2017. július 31., hétfő

A hit sosem kérdezi, merre vezetik, hanem szereti és ismeri azt, Aki vezeti. (Oswald Chambers)


A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.


A nagy párbeszéd az életünkben: felismerni és elhinni, hogy a sok váratlan esemény nem csupán terveink zavaró félbeszakítása, hanem az a mód, ahogyan Isten formálja a szívünket és felkészít minket. (Henri Nouwen)


A teljes megszentelődés nem más, mint a Krisztus életének teljes uralomra jutása. (Stanley)


Bensőmben keresem az Istent, akit a külső világban mindenütt találok. (Kepler)

„Én vagyok az Alfa és az Ómega – így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1,8)

Mi sokszor azt hisszük, minden rólunk szól, körülöttünk forog, velünk kezdődik és záródik, pedig ez nem így van. Istennél van a teljesség, neki köszönhető a kezdet, és ő hozza el a véget. Bátran rábízhatjuk magunkat a mindenható Istenre, aki Ura múltnak, jelennek és jövőnek, s akinek kezében jó helyen van sorsunk.
(Hulej Enikő)


Ha a lélek önmagába mélyed, akkor meglátja Jézus Krisztusnak, dicső Megváltójának reá függesztett szelíd tekintetét, amellyel hívogatja és biztatja: hogy tekintsen reá ugyancsak szeretettel. (Tersteegen)


„Keresztelő János mondta: »Akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket.«” (Jn 3,34)

Isten nem mér fukar kezekkel. Egyházunk múltja tanúbizonyság erre. A reformáció gyors terjedése például ennek a bőkezű ajándéknak volt a következménye. Az ébredés csodája is attól van, hogy Isten nem mértékkel mérve adta Lelkét, és akiket elért a német egyetemeken a Lélek áradása, azok mind úgy jöttek haza, hogy egy-egy vidék pásztorai, igehirdetői lettek. Mentek faluról falura, városról városra, hogy mindenhová eljusson a jó hír. Sokat kell imádkoznunk a Lélekért, hogy ez a lendület ki ne vesszen, hanem újra legyenek evangélizátorok, vigyék az örömhírt, hogy folyhasson a misszió „a föld végső határáig”.
(Tóth-Szöllős Mihály)


Mennél bölcsebb és jobb az ember, annál több jót vesz észre az emberekben.

Pascal


Mert mi a kenyér? Krisztus teste. Mivé lesznek azok, akik magukhoz veszik? Krisztus testévé; de nem sok test lesz, hanem csak egy. Amint ugyanis a kenyér egy, bár sok búzaszemből lett, s e búzaszemek, bár nem látszanak, mégis benne vannak a kenyérben, úgyhogy különállásuk eltűnik tökéletes és kölcsönös egybeolvadásukban; ugyanígy mi is egyek vagyunk egymással és valamennyien egyek vagyunk Krisztussal.

Aranyszájú Szent János


Örökké, örökké,
Szívemben őrizlek én.
Örökké, örökké…

Vigyázz rám, vigyázok rád.
Lelkemben elrejtlek én.
Vigyázok rád, vigyázz rám…

Elhervad minden virág.
Elszárad minden levél.
Elmúlik minden tavasz.
Eltűnik minden mi szép.
De a szívemben élsz, örökké,
Mert a szeretet megmarad örökké…

Örökké, örökké,
Szívemben őrizlek én.
Örökké, örökké…



„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6)

Milyen jó lenne semmiért sem aggódni! Meg lehet ezt valósítani? Ebben segít igénk második fele, amelyben Pál apostol arra biztat, hogy tárjuk fel bátran kéréseinket Isten előtt. Van-e őszinte szívfeltáró imádság az ajkunkon? Merjük-e kimondani, amit érzünk, gondolunk? Hiszen Isten úgyis látja, de várja az őszinte szót. Talán pontosan azt a mondatot, amelyet az epilepsziás fiú apja mondott Jézusnak: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,24) Mondjunk szüntelen ilyen őszinte kérő és hálaadó imát!
(Tamásy Tamásné)



„Ti azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,13.15)

Vizsgáld meg az elmúlt hetet, vajon bevontad-e Istent terveidbe, rábíztad-e a megvalósulást! Vizsgáld meg, hálás volt-e a szíved Isten iránt, ha valami jól működött, nem zúgolódtál-e, ha másképpen történtek a dolgok, mint eltervezted! Ne hagyd ki az Urat az életedből! • Uram, tele van tervekkel és ötletekkel a fejem. Gyakran kérem segítségedet, hogy elgondolásaim megvalósuljanak. Ha valami nem válik valóra, duzzogok, és vádollak is, hogy nem törődsz velem. Kérlek, bocsáss meg. Kérlek, segíts, hogy jobban figyeljek rád, segíts, hogy figyelembe vegyem mások érdekét. Segíts, hogy engedelmeskedni tudjak útmutatásodnak. Ámen. (Bozorády Zoltán)