2017. július 19., szerda

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztogatja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.



A keresztyén ember a világ csodája, az Ördög ijedelme. A szíve tele örömmel, a szeme könnyel, a szája fohásszal, a keze jó cselekedettel. (Luther Márton)


Aki igent tud mondani a Lélek vezetésére, az megfelelő időben hit által nemet is tud mondani a test kívánságaira.


„Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte.” (1Kir 8,56a)

Salamon király templomszentelési imádságának egyetlen mondatán keresztül szólít meg ma minket a teremtő Isten. Ez az egy mondat világossá és érthetővé teszi számunkra, hogy nyugalma az embernek egyedül Isten által lehet. Igazi nyugalmat csakis a nyugalom napját megszentelő Isten által és az ő áldása által kaphatunk. Nekem ez áldott tapasztalásom. Kívánom, hogy sokaknál így legyen!
(Tamásy Tamásné)



"Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bűnös embernél szállt meg."" (Lk. 19:5-7)

Feltűnt már, hogy mindig az keverte bajba Jézust, hogy bűnösökkel evett? Mindig összeakadt a bajsza a vallásos emberekkel, mert mindig rossz társasággal látták.
El tudod képzelni, hogy a bloggerek mit össze nem írkálnának ma Jézusról, ha Zákeussal, egy korrupt politikussal vacsorázna? A társasággal elkövetett botlások a legfelkapottabb kritizálható témák manapság.
Gyakran kapok vádló szemrehányásokat amiatt, hogy kikkel töltöm az időmet. Azért vagyok ezekkel az emberekkel, mert evangélista vagyok. Az a célom, hogy hidat építsek a saját szívem és a hitetlenek szíve közé, a szeretet hídját, amit Jézus tud használni, hogy elérje őket.
Jézus a betegekért, a megtörtekért és a bizonytalanságban élőkért jött a földre, akiket a hívők figyelmen kívül akarnak hagyni. Azért jött, hogy betöltse az ő legnagyobb szükségüket a szeretetével.
Az egyik legnagyobb szükségünk az életben, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy értékesnek érezzük magunkat, hogy érezzük, hogy elfogadnak. Emiatt két dolgot teszünk folyton: értékelünk és hasonlítunk. Állandóan ezt csináljuk tudatosan és tudatalatt is. Megítéljük önmagunkat négy világi szempont szerint, amik nem is számítanak:
- Megjelenés. Hogy nézek ki? Az általános felfogás szerint minél szebb vagy, annál fontosabb és értékesebb vagy.
- Gazdagság. Ha sok mindenem van, akkor biztosan többet is érek.
- Siker. A díjaid, hírneved és kinevezéseid alapján méred, mennyit érsz?
- Elfogadottság. Hányan kedvelnek? Mennyire vagyok népszerű?
Az a probléma ezzel az értékrenddel, hogy nem stabil. A szépség múlik a korral; a vagyon elértéktelenedik; valaki felülmúlja a sikereidet; és soha nem fog mindenki kedvelni.Kutatások kimutatták, hogy hajlamosak vagyunk arra alapozni az önbecsülésünket, hogy mit gondolunk, az életünkben a legfontosabb ember mit gondol rólunk. Tehát javaslom, hogy legyen Jézus Krisztus a legfontosabb ember az életedben, mert ő mindig megmondja neked az igazat. Az egyetlen szilárd alapja az lehet az önértékelésednek, hogy felfogod, mennyit érsz Istennek. Mikor úgy látod önmagad, ahogy Isten lát téged, az átformál.

Forrás: Napi remény


Amíg éretlen vagy, addig fejlődsz. Amint megértél, elkezdesz rothadni!
(Ray Kroc)


Az emberi természet sajátossága, hogy túl kell emelkednie az emberi természeten. (F. Schlegel)



Az ima önkéntes harc az emlékezésért, amely jelenvalóvá tesz minket az örökké Jelenvaló számára, amely éberré tesz az éberen Szerető számára, amely irgalmassá, szelíddé, istenfélővé tesz.

Az ima annak az embernek kiáltása Istenhez, aki elengedett minden más támaszt.



