2017. július 25., kedd

A kegyelem adományai azért nem áradhatnak reánk, mert háládatlanok vagyunk alkotójuk iránt, s nem viszünk mindent eredeti kútforrásukra vissza. (Kempis Tamás)


A szívnek megvan a maga ésszerűsége, amit az értelem egyáltalán nem ismer.

Blaise Pascal


Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz.

Paulo Coelho


Aki Istent szereti benned, úgy őriz meg, hogy elenged. Aki csak magát szereti benned, úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.

Simon András


Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.
(Thomas Huxley)


Az anyák gyerekeik kezét csak egy ideig fogják, de a szívüket mindörökké.



Egy imában jobb, ha a szívünk van benne szavak nélkül, mint szavak a szívünk nélkül.

John Bunyan

„Felindította az Úr a népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának, Istenüknek, a Seregek Urának a házán.” (Hag 1,14)

Ha Isten megérint Lelkével, és valamilyen szolgálatra vagy adakozásra indít az ő munkája érdekében, szolgálj és adakozz örömmel!
(Bozorády Zoltán)



Ha Isten azt mondja, hogy: “most!”, ne mondja senki, hogy “holnap!”. (Spurgeon)



Halva születtünk és élve halunk meg, ha Krisztusban halunk meg.


„Krisztus mondja: »Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.«” (Jn 10,14)

A pásztort ruhájáról, botjáról, erszényéről, kalapjáról felismerheti bárki. A jó pásztor „ismérveit” azonban másutt keresem: felnyitom a Bibliát. Elmondok egy imát. És tudom, hogy az övéi között engem is számon tart. Ezért még mélyebben ismerni akarom őt, és figyelek nagyon a hangjára… (Kőháti Dóra)


Mondd, miért van, hogy a boldogtalanság maradandóbb élmény, mint a boldogság?



Ne félj és ne próbáld kikerülni a harcot, és meglátod Isten nagy tetteit: segítségét, gondoskodását és mindazt, amit üdvösséged érdekében tett.


Rögösek az igazság útjai, és nehéz rajtuk végigmenni. (John Milton)


„Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap.” (Zsolt 71,8)

Az általunk jól ismert 246. gyülekezeti ének utolsó sora így hangzik: „S ha már dicsérni tud, / Mást nem kíván!” Isten Szentlelke tudja egyedül elvégezni bennünk, hogy ne csak kérni tudjunk Istentől, hanem hálát is tudjunk adni. Naponta kérjük tehát a Lelket, hogy hálás életű emberek legyünk! Miért fontos ez? A tíz leprás történetében Jézus keresi azt a kilenc meggyógyultat, akik nem mentek vissza hozzá (Lk 17,11–18). Azért kereste őket, mert teljes gyógyulása csak annak van és lehet, aki nemcsak kérni és elfogadni, de hálát adni is tud. Kívánom, hogy nálunk is így legyen!
(Tamásy Tamásné)


Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A szegények értékei

Az Egyház hivatása, hogy „az igazságnak és a szegényeknek védőügyvédje” legyen, azokkal az „elviselhetetlen társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségekkel szemben”, amelyek az „égbe kiáltanak”!

A szegények iránti elsődleges felelősség azt jelenti, hogy ennek kell meghatároznia minden lelkipásztori tervezést és teendőink sorrendjét, elsőbbségét.

Ez állandó készséget kíván tőlünk, amelynek meg kell nyilvánulnia konkrét döntéseinkben, cselekedeteinkben, de úgy, hogy közben kerüljünk minden atyáskodó magatartást. Azt kívánja tőlünk, hogy szánjunk időt a szegényekre, ajándékozzuk meg őket szeretetteljes figyelmünkkel, hallgassuk meg őket érdeklődéssel, válasszuk őket társul, keressük együtt, hogyan javíthatunk a helyzetükön.

Csak a közelség tesz bennünket barátokká, ez teszi lehetővé, hogy mélyen értékeljük a szegények értékeit, jogos vágyaikat, sajátos életmódjukat és hitüket... Így válnak a szegények az evangelizáció és az egyetemes emberi fejlődés alanyaivá.

Aparecidai Konferencia Záródokumentuma, 2007.




Az Úr szava nem hiúsulhat meg

Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél,
annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál,
az én gondolataim a ti gondolataitoknál.
Amint az eső és a hó lehull az égből,
és nem tér oda vissza,
hanem megöntözi a földet,
és termővé, gyümölcsözővé teszi,
hogy magot adjon a magvetőnek
és kenyeret az éhezőnek,
éppen úgy lesz a szavammal is,
amely ajkamról fakad.
Nem tér vissza hozzám eredménytelenül,
hanem végbeviszi akaratomat,
és eléri, amiért küldtem.


Iz 55,9-11



Istent mindenek fölött


A Jóistenen kívül semmi sem maradandó, semmi, semmi! Az élet elmúlik, a szerencse forgandó, az egészség megromlik, a jó hírnév kikezdhető. Jövünk, s elmegyünk, mint a szél… Minden elmúlik nagyon gyorsan, minden elsiet, elsodródik.
Ó, Istenem, Istenem! Mennyire sajnálom azokat, akik szeretetüket a teremtett dolgokra pazarolják! Ezt teszik, mert túlságosan szeretik önmagukat, de nem ésszerű, bölcs szeretettel; szeretik önmagukat és a világot, úgy, hogy önmagukat keresik, inkább a teremtményeket keresik, mint Istent. Ezért sohasem elégedettek, sohasem nyugodtak, mindig nyugtalanok, vigasztalanok és zaklatottak.
Vianney Szent János





Meghívásunk története


Az az Isten, aki iránt a mai világ szinte kétségbeejtően kevéssé érdeklődik, meghívott engem. Talán érdemes ennek tükrében röviden emlékezetünkbe idézni papi hivatásunk személyes történetét.

Isten meghívott engem, Deo gratias! Ezt akarom ismételgetni, amikor hivatásom megélése során nehézségekkel találom magam szembe, amikor újra és újra komoly csalódások érnek.

Nem én hívtam meg magamat, hanem Isten hívott meg! Nem is valami harmadik külső hang hívott meg, nem, az én hivatásom Istentől származik. Deo gratias! Amikor nehéz próbák érnek – Isten, aki engem meghívott, mindig velem marad. Talán nem maga a Megváltó mondott valami ehhez hasonlót élete csúcspontján: „Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van” (Jn 8,29)?
Josef Kentenich




Minden nap Karácsony lehet

Eljött a Karácsony…
Az Ige emberré lett,
és elhozta a földre a szeretet tüzét.

Karácsony…
Szeretnénk,
ha soha nem érne véget ez a nap.
Tanítsd meg nekünk, Uram,
hogyan tehetjük állandóvá lelki jelenlétedet az emberek között.

Karácsony van…
Add, hogy a tűz, amit meggyújtottál a földön,
lángra lobbantsa a mi szívünket is,
és úgy szeressük egymást, ahogy Te akarod.
Akkor közöttünk leszel.

Ha szeretjük egymást, minden nap
karácsony lehet.


Chiara Lubich: És újra itt a Karácsony






Tanítványok és testvérek


Az Újszövetség papjai, jóllehet az egyházi rend szentsége alapján az atya és a mester magasztos és szükséges feladatát végzik Isten népében, és e nép javára, az összes Krisztus-hívővel együtt az Úr tanítványai, s a meghívó Isten kegyelméből részesei az Ő országának. Mindazokkal, akik a keresztségben újjászülettek, a papok is testvérek a testvérek között, mint Krisztus egy és ugyanazon testének tagjai, melynek építése mindenkire rábízatott.

A papok tehát úgy töltsék be vezető tisztségüket, hogy ne a maguk javát keressék, hanem Jézus Krisztusét. Fogjanak össze a világi hívőkkel, és egész magatartásukkal kövessék a Mester példáját, aki az emberek közé „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul sokakért" (Mt 20,28).


II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum Ordinis 9.

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A Szeretettel visszavágni


Küzdeni a rossz, a gyűlölet és az önzés minden formája ellen; meghalni önmagunk számára, hogy így Istenben élhessünk: ezek az aszketikus életút jellemzői, aminek bejárására Jézus minden tanítványa meghívást kapott alázatban, türelemben, nagylelkűségben és kitartásban.

Azt is mondhatnánk, hogy ez a fajta belső magatartás segít világosabbá tenni, miként kell a keresztényeknek választ adniuk a világ békéjét fenyegető erőszakra. Ez a válasz természetesen nem lehet a bosszú, a gyűlölet, sőt de egy hamis spiritualizmusba való menekülés sem.

Jézus követőinek a válasza sokkal inkább az, hogy az Őáltala kijelölt úton haladnak. Annak a Valakinek az útján, aki a saját korában és minden korban jelen lévő „rossz” előtt állva elszántan átölelte a keresztet, s így bejárta a szeretet hosszadalmasabb, de annál termékenyebb ösvényét.

XVI. Benedek pápa 2006 hamvazószerdáján

Az ige szószólója


A pap hirdeti Isten országát, amely itt, e világon kezdődődik és az idők végezetével, Krisztus második eljövetelével fog beteljesedni. Ezen országért mindent elhagy, hogy szolgálja az Urat. A celibátus, amely a szolgálatért vállalt radikális odaadottság jele, Krisztus személyes ajándéka számára. Ez garantálja, hogy nagylelkűen és szabadon szentelje magát embertársainak.
A pap Isten embere. Olyan mértékben válik prófétává, amennyire tapasztalatot szerzett az élő Istenről. Ez a tapasztalat az Ige hordozójává teszi, Akinek hatalmában áll Isten szándéka szerint átformálni az emberek személyes és közösségi életét.
Az imádság minden formája – különösen a zsolozsma, amelyet az Egyház bízott a papra – abban segíti, hogy mindig éljen benne Isten megtapasztalása, ennek megosztásával tartozik embertársainak. Amint a püspök, és vele közösségben a presbitérium tagjai evangelizálnak, bemutatják a legszentebb áldozatot és az egységet szolgálják.

Pueblai konferencia: Záródokumentum, 1979

Éltető Lélek

A Szentlélek nélkül
Isten távoli;
Krisztus a múlté;
az Evangélium holt betű;
az Egyház csupán szervezet;
a tekintély uralkodás;
a misszió propaganda;
a szentmise emlékek felidézése;
a keresztény erkölcs rabszolgamorál.
A Szentlélek által
Isten felragyog (a kozmosz fölemelkedik);
Isten Országa megszületik közöttünk;
a föltámadt Krisztus jelen van;
az Evangélium éltető erő;
az Egyház szentháromságos közösség;
a tekintély szabadító szolgálat;
a misszió új pünkösd;
a liturgia megelevenít és elővételez;
az emberi cselekvés megistenül.

Ignatius ortodox metropolita





Folytonosan megújított igen


Napról napra világosabban megértem a Szentírás ezen szavait: „Amennyivel magasabbak az egek a földnél, annyival magasabbak az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Iz 55,9). Megértem, hogy életem választások sorozata: minden pillanatban döntenem kell Isten és az Ő művei között. Mindig új döntés ez, mely megtéréssé, vagyis Isten felé fordulássá válik.

Mária, amikor Istent választotta, föladta korábbi terveit, anélkül hogy teljességgel megértette volna azt a titkot, mely testében és élethivatásában valósággá kezdett válni. Attól a perctől kezdve élete folytonosan megújított igen: „történjék velem szavaid szerint”, kezdve a betlehemi istállótól az egyiptomi menekülésen és a názáreti asztalosműhelyen át egészen a Kálváriáig.

Újra és újra egyazon választás előtt állunk: „Istent és nem az Ő műveit”. Éppen ezáltal lehet Mária szemtanúja az ígéretek beteljesedésének: megpillanthatja föltámadott Fiát, akit az imént véresen tartott karjaiban; láthatja, amint a tanítványok csoportja újra összeáll és minden népnek hirdeti az Evangéliumot; tanúja annak, hogy boldognak és „Isten anyjának” hirdeti őt minden nemzedék, és hogy Istenszülőnek nevezik azt, aki a kereszt alatt egy közülünk való, egyszerű embert kapott isteni Fia helyett.

Van Thuan bíboros: A remény tanúi

Isten „törvénye”


Az Úr hibátlan törvénye az a szeretet, amely nem a saját érdekeit keresi, hanem a másokét. És azért nevezik az Úr törvényének, mert egyrészt ő ebben (a szeretetben) él, másrészt pedig senki sem birtokolhatja a szeretetet, hacsak ajándékba nem kapja tőle.

Mi tartja meg ugyanis ebben a legfölségesebb és boldog Háromságban a legfölségesebb és szavakkal ki nem fejezhető egységet, ha nem a szeretet? Törvény tehát a szeretet, mégpedig az Úr törvénye, amely egybefogja a Háromságot, és azt a béke kötelékével összetartja... És ez Isten életének is a lényege.

Ez az örök törvény, amely teremti és kormányozza a világegyetemet.

Clairvaux-i Szent Bernát

Szeretet minden más szeretet felett


Kedves fiatal szeminaristák és szerzetesek, váljatok élő oltárrá, amelyeken jelenvalóvá lesz Krisztus áldozatos szeretete, amely lelki táplálék forrása és ihletője lesz mindenki számára, akivel csak találkoztok majd.

Amikor átöleltétek az Úr hívását, hogy tisztaságban, szegénységben és engedelmességben kövessétek őt, a radikális tanítványság útjára léptetek, ami által olyan jel lesztek, amelynek ellentmondanak (vö. Lk 2,34).

Életetekkel mindennap mutassátok fel azt, ahogy az Úr szeretetből felajánlotta magát az Atya akaratának engedelmeskedve. Így fedezhetitek fel azt a szabadságot és örömöt, amely képes másokat is ahhoz a Szeretethez vonzani, amely minden más szeretet felett áll, mint ezek forrása és végső alapja. Ne felejtsétek: a Mennyországért vállalt cölibátus azt jelenti, hogy életünket teljesen a szeretetnek szenteljük.

XVI. Benedek pápa egy Sydneyben tartott oltárszentelésen