2017. május 27., szombat

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

Amikor nem tartunk bűnbánatot, nagyon gyorsan belénk lopódzik a vágy a gazdagságra, és kitalálunk mindenféle mentséget, csakhogy igazolhassuk magunkat. A bűnbánat szellemének gyengülése lelkünk kárára való. Bűnbánattal és elégtétellel engeszteljük ki bűneinket, testünket megzabolázzuk, és így kegyelmek bőségében részesülünk. Nem rendkívüli elégtételeket kell tennünk, csupán apró dolgokról van szó, melyek lelkünket Istenhez és Istent lelkünkhöz közelítik.


Jézus és az Ő édesanyjának öröme legyen mindannyiótokkal a Szeretet Ünnepe alatt. Az ehhez vezető legbiztosabb út kölcsönös szeretetünk elmélyítése, hogy fölfedezzük, mennyi szeretetre méltó is van a másikban. Meg kell éreznünk, mire van szüksége a másiknak, és meg kell becsülnünk, föl kell ismernünk minden egyes lény ajándékát és képességét. Más szavakkal: legyetek valóban és igazán a Jézus szőlőtő szőlővesszei. Isten nagy dolgokat vár tőlünk, ezért szívünknek egészen tisztának kell lennie. Ki kell üríteni szívünkből mindazt, ami a szeretettel ellentétben áll, hogy csak és csak Jézust láthassuk. Imádkozzunk egymásért, hogy segíthessünk egymáson, hogy jobban szerethessük Istent és felebarátunkat.


Kérdezzük meg magunktól: Imádkozom? Hogyan imádkozom? Milyen gyakran imádkozom? Érzem, hogy szükségem van az imára? Ha nem sikerül imádkoznom, megpróbálok segíteni magamnak valamilyen könyvvel? Megteszek-e mindent azért, hogy hosszabban és gyakrabban imádkozzak? Amikor nehezebben megy az imádság, nagyobb hittel imádkozom? Pótolom-e azokat az imákat, amelyeket nem tudtam elmondani? A bűnbánat és a rövid fohászok csodálatos módon segítik az imaélet fejlődését.


„Legyenek egyek, Atyám, ahogyan Te bennem és én Tebenned” (Jn 17,11). Mindannyian egyetlen családot alkotunk. Mindannyiunk kötelessége és kiváltságai azonosak. Ugyanazért a célért dolgozunk. Ahogyan isteni Tanítónk imádkozott tanítványaiért, Szent Pál is ugyanarra irányítja az első keresztényeket. „Adja nektek a türelem és a vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek” (Róm 15,5)


Milyennek kell lenni tisztaságunknak?... Tisztának. Tiszta szívet adjatok Istennek. Megismétlem: tiszta szívet adjatok. Ugyanúgy, ahogyan egy fiú és egy leány egymásnak adják magukat az esküvő napján a nászban.


Munkátoknak imádságnak kell lennie, de az imádság idejét ne cseréljétek föl a munkáéval. Jegyezzétek meg: nem imádkoztok akkor, ha csupán fölmondjátok az imádságokat.


Ne beszéljetek! Ne beszéljetek az embereknek életetek nehézségeiről. Egyszerűen csak legyetek boldogok, hogy Krisztus tud azokról.


Sokszor az engedetlenség kicsiny bűneivel kezdődik a lélek zuhanása. A világ minden baja és bűne az ősengedetlenségből fakad. Így van ez velünk is: egyetlen engedetlenség elég ahhoz, hogy csőstül bajt hozzon az életünkbe. Meg kell értenünk, hogy az engedelmességben Isten van jelen, aki úgy hív minket, mint a Szűzanyát. Isten nem közvetlenül szólt hozzá, hanem egy angyal által, és Mária megcselekedvén azt, amit az angyal mondott, engedelmeskedett Istennek. Hasonlóképp van ez velünk is: Isten nem közvetlenül jön el, hogy szóljon hozzánk: Ő mások által beszél, akik eszközök az Ő kezében. Nincs tehát értelme elrejtőzni, csalni. Nincs értelme elrejtőzni, csalni. Nincs értelme a színlelésnek.


Sugározzuk Isten békéjét, az Ő világosságát, és oltsuk ki a világban és az emberek szívében a gyűlöletet és a hatalom szenvedélyét.


Szerelmetes bizalom az Isteni gondviselésben. Tudjátok, hogy ezer meg ezer embernek adunk itt enni Kalkuttában. Történt egy napon, hogy egy nővér odajött hozzám és azt mondta nekem: „Anyám, nincs semmi, amit megfőzhetnénk.” – Sohasem történt ilyen azelőtt. De íme, pontban kilenckor jön egy autó tele kenyérrel: a Kormány bezárta az iskolákat arra a napra, és az így megmaradó kenyeret elküldte nekünk. Lássátok meg újra Isten gondoskodását: inkább bezáratta az iskolákat, de nem hagyta meghalni az éhezőket. Mennyi gyöngédség és gondoskodás jön Istentől.


Úgy cselekedjetek, hogy életetek olyan áttetsző legyen, hogy az emberek belétek láthassanak és ott csak Jézusra találhassanak. Így az Ő hasonlatosságában fogtok növekedni.


Vagy minden, vagy semmi. Ha elhatároztuk magunkat, hogy mindent odaadunk, akkor adjunk oda mindent, másképpen nem adunk semmit sem. „Nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak.” (Lk 16,13) Jézus mondta ezt, nem Teréz Anya. És ennek meggyőződéssé kell válnia bensőnkben.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7