2017. június 27., kedd

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni. Elmesélte hát bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
- Igen, jó lenne! - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erős agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
- Akkor két hegyes szarv talán?
- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.
- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?
- Szó sem lehet róla.
- Talán akkor két erős pata?
- Az sem kell, mert lónak néznének.
- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?
- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.

Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva. Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: a képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.
Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.


A kegyetlenség a gyengék fegyvere. Gyengédségre csakis az erősek képesek.

Leo Roskin


A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára. (Erich Fromm)



Ahol szeretetet vetünk, ott öröm sarjad. (Hans Waldorf)


„Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” (Lk 8,15)

Az italautomata csendesen álldogált a sarokban, rajta ákombákom betűkkel felirat: „Rossz!” Jézus odalépett az automatához, elővett egy százast, és bedobta. Az érme végigcsörgött a szerkezeten, majd alul kiesett a visszajáró helyére. Jézus kivette a pénzt, majd újra bedobta. A gép most sem fogadta el. Így ment ez jó darabig. „Nem látja, hogy rossz?” – vetette oda neki egy arra járó. „Nem – válaszolta Jézus. – Én csak azt látom, hogy nem fogadja el a pénzt.” Majd – hogy elhiggyék, hogy őt az Atya küldte – újra bedobta az érmét, az automata pedig főzött egy kávét.
(Zsíros András)



Annak, hogy imádságaink nem hallgattatnak meg, sokkal többször a tudatlanság az oka, mint a hitetlenség. Valami olyan dolgot kérünk Istentől, melyre nemcsak felszólítást, de még ígéretet sem nyertünk. (Steinberger)


Ékes a szó, de a szent becsület több nála bizonnyal,
s minden szellemi értéknél följebb van az erkölcs.
(Janus Pannonius)


Egy kínai tanmese szerint egyszer egy nagyon szegény jegyespár szeretett volna lakodalmat, de mivel szegények voltak, azt kérték, úgy osztozzanak örömükben a meghívottak, hogy mindenki hozzon egy kancsó bort a vendéglátásra. A vendégek ezt egy nagy dézsába öntötték bele, amikor megérkeztek. Eljött az összes vendég és mikor elkezdődött a vacsora, felszolgálták a bort is. Mikor azonban meríteni kezdek a dézsából, abban csak víz volt. Talán nem kell magyarázni: mindenki azt gondolta, hogy a többiek bort hoztak, senki sem fogja észrevenni, hogy én vizet hoztam. Így aztán megszégyenülve oszlott szét a háznép és szomorúságra fordult az ifjú pár öröme.



Hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: "Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!" Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van.

Gyökössy Endre


„Hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.” (2Thessz 3,3)

Az ilyen sorokat a legjobb érzés olvasni a Bibliában. Pál apostol joggal volt büszke a thesszalonikai gyülekezetre. Ennek a gyülekezetnek legfőbb erénye volt a hűség és az állhatatosság. De mi a helyzet azokkal, akik nem mondhatnak el magukról ennyi pozitívumot? Nekik is szól ez az ige! A gyengéknek kell a megerősödés, és a kiszolgáltatottaknak a védelem – Pál apostol pontosan ezt ígéri nekünk. Ez az Isten akarata: megerősíteni és megőrizni minket hűségesen. Kérjük Isten megerősítő és megtartó kegyelmét!
(Gerlai Pál)


Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken. (Victor János)


„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18)

Kisgyermekem egy szava elég – „Apííííí!” „Ányááááá!” –, és máris rá figyelünk. Persze attól is függ a reakcióidő, hogy miként mondja a nevünk: sírva vagy nevetve. Egy biztos: akárhogy hív is bennünket, mindig odafigyelünk rá. Hát hogyne volnánk kíváncsiak a gondolataira?! Pontosan így van velünk a mennyei Atya is: forduljunk hozzá sírva vagy nevetve, gyermekeit egytől egyig számon tartja. Nem is „csak” közel van hozzánk, hanem Jézus Krisztusban velünk van: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” (Jn 14,18) Senki sem marad egyedül, atyai gondoskodás és szeretet nélkül. Jó így élni…
(Balog Eszter)


Szegény Anya, mennyit kellett szenvednie miattunk. Jogos hát, hogy megvigasztaljuk egy kicsit, ha vele sírunk és vele szenvedünk...

Kis Szent Teréz