hadd lehessen mindig jelen!

Légy fénysugár az élet útján!
Légy békesség követe!
Vigyed a jó hírt szerteszét!
Légy a szomorú öröme!

Légy fénysugár az élet útján!
Légy tiszta fény a partokon!
Járj Mestered lábnyomában,
Hogy győzhessél a harcokon!

Légy fénysugár az élet útján!
Légy jótevő, amíg lehet!
Orcáját így megláthatod,
Jutalmat kap, aki szeret.

Légy fénysugár az élet útján!
Légy fénysugár sötét helyen!
Engedd be Jézust, ha kopogtat,
Hadd lehessen mindig jelen!

Esztergályos Erzsébet


Mielőtt hozzáfogsz, hogy megjavítsd a világot, háromszor járd körbe a saját házadat. (kínai bölcsesség)


 Mindnyájan gyarlók vagyunk, de magadnál gyarlóbbnak senkit se tarts!



Nagyobbá lennem lehetetlen, olyannak kell elviselnem magamat, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt, de keresni akarom az eszközt, hogy egy kis úton menjek az égbe, nagyon egyenes, nagyon rövid, egészen kis úton. Szeretnék felvonót találni, amely egészen Jézushoz visz fel, mert nagyon kicsiny vagyok ahhoz, hogy a tökéletesség lépcsőin kapaszkodjak felfelé.

Kis Szent Teréz


Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől. (Peter T. McIntyre)



Ó, én Istenem, én Uram! Hányan vannak, akik örömüket és vigasztalásukat keresik tebenned, s akiknek kegyelmeket és ajándékokat osztogatsz. Ellenben nagyon csekély azok száma, akik neked akarnak örömet szerezni, és mellőzve a maguk érdekét, olyasvalamivel akarnak neked kedveskedni, ami áldozatukba kerül.
Mert hiszen, én Istenem, tebenned ugyan nem hiányzik a jóakarat, hogy nekünk kegyelmeket adj; csakis mi követünk el mulasztást azzal, hogy a kapott kegyelmeket nem használjuk fel a te szolgálatodban, s ily módon nem kényszeríthetünk téged arra, hogy folyton újabbakat adj.

Keresztes Szent János



Szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul! Ne hagyd magadat legyőzni a nehézségekkel, a közönnyel, a sikertelenséggel! Szeress, és jobb lesz a világ!

Prohászka


„Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután!” (Mt 25,21)

A talentumok példázatának végén hangzik Jézus szava. A jól sáfárkodó szolga jutalmáról van szó. Istentől kapott adományainkkal élnünk kell. Van, aki csak a saját ügyét, a saját üdvösségét látja bennük, Urának az ügyét nem. Pedig amit kaptam, azt mások számára is láthatóvá, nyilvánvalóvá kell tennem. Nem elég, hogy a magam üdvösségét elnyerem – mi lesz az ő országának ügyével? A hű szolga ezért kapja jutalmát, nem is akármit: Isten országát, üdvösséget, részvételt Isten örömében. Boldogok leszünk, ha jól forgatjuk Isten ajándékát, nem veszítjük el az üdvösség örömét.
(Tóth-Szöllős Mihály)



Van vidámság, öröm és ujjongás, amiben velünk együtt örvend Isten is, – de van olyan is, aminek Ő örök megrontója. Az tudniillik, amelyből Őt kihagyták az emberek. (Victor János)


Végzetes dolog, hogy az emberek nem ismerik Istent; még végzetesebb, hogy Istennek tartják, ami nem Isten.
(Lactantius)