2017. július 30., vasárnap

A bűn nem egy pillanat rossz döntése, hanem a szív rosszindulatának folyamatos növekedése.



A jó jót, a gonosz gonoszságot szül, és ha jóságodat gonoszsággal viszonozzák is, nincs más választásod, mint hogy jót tegyél azokkal, akik rosszul bántak veled, ez a szeretet parancsa.



A megbánás bizonyítéka a másként viselkedés.


A megszentelődés a megváltás látható része. (Spurgeon)


Amikor az emberek gyűlölködnek, ne hallgasd végig gyűlölködésük okainak hülye felsorolását... Úgy építették gyűlöletüket, mint valami templomot, ugyanazokból a kövekből, amelyekből a szeretetet is felépíthették volna.

Antoine de Saint-Exupéry



Az a madár, mely két fán lakik, egyiken sem rak fészket. Az a lélek, amelyik a kegyelem és a cselekedet érdeme között ingadozik, nem talál soha nyugvópontot.

Spurgeon



Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz. Mi az, kérded, vagy honnan ered? Megmondom: a jó lelkiismeretből, a becsületes szándékokból, a helyes cselekedetekből, a véletlen ajándékainak megvetéséből, a mindig egy úton járó élet békés, szakadatlan folyamatából. Mert azok, akik életcélról életcélra ugrálnak, vagy nem is ugrálnak, csak valami véletlen dobálja őket, hogyan tudnának valami biztosat és maradandót birtokolni - ingadozva és állhatatlanul? Kevesen szabják meg életüket és körülményeiket terv szerint, a többiek a folyó árjával úszó holmik módjára nem mennek, hanem sodortatnak. Az egyiket szelídebben tartja fenn a hullám s lágyabban utaztatja, a másikat hevesebben ragadja magával, a harmadikat, mikor sodrása lankad, kiteszi a partra, s a negyediket áradó lendülettel a tengerbe hányja. Ezért el kell döntenünk, mit akarunk, és ki kell mellette tartanunk.

Seneca


Az legyen a fontos, amit Isten tart rólunk, ne az, amit az emberek.

Don Bosco


Isten megérti, hogy szeretnéd siettetni a dolgokat, de Ő mindig a te érdekeidet szem előtt tartva dolgozik.


Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és testvéri közösséget ápoljon. A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek. (Spurgeon)


„Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent.” (Jel 15,4)

Aki megismeri a mindenható Istent, aki tudja, hogy ő mindenek bírája, aki Jézus Krisztus által szerető mennyei apját látja benne, az tudja magasztalni, dicsérni, dicsőíteni.
(Bozorády Zoltán)



„Krisztus mondja: »Az én Atyám, aki nekem adta juhaimat, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.«” (Jn 10,29)

Isten nagy és hatalmas. Jézusnak adott bennünket. Köszönjük meg ezt ma is. Jó tudni, hogy biztos kézben van az életünk. Nem árthat kísértés és bűn. Sem testi, sem szellemi erő meg nem ingathat, el nem téríthet. Ehhez tartsuk is magunkat. Atyánk mindennél erősebb, bízzunk benne! Erős pecsétként hangzik a mondat: „…senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.”
(Tóth-Szöllős Mihály)



„Krisztus mondja: »Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.«” (Jn 13,15)

Előttünk egy érthető, minden tekintetben világos példa: maga Jézus Krisztus. Senki nem mondhatja, hogy nem tudom, mit kell tennem mint Krisztust követő embernek! Ő mindent úgy cselekedett, hogy követhető legyen – persze nem önerőből. Ezt a gyümölcsöt csak az tudja megteremni, akinek Krisztussal mint szőlőtővel állandó kapcsolata van. Szeretni az ellenséget és érte imádkozni csak Krisztussal lehet. A hamis mammon fogságából szabadulni csak Krisztussal lehet. Vele valóban lehet „példásan” élni! (
Tamásy Tamásné)


„Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.” (Zsolt 139,5)

Istenem, köszönöm, hogy körülfogsz jelenléteddel, és biztonságban lehetek nálad. Köszönöm, hogy kezed áld, óv, simogat, dorgál, s hogy te pontosan tudod, mikor melyik mozdulatodra van szükségem. Kérlek, légy velem a mai napon is!
(Hulej Enikő)