Ékkövek vagy virág helyett barátod szívébe plántáld bele egy szép gondolat ajándékát. (George MacDonald)



Istent belevinni még az örömeinkbe is, nem azt jelenti, hogy hétköznapivá tesszük Őt, hanem örömeinket tesszük ünnepivé. (Stanley)


Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz.
Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk! Add, hogy fiatalok és idősek egyre jobban megértsük: csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.


Jézus, kegyeknek szent kegye,
Minden reménynek öröme,
Forrás, kegyelmek kútfeje,
Szívünknek édes gyönyöre.

Jézus, bűnösnek nagy remény,
Hozzád esdőknek jó kenyér,
Hozzád vágyóknak drága fény,
Hozzád jutóknak égi bér.

Jézus, szerelmed ad vigaszt,
Lélek-frissítő hűs patak,
Betölt, elolt nagy szomjakat,
De vágyunk újra lángra kap.

Ó, drágalátos Jézusunk,
Sóhajtva hozzád fordulunk,
Téged keresve kutatunk,
Legbensőnk kérlel, légy Urunk!

Jóságos Úr, te légy velünk,
Világoddal légy reggelünk,
Éjből fényedbe merülünk,
Édességeddel eltelünk.

Jézus, jóság és szeretet,
Megfoghatatlan szent kegyed;
Szívünk csodásan egy veled,
Hozzád fűz égő szeretet.

Szűznek virága, gyermeke,
Jézus, szívünknek mindene,
Dicsérjen ajkunk éneke,
Örök boldogság tengere.


„Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő.” (Jel 1,4)

Köszönjük meg Isten áldását a múltért, a jelenért, és kérjük a jövőért. Adjunk hálát Istennek a mindennapi napfelkeltéért s az esti naplementéért. Legyünk hálásak az asztalnál, amikor ételünket magunkhoz vesszük, és legyünk hálásak sorsunk jó úton tartásáért. Soha ne feledjük: az Úr Isten óvó tekintete vigyázza minden lépésünket.
(Kuthy Ilona Ágnes)


„Körülfontak a halál kötelei, nyomorúságban és bánatban vagyok. De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Uram, mentsd meg életemet!” (Zsolt 116,3–4)

Az első mondatot bárki elmondhatja. Az emberiség örök jajkiáltása évezredek óta hangzik. Háborúk, csapások, járványok vagy „csak” a mindennapi élet terhei, a betegség, öregség, majd a halál kapujába érkezés. Nyomorúság és bánat – innen nézve nincs erős, végleges fogódzkodó. És akkor jön a „de”. A más perspektívából látás. Mert Isten nem hagyta magára a világot! Ez nem önvigasztaló mantra, fikció, hanem tény! Isten kinyilatkoztatta magát, szólt igéjében, próféták által, megígérte, hogy közénk jön, és Jézusban ígéretét be is váltotta. Nem félni, sírni vagyunk e földön! Az Úr ma is erős várunk.
(Kőháti Dorottya)


„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16)

Az állandó Jelenlét. Aki mellett sosem vagyunk egyedül. Az istengyermekség tudata, amelyet ő helyezett el a szívünkbe, mint egy jelzőfényt. Bármi történjék, az övé vagyok, s ez határozza meg legerősebben a létemet.
(Balogh Éva)

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A pap korunk kihívásai között


1) A papi szolgálat teológiai önazonossága. – A II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy a szolgálati papság a hívek egyetemes papságának szolgálatára van rendelve, és hogy mindenki, jóllehet minőségileg eltérő módon, Krisztus egyetlen papságában részesedik.

2) A mai kulturális környezet. – A pap arra hivatott, hogy saját környezetét ismerve elvesse benne az Evangélium magvait. Azért teszi ezt, hogy Jézus üzenete alkalmas, világos, reményt és tartalmat hordozó hangként jelenjen meg a világban.

