2017. július 27., csütörtök

A betegség után lesz édes az egészség, a baj után a jó, az éhség után a jóllakottság, az erőfeszítés után a pihenés.

Hérakleitosz


A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket nem mertek kimondani. (Szent-Gály Kata)



Ahogyan vagy, úgy jöhetsz, de ahogy vagy, úgy nem maradhatsz.(Celler)



Aki akaratának nem tud ellenállni s az eszének nem tud engedelmeskedni, az nem szabad.


Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.

Stephen Dolly


Aki valóban Istené, azt a próbatétel nem szakítja el Tőle, hanem még jobban hozzáköti.


„Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és termést hoznak.” (Mk 4,20)

A hét elején a fődologra figyeljünk. Mire való az igehirdetés hallgatása? A vetésnek határozott célja van. A gazda termést, gyümölcsöt akar. Három szóban kapjuk az eredményhez vezető utat: hallgatják; befogadják; termést hoznak. Mindhárom fontos. A hallgatás meghallgatást, odaszánást jelent. Ha elmegy a fülünk mellett, kiesik emlékezetünkből, nincs folytatása. Befogadni annyit tesz: magamra vonatkoztatom. Engem szólít meg Isten. Nem azt keresem, kire illik rá, kit ítél el. Bármilyen kellemetlen, kemény szavak – nekem szól, engem akar feltárni, megbánásra, megtérésre, bocsánatkérésre, új életútra szólít. Csak így lesz terméshozam. Hallgatni, befogadni és termést hozni: ez a cél!
(Tóth-Szöllős Mihály)



„Az egyháznak egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.” (ApCsel 9,31)

Amikor az első keresztények életéről olvasunk, talán sokakat egyfajta elkeseredés tölt el: miért tudott ilyen jól működni az egyház, és ma miért nem tapasztaljuk meg ezt? Sok a békétlenség a hívek között, a gyülekezetben és az egyházban. És ha ez közöttünk is így van, nem tudjuk Krisztus szavát kifelé megélni: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9) A békétlenség visszaveti gyülekezeteink életét, számbeli gyarapodását, hiszen békétlenkedő közösségbe ki akar tartozni?! Köszönjük meg a figyelmeztető igét, és kérjük Isten Szentlelkét, hogy vegye el megbocsátani nem tudó gőgünket, és tegyen békés egyénné és gyülekezetté minket.
(Tamásy Tamásné)


Az ember több annál, mint amit alkotni tud! (Balázs Ferenc)



Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el.

Elisabeth Lobber


Csodás dolgokra vagyunk képesek, ha nem a körülményekre figyelünk, hanem Rá, aki uralja.



Egy legenda szerint Szent János apostol szívesen játszott időnként egy szelíd sas madárral. Egy vadász, aki egy alkalommal meglátogatta, csodálkozva szemlélte az apostol és a sas játszadozását. Nem értette, hogy egy ilyen kiváló képességű ember miért pazarolja az idejét a játékra. Megkérdezte Szent Jánost: „Miért fecsérled idődet egy állattal való haszontalan játékra?”
Az apostol visszakérdezett: „Miért nincs a nyilad, amit a kezedben tartasz, mindig kifeszítve?” A vadász ezt válaszolta: „Ha a nyilam állandóan megfeszítve volna, elveszítené erejét. És ha ki akarnék lőni egy nyílvesszőt, az nem repülne messzire.”
Szent János a következőkkel fejezte be a beszélgetést: „Látod, én is pontosan ugyanezt teszem. Ha én is állandóan kifeszített állapotban lennék, s minden időmet csak a munkára fordítanám, akkor egy idő után elveszíteném erőmet. Időnként játszom ezzel a sassal, hogy pihenjek és visszanyerjem erőmet. Aztán pedig megújult erővel látok hozzá újra a munkának.”


„Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat.” (Zsolt 8,3)

Tapasztalni fogjuk: azok a kisgyermekek, akikkel együtt imádkozunk, és akik előtt az Úr Jézusról úgy beszélünk, mint egy szeretett családtagról – Isten eszközei lesznek hitünk erősítésében.
(Bozorády Zoltán)


Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.

Radnóti Miklós



Nem kell elkárhoznod, már elkárhoztál. Nem kell azonban a kárhozatban maradnod, mert aki hisz a Fiúban, általment a halálból az életre.



„Pál írja: Tudjuk, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is.” (1Thessz 1,4–5a)

Az evangélium nem olyan „szó, mely elszáll”. Életeket változtat meg, rabságban lévőket szabadít meg, gyengéket erősít, útkeresőknek mutatja az irányt. Aki az evangéliumot hirdeti, erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal szólhat. Az erőtlen szónak, Lélek nélküli igehirdetésnek, bizonytalan üzenetnek mi értelme, mi haszna lenne? (Hulej Enikő)