Nem hunyhatod be a szemed. Harcolj a világ bajai ellen, de ne az erkölcsi tanítás vagy a büntetés kábítószerével, hanem természetes eszközökkel - az elfogadással, kedvességgel, toleranciával. (Alexander Sutherland Neill)



Sakkjáték az életünk. Sakkot játszunk szüntelen. Mi és az Isten. Lépünk, azután csönd. Ő következik. Lép. Végre! Lépünk. Eltérít utunkról. Újra lépünk. Hallgat... Miért nem siet? (Mellette óra nem ketyeg.) Sakk! - mondja. Újra próbálkozunk. Nem adjuk föl. Már senki sincs körülöttünk. - Sakk! - hangzik hangtalan. - Nem! - csattan bensőnk. Futnánk, de nincs hová. A tábláról lelépni nem lehet. Nincs több lépés. Érezzük: matt. Ezt már nem mondja. Győzött. S ekkor felismerjük, hogy ő nem ellenség. Úgy győzött, hogy vesztesek ne legyünk. Társunk volt, míg "szemben" ült velünk. Ellenünk játszott értünk. Istennel sakkozom én is. Társnak tekint, szabadnak teremtett. Játszunk. Ő meg én. Figyelem... Szeme sem rebben, amikor feketére lépek. Bábuim közben egyre fogynak. Fogy az erőm, fogy az életem. Nem győzni akar. Szeretni! Játszom tovább. Míg ő az "ellenfelem", csak győzhetek. Lépek. Lép... Sakkjáték az életünk. (Mácz István)


Tartsd a legnagyobb kitűntetésnek és dicsőségnek, ha a Krisztussal való egység miatt megvetnek és bolondnak tartanak. Mi bolondok vagyunk Krisztusért. (Tersteegen)

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A testvérek közötti béke

A testvérek közötti béke Isten akarata és Krisztus öröme.
A szentség tökéletessége, az igazságosság mércéje,
a tanítás mestere, az erkölcsök őre,
és minden dologban dicséretreméltó életszabály.

Aranyszavú Szent Péter

A testvéri társadalomért


A hívek egyek az egymás közti és a Krisztus iránti szeretetben? Akkor ez egy élő plébánia, itt jelen van az élő egyház. Mivel virágzik, ez az isteni és emberi jelenség biztosítja Krisztus jelenlétét közöttünk.

Milyen nagyszerű lenne, ha plébániáink jól bemutatnák, milyennek kellene lennie a keresztény társadalomnak! Olyan emberek, akik korábban nem ismerték egymást, különböző szokásaik vannak, más az iskolázottságuk, származásuk, koruk – mégis amikor találkoznak a templomban, testvéri közösségként jelennek meg, és annak is érzik magukat.

Barátokká válnak, segítséget nyújtanak egymásnak, nem mondanak rosszat felebarátjukról, hanem azt nézik, van-e beteg vagy munkanélküli, akit segíthetnek, egyszóval nemes tevékenységük a felebarát javát keresi, hogy azonnal, szívvel-lélekkel mondhassák: Itt vagyunk, ha Krisztus hív minket.

Emlékezzetek Krisztus ünnepélyes szavaira: „Arról ismerik meg, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást”, ha jobban érződik majd az akart rokonszenv, mint a magától jövő, az általunk teremtett jobban, mint a spontán; mindez szívünk nagyságával, és azzal a képességgel, hogy Jézus jelenlétét teremtsük meg magunk között, hogy eljussunk addig, hogy egyek legyünk Benne és Általa.

VI. Pál a Santa Maria Consolatrice plébánián tett látogatásakor

Evangéliumi tanácsok: nemcsak szerzeteseknek


Tény, hogy mi keresztények túlságosan sokáig úgy tekintettünk az evangéliumi tanácsokra, mint olyan valamire, ami a megszentelt szerzetesi élettel jár.
Szokás volt mondani: „Szépek az evangéliumi tanácsok, de a szerzetesek számára. Nekünk, keresztényeknek – vagy egyházmegyés papoknak – akik a világban élünk, egy más stílusra, egy más lelkiségre van szükségünk.”
Nos az evangéliumi tanácsok egyáltalán nem egy kegyes gyakorlat vagy egy valaki számára fenntartott aszketikus találmány, hanem kötelező és létfontosságú áthaladási pont, hogy hitelesítsük életünkkel a keresztény létre, Jézus követésére szóló meghívást.
Jézus számára soha nem elméleti kérdés volt ez. Azt mondta: „Aki utánam akar jönni, és nem tagadja meg apját, anyját, testvéreit, nővéreit, feleségét, gyermekeit, mezejét... aki nem tagadja meg önmagát is, az nem lehet tanítványom!” Ez az alapfeltétele, hogy megkezdhessük Jézus követésének kalandját. Ha Jézus igazi tanítványai akarunk lenni, nem mehetünk olyan úton, mely nem veszi figyelembe az evangéliumi tanácsokat.
Don Silvano Cola
Felelős világiak


