2017. július 11., kedd

A mennyei úton csak egy parancs van: “Előre!”


A szeretet művészet:
szeretni anélkül, hogy uralkodnánk,
közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk,
szabadságot adni anélkül, hogy elhagynánk,
és mindvégig vele maradni.

J.Zink


A szeretet szemével nézzük a világot. (Lisa Bogart)


Ahol meghidegült a szeretet az emberekkel szemben, ott a világosság elé is árnyék borult.


Aki hisz, annak soha sincs oka nyugtalanságra. Mindig és minden áldozatra készen tud állni.

XXIII. János pápa


Ami hibát az ember magában vagy másban képtelen kiigazítani, azt türelmesen el kell viselnie, amíg Isten másként nem rendeli. Gondolj arra, hogy talán türelmednek ez a próbája javadra válik, hiszen e nélkül nem sokat érnek érdemeink. De ha efféle akadályokba ütközöl, imádkoznod kell, hogy Isten megsegítsen, és győzd őket jókedvűen fogadni. Ha valakit egyszer vagy kétszer figyelmeztettél, de csak nem nyugszik, ne pörölj vele, hanem az egész ügyet bízd Istenre. Hadd legyen meg az Ő akarata, és az Ő dicsősége nyilvánuljon meg szolgáinak sorsában, mert Ő nagyon ért ahhoz, hogy a rosszat is jóra fordítsa.

Igyekezz türelmes lenni mások hibáinak és mindenféle gyarlóságainak elviselésében: mert sok van benned is, amit másoknak el kell viselniük.

Ha magadat képtelen vagy olyanná tenni, amilyenné akarod, mást hogyan formálhatnál tetszésed szerint? Szívesen elvárnánk, hogy mások tökéletesek legyenek, saját hibáinkat azonban nem javítgatjuk. Kívánjuk mások szigorú rendreutasítását, de ha minket próbálnak rendreutasítani, ellenkezünk. Felháborít mások szabadossága, de azt nem szeretjük, ha tőlünk bármit megtagadnak, amit kérünk. Óhajtjuk, hogy másokat törvénnyel fogjanak korlátok közé, de mi semmiféle zabolát nem tűrünk. Így hát nyilvánvaló: milyen ritkán mérünk felebarátunknak ugyanazzal a mértékkel, mint önmagunknak.

Ha minden ember tökéletes volna, mit kellene másoktól Istenért elszenvednünk? Most pedig Isten úgy intézte, hogy tanuljuk egymás terhét hordozni, mert senki sincs hiba nélkül, senki sem olyan, hogy terhet ne jelentene másnak, senki sem elég önmagának, senki sem elég okos saját ügyének intézésére, hanem szükséges egymás terhét hordoznunk, egymást vigasztalnunk és segítenünk, tanítanunk és intenünk.

Kempis Tamás


Ami megszentel, az nem a szenvedés, hanem a türelem.


Az Ördög utolsó ravaszsága az, hogy tulajdon halálának hírét költötte.

„Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: nem ért a dolgához?!” (Ézs 29,16)

Milyen csodálatos képlékenységgel, odaadással alakul az agyag a fazekasmester kezében! Könnyed mozdulatsornak, szinte játéknak tűnik, ahogyan alakítja a formátlan agyagrögöt. Valójában nagy figyelem, kiegyensúlyozott, hajszálpontos mozdulatok és kiszámítottan irányított energia eredménye a mívesen kialakított edény. Nem is jut eszébe panaszkodni, vitatkozni. Neki nem…
(Balogh Éva)


Minden tettet, amelynek súlya van Isten szemében, a szeretet inspirál. (Billy Sunday)


„Ne kívánd felebarátod feleségét!” (5Móz 5,21)

Ne, ne, ne… – hangoznak a parancsolatok igéi. És mi már nem is figyelünk a mögöttük meghúzódó isteni szeretetre, csak a tiltásokra. A Tízparancsolat azonban nem más, mint Isten véd korlátja, hogy a b n szakadékába ne zuhanjunk. Lássuk meg a mai igében Isten akaratának fontos mondanivalóját: légy h ahhoz, akit választottál, élj Isten rendje szerint, és meg fogod érezni Isten szeretetét e parancsolat mögött.
(Tamásy Tamásné)


Nem az számít, hogy mi mindenhez értesz, hanem az hogy mi mindent csinálsz jól.


„Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet!” (Zsolt 119,154)

A zsoltáros imádkozik így üldöztetése idején. Hitünk számára mégis Jézus utolsó szavai visszhangoznak benne: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (Lk 23,46) Jézus pere a nagypénteki kereszthalállal csak látszólag ért véget. Isten húsvétkor mondta ki ügyében a maga ítéletét, felülírva a nagytanácsét, Pilátusét és mindenki másét. Hitünk szerint ezzel felülírta a mi kárhoztató ítéletünket is. (Véghelyi Antal)