3) Személyes és érzelmi vonatkozások, a cölibátus. – A papot mély, a lelkipásztori szeretetre alapozott lelki élet jellemezze, amely az Istennel való személyes tapasztalatból és a testvérekkel megélt közösségből táplálkozik. Ápoljon testvéri kapcsolatot püspökével, egyházmegyés paptársaival és a világiakkal is. A cölibátus megkívánja, hogy a papok érett módon vállalják saját érzelmi világukat és nemiségüket, nyugodtan és örömmel megélve azt, egy úton járva a közösséggel.

Aparecidai konferencia, 2007

A „szent” szakemberei?


Senki sem áll olyan közel urához, mint az a szolga, akinek bejárása van ura életének legbensőbb területeire. Ebben az értelemben a „szolgálat” közelséget jelent, és családiasságot igényel.

Ez a családiasság veszélyt is hordoz magában: azt, hogy a „szent”, amellyel folytonosan találkozunk, megszokottá válik számunkra. Így kialszik bennünk a tiszteletteljes istenfélelem. S ahogy minden megszokás esetében történik, nem fogjuk fel már a hatalmas, mindig új és megdöbbentő tényt, hogy Ő maga van jelen, beszél hozzánk, ajándékozza magát nekünk.

A rendkívüli valóság megszokottá válása ellen, a szív ilyen közömbössége ellen folyamatosan küzdenünk kell, mindig újra felismerve elégtelenségünket, és a kegyelmet, amely abban a tényben áll, hogy Ő így a mi kezeinkbe adja magát.

XVI. Benedek: A nagycsütörtöki szentmise homíliája, 2008.

A társas lét paradoxona


A pap – a többiektől eltérő módon – áldozatként van jelen az emberek között, és így mindenkié: a köz szolgája, az egész közösség hasznára van. (…)

A pap a kereszténység társadalmi paradoxonát testesíti meg: a legalázatosabb a legnagyobb, és a parancsnok a szolgálatban is az élen jár.

Igino Giordani

Lét és cselekvés


Nem annyira az a fontos, amit teszel, hanem az, ami papi odaadottságodban vagy.

Kétségtelen, oly sok mindent kell tennünk, s nem engedhetünk a lustaságnak, de egész elkötelezettségünk csak akkor hoz gyümölcsöt, ha mindannak a kifejeződése, amik vagyunk, ha előtűnik tetteinkből Krisztussal mélységesen egyesült létünk: ha Krisztus eszközei vagyunk, száj, mely által Krisztus beszél, kéz, mely által Krisztus tevékenykedik.

A lét a meggyőző, s a cselekvés is csak annyiban győz meg, amennyiben valóságosan gyümölcse és kifejeződése a létnek.

XVI. Benedek: Az aostai egyházmegye papjainak

Megmaradni a világosságban


Szeretteim, nem új parancsról írok nektek, hanem a régi parancsról, amelyet kezdettől megtartotok. Másfelől mégis új parancsról írok nektek. Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak.
1Jn 2,7.8.10




Új horizont


„Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad, és Isten őbenne marad” (1Jn 4,16). Szent János első levelének e szavai a keresztény hit magvát – a keresztény istenképet és a belőle következő emberképet, valamint az ember útját – egyedülálló világossággal mondják ki. Ugyanebben a versben János a keresztény létnek mintegy a mottóját is megadja: „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk a szeretetnek.”

Mi hittünk Isten szeretetében: a keresztény ember így fejezheti ki életének alapvető döntését. A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés, vagy egy nagy eszme áll, hanem találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad. Ezek után a szeretet, azáltal, hogy Isten előbb szeretett minket (vö. 1Jn 4,10), többé már nemcsak egy „parancsolat”, hanem válasz a szeretetnek arra az ajándékára, mellyel Isten közeledik felénk.

XVI. Benedek: Deus caritas est

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A példa ereje


Az Egyháznak részt kell vennie a világ dolgaiban, az emberi közösség életében, de nem uralkodva, hanem úgy, hogy segít és szolgál.

Meg kell mutatnia a legkülönbözőbb területen tevékenykedő embereknek, hogy mit jelent Krisztussal élni, mit jelent „másokért lenni”. Az Egyháznak különösen is szembe kell szállnia a gőg bűnével, az erő imádatával, az irigységgel és az illúziók kergetésével, amelyek mind a „rossz” termőtalajai. Mértékadó módon kell beszélnie a hitelességről, bizalomról, hűségről, kitartásról, türelemről, fegyelemről, alázatról, józanságról és mértékletességről.

Nem szabad lebecsülnie az emberi példamutatást! Az Egyház szavának súlyát és fontosságát nem az elvont fogalmak, hanem a példák adják.

Dietrich Bonhoeffer: Ellenállás és kitartás





Abban látom Szent József nagyságának titkát – amely teljes összhangban van alázatával –, hogy föl tudta áldozni életét a Megtestesülés misztériumáért, és az üdvözítő küldetés szolgálatáért. Úgy használta törvényes tekintélyét – amely a szent családban megillette őt –, hogy teljesen odaajándékozta önmagát, életét, munkáját. Emberségéből fakadó hivatását, a szűkebb család iránti szeretetet úgy tudta átalakítani, hogy önmagát, szívét és minden képességét emberfeletti ajándékká tette. És közben szeretettel szolgálta a házában növekvő Messiást, akit az ő fiának és Dávid fiának neveztek, de aki valójában Mária fia és Isten fia volt.

Ha van valaki, akire ráillik az evangéliumi kifejezés, hogy „szeretetből szolgál”, akkor Szent Józsefre bizonyosan ráillik, aki – nekem úgy tűnik – szeretetbe öltözött. Olyan ez, mint egy jellemvonás, amely meghatározza őt, mint ragyogás, amely megdicsőíti őt. Szolgálni Krisztust – ez volt az ő élete. Szolgálni Őt mély alázatban, a legteljesebb odaadottságban, szolgálni Őt szeretettel és szeretetből.

VI. Pál pápa

Csodálatos csere


A papi hivatás: titok. Egy „csodálatos csere” (admirabile commercium) Isten és ember között. A pap Krisztusnak adja emberségét, hogy Krisztus föl tudja azt használni a saját maga számára, mint az üdvösség eszközét, szinte másik önmagát alkotva belőle.

Ha sikerül megértenünk ennek a „cserének” a titkát, akkor érthetjük meg, mi történik abban a fiatalban, aki meghallja a hívást: „Kövess engem!” – és ezért mindent megtagad Krisztusért. Abban a biztos tudatban, hogy ezen az úton embersége kiteljesedik.

II. János Pál: Ajándék és titok, 1996.

Minden népnek, minden időkben


A lelki adomány, melyet a papok a szentelésben kaptak, nem valamilyen korlátozott és egy helyhez kötött küldetésre készíti fel őket, hanem az üdvösség mindent átfogó egyetemes küldetésére „egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8), mert bármely papi szolgálat Krisztustól az apostoloknak adott küldetés egyetemes távlataiban részesedik. Krisztus papsága ugyanis, amelyben a papok részesedtek, természete szerint minden néphez szól, nem köti meg a vér, a nemzet vagy a kor semmiféle határa.

Presbyterorum ordinis 10.

Minden probléma megoldása


Életben kell tartanunk Istent önmagunkban és engednünk, hogy mint az élet, kiáradjon belőlünk másokra, és feltámassza a halottakat.

Azzal tartjuk Őt életben magunk között, ha szeretjük egymást.

Ez mindent forradalmasít körülöttünk: a politikát és a művészetet, az oktatást és a munkát, a magánéletet és a szórakozást. Mindent.

Jézus a tökéletes Ember, aki magában egyesít minden embert és minden igazságot.

És aki megtalálta ezt az Embert, az rátalált minden probléma megoldására.

Chiara Lubich: Róma föltámadása

Papi lét, keresztény lét


A papi lét hieroglifájának olvasása összességében nem mondható lényegileg titokzatosabbnak vagy nehezebbnek, mint általában a keresztény élet. Ez annyit jelent, mint „meghalni és föltámadni Krisztusban”. „Nem én élek már” – olyan lét, amely a hálából származik és egyesül a rábízott feladattal, függetlenül attól, hogy milyen életállapotban él az illető keresztény.

Hans Urs von Balthasar