A lelkipásztori szemléletmódot oly módon kellene javítani, hogy – miközben ügyelünk a különféle hivatásokra, a fölszenteltek és világiak sajátos szerepére – Isten Népének valamennyi tagja együttesen egyre inkább ráébredjen közös felelősségére. Ez felfogásbeli váltást kíván, főleg a világiak tekintetében. Ahelyett, hogy a „papság munkatársainak” tekintenénk őket, inkább az Egyház létének és tevékenységének „társ-felelőseiként” kell őket elismernünk, előmozdítva azt, hogy kialakuljon az érett és elkötelezett világi hivatás.

A megkereszteltek közösségének Egyház-tudata nem csökkenti a plébánosok felelősségét. Éppen rajtatok múlik, kedves plébánosok, hogy segítsétek azoknak az embereknek a lelki és apostoli növekedését, akik már buzgó módon elkötelezték magukat a plébánián: ők a közösség magvát alkotják, mely kovászként hat majd a többiek körében.

XVI. Benedek beszéde a római egyházmegye pasztorális találkozóján, 2009


Szeretet nélkül ne prédikálj!


Az Úr kettesével küldte tanítványait az evangélium hirdetésére, hogy jelezze a szeretet kettős parancsát, vagyis az Isten és a felebarát iránti szeretet fontosságát.

Mert a szeretetet nem lehet gyakorolni, ha nincs legalább két személy. Senki sem önmaga iránt jótékonykodik, hiszen a szeretetnek a másik személyre kell irányulnia, hogy az valóban szeretet lehessen.

Az, hogy az Úr kettesével küldte a tanítványokat prédikálni, szavak nélkül is világosan jelzi, hogy semmiképpen nem gyakorolhatja az igehirdetés szolgálatát az, aki nem szereti felebarátját.

Nagy Szent Gergely pápa

Szolgálat, nem hatalom


A papságnak megfelelő kategória bizonyosan nem a hatalom. Teljes félreértés, ha valaki a papságot, a püspöki szolgálatot, vagy a pápáét lényegileg hatalomként értelmezi.
Az Evangéliumokból tudjuk, hogy az apostolok is vitatkoztak, ki az első közöttük. Vagyis a kísértés, hogy tanítványi helyzetünket hatalommá változtassuk, már akkor is jelen volt, a kezdetekben, és ez a kísértés azóta is jelen van.
Nem lehet tagadni, hogy ez a kísértés jelen van minden nemzedékben, a jelenlegiben is. Egyidejűleg azonban ott van az Úr példája is, aki megmossa tanítványai lábát, és ezzel teszi őket alkalmassá, hogy asztalhoz üljenek vele, magával Istennel. Ezzel a gesztusával megmagyarázza, hogy neki mi a szándéka a papsággal. Ha ez nem tetszik nektek, ne legyetek pappá!

Joseph Ratzinger bíboros: A föld sója

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A Lélek visszavisz az igazi értékhez


Olyan korban élünk, amikor – úgy tűnik – a Lélek fellazítja az afféle megrögzött kereteket, mint például a zárt spirituális „kasztok” külön kis világai, amelyek alig tartanak fenn kapcsolatokat a társadalmi lét síkján. Társadalmunk hozzászokott, hogy a saját önállóságukat és magánérdekeiket kereső szervezetek szemben állnak egymással. A Lélek igyekszik visszavinni az embert a lényegi értékhez, amelynek Isten Jézus által kizárólagos elsőbbséget adott: a szeretetközösségben megélt kapcsolatokhoz. Ember és ember között, a szerzetescsaládok és az egyházmegyés papok között, valamint a „tökéletesség állapotát” élők és az Igino Giordani által a „lelki proletariátusnak” nevezett rétegekhez tartozók között.

