2017. augusztus 8., kedd

A harag pálcája a déli napsütést is halálos veszedelemmé varázsolja, de a megértés köntösén a legélesebb tőr is kicsorbul. (Gaál Péter)


A szent szám tudomány ez: Hinni! A hitnek mind a négy számtani alapműveletét meg kell tanulni. Először összeadni, vagyis minden bajhoz és nehézséghez hozzászámítani a Mindenható Istent. Azután kivonni. Minden aggodalmaskodásból leszámítani a holnapi napot, mert meg van írva, hogy az gondot visel magáról. Harmadszor szorozni, mert a hívőnek nagy családja számára csak öt kenyere és két hala van, de az imádkozó hittel megszorozza, az eredménye ez: mindnyájan megelégednek. Végül osztani is meg kell tanulni. Ha a hívő mindent, ami őt az életben éri, az egy szükséges dologgal oszt el, mindig az jön ki, hogy minden javára szolgál.



„A türelem és vigasztalás Istene adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint.” (Róm 15,5)

Ha csak annak kellene hinnem, amit a tévében látok, az újságban olvasok, az utcán tapasztalok, azt gondolnám: ebben a világban sehol nincs – pillanatnyinál több – egyetértés. Se kicsi, se nagy horderejű dolgokban. Érdekek mentén, önzés mentén „építjük” kapcsolatainkat. „Szemet szemért” korunkban talán furcsa, megbotránkoztató, botrányos a „világ” számára a másik emberre figyelve, megbocsátva, megszakítva a bosszúállás, a gyűlölet, az érdekek láncolatát, a szeretet erejével győzni a rossz felett…?!
(Kőháti Dóra)


Akit szeretsz, annak igáját is húzod. (Sumér költő)


Az egyetlen mód, hogy elég erős legyek megbocsátani valakinek, az, hogy arra gondolok, hogy Isten is megbocsátott nekem.



Az igazság az, ha azt kapjuk, amit érdemlünk. Az irgalom az, ha nem azt kapjuk, amit érdemlünk. A kegyelem viszont az, amikor megkapjuk, amit nem érdemlünk.


Egy Jézusról szóló filmet talán ezzel a mondattal lehetne reklámozni: Megbocsátás mindhalálig.

Horváth István Sándor


Életünk mély pontján jusson eszünkbe, hogy a lejtőn csak térdelve lehet megállni.



Hol lakik Isten? - kérdezte egyszer a tanító a gyermekektől. Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket: A mennyben, a szívünkben, a templomban... Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta:
- Isten az alsóvárosban, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett lakik.
Lett erre nagy kacagás. Ám a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle:
- Hogyan érted ezt, kisfiam?
A legényke ezt válaszolta:
- Vasárnap édesapámmal sétáltunk. Amikor ahhoz a házhoz értünk, azt mondta édesapám: "Itt egy cipészmester lakik nyolc gyermekkel, öreg vak apjával és béna nénikéjével. Szegények, de nagyon szeretik egymást. Imádkoznak Istenhez, szorgalmasan dolgoznak és elégedettek is. Velük lakik az Isten."
Most már egy gyerek sem nevetett.
- Igazad van, fiacskám - szólt a tanító -. Isten ott lakik az alsóvárosban, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett... De nemcsak ott...


„Igyekezzetek megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.” (2Pt 1,10)

A keresztségben kapott bűnbocsánat megtisztít, de a mindennapi életben a bűn újra „ránk ragad”. Emberek vagyunk, mondjuk erre, erőt vesz rajtunk a gyarlóság… Péter más utat mutat. Jézus Krisztus elhívott és kiválasztott minket. Az örök életre, e földi életben pedig megtérésre és új életre vagyunk kiválasztottak. A feladatunk: kibontakoztatni a kapott ajándékból mindazt a jót, erényt, hogy botlás nélkül járjunk, s mindent megtegyünk annak megőrzése érdekében, amire elhívást kaptunk.
(Tóth-Szöllős Mihály)



„Jézus így imádkozott: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.”” (Jn 17,15)

Főpapi imádságában Jézus a Miatyánk utolsó kérését ismétli meg övéiért. Egyre közelebb jutva a Golgotához Urunk tehát a világban maradó, de nem a világból való tanítványoknak mutat irányt, s egyben a legbiztosabb védelem alá helyezi őket: Isten oltalmazó szeretetébe. A mindennapok sokféle hatását megtapasztalva, ugyanakkor Isten megváltott gyermekeként az ő őrző-védő kezét tudhatod magadon. Ez adhat erőt az ellenséges és ártó hatalmak elleni küzdelemben is.
(Smidéliusz András)


Jó, hogy bűnös az Egyház, mert így nekem is helyem van benne.

XVI. Benedek


Maguk előtt azok a legkisebbek, kik Isten előtt a legnagyobb szentek, és annál alázatosabbak önmagukban, minél nagyobbak Isten előtt.



Ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott.
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.
Belénk oltja örömét,
Hogy bajunk Ő zúzza szét,
És míg meg nem enyhülünk,
Mellénk ül és sír velünk.

William Blake


Pál azt mondja: „A betű megöl, a Lélek viszont megelevenít.” Ha az a bibliai Ige csak bebiflázott betű, aminek az ellenkezőjét látják az életünkben, az megöl, és joggal tartanak képmutatónak bennünket. De ha valaki életünkből Krisztus levelét olvassa, azt a Lélek megeleveníti. (Gyökössy Endre)


„Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” (Jak 3, 10)

Az Úristen, aki maga a Jó és a Szeretet, arra teremtette az embert, hogy áldás hordozója legyen. Úgy is működik a világ s benne az emberi lét, hogy minden, ami létezik és él, áldás hordozója legyen. A gonosz rettenetes igyekezete, hogy ezt a visszájára fordítsa. S szomorú, hogy az átok terjed. Mindig van vevő rá. Isten azonban éppen a gyermekeit – minket – akarja felhasználni, hogy ebben az áldatlan világban szájunkból áldás hangozzék, életünkből áldás fakadjon.
(Dr. Hafenscher Károly [ifj.])