Isten háromságos közösség. Nincs más célja az általa teremtett emberekkel, mint hogy a sajátjához hasonló közösségbe gyűjtse őket.

Silvano Cola

A pap „szentháromságos ember”


Nekünk papoknak, mivel az a hivatásunk, hogy Jézus életét és küldetését éljük, az Egyházat kell szolgálnunk, amely egyre inkább a Szentháromság életét mintázza.
Kell, hogy a pap olyan „szentháromságos ember” legyen, mint Jézus. S úgy mint Ő, arra hivatott, hogy hirdesse és előmozdítsa azt az új életet, amely a háromszemélyű egy Isten kinyilatkoztatása, és egyúttal ennek az isteni életnek a közlése is. Agapéra (ajándékozó szeretetre) alapozott lét, mely az emberi együttélés alapvető kritériuma. Nekünk papoknak kell „egybegyűjtenünk Isten népét, az egy Lélek által éltetett testvéreket” (LG 28.). De hogyan tehetjük ezt, ha nem tapasztaljuk magunk között, a papi testületben a szentháromságos egységet? Ezért a zsinati dokumentum ugyanazon pontja (LG 28.) hozzáteszi, hogy „minden papot bensőséges testvériség kössön össze”.
Nem szabad megengednünk, hogy ez a „szentségi testvériség” csak szép szólam maradjon, ami a valóságban nem jelent semmit az életünkben.

Jesús Castellano Cervera: A pap mint szentháromságos ember

Az Ő miséje és a mi misénk

Ha szenvedsz, és szenvedésed akkora,
hogy megbénít minden tevékenységet,
emlékezz a misére.
A misében Jézus ma is, mint akkor,
nem dolgozik, nem beszél:
föláldozza magát szeretetből.
Az életben lehet sokat tenni, sokat beszélni,
de a szenvedés hangja a legerősebb szó:
betör az Égbe.
Ha szenvedsz, merítsd fájdalmadat az Övébe:
mondd a magad miséjét.
És ha a világ nem ért meg, ne jöjj zavarba:
elég, ha ért Jézus, Mária és a szentek.
Tarts velük és hagyd folyni véred
az emberiség javára,
akárcsak Ő!
A mise!
Nagyságát hogy is értenénk!
Az Ő miséje, a mi misénk.

Chiara Lubich

Isteni tánc a földön


Istenbe, vagyis az Atyába, a Fiúba és a Szentlélekbe vetett hitünk nem merül ki abban, hogy szakértői konferenciákon beszélünk Istenről, vagy szép szertartásokon beszélünk hozzá. Ha nem vagyunk készek vállalni a kényelmetlenséget és Istenben élni, a Szentháromság misztériuma mindig olyan lesz, mint egy matematikai fejtörő.

Isten belső mozgásai – mint egy isteni tánc az Atyától a Fiú felé és a Fiútól az Atya felé, valamint a Lélek közvetítése – folyamatosan új lehetőségeket nyitnak e kapcsolatokon belül, föltárva az Egy és Három lényegileg missziós jellegét.

Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetének leírása csúcspont az ősegyház számára, amelyben Isten missziós arculata különlegesen élő. Isten teremtő és megváltó műve még egyszer kirobban az emberi élet szintjén, miközben a Lélek az egyes embereket és az egész közösséget arra indítja, hogy a halállal és a reménytelenséggel szemben életet, reményt és jövőt kérjen.

Myra Blyth

Mindenkivel együtt érző és mindenkit felülmúló


A lelkipásztor legyen mindenkivel együtt érző, és az elmélkedésben mindenkit felülmúló, hogy bensőséges szeretete által mások gyengeségét magára vegye, az elmélkedés mélysége által pedig a természetfölöttiek után vágyakozva önmagát is felülmúlja. Nehogy magasra törve felebarátai gyengeségeit megvesse, vagy felebarátai gyengeségeihez hasonulván elmulassza az odafönt valók utáni vágyódást.

A lelkipásztorok úgy viselkedjenek, hogy titkos dolgaikat se szégyelljék előttük felfedni az alattvalók; hogy midőn e kisdedek a kísértések hullámait szenvedik, a lelkipásztor megértéséhez, mint az anyai ölbe meneküljenek, és azt, ami a kísértő bűn szennyéből rátapadt, buzdításának vigasztalásával és imádságos könnyekkel mossa le.

Nagy Szent